Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-07-25 / 30. szám
4-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 30-ik szám. Szünetek alatt Lujzi néni, egy nyugalmazott művésznő gyűjtögeti az aláírásokat egy diványpárna kisorsolása irányában, melyre 20 fillér bánatpénz lefizetése mellett lehet nevezni. Úgy látszik, minden falu számára tartogat egy diványpárnát. Később hallottam, hogy tőkepénzes. Hatvan koronája van kikölcsönözve a tagoknál és a dirinél. Szegény Lujzi néni, a mai nyomorúságos pénzviszonyok mellett sem igen van kockázatosabb befektetése, mint neki. Szünetek alatt fungál a büffé is. Egy befogott kis sváb leány hurcol egy porcellán tányéron 15—20 darab krajcáros cukrot. A korcsma sarkában pedig a pudlira felülve szür- csölik a bort „zódánekval.“ Persze közbe-közbe nagyokat röhögnek a darab kiszólásain, amin lehet is, tudja azt jól mindenki, aki a Sztrájkol a gólyát ismeri. Mikor a végén lehull a piros lepedő, súlyos sóhajjal, nehezen tápászkodik fel a publikum. Bárcsak örökké tartana. Csakhogy vége van, — mondtam én. * U. i. Divatba kellene hozni, hogy azokat, akik tulon-tul igényesek a valamire való vidéki színészekkel szemben is, internálják Mucsára, mikor ott „színi szezon“ van. Lapunk mai száma 10 oldal. Szatmárról jelentik a következőket: Unger István ur, az Osztrák-Magyar Bank szatmári fiókjának főnöke felettes hatóságának megbízásából a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy nemcsak a fővárosi intézetek, hanem különösen az O. M. B. is, tehát ennek szatmári fiókja is a változott viszonyok közepette feltétlenül rendelkezésére fog állani minden jogos hiteligénynek. Annál inkább teheti ezt a jegybank, minthogy előrelátva a jelenlegi kritikus helyzetet, idejében teljesen elkészült és igy módjában lesz a vidéki intézeteket anyagilag minden tekintetben támogatni, hogy közgazdaságunk rendes folyama fennakadást ne szenvedjen. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Spitkó Gedeon sárospataki járásbirósági dijnokot a helybeli kir. járásbírósághoz Írnokká nevezte ki. Főkönyvelő választás. Kanovich Lászlót, ki a nagykárolyi Polgári Takarékpénztár r.-t. főkönyvelője volt a Péczeli Takarékpénztár r.-t. f. hó 17-én, 60 pályázó közül, egyhangúlag főkönyvelőjévé választotta meg. A nagykárolyi Nőegyesület közgyűlése. Vasárnap délelőtt tartotta a nagykárolyi Nőegyesület évi rendes közgyűlését a városházán. A közgyűlésen gróf Károlyi Istvánná elnöknő Öméltósága elnökölt. Mindenekelőtt az elnöki évi jelentést terjesztette a közgyűlés elé. Ez a jelentés az elmúlt 1913—1914. évi tevékenységéről számolt be. Kiemelte a jelentés, hogy az egyesület tekintettel az elmúlt évek rossz pénzügyi viszonyaira a tagok és a társadalom anyagi támogatását nagyobb mértékben igénylő mozgalmat sem nem kezdeményezett, sem nem folytatott. Mindamellett a tél folyamán 100 gyermeket láttak el téli ruházattal, valamint 15 felnőttet segélyeztek ruhanemüek- kel. Elnöklő grófné meleg szavakkal emlékezett meg a Melinda-árvaházban uralkodó rendről és szeretetteljes, humánus bánásmódról. Jelentette továbbá a közgyűlésnek, hogy az egyesület kivette részét az országos gyászból, mely a trónörökös-pár tragikus halála által állott elő. Végül beszámolt az elnöki jelentés az évközi tagváltozásokról. A közgyűlés őszinte köszönettel vette tudomásul az elnöknő Öméltósága jelentését és őszinte hálóját és igaz köszönetét fejezte Öméltóságának több mint 3 évtizeden át az egyesület érdekében folytatott lelkes, kegyes, odaadó munkálkodásáért, — úgyszintén jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Péchy Lászíónénak is, ki a gyermekek felruházását és a vele járó fáradalmakat már hosszú évek óta teljesiti a legnagyobb buzgalommal. A pénztári jelentést Hahn János olvasta fel ezután Az egyesület vagyona mintegy 60—65000 koronát tesz ki. Az egyesület vagyonát lapunk egyik legközelebbi számában fogjuk ismertetni. Dr. Áldor Adolfné számolt be ezután a Nőegyesület részéről kapott összegről, mely a helybeli izraelita szegények között osztattak szét. Kiegészítették a Serly Móric Ilka alapot 300 K-ra, melynek évi kamatát mindenkor egy szegény elaggodt nő lek fogja a választmány odaadományozni. Végezetül elhatározta a Nőegyesület, hogy a Vörös-kereszt egyesület által rendezendő ápolónői tanfolyamra ama szerény anyagi viszonyok között élő jelentkezőket, kik a szükséges ruha és más felszerelésekre igényt tartanak, azokat az egyesület látja el. A közgyűlés, mely látogatott volt, elnöknő Öméltósága lelkes éltetésével véget ért. Halálozás. Ináncsy Papp Károly szatmári földbirtokos f. hó 15-én 64 éves korában elhalt. Az elhunytban Ináncsy Papp József csenged szolgabiró édesatyját gyászolja. Uj orgona a kegyesrendiek plébánia — templomában. A napokban érkezett meg a fentjelzett templom uj orgonája, melynek részei egy egész vaggont töltöttek meg. Az orgonarészek súlya 78 métermázsa miből következtethetni, hogy a készülő uj orgona imposáns mü lesz. Az orgonát az országszerte jó hírnévnek örvendő pécsi Angster-gyár készítette. A napokban már le is bontották a régi orgonát mely 53 év óta hirdette Isten dicsőségét s hozzáfogtak az uj orgona felépítéséhez, mely mint halljuk 4—5 hét múlva készül el. Értesülésünk szerint szeptember hó folyamán nagyszabású orgonahangverseny fogja gyönyörködtetni a nagykárolyi müértő közönséget, mely hangversenyre a vezetőségek Sugár Viktor országos hirü orgonamüvészt sikerült megnyerni. E hangversenyre már most hívjuk fel Nagykároly város közönségét. Még megjegyezzük, hogy az uj orgona létesülését a gróf Károlyi család ismert nagylelkűsége és bőkezűsége tette lehetővé s e család, élén különösen özv. gróf Károlyi Istvánná Ő Méltósága érdeme, hogy gyö- györü építésű r. k. templomunk ily hatalmas orgonához jutott. A Nagykároly—somkuti h. é. vasút r.-t. julius 30-án tartandó közgyűlésén az igazgatóság javasolni fogja, hogy a Szatmár—bik- szádi és Szatmár—erdődi h. é. vasút rt.-okkal elhatározott egyesülés végrehajtását halasszák el. A rendőrség figyelmébe. Több oldalról panaszt kaptunk hogy egyes kerékpárosok — különösen a kisebb utcákon — a gyalogjárókon kerékpároznak. A múlt évben a rendőrkapitányi hivatal szigorú rendeletet bocsátott ki az ilyen kerékpárosok ellen s volt is foganatja. Ezen rendeletnek újabb kibocsájtására ismét nagy szükség volna, mielőbb valami komolyabb baj nem történik. volt és puha. Úgy omlott, mint a fagyott verestégla. A gazda fölvette: — Hatvanba veszett el . . . Láin-e? Az öreg Sajtos a gazdát se átallotta megszólítani : — Dobja ked csak a többihez . . . Azon meg ked úgyse csodálkozik, hogy a szekerce nyele úgy megmaradt. Jó fa volt, igazi tölgyfa. A veder megint homokosat kezdet felhozni. A kuttisztitó fölkiáltott:- Mindjárt nem bírok a vizzel. Többet úgy meritgetett már a vederbe, mint amennyit a kapával szedett. Vártatva pedig újra megszólalt: — Nézzen kend le. Beállók a pandalyba. — Látom. Csak ne soká szerencsétlen- kedjen ked. — Kotrom még az öblít, a meddig elérem. A harmadik vagy negyedik veder habarékkal megint kifordult valami. Mint az ember kezeszára, akkora. — Hát ez mi? Sajtos megbökte a valamit, aztán megforgatta : — Hát ez meg pisztoly ... Az el . . . Karabin . . . Pallagi fölkéredzett. — Fertig vagyok. Megvan az alsó forrás. VI. — Most hát azt a kulacsot! — azzal lépett ki Pallagi a vederből, mikor felhúzták. Meg is húzta úgy, a kapás eliszonykodott: — Álltó helyedben elesel hé . . . — Esik a macska az is a talpára. A pitvarajtó megett letettem a tarisznyámat, abban van a száraz ruhám. Az öreg juhász integetett: — Alkalmas ember vagy, fiam . . . Apád is alkalmas ember volt. . . Rádaynál se köpött ki semmit ... Én pedig, ne félj, vigyázok itt a te portékádra. A kuttisztitót bekaroltatta a gazda, gazd- asszony: — Iszik-e ked most már egy kis pálinkát? — Dehogy iszok ... Ne bántson most engem senki se, mig én más bőrbe nem bújok. Ez egy kicsit lucskos. Mikor emberformább lett, megint unszolták, hogy egyen vagy igyon hát, hisz a gőzös is elfütyölte a delet. Inni megint megivott fél kulacs bort. Hanem enni nem akart, mig a tisztitékot meg nem nézi. Az öreg Sajtos akkor is ott ült a kutágas töviben. — Hát ked? — Hát csak pipálgatok, meg a mit mondtam, azt cselekszem: őrzöm a portékádat. — Nem bántotta volna azt a kutya se, bátya. — Nem ám a négylábú . . . Bene Mátyás védekezett: — Nem bántják az én cselédeim senkiét... — Nono. Csak én már olyan fahitü vagyok, hogy a kapás mind lop . . . A kapás, a béres, a kanász erre a szóra értek oda. A kapás elejbe is állt az öregnek: — Csak nem kötne ked hozzá ehhez a kutszeméthez ? — Ha az ágashoz köthettelek volna, akkor én is bementem volna már egy kis harapni- valóra . . . Ballagi állta elejét a továbbvaló osztozásnak: — Szavuk se lehet keteknek . . . Te, öcsém, szólt a béresnek, — te fiam, — mondta a kanásznak, — aztán: tik voltatok az én igazi segítségeim, ember vagy te is, öcsém, sarzsi is lesz te belüled, — te pedig, fiam, olyan jó béres leszel, mint a peták. Köszönöm az emberségteket . . . Majd aztán szét is haji- gáljuk ezt a kis miegymást. Hozzatok csak lapátot, vasgereblyét. Villa, gereblye fogai közt a mi megakad, kiszedte közüle Pallagi a vasfélét. Ha muternak látszott, ha srófnak. A szekercét is odadobta a rakáshoz, a pisztolyt is odarugta. — Vékony világ ez, elhigyje ketek, vizesen nem veszi meg a zsidó; mire megszárad, ád érte három hatost, négyet... De legalább kimelegszek, mire hazaviszem a vállamon. A gazda összehúzta a szemöldökeit, mintha fölbecsülné a vacakot s aztán ajánlást tett: — Láttam kedet a kút pandallyában; látom, hogy embere ked a dolgának, hát ne ci- pekedjen ked evvel a kotradékkal, adok érte egy napszámot: ötven krajcárt. — Oda ne add, — morgott az öreg Sajtos — a pisztoly maga töbet ér . . . Pallagi bambálkodott: — Micsoda pisztoly? — Utójja felé gyütt föl, most alul lehet. A kampóval mingyárt megtalálnám. — Keresse ked hát! POLENil GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanynviz-íorrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üditő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. egy asztalnál sem szabad hiányoznia. :—: $ Kapható mindenütt!
