Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-07-25 / 30. szám

4-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 30-ik szám. Szünetek alatt Lujzi néni, egy nyugalma­zott művésznő gyűjtögeti az aláírásokat egy diványpárna kisorsolása irányában, melyre 20 fillér bánatpénz lefizetése mellett lehet nevezni. Úgy látszik, minden falu számára tartogat egy diványpárnát. Később hallottam, hogy tőkepén­zes. Hatvan koronája van kikölcsönözve a ta­goknál és a dirinél. Szegény Lujzi néni, a mai nyomorúságos pénzviszonyok mellett sem igen van kockázatosabb befektetése, mint neki. Szünetek alatt fungál a büffé is. Egy be­fogott kis sváb leány hurcol egy porcellán tá­nyéron 15—20 darab krajcáros cukrot. A korcsma sarkában pedig a pudlira felülve szür- csölik a bort „zódánekval.“ Persze közbe-közbe nagyokat röhögnek a darab kiszólásain, amin lehet is, tudja azt jól mindenki, aki a Sztrájkol a gólyát ismeri. Mikor a végén lehull a piros lepedő, súlyos sóhajjal, nehezen tápászkodik fel a publikum. Bárcsak örökké tartana. Csakhogy vége van, — mondtam én. * U. i. Divatba kellene hozni, hogy azokat, akik tulon-tul igényesek a valamire való vidéki színészekkel szemben is, internálják Mucsára, mikor ott „színi szezon“ van. Lapunk mai száma 10 oldal. Szatmárról jelentik a következőket: Unger István ur, az Osztrák-Magyar Bank szat­mári fiókjának főnöke felettes hatóságának meg­bízásából a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy nemcsak a fővárosi intézetek, hanem kü­lönösen az O. M. B. is, tehát ennek szatmári fiókja is a változott viszonyok közepette feltét­lenül rendelkezésére fog állani minden jogos hiteligénynek. Annál inkább teheti ezt a jegy­bank, minthogy előrelátva a jelenlegi kritikus helyzetet, idejében teljesen elkészült és igy mód­jában lesz a vidéki intézeteket anyagilag minden tekintetben támogatni, hogy közgazdaságunk rendes folyama fennakadást ne szenvedjen. Kinevezés. Az igazságügyminiszter Spitkó Gedeon sárospataki járásbirósági dijnokot a helybeli kir. járásbírósághoz Írnokká nevezte ki. Főkönyvelő választás. Kanovich Lász­lót, ki a nagykárolyi Polgári Takarékpénztár r.-t. főkönyvelője volt a Péczeli Takarékpénz­tár r.-t. f. hó 17-én, 60 pályázó közül, egy­hangúlag főkönyvelőjévé választotta meg. A nagykárolyi Nőegyesület közgyű­lése. Vasárnap délelőtt tartotta a nagykárolyi Nőegyesület évi rendes közgyűlését a városhá­zán. A közgyűlésen gróf Károlyi Istvánná el­nöknő Öméltósága elnökölt. Mindenekelőtt az elnöki évi jelentést terjesztette a közgyűlés elé. Ez a jelentés az elmúlt 1913—1914. évi tevé­kenységéről számolt be. Kiemelte a jelentés, hogy az egyesület tekintettel az elmúlt évek rossz pénzügyi viszonyaira a tagok és a társa­dalom anyagi támogatását nagyobb mértékben igénylő mozgalmat sem nem kezdeményezett, sem nem folytatott. Mindamellett a tél folya­mán 100 gyermeket láttak el téli ruházattal, valamint 15 felnőttet segélyeztek ruhanemüek- kel. Elnöklő grófné meleg szavakkal emlékezett meg a Melinda-árvaházban uralkodó rendről és szeretetteljes, humánus bánásmódról. Jelen­tette továbbá a közgyűlésnek, hogy az egyesü­let kivette részét az országos gyászból, mely a trónörökös-pár tragikus halála által állott elő. Végül beszámolt az elnöki jelentés az év­közi tagváltozásokról. A közgyűlés őszinte kö­szönettel vette tudomásul az elnöknő Öméltó­sága jelentését és őszinte hálóját és igaz kö­szönetét fejezte Öméltóságának több mint 3 évtizeden át az egyesület érdekében folytatott lelkes, kegyes, odaadó munkálkodásáért, — úgyszintén jegyzőkönyvi köszönetét szavazott Péchy Lászíónénak is, ki a gyermekek felru­házását és a vele járó fáradalmakat már hosszú évek óta teljesiti a legnagyobb buzgalommal. A pénztári jelentést Hahn János olvasta fel ezután Az egyesület vagyona mintegy 60—65000 koronát tesz ki. Az egyesület vagyonát lapunk egyik legközelebbi számában fogjuk ismertetni. Dr. Áldor Adolfné számolt be ezután a Nő­egyesület részéről kapott összegről, mely a helybeli izraelita szegények között osztattak szét. Kiegészítették a Serly Móric Ilka alapot 300 K-ra, melynek évi kamatát mindenkor egy szegény elaggodt nő lek fogja a választmány odaadományozni. Végezetül elhatározta a Nő­egyesület, hogy a Vörös-kereszt egyesület által rendezendő ápolónői tanfolyamra ama szerény anyagi viszonyok között élő jelentkezőket, kik a szükséges ruha és más felszerelésekre igényt tartanak, azokat az egyesület látja el. A köz­gyűlés, mely látogatott volt, elnöknő Öméltósága lelkes éltetésével véget ért. Halálozás. Ináncsy Papp Károly szatmári földbirtokos f. hó 15-én 64 éves korában el­halt. Az elhunytban Ináncsy Papp József csen­ged szolgabiró édesatyját gyászolja. Uj orgona a kegyesrendiek plébánia — templomában. A napokban érkezett meg a fentjelzett templom uj orgonája, melynek részei egy egész vaggont töltöttek meg. Az orgona­részek súlya 78 métermázsa miből következtet­hetni, hogy a készülő uj orgona imposáns mü lesz. Az orgonát az országszerte jó hírnévnek örvendő pécsi Angster-gyár készítette. A na­pokban már le is bontották a régi orgonát mely 53 év óta hirdette Isten dicsőségét s hozzáfogtak az uj orgona felépítéséhez, mely mint halljuk 4—5 hét múlva készül el. Érte­sülésünk szerint szeptember hó folyamán nagy­szabású orgonahangverseny fogja gyönyörköd­tetni a nagykárolyi müértő közönséget, mely hangversenyre a vezetőségek Sugár Viktor or­szágos hirü orgonamüvészt sikerült megnyerni. E hangversenyre már most hívjuk fel Nagyká­roly város közönségét. Még megjegyezzük, hogy az uj orgona létesülését a gróf Károlyi család ismert nagylelkűsége és bőkezűsége tette lehe­tővé s e család, élén különösen özv. gróf Ká­rolyi Istvánná Ő Méltósága érdeme, hogy gyö- györü építésű r. k. templomunk ily hatalmas orgonához jutott. A Nagykároly—somkuti h. é. vasút r.-t. julius 30-án tartandó közgyűlésén az igaz­gatóság javasolni fogja, hogy a Szatmár—bik- szádi és Szatmár—erdődi h. é. vasút rt.-okkal elhatározott egyesülés végrehajtását halasszák el. A rendőrség figyelmébe. Több oldalról panaszt kaptunk hogy egyes kerékpárosok — különösen a kisebb utcákon — a gyalogjáró­kon kerékpároznak. A múlt évben a rendőrka­pitányi hivatal szigorú rendeletet bocsátott ki az ilyen kerékpárosok ellen s volt is foganatja. Ezen rendeletnek újabb kibocsájtására ismét nagy szükség volna, mielőbb valami komolyabb baj nem történik. volt és puha. Úgy omlott, mint a fagyott ve­restégla. A gazda fölvette: — Hatvanba veszett el . . . Láin-e? Az öreg Sajtos a gazdát se átallotta meg­szólítani : — Dobja ked csak a többihez . . . Azon meg ked úgyse csodálkozik, hogy a szekerce nyele úgy megmaradt. Jó fa volt, igazi tölgyfa. A veder megint homokosat kezdet fel­hozni. A kuttisztitó fölkiáltott:- Mindjárt nem bírok a vizzel. Többet úgy meritgetett már a vederbe, mint amennyit a kapával szedett. Vártatva pedig újra megszólalt: — Nézzen kend le. Beállók a pandalyba. — Látom. Csak ne soká szerencsétlen- kedjen ked. — Kotrom még az öblít, a meddig elérem. A harmadik vagy negyedik veder haba­rékkal megint kifordult valami. Mint az ember kezeszára, akkora. — Hát ez mi? Sajtos megbökte a valamit, aztán meg­forgatta : — Hát ez meg pisztoly ... Az el . . . Karabin . . . Pallagi fölkéredzett. — Fertig vagyok. Megvan az alsó forrás. VI. — Most hát azt a kulacsot! — azzal lé­pett ki Pallagi a vederből, mikor felhúzták. Meg is húzta úgy, a kapás eliszonykodott: — Álltó helyedben elesel hé . . . — Esik a macska az is a talpára. A pit­varajtó megett letettem a tarisznyámat, abban van a száraz ruhám. Az öreg juhász integetett: — Alkalmas ember vagy, fiam . . . Apád is alkalmas ember volt. . . Rádaynál se köpött ki semmit ... Én pedig, ne félj, vigyázok itt a te portékádra. A kuttisztitót bekaroltatta a gazda, gazd- asszony: — Iszik-e ked most már egy kis pálinkát? — Dehogy iszok ... Ne bántson most engem senki se, mig én más bőrbe nem bújok. Ez egy kicsit lucskos. Mikor emberformább lett, megint unszol­ták, hogy egyen vagy igyon hát, hisz a gőzös is elfütyölte a delet. Inni megint megivott fél kulacs bort. Hanem enni nem akart, mig a tisztitékot meg nem nézi. Az öreg Sajtos akkor is ott ült a kutágas töviben. — Hát ked? — Hát csak pipálgatok, meg a mit mond­tam, azt cselekszem: őrzöm a portékádat. — Nem bántotta volna azt a kutya se, bátya. — Nem ám a négylábú . . . Bene Mátyás védekezett: — Nem bántják az én cselédeim senkiét... — Nono. Csak én már olyan fahitü vagyok, hogy a kapás mind lop . . . A kapás, a béres, a kanász erre a szóra értek oda. A kapás elejbe is állt az öregnek: — Csak nem kötne ked hozzá ehhez a kutszeméthez ? — Ha az ágashoz köthettelek volna, akkor én is bementem volna már egy kis harapni- valóra . . . Ballagi állta elejét a továbbvaló osztozásnak: — Szavuk se lehet keteknek . . . Te, öcsém, szólt a béresnek, — te fiam, — mondta a kanásznak, — aztán: tik voltatok az én igazi segítségeim, ember vagy te is, öcsém, sarzsi is lesz te belüled, — te pedig, fiam, olyan jó béres leszel, mint a peták. Köszönöm az emberségteket . . . Majd aztán szét is haji- gáljuk ezt a kis miegymást. Hozzatok csak la­pátot, vasgereblyét. Villa, gereblye fogai közt a mi megakad, kiszedte közüle Pallagi a vasfélét. Ha muternak látszott, ha srófnak. A szekercét is odadobta a rakáshoz, a pisztolyt is odarugta. — Vékony világ ez, elhigyje ketek, vize­sen nem veszi meg a zsidó; mire megszárad, ád érte három hatost, négyet... De legalább kimelegszek, mire hazaviszem a vállamon. A gazda összehúzta a szemöldökeit, mintha fölbecsülné a vacakot s aztán ajánlást tett: — Láttam kedet a kút pandallyában; lá­tom, hogy embere ked a dolgának, hát ne ci- pekedjen ked evvel a kotradékkal, adok érte egy napszámot: ötven krajcárt. — Oda ne add, — morgott az öreg Saj­tos — a pisztoly maga töbet ér . . . Pallagi bambálkodott: — Micsoda pisztoly? — Utójja felé gyütt föl, most alul lehet. A kampóval mingyárt megtalálnám. — Keresse ked hát! POLENil GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanynviz-íorrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üditő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. egy asztalnál sem szabad hiányoznia. :—: $ Kapható mindenütt!

Next

/
Thumbnails
Contents