Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-02-14 / 7. szám
A VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. február 14. 7-ik szám. Északkeleti újság > vf y * POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 korona. Félévre ......................................................4 „ Negyedévre ........................................ 2 „ Tanítóknak egész évre ..................................5 „ Fe lelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. -----Sz erkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-N YOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér.______ A kivándorlásról. A múlt év nehéz gazdasági és pénzügyi viszonyainak szinte szükségképeni következménye az a nagy arányú kivándorlás, mely a kivándorlást korlátozó rendelet megszűntével a maga erejének teljes súlyával nehezedik nemzetünkre. A létfentartás, a biztos megélhetés emésztő gondolata, mely társadalmunk minden egyes kategóriáját csaknem egyforma erővel áshatja, földtnivelő népünknél kétszeres erővel jelentkezik. Nem a jobb, a biztosabb megélhetés kecsegtető reménye csábítja népünket most a kivándorlásra. Hanem a kényszerűség, a létfentartásnak egyenes depressiója. S mi tétlenül, mondhatni lenyűgözve állunk előtte, mint egy megrendítő tragikusságu színdarab; s egy-egy pillanatra felmarkol szivünkbe valami fájdalmas érzés, de aztán elmúlik s nem törődünk többé vele, A kivándorlás csökkentésének gondolatával nagy elmék foglalkoztak s illetékes tényezők próbálkoztak, de legnagyobb bajuk az volt, hogy részint mint tudományos problémát bogozták s fejtegették, részint, hogy a kivándorlás csökkentésére vonatkozó intézkedéseket akta szerüleg végezték. És ennél tovább nem is mentünk. A dolognak tehát passiv szerepét vállaltuk, mig az aktivitásban egy lépést sem tettünk. Pedig ez utóbbi az egyedüli eszköz a siker elérésében. Dehát mit ér a mi agitálásunk, ha az arra hivatott tényezők azt meghallgatni nem akarják. S ebből a szempontból a valódi és teljes, a nemzet boldogulására irányuló műveltség hiányosságának a vádja illeti társadalmunkat, mert a műveltség annnyira méhében hordja az altruizmust, hogy ez tőle elválasztani képtelenség. Társadalmunk eddigi tettei ezt pedig nagyon is nélkülözik, mert a részekre szakadt kategóriák önmagukra irányuló és önmagukba visszatérő egvisztikus jótékonyságot gyakoroltak. De ne tehintsük általánosságban a dolgot. Valjuk be nyíltan, hogy a kivándorlás csökkentésének meddőségét a felső társadalom esclusivsága okozta. Nem. személyi elzárkózottságot értek ez alatt, hanem igenis azt, melyet helytelen földbirtok politikájukkal provokáltak a nép részéről. Nézzük csak a szükebb hazánknak, megyénknek a népét. Mi okozza legfőbbképpen itt a kivándorlást? A föld, a megélhetési kereset forrásának a hiánya. Talán kissé nevetséges állításom, de tessék megnézni egyes községeket, ahol két-három ezer ember életének fenntartására 2—300 kát. hold áll rendelkezésre. A nagy birtokosok, nem érthető módon mellőzik a föld bérletére irányuló kérésüket. S ezen tettükkel vajon mit érnek el? Azt, hogy népünkben kihaló félben van a föld iránt való szeretet, mely szegény hazánk rögjeihez kötötte. A föld, mely népünknek mindene volt, melyet verejtékes arccal szánt-vet, ma már a régi magnetikus erejéből nagyon sokat veszített. Ez a körülmény pedig nagy kihatással van nemzetünkre, mely elsősorban is földmivelő nemzet. Ezelőtt, ha más nem, visszatartotta a magyarembert a kivándorlástól az az egy darab földecske, mely az évi szükségletét meghozta. De, ha igy, ezzel nem akarnak a népen, az országon segíteni, miért nem gondoskodunk más kereseti forrásokról ?! Hisz annyi eszköz, amennyi mód állana rendelkezésére, mellyel nemcsak a nép jólétét, hanem az ország közgazdaságának nívóját is emelnék. A kivándorlás csökkentésének meddőségén jelen körülmények között addig segíteni nem lehet, mig a társadalom activ szerepet nem vállal, mig fel nem ébred tétlenségéből. Mert a társadalom valósággal téli álmát alussza. Hidegen szemléli, hogy pusztulunk, veszünk, hogy egyes községekre nézve már eddig 20—25 család örökre elveszett, melyhez évenként átlagosan 1—2 család Amerikában való letelepedésével mindig hozzájárul. A társadalomnak fel kell ébrednie tétlenségéből s munkához kell látnia, hogy önönmagunkért nevezetünket megmenthessük. Zádor. A rendőrség államosítása. A belügyminisztériumban már elkészült a vidéki városok rendőrségeinek államosításáról szóló tervezet és azt a szervezés előmunkálatainak eredményeivel együtt beterjesztették Sándor János belügyminiszterhez. Az államosítás tervezete Magyarország városait, amelyekben eddig községi rendőrség volt, tiz kerületre osztja fel; az egyes városok — úgy, mint eddig volt — egy-egy főkapitányt kapnak, a kerületek élére kerül a városi főkapitányok főnőkéi. A rendőrkerületek főnökeit is kiszemelték már, egy-kettő közülük a budapesti főkapitányságból fog kikerülni. A városi kapitányok személyeiben is nagy változások lesznek. A budapesti államrendőrségről egész sereg rendőrtisztviselőt fognak a vidéki városokba áthelyezni, hogy ott a rendőrséget megszervezzék. A vidéki városok rendőrségeinek államosításáról szóló törvényjavaslatot a közel jövőben fogják a Ház elé terjeszteni. Az iparfejlesztés reformja A hivatalos ipari köröket újból, mint már oly régen, foglalkoztatja az iparfejlesztési törvény reformja, amelyet kétféle képen vélnek megoldani: vagy állami szubvencióval, vagy pedig vámvédelemmel. E fölött nagy viták voltak legutóbb a Magy gyáriparosok Országos Szövetsége végrehajtóbizottsága és nagyválasztmánya együttes ülésén, ahol az elnök Dr. Chorin Ferenc megnyitó beszédében rámutatott arra, hogy nagyarányú iparfejlődés Magyarországon, mint a külföldön, csak vámvédelemmel lehetséges, Az elnök azonban nem felejtette el kifejteni azt sem, hogy iparunk fejlesztése s közös vámtérületen nehézségbe ütközik és azért minden olyan eszközzel, amely rendelkezésünkre áll, törekedjünk iparunkat fejleszteni. Gyáriparunknak — úgymond az elnök 2500 millió korona értékű termeléséből 500 millió oly gyárak teljesítménye amelyek állami támogatásnak köszönhetik létüket. Az elnök szerint tehát az állami támogatás igény- bevételét mindenesetre fölkeli használni, jóllehet igazi iparpolitika csak úgy folytatható, ha egy saját lábán álló ipar működik az azon, hogy önmagát fejlessze. A külső fejlődés sohasem az, ami a benső, a magában Megerősödő és az önmagától virágzó. Ez a gondolat vezet végig már hosszú évek óta az ipart vezető osztályon és mindég kénytelenek vagyunk visszajönni a szubvenció gondolatához és a szubvenció igénybevételéhez. Amióta az állam gépekkel és kézpénzzel támogat egyes iparágakat, hányán létesítettek ipartelepeket csak azért, hogy ezt a szubvenciót igénybe vegyék, de vajmi keveset használtak magának az iparnak. Csak néhány évvel ezelőtt merült fel az a gondolat hogy nem a gyári ipart, hanem a kézműipart és kisipart kell az államnak támogatnia. Szabókat, czipészeket, asztalosokat, lakatosokat gépekkel kell ellátni, és e gépek segítségével a kisipart fellendíteni. Ez az óra elmúlt és uj idők következtek. Az intézőkörök figyelme ismét a nagyipar felé terelődött a kisipar támogatásával nem igen törődtek, feliratokkal a sajtóban való támogatásnak szorgalmazásával, az ipartestületek vajmi keveset értek el, a kormány a nagyipart lendítette fel. Az elnök azt mondja megnyitójában, hogy 1909 után megakadt az iparfejlesztés sőt a közszállitások tekintetében is lazább lett a kezelés, hogy nálunk nincs meg a folytonosság nagy gazdasági akciók tekintetében és minden kormány választással megváltozik egész gazdasági politikánk iránya. Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. keserüviz Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér.
