Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-09-05 / 37. szám

2-ik oida!. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 37-ik szám. Láthatjuk most, a harcba vissza kíván­kozó sebesülteknél, hogy milyen komoly, elszánt volt ez a lelkesedés, melyet nem bírtak megtörni a szenvedések. A nemes felbuzdulásnak e nagy napjaiban nem szabad kicsinyeskedni senkinek sem. Igenis, kimondjuk nyilían, hogy a haza megerőltető, nehéz áldoza­tokat kíván tőlünk. Ne áltassa magát senki azzal, hogy krajcárokkal meg­válthatja azt a kötelezettséget, amit egye­sek az életükkel, családjuk sorsának feláldozásával váltanak meg. Nem akarunk vele ijesztgetni senkit, mert hála seregeink vitézségének, erre nincsen is ok, de azoknak, akik húzó­doznának, képzeletükbe ajánljuk, hogy mi lenne, ha takarmányuk, termésük, házuk, boltjuk és mindenféle vagyonuk kozákok martaléka lenne s életük pedig vad szeszélyük játéka? Epen azért, mert mindezek elpusz­tulása ellen megvéd bennünket seregeink önfeláldozó vitézsége, a megmentett va­gyonnak ne sajnáljuk akár felét sem odaadni azok javára, kiknek oltalmunkat köszönhetjük. Különösen óriási feladatok nehezed­nek városunk lakóira. Mint a galíciai harctérhez közel, a fővonal mentén fekvő város, ellátására vagyunk hivatva az ösz- szes itt átvonuló sebesüiíjeinknek. Eleimi szerekben óriási mennyiségre van szük­ség. A sebesültek kötözése, gyógykeze­lése pedig rendki vili súlyos feladatokat rfr helybeli Vörös Kereszt egyletünkre. Egy-egy sebnek az újból való átkötése 40 fillértől 1 koronáig terjedő kiadást jelent a Vörös Keresztnek s naponta 70—80 sebesültet kell átkötni már is. Később majd százszámra kellenek a kö­tések s az egyesületnek sem a központ­tói, sem a kincstártól nincsen erre semmi­féle fedezete. Hát mit csinálna akkor, ha nem lenne miből tennie? Nem kötözné be a fájó sebeket ? Elkerülhető kínokat okozna az érettünk harcolóknak, kitenné őket a vérmérgezés és sebláz haiálvesze- deimének? Hát meg lehet ennek tör­ténnie? Helybeli Vörös Kereszt-egyletünk szűkös viszonyaihoz mérten 50 ágyas kórházat rendezett be. Amint ezt a had­vezetőségnek bejelentette, sürgönyileg 100 sebesült érkezését jelentették be neki. Csak úgy tudott belőlük 80-at elhelyezni, hogy a gazdasági iskolában berendezett kórházat is igénybe vette. Mi lesz majd, ha a sebesültek szá­mának növekedésével nem kérdezheti a hadvezetőség, hogy hány ágyas kór­házunk van, hanem a város számbeli nagyságához mérten a sebesültek százait szállítja ide? Nem tudunk nekik kór­házat teremteni, ápolás nélkül hagyjuk őket? Hát meg lehet ennek történnie? Nem, ezerszer nem i Amint fiaink az életüket adják a hazáért, úgy mi a vagyonúnkat áldozzuk fel érte. Még van mit és van miért. Ha kell, adjuk oda a felet is, hogy a má­sik felét megmenthessük. Vitéz hadseregünk mint egy éiő fai ál! az ország határán. Minden kihullott, sebesült ember egy alkotó rész ebbői a falból, mely éli bünk állt, a mi vé .'el­münkre,mi pajzsunkul. Kövessünk el mindent azokért, akik mindnyájunkért harcolnak. A városunkra háramló óriási kötelezettség, t teljesítsük j hazafiasén, nemesén, bőkezűen. A Vörös Kereszt Egylet nem tudja ellátni a dicső, sebesülteket, ha a nagyközönség teljes I erővel nem támogatja munkáját, ha nem adakozik általánosan és bőkezűen. Ad­jon mindenki felszólítás nélkül s ha adott, ne várjon érte dicséretet. Erezzen és gondolkozzon mindenki s teljesítse kötelességét! Sebesültek városunkban. Az oroszországi harctérről f. hó 1-én hajnali 2 órakor érkeztek az első sebesültek városunkba. A nagyon korai idő ellenére is igen sokan várták a sebesültszállító vonat ér­kezését. Kint volt llosvay Aladár alispán, Debre- czeni István polgármester, Péchy István, a Vörös Kereszt-Egylet helyi fiókjának elnöke, dr. Vetzák Ede alelnök, dr. Schönpflüg Béla vár­megyei tiszti főorvos, dr. Sternberg Géza kór­házi főorvos, az itt állomásozó dragcnyosok ezredorvosa, továbbá az önkéntes mentőgárda és az önkéntes ápolónői testület több tagja. Általános, mély csend és várakozás köze­pette érkezett meg a sebesültszállító vonat. A mentők és beiegápolók besegítették a gyen­gébb betegeket, illetve sebesülteket. Ilyen azon­ban alig volt. A legtöbb a saját iábán szállt ki a vonatból. A hosszú ut, egyiket-másikat a vérveszteség is, kigyengiíeíte, azonban mindnyá­jan bátran, csüggedés nélkül viselték a sebüket. A nagy számban kintlevő közönség min­dent elkövetett, hogy javára legyen a sebesül­teknek. A doktorok, az orvosjelöltek és ápolók segítségével megnyitották a kötéseket azokon, akiken már régi volt, vagy meglazult. A Nő­egylet tagjai és a női közönségből még sokan, önkéntes vállalkozók, ételnemüeket, frissítőket osztogattak a sebesültek között. A sebesülteket szállító vonatról 80-at szállítottak le városunkban. Ezeket a város sebesültszállító kocsiján és más fogatokon szállították e! a különb ző ideiglenes kórházakba. A Kereskedő Társulat székhazában levő ideig­lenes kórházba elhelyeztek 45-öí, a gazdasági ismét! > iskolában levő kórházban 30-at és a városi közkórházban 5-öt. A városunkban elhelyezett sebesültek el­látásán ói a helybeli Vörös Kereszt-Egylet go.i­nalmat, majdnem azt lehetne mondana szereidet érzett az iránt az emberroncs iránt, aki ott -támaszkodott mellette az ócska hintó párnáira. Ennek az embernek nagy szüksége van őreá S azután, — anélkül, hogy bevallotta volna magának, — annak az emléke is hozzá fűzte a férfihez, hogy mégis csak ő általa ismerte rrieg azt a keveset a szerelemből, amit meg­ismerhet; Ah, az'elég kevés volt! Tulajdonképen csak az esküvő előtti álmok — .szüzj ábráj]49- zások"’—' 'niéiyefc "e'ni 1 eke' Vr íegtxatál niasabB, ezeket ismerte meg a, szerelemből. Az egymással MMöÉküIí. két öreg igy volt együtt élete aikór^fT*^*'* >'“* a< &!# $d ján. melyen ojjgv Jétezoii — jihuninc eviotamem. • Erminges,. asssp«^;vjiftisití^íenf ia - iájA r tosRa rvígCstyi^, ^oska-vá/ün^lwúáí's., a. „nagy“.. - utca. dazaiR,' mciy e k - -még éjdhidig- ugyatu£Ók, . Hgya-uazöu üzJeíekkd és, cígí^at^jikat . Vajjőn ;Mic.ou -assiony,- al^yiUa^es^iWö,d:háai^y>éá •< rs,'ieÍiel?*..:Éd Brim'.-apó,, a fegyverkovács,’ aki A fliejt^leg; r^ádájkaliíkákat is' árult .V jOJu az'.már rnem , iéhet őáprága,. J biztosan .ftaso'jinpvg.ófrii.é, "ítBQgt az -üzl^í .Áthaladtak adds, vip^jpó s .r-a' kocsf rn^álít ..egyA'a^gfcsosikápu előtt, nvejy- . :'pé"k}sarkit-‘.csHípA>gták{. yjjiiiht kihyiltr- A. k^pu •y. mögöt t '.éjladáltágark közepén .egy iiégy szíígjét'és saépülgk 'égy.: X^CáLajosó. korabeli, néniéi. ;..ház ájlotf; ■, Rózsai ;:vííiíj?ttak:.:'az... ö?sz£-yissza ;nott > ,fjFOj9aíá,küiio:r-.,íáz,ÁdéJi. nerprvD,!t,>ki megnyésse .■■j5kft>,.^?oÁz,. Cjii házah).!-kiáítá Errniitgcs.a.sz- .' f.szonyV'-^.lÄz eh ,há.zam !;• , ÓL.'.. Ugrott le a .kocsiról, j.nmt % aéTfőiY 'iíégyvén 'évnél,“ hiik'ói: "éz'’ a ház igazan .d o. h(á2# ;.yzdt^;.amel^d]r s.sziiJfteit, 3 hol;. ..eh ó átv0&ák,.''nővérével;''aki: niost-'h'áltmáég é^batyr javai, aki most. konzul éf akit nem láthat'soha, Ó ih^mS^ig -ígen^nessíűpyaití é%. kert ampa ka • felesége nem-szere íté'a-'férje Rokonát- - ■M ■ 4 Végigjárta az összes szobákat és minden I 11 t'-v'.. • *V-‘; ;>v -*v'' \ ’ •** Ö* X-..,. .&?■■<*» ■ .-' -»i* : 4$,-.. - W t-V*- W ‘ É ablakot kinyittatott. Nővérétől örökölte a házat aki egész vénleány-életét e házban töltődé Semmi sem változott, minden régi bútort it talált: a Lajos Fülöp-kor• beli szalont, szüle hálószobáját, a saját Ián kori ágyat, író- ét öltöző-asztalát. Amely bútor látszólag hiányzott azt megtalálta a padláson, megfakulva vagy szét is 'roncsolva a hosszas használattól, de-el­adva nem volt semmi és minden holminak még ugyanaz az illata volt, ami régen. Egyszerre igy 'szóit férjéhez, ál: i Fárad lan követte: — Nézd, itt vau a.Ri$••fülke,••amely a .szegény Fáró-é.• v.oft,<afci..egy héttel a mi eskü­vőnk előtt eltűnt..;-Emlékszik- m.ég-rA ? Ak-koi ■ maga ked ves volt,. sokáig-.-kereste .a szegény állatot ! De az is eszéb_e-jmott, durva#-;mönd la — Eh, mit! Hát nem találjuk, — majd veszek én egy irflfstkSf! ‘ % *h •' ••-_• És ő akkor inehiíj/liáe tThstdimzöri* hogy •.vőlegénye óievn-í&etjT iffé'géri'éhi^-högy áj’ épen azt az állatot szerette, és'egyimási'kátfierrrtudiia ugyanúgy neki, mikor megmutatta -‘«ekr--írliiííydt': -j;ÉzAaz én kutyám, az én jó,-1ctf^»söthr*''^gyrí^-véivisszük magunkkal: Ő itthonfa'fő'gz"em4hké’'le>íii és maga, ugy-e, fól fog bánni vele?“ — És a férfi megígérte} Megáimbjfátíáva .duhyá; fejét, cukrot adoft neki, ■•'j,‘hiegpáfáílí5ztfrtnj veié. És ez a dJíög^itS^n“iftfegnyugtába a*bőhó 17 éves leánykát, aid" annyira félV-a" kóihor és min­den kellem nélktflyaíó vőlegény tő ló De. Fáró két nap múlva eltűnt es nem;fca 1 áffak; meg többé. Erminges u? vállat vón-fiféiltee'JaTtára és kiment .a.,szobiból Npm''Vz'eretté“sófm-, •hőgy"'á félesége olyan er'zelgos. Később az. asszony 'Jent. találta ia'-'szäloh'ba1i;>6ziVaTo^vfl őés a • k-mlbe, hézégelve. , — Elotőgy^k,-a^ jegyzAh/al.—omondá a főfi .ÁS ni eg i|éí-<l e .jtijn /f indáj t y ié-r t lelwtne ezt mind eladni gé Ai d-dg. i,- .— 'Mit 'u'ibijclV .v?:- kórdé-az nsszihiy meg­lapetyle. -H iszv' W' az -%h tíáéáni, •• Htf • síét et-fein, itt '' Nem merte hozzátenni, „itt voltam boldog.“ — Ez egy nyomorult fészek, ez a Samt Martin ele Sault, — folytató a férj. — Csak nem akarsz egész- éven át Ht lakni. Ennek a háznak és birtoknak a kamataiból évente tengeri fürdőre lehet menni es kellemes szórakozásokat élvezni. Erminges asszony tudta, ^ hogy milyen szórakozásokra gondol az- ura..Tehát meg min­dig a régi, — nem is iesz soha más. Hát Je­gyen,'-amit' akar. BNohyrrs Sz&na&Öb'ÖÍ»hézeS5él volt a férje.iránt. — Így.— rettentő.ugyan ezt I kimondani,MAL • jgy sfeokiarmégt S á-zt-is tudta, hogy férjének nagy kedve teíik a. spékujacjóban, 'ámbár igen "űKyéi]éiV,’\^öÍt. |>e:'nné.".Á*m"iegycn meg a kedve. D-demndí'a régi h^zhaE'áz arával nem fog üzérkédnr.; ,ezt meg­tartja mag-du.k:; .. > ó''.?' ,v, .1 Kiment 'á iíerfbélesjyg^ip^^- ■ fősorokat; -az utakat már, bénofte ':í±'■ gLzteőyefák •körűi ''csak '%jhtiányzól't':"';-AlVub'of«'-d?ég. mind :megvolt, — gyerntekkőf-ahSk fá' fsfhe?ősef. Bel­jebb a zöldséges, k,eribe .a jó„.j\e,t.té.sz -gipsz­szobra álloft!” ATOS^-a"S?ÖÖc?fjSiiäV fé..yortAtölve, a feje és kgrja,. hiányzőff, ._de^cgy '^azDéleveu kertész föglalaíoskodoti’ otí,.á’.jT'grsörhötöjfgetve karókhoz. Szemei, elé tartóttá azután levette kalapjáf^s félkiálfött*. :7T ’4’ ­— Luiza kisas's'zonyr ... jv.. — Miíy'5"'jŐfdóRett‘'firifíi'sfgés' .aás'zó’mvnak, hogy annyi idő után megint ■é'íys'zer"valaki Luiza kisasszonynak^ „szóljtolta. . Teipát ,. megismerték, van még arc%tón'’Vű1atBrá'z ifjúkéi vőijá^ókból! Restelte, hogy a mag<y ".res;LeroT":;'ii£TiTi; .ismerte föl azt,, aki köszöni:, ’"t V ó’.. .'.'.ól' ... ’’ —— "Éti Ja11os Cájősfialt^'áf'fia^'vl^íkf'íi'kÉ a nagyságos,- urnái:és,.assz104iy!^llpkocsis^,yplt.- A-.k.fta’5Sz6hy; égy- Íá^zífeóiiie5rgéeiKÍÍ^^K' íimjl zNé-ni eSodáloni. ^sák tizehha^yps v^ta^ón|kort ,férjhe?:',m'eRt éí elment: ÁztaVr éti tódtaijiií. lí|gy, ddejo-; deka kisasszony■;tvem driáhátfayyhdgy*é11. itt vagyok. ' >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents