Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-01-31 / 5. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. január 31. 5-ik szám. ÉSZAKKELETI UJSÁ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .. .................... Fé lévre ....................................... Ne gyedévre Tanítóknak egész évre .. 8 korona- 4 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = megjelenik minden szombaton. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: |í NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 40 fillér. Az állami tanítók fizetéséről. A tanítóság ügye: a nemzet ügye. Gondoljunk vissza azokra, akik ifjúságunkban ránk áldozták munkabírásukat, tehetségüket, idejüket, szivüket. Dickens a nagy angol iró mondja valamelyik müvében: „Most már ötven esztendős vagyok és végigjárom azokat a helyeket, amelyekhez gyermekkorom emlékei fűződnek. Milyen nyomorult, piszokban és megaláztatásban eltöltött gyermekkor volt ez és mégis mennyi szeretettel kell visszagondolnom e napokra. A kültelkek utcáit járom és nézem a hepe-hupás régi kövezetei. Nézem és keresem a köveken kis lábaim nyomát.“ Így ir ifjúságáról az a költő, aki Írásaival Anglia közoktatását valósággal megteremtette. Valóban az ifjúság a legdrágább és egyurtal a legcsodásabb korszaka az életnek. Amikor fiatalok vagyunk, akkor bimbózik ki belőlünk a szellem, .amelyet azonban irányítani, nyesegetni kell, egy már meglett embernek, a tanítónak. A régieknél a tanítónak nagy fontossága is volt. És nagy tisztelete. A tanítót becsülték és a tanító e megbecsülésre érdemesnek is mutatkozott. Ez utóbbi tekintetben manapság is olyanok a tanítók, mint amilyenek hajdanta voltak. Azonban ami a megbecsülést illeti, bizony ezen a ponton a közönség már elfordult régi hagyományától. A közönség mostanában nem iát ideális hivatást a tanítóéban,, egyszerű kenyérkereső pálya lett és pedig a legnehezebbik és legrosszabbul fizetett pályák egyike. Más országokban, különösen az északiakban, ahol az állam a közoktatás felett csak ellenőrzési jogát gyakorolja, még jobb sorsa van a tanítónak, mint nálunk, ahol az állam nagy összegeket költ közoktatásra. Azt kellene hinnünk, hogy az állam — amely egyúttal a legfőbb erkölcsi testület is — jobban bánik a tanítóival, mint a hitközségek, akik ráfogják tanítóikat olyan munkára és olyan szolgálatok teljesítésére is, amelyek sem a tanító méltóságával, sem pedig egyéni önérzetével össze nern egyeztethetők. Bizonyos, hogy olyanfajta munkát állami tanító nem végez. Nem harangozik, nem kántál és nem süt ostyát. De viszont nincs is olyan rózsás körülmények között, hogy a hitközségi tanítót lesajnálhassa. Az állami tanítóság legfontosabb missziót a nemzetiségi vidéken teljesít. Itt elszigetelten él egy-két közigazgatási vagy közforgalmi tisztviselővel. A nép maga a legtöbb esetben ellenszenvvel viseltetik iránta, úgy, hogy a tanítónak nemcsak az a teljesitenivalója ezeken a helyeken, hogy a gyermekeket a betűvetés bölcsességeibe ártsa, hanem az is, hogy őket megnyerje a magyar állameszme javára és hogy szüleiket meg- barátkoztassa azzal a gondolattal, hogy a magyar állam a nemzetiségeknek csak a javát és sona a kárát nem akarja. Azonban az állam hern gondoskodik úgy erről a fontos szervéről, hogy az gond nélkül eltudná a reá rót feladatot végezni. Itt van előttünk egy tanítónak a cikke, amely szól az állami tanítók helyzetéről. A tanító többek között igy jellemzi a nemzetiségi vidékekre küldött tanítók helyzetét: Lelki utravalójuk — hivatásszeretet, munkakedv — volna ehát elég. Fokozásukra kezükbe nyomjak még egy-egy tantervet és utasítást. De a testi utra- valókról elfeledkezik a miniszter. „Fizetésének folyósítása majd megtörténik“ mondja a miniszter képviselője, a tanfelügyelő. S a tanítók elindulnak a tantervvei a kezükben. Az istenadta nép ellenszenvvel fogadja őket, az intelligencia nem tudja, mit tegyen, „várakozó álláspontra helyezkedik.“ És megkezdődik a lakáskeresés. Az otthon összekuporgatott avagy kölcsönvett koronák előkerülnek j rejtekhelyükből, hogy soha vissza ne tevődjenek. Nem baj! Fiatal kezdő embernél: „Lakás van. A bolti számlát számlát utólag fizetem. Addig megjön a fizetés:“ A fizetés pedig nem jön. Eltelik egy hét, két hét . . .- S a cipőt talpaltatni kellene. Az átmeneti hideg már. Bunda kellene, belül báránybőrre!. Vagy Pistukához orvost kel! hívni. Lacinak nincs téli ruhája. Majd lesz . . . Megjön már a fizetés . . . Eltelik egy hónap ... A kosztadó boltos pénzt kér . . . S a tanító, aki a magyar állameszme harcosa, talán egyedüli megszemélyesítője a magyar államhatalomnak, az a tanító, akit hódítani küldtek ide — elindul idegenek ajtainá! alázatosan könyörögni egy kis kölcsön, egy kis halasztásért. És éhezik és nyomorog. A magyar állameszme ellenségei pedig kárörvendve gúnyolódnak. Lehetséges-e, hogy az a tanító, akinek bejövetele, bemutat-' kozása, első élete ily szégyenletes, valaha eredményeket érjen el, vissza tudja szerezni szétrongyolódott tekintélyét s a magyar kultúrának hódítani tudjon? . . . Ilyen körülmények között tengődnek nálunk az állam által alkalmazott kultur- napszámosok. Még rosszabb sorban élnek, mint maguk a felekezeti tanítók, akik legalább tudják, hogy a kis fizetést megkapják és ahoz mérten rendezik be az életüket. De ha maga a fizetés is bizonytalan, akkor ugyan mit csináljon az a szegény tanító, az ő lelkes ambíciójával ? Gondoljunk ifjúságunkra, arra az édes és megható korra, amelynek emlékei — akár jók, akar rosszak — ki- törülhetetlenül az emlékünkben maradnak. Gondoljunk tanítóinkra és szere- tetünket irántuk fejezzük ki azzal, hogy létüket biztos alapokra helyezzük. Mozgófényképek és a gyermek. Társadalmunknak egyik legérdekesebb jellemvonása, hogy minden hatalmasan fejlődő intézményben igyekszik hibát keresni és ha talált, vagy csak sejt is ilyet, siet a halálos Ítélet kimondásával. A mozgó-szinházak sem kerülhették ki ezt a sorsot. Ezeknek kritizálására a gyermekek káros behetásoktói való megmentésének gondolata napjainkban oly hatalmas impulzust adott, hogy sohasem volt aktuálisabb ez, mert a gyermekről van szó, sehol se helyénvalóbb e kérdés alapos megvitatása és tisztázása, mint a nagy nyilvánosság előtt. A priori Ítéletektől különösen a pedagógusoknak kell tartózkodtok s ép ezért nem helyes, ha a mozgókról irt hírlapi cikkek, miniszteri rendeletek és a külföldi hasonló sajtó s egyéb mozgalmak befolyásolják véleményüket. Pedagógus előtt csak az az ut állhat, hogy tanulmányozza a mozikat, a képeket szemlélő gyermekeket s hogy kipuhatolja azokat a hatásokat, melyeket a képek a gyermek lelkében okoztak. Mikor ezt elvégezte, akkor tapasztalatairól beszámolva, már mondhat véleményt s ha hibát talált, ajánlhat reformokat. • A napilapok a mozgók egyik káros hatását abban látják, hogy a züllött környékek gyermekeit mozgóképek tanítják meg a lopásokra, betörésekre és erkölcstelenségre. Ez a körülmény arra késztetett, hogy a városliget környékén levő alsóbbrendű mozgókat sorra látogassam. Helyetnet mindenkor a gyermekek között igyekeztem elfoglalni. A mozgófényképek figyelmet lekötő hatalmas erejükkel megakadályozták a gyermekek megfigyelésében, erre csak akkor lettem képes, mikor már másodszor mutatták be a műsort. Hogy impresszióimról helyes tájékoztatást nyújthassak, a sok közül egy érdekfeszitő képnek leírását és a gyermekekre tett hatását leszek bátor bemutatni. Rablók megtámadnak egy kapitányt, elveszik ruháját, leviszik egy barlangba, erős kötelekkel a sziklafalhoz kötözik .és egy puskaReggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek. keserüviz Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér. ffaH" Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. '“§66!
