Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-02-07 / 6. szám
\ VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. február 7. 6-ik szám. északkeleti POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .............................. Félévre ........................................ Negyedévre .............................. Ta nítóknak egész évre................... 8 korona- 4 . 2 „ Felelős szerkesztő: NEMESTOTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁjM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)-------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — Nyiltté r sora 40 fillér.____________ Á takarékbetétek biztosítása, Irta: Gábor Armand a Nagykárolyi Népbank vezérigazgatója. A lefolyt gazdasági krízis folyományaként jelentkezik ismét lapjaink hasábjain e kérdés és foglalkoznak ezen kérdés megoldásával sokan erre hivatott és nemhivatottak. Hallomás szerint a kormány is foglalkozik ily irányú törvényhozási szándékokkal. Mielőtt e kérdésnek tárgyalásába bocsátkoznék, előre ki kell jelentenem, hogy szerény nézetem szerint az ezen kérdés körül lapjainkban eddig megjelent cikkek, már is rengeteg kárt okoztak hazánk gazdaságának s egy hatás már is jelentkezik: t. i. betéteknek a vidéki intézetekből való elvonása s azoknak budapesti nagy bankoknál való elhelyezése. Ez csak előmozdítja az amúgy is folyamatban lévő s nem a betevőközönség érdekeiben álló, sem pedig az ország gazdasági céljait nem szolgáló íőkekoncentratió folyamatát lassan de biztosan belevive az országot egy pénz- trust hatalmába. Ezen folyamatot meggátlandó már is mutatkoznak oly tünetek, hogy egyes vidéki intézetek betétállagukat csak a betétkamatok egészségtelen felsrófolása által védhetik meg s ez viszont kényszeríteni fogja ezen intézeteket magasabb hozamú, tehát inkább risikoval járó üzletek kötésére. Mindenekfölött határozottan merem állítani, hogy ma a krízis után, sokkal kevésbbé indokolt ezen actiónak kezdeményezése mint azelőtt. Ha körülnézünk az országban azt látjuk, hogy dacára a pusztító viharnak, alig van az országban arra eset, hogy betevők pénzüket elvesztették volna vidéki intézeteknél. Ott ahol ez mégis megtörtént, gondolom 3 vagy 4 esetben, évek során át köztudomású visszaélések, a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekedetek egészsorozata volt tapasztalható s ezek ellen semmiféle védelmet, semmiféle törvény sem alkothat. A vidék gyönyörűen megállotta helyét, számtalan milliót fizetett vissza a legrosszabb időben s újból igazolta azt, hogy sokkal jobb mint hírneve. Az az ellenvetés, hogy a fővárosi intézetek kímélete tette ezt csupán lehetővé nem áll meg. Mert egyrészt kötelessége a hitelnyújtónak adósát — a neki jövedelmet hajtó alanyt — kritikus időben védeni, másrészt épen a tömeges és válogatásnélküli pénzkínálat volt egyik oka annak, hogy a vidék forcirozott mértékben hitelezett szintén. A különbség csupán az, hogy a budapesti intézetek számottevő veszteségek nélkül tudtak irgalmatlanul behajtani és tudták igy jóvá tenni a múltban elkövetett hibákat, mig a vidék a tanulságot drágán fizette meg. A betétek biztonságát jelenleg garantálja az üzletek minémüsége, a betétet elfogadó intézet saját tőkéje és a vezetés megbízhatósága. Az üzletek illetve üzletfajoknak korlátozása nálunk keresztül nem vihető.’ Hazánkban csupán a cégekben mutatkozik a különbség bank és takarékpénztár között, az üzletekben nem s ezt a „Reinliche Scheidung“-ot ma nagy megrázkódtatás nélkül nem is lehet keresztülvinni. De különösen nem a vidéken, ahol az intézeteknek egyenesen hivatása a környékbeli mindennemű jogos hiteligényt kielégíteni. A saját tőkének nagysága illetve aránya a kezelt betéthez megállapítható ugyan, de ez is csak játék a formákkal. A statisztika kimutatja, hogy azon esetben, ahol betevők pénzüket vesztették, ez az arány igen kedvező volt. Oly törvényhozási rendelkezés, mely a saját tőkék fokozását tűzné ki célul, arra vezetne, hogy a kölcsönös lombardirozás újból lábra kapna, tulcapi- talisatió következtében az intézetek ismét forcirozottan helyeznének ki, mert a részvényesek nem nyugodnak bele a kisebb hozamba s a helyett, hogy segítettünk volna a vélt bajokon, fokozott bajt idéztünk volna elő. A vezetés megbízhatósága az egyetlen correctivum. Itt lépjen közbe a budapesti bankok egyeteme s tegye feladatává, hogy csakis oly intézeteknek nyújt hitelt, melyek szakszerűen — tehát erre hivatott és megfelelő előképzettséggel biró szakember által — vannak vezetve s gyakorolja minél gyakrabban ellenőrzési jogát. Ez legjobban úgy volna elérhető, ha a budapesti bankok egy közös szerv által — én a német Treuhand-Gesells- chaftokra gondolok ez esetbe — minden vidéki pénzintézetet évenként többször is alaposan megvizsgáltatnának s az ezen vizsgálatokról szóló jelentést minden egyes visszleszámitoló hitelezőnek meg-; küldenék. Ott pedig, ahol visszaélések, vágyj rendellenességek tapasztaltatnának, ott I ugyancsak ezen megfelelő saját tőkével rendelkező, közös szerv utján azonnal közbelépnének. Akkor nem történnék meg az, hogy az az intézet, mely a bajt legkorábban vette észre igyekszik érdekeltségét mindenáron apasztani, magának fedezetet kaparitani stb. Ha idejekorán veszik észre a bajt, lehetetlen, hogy legrosszabb esetben is az illető intézei saját tőkéjén felül további veszteségek származhatnának. Szükséges volna továbbá az is, hogy minden intézet mérlegét ellenjegyezze alapos vizsgálat után az alapítandó Treuhand-Gesellschaft kirendelt szerve. Az az eszme, hogy a betétek egy bizonyos százaléka vinkulált állampapírokba volna fektetendő a már kifejtett okokból nem célirányos, mert a hozamot oly módon csökkentené, hogy ismét csak rikánsabb üzletek kötésére szorítaná a vidéki intézeteket. Ami szerény nézetem szerint is szükséges volna, az a pénzintézetek alapításának engedélyhez való kötése. Ezt úgy gondolom, hogy az engedély megadása előtt megkérdezendő volna az illetékes kereskedelmi és iparkamara a felől, hogy vajon szükséglet-e az illető piacon egy újabb hitelszerv alakítása, megvan-e az alapítókban az erkölcsi garantia s hogy nem vezet-e újabb alakulás az illető piac hiteléletének elfajulására. ■í——- '■ ■ ■ ■'■ . - ■ ■■ ... • '■ ■■■=rr. Városi képviselőtestületi közgyűlés. — Saját tudósításunk. — Nagykároly város képviselőtestülete f. hó 1-én, vasárnap d. e. 10 órakora városháza tanácstermében Debreczeni István polgármester elnöklete mellett rendes közgyűlést tartott. Bejelentettek a képviselőtestület tagjaiban beállott változások. A virilis jogú városi képviselők közül többen megbízatás utján képviseltetik magukat. E szerint Stern Adolf megbízottja Taub Géza dr., a Nagykárolyi Önsegélyző Népbankot Gábor Armand képviseli, Jasztrabszky Irma megbízottja Borody Dezső dr., a statusquo hitközség képviselője Peisner Lajos, Igaz Károly megbízottja Suták István dr., gróf Károlyi Gyula megbízottja Ringelhann Gyula, özv. Fűzi Istvánnéé Ősz János, Jakab Zoltánnéé Falussy Alajos dr. Merts László dr. és Strohmayer Ferenc virilisek helyére, kik a képviselőtestületben választott joguk alapján foglalnak helyet, Singer Lipót és Pucser Károly hivatik be. A községi igazoló választmányba polgár- mester előterjesztésére beválasztják Reök Gyulát és Nonn Gyulát. Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek. Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér. fJflBT Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben.
