Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-09-19 / 39. szám
2-ik oldal. 39-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK Milyen ellenség az orosz? Az egész ország a németek dicsőségével van tele a háború megindulása óta. Nem fér hozzá kétség, hogy a nagy nemzet meg is érdemei minden dicsőítést, mert mostani tüneményes sikereik páratlanok a hadtörténelemben. De vétkezne az, aki ő mellettük nem volna méltánylással s mi hadseregünk titáni munkája iránt, a melynek — s ez nagyon jellemző a mi szövetségünk lelki nagyságára! — a németek a legőszintébb bámulói. Legyünk tisztában vele, hogy az orosz milliókkal szemben nehéz kivívni a győzelmet, sokkal nehezebb, mint a franciákkal szemben. A franciák ellen lehet megsemmisítő csatákat vívni, az orosz hadseregeket azonban csak nagy fáradsággal lehet visszaszorítani a harctérről. Az oroszok eddig még sohasem tudtak nagystílű győzelmet aratni, de eddig ki is tudták kerülni a nagystílű voreségekeí. Már Napóleonnak is tapasztalnia kellett, hogy milyen nehéz az orosz seregeket teljesen megverni és döntő győzelemben megsemmisíteni. Eylau nái, Fridlandnái, Solensknál és Moszkvánál kivívott győzelmeinek a legcsekélyebb döntő befolyásuk sem volt. Az a körülmény, hogy az orosz seregek ilyen rendkívül szívós ellenség, mélységes magyarázatát leli az orosz lélekben és az orosz gondolkodásban. Az orosz a háborúban valóságos ellentéte a franciának. A muzsik nem tud a franciához hasonlóan támadó hős lenni, de sztoikus megadással képes a kábult engedelmesség mártírjaként meghalni. A francia katonaságnál a cselekvésre vágyó forró igyekezet hamarosan megváltozik, mihelyt a veszteségek bizonyos mértéket túllépnek. Mihelyt az ellenség a tüzelésben fölénybe jutott, a francia katona akarata megszűnt és visszavonuló francia csapat rengő hajnal: már merünk beszélni a belga szörnyűségekről és a szikrákkal a kipattanásig telitett angol „hangulatról.“ Egy asszony utazik velünk, dege- nerált, tipikus francia munkás-asszony, a francia szegény asszonyok sötét ruhájában, ódon kalapban, apró kosárral. Ez az ő utipodgyás a. Beesett arcán mérhetetlen a rettegés, a szenvedés: látszik, hogy napok óta töri a félelem, az éhség és a fáradtság. Kezében az amerikai követ nagypecsétes írása: „Mad. Morigny Strass- burgban született, 1869-ben, tehát akkor francia földön, francia szülőktől. Noha csak franciául tud és mindig Francia- országban tartózkodott: a francia állam német állampolgárnak nyilvánítja és mint ilyent — kiűzi.“ Szegény Moridny asszony, beh furcsa tréfát űzött veled Elszászt fájlaló, vér szerint való anyád! Franciaország kiűzött, kidobott a német viharba, németek gyűlölt földjére, hová csak a betűk ereje, a papiros szava fűz téged! Derengő reggel nagy német pályaudvarra érünk: sürgés-forgás, katonavokiégett salak, amelylyel mást nem tehetnek, minthogy félredobják. A franciák elveszítenek minden bizalmat önmagukban és a vezetésben, azt ordítozzák, hogy elárulták és eladták őket és hetek múlnak el, mire a mélységes demorali- zációbó! megtalálják a magasba vivő utat. Egészen másként áll ez az orosz muzsiknál, akinél a háborús érzések nem fokozódnak a forrpontig, akinek azonban az a rendkívüli, talán szolgai életének egyhangúságából származó képessége van, hogy beilleszkedjék a harc borzalmaiba és a veszteséget olyan képességgel viselje, amely messze túllépi a normális mértéket. A harci fölénynek, amely pozíciójának elhagyására kényszerítse, nagyon jelentékenynek kell lennie és még a szuronynyal való fenyegetéssel is kell párosulnia. Ha az orosz csapatokat a visszavonulásra kényszerítik, el kell készülve lenni arra, hogy a csak néhány kilométernyire eiőre elkészített, megerősített állásaikból megint eilentállást fognak kifejteni. A megvert orosz hadseregek részéről valósággal jellemző a fokonként az egymás mögött lévő állásokba való visszavonulás és ha eddig egyetlen orosz hadvezérnek sem sikerült valóságos hadvezéri képességet bizonyítani, mégis már igen sok orosz tábornok hirnévre tetl szert a visszavonulás művészetében. Az orosz hadvezetőnél általában hiányzik a bátor, messze kiterjedt akcióra valói hajlandóság, minden bizalom az alárendelt vezetők képességeiben és min-! denekeiőtt hiányzik belőle az a meggyőződés, hogy csapatai eredményes támadást vihessenek végbe, még akkori sem, ha az ellenfél nincsen túlnyomó többségben. Ezért minden orosz hadvezérnél tipikus a gondoskodás a hátrafelé való összeköttetésekről. Az orosz hadvezér sohasem ha ználja föl teljesen a tartalékját és képes az utolsó pillanatban natok végtelen raja, a Vöröskereszt lázas készültsége, hurrázás, ének, egy-egy diadai-hir: győzelmes csatáknak büszke bevezetője ... A szegény, törődött űzött asszonyban megszólal az éhség és bátortalanul, halkan eseng a vonat ablakából : — Du café! Du café, s’ il vous plait! Egy két haragos pillantás a francia szóra, de sebaj, emberi kérést meghallanak e nagy percek lázában is. Már jön is a Vöröskeresztes néne: kávét hoz, egy másik párolgó csokoládét kínál, a harmadik pedig egy délceg, német katonát szalaszt friss sonkászsemlyékért. . . Szegény, francia asszony, ime irás, igazolás nélkül is befogad, étellel, itallal ellát a nagy Németország. Beh nagy tanulságon is kellett átesned !*) H. Király Ferenc. *) Uti-naplómból: Goch, 1914. augusztus 12. föladni a ránézve kedvezőnek ígérkező döntést, semhogy elveszítse a visszavonulás biztosságát. Ezért borzasztóan nehéz az orosz hadsereggel egyetlen döntő ütközetben végezni és bármennyire forró legyen is vágyakozásunk, csapataink ellenállhatatlan akaratával együtt a győzelemre, mégis el kell készülnünk arra, hogy rendkívül nehéz csatákat kell vívnunk. Folyó hó 12-én tett vizsgát kitűnő eredménnyel városunk lelkes gárdája, a Vörös Kereszt-Egylet önkéntes ápolónői. A vizsga d. u. 3 órakor kezdődött, a melyen megjelentek a vörös kereszt- egylet részéről dr. Péchy István elnök, dr. Serlyné Móritz Ilka és dr. Vetzák Ede alelnök, valamint dr. Sternberg Géza kórházi főorvos, dr. Bium József kórházi orvos a tanfolyam előadói, akik fáradságot és időt nem kiméivé munkálkodtak a nemes cél érdekében, úgy, hogy tanítványaikkal a legszebb eredményt érték el. Az elnöki megnyitó után sorra megvizsgáltattak a jelöltek és mindegyik felelete arról tanúskodott, hogy a jó vezetés alatt jó munkát végeztek, vállait hivatásuknak megfelelnek. A tanfolyam minden hallgatóját képesítette a bizottság, minden haiigató megkapta a bizonyítványt. Képesítést nyertek: ifj. Acirássy je- nőné, Aridrássy Ilona, Andrássy Irén, Bara Zsuzsanna, Berey Margit, Buzgó Györgyné, özv. Csillag Aiadárné, Fried Endréné, liosvay Bella, Járai Juliska, özv. Kompoithy Aibertné, özv. Kaimovits Ignácné, Kovács Teréz, dr. Kölcsey Fe- rencné, Luby Gézáné, Luby Gyuiáné, Lovas Ilonka, Melhaus r Ottóné, Matisz Irén, Nágele Anna, Pál Erzsébet, Péter Jolán, Papp Béíáné, özv. Petróczy La- josné, dr. Schönpflug Béláné, dr. Sternberg Gézáné, özv. Spitz Mórné, Spitz Ibolyka, Schrádi Pálné, Szolomájer Anna, Szikszay Ágotha, Török Bálintné, Thury Judit és Weibli Róza. A vizsga befejezésekor dr. Péchy István elnök buzdító, szép, lelkes beszédet intézett az önkéntes ápolónőkhöz, melyben kitartásra és arra kéri őket, hogy szép hivatásukban mindig hazafias buzgalommal és nemes lelkesedéssel működjenek az emberiség fájdalmainak enyhítéséért hazafiságból és humanitásból. Dr. Sternberg Géza zárta be a vizsgálatot, aki szép szavakban köszönetét mondott tanítványainak nemes buzgalmukért és örömét fejezte ki afelett, hogy ily szép siker éretett el. A Vörös Kereszt-Egylet a képesítettek névsorát felterjeszti a magyar szent korona országai vörös kereszt-egyletéhez azon kéréssel, hogy a vizsgá- zottakat vegye fel az országos önkéntes betegápolók állományába és a hivatalos karszallagokat küldje meg részükre. Névtelen adakozók. A nagyká- roiyi Vörös Kereszt-Egylet és Nőegylethez oly nagy számú emberbarát küldi el a hazaszeretet adóját anélkül, hogy
