Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-07-18 / 29. szám
29-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAP/KÁROLY ÉS ÉRMELLÉK 3-ik oldal. Vigyázzunk a választójogunkra! Most folyik az országban a választó polgárok összeírása. Amilyen lesz a lista, olyan marad 1917-ig, tehát három esztendeig. Különösen kell tehát vigyáznia mindenkinek, hogy a listából ki ne maradjon, ha megvan a választói joga. A választásoknál sokszor egy pár szavazatnak is döntő fontossága van s különösen fontos azoknál, akik egy párt tántoríthatatlan hívei, hogy annak idején szavazatukat érvényesíteni is tudják a pártjuk érdekében. Tudjuk, hogy Nagykároly városa a környékbeli falvakkal együtt alkot egy választó-kerületet. Korai volna még bármilyen tendenciával is pártokról, eshetőségekről beszélni, de arra azonban készülnünk kell, hogy Nagykároly közönsége bármilyen előállható körülmények között is tudja megvédelmezni a maga speciális városi érdekeit. Törekednünk kell arra, hogy magunknak a kerületben, — mint nagyságunknál fogva illik is, — föltétien vezető szerepet tudjunk biztosítani. Nagykárolynak, mint városnak annyi szavazót kell tudnia kiállítania, hogy azzal érvényesíteni tudja a maga akaratát, melyet a város érdekei esetleg parancsolni fognak. Ne feledkezzünk meg arról, hogy Nagykároly város közönségének egy öntudatos, erős városi politikát kell folytatnia, ha meg akar maradni a vidéki városok tülekedő harcában. Nem a szomszédos falvakról van itt szó, hanem más városokról, melyek szabadon, öntudatosan, bár sokszor nyilvánvalóan kilátszó Vézna, szikár hölgy lépett be, kinek hajlott orrát régi okuláró nyergelte meg. Hóna alatt újságokat meg könyveket szorongatott. — Bocsánat, — szólt, hogy előzetes bejelentés nélkül bátorkodtam tiszteletemet tenni, de a nemes érzés, mely szivemet áthatja, arra buzdított, hogy csak lépjek be, az önök családi tűzhelyüknek szentelt hajlékába, hol igaz szolgai lélek igaz szívhez szólhat. Van szerencsém tehát szolgálataimat tiszteletteljesen felajánlani ama reményben, hogy a jövőben ki- keményitendő ingek, rántott csirkék és hámozott krumplik tanúságot tesznek hasznavehető- ségemről és a házban végzett szolgálataim nélkülözhetetlenségéről . . . Nevem: Gertrudis Eulália. — Romhegyi Zoltán, hírlapíró vagyok, — mondottam, ah, pardon ... ön ... a cselédem akar lenni. Hát csak tessék kimenni a konyhába. Nem tudom, mi történt ezután, csak arról van most határozott fogalmam, hogy Zsófi a világ legjobb cselédje, kinek igényei egy libacombnál nagyobbra nem terjednek. Nem is fogadok cselédet egyhamar. —mos. számítással, de mindenesetre nagy hasznukra folytatják a maguk külön politikáját. A szomszédos falvak közönségének is be kell látnia, hogy saját érdekeiket viszik előre, ha Nagykároly érdekeit támogatják. A helyzet már régen túl van azon, hogy versenyről lehetne szó. Nagykároly erősödése, virulása nem jelenti tehát a legyőzetést a szomszéd községekre nézve. Ha mi erősödünk, a városunk nő, a szomszéd községek lakosainak ez a munka alkalmak szaporodását, a piaci kereslet növekedését jelenti, ami a községek munkás és termelő közönségére nézve mind igen kívánatos. Tehát úgy a város, mint a választó kerület más községei lakosainak egyaránt érdeke, hogy Nagykároly városa gyarapodjon, virágozzon. Ez pedig nem készül magától. Abban az általános tülekedésben, melyet a vidéki városok vívnak, Nagykárolynak is modern várospolitikai elvekkel kell bevonulnia. Az eddigi távolba néző s épen ezért a saját érdekeit, saját javát sem látó, városi politikának sem nevezhető állásfoglalásával semminemű javára sem volt sem az országnak, sem magának. Azzal, hogy a saját javának keresését elmulasztotta s önként vette magára a mellőztetés, mostohaság sorsát, magát rontotta, de nem volt javára az országnak sem, amely akkor erős, ha erős városai vannak. Különösen fontos ez itt, az ország északkeleti határán, hol a mi városunknak nagy nemzeti hivatása van a magyar kultúra terjesztése által. A múlt mindenkit meggyőzhet arról, hogy sokat szenvedtünk amiatt, hogy nem folytattunk önálló, speciális városi politikát. Csak országos politikát folytattunk s a saját érdekeinket semmibe se vettük. E fejetlen, számítás nélküli állapotnak az lett a következménye, hogy városunkat soha egy kormány se részesítette jóindulatú támogatásában. Ha élveztünk jóindulatot, az annyi volt, hogy nem törődtek velünk. Jót nem tettek, de nem is bántottak. Ennyiben merült ki a mindenkori kormányok jóindulata. Be kell látnunk, hogy ez igy nem maradhat. Ha áldozatot kell kell hoznunk, azt csakis városunk érdekeiben szabad hoznunk. Belátó, öntudatos városi politikát kell Űznünk. Ezt parancsolja úgy a városi, mint a környékbeli lakosság érdeke. Ennek a helyzetnek a megteremtésére elő kell készülnük azzal, hogy az öntudatos választóknak minél nagyobb számát állítsuk ki annak idején. Különösen fontos az, hogy városunk közönsége az őt megillető vezetést minden esetben biztosítsa magának. Jelenleg folyik a választók névjegyzékének összeírása. Sajnosán kell megállapítani, hogy még eddig semmiféle hangsulyozottabb intézkedést nem láttunk arra nézve, hogy senki se maradjon ki a jegyzékből, akinek megvan a szavazati joga. A fentebb elmondottakból mindenki megállapíthatja, hogy különösen nagy városi érdek rejlik abban, hogy mindenki, akit illet, hozzájusson a választójogához. Helyzetünkből következik, hogy itt különös intézkedések sem volnának fölöslegesek, hogy valósággal fel- hajtassék mindenki, akinek választói joga van. Világos dolog, hogy emellett még mindenkinek maga iránt való emberi joga, állampolgári kötelessége, hogy az őt megillető szavazati jog gyakorlásáról egyszerűen ne mondjon le az által, hogy csupán kényelemből, helyesebben: lustaságból ne járjon el benne, hogy a választók jegyzékéből ki ne maradjon. Úgy a város, mint az egyesek érdekében felkérünk mindenkit, hogy minden egyes esetben haladéktalanul járjanak el abban, hogy akit megillet, az mind megkapja a választói jogot és vétessék fel a most megállapítandó jegyzékbe, mely három évre fog szólni. Ügyeljenek a régi szavazók is, hogy ki ne maradjanak, akik pedig az uj törvény által jutnak szavazati joghoz, járjanak el benne, hogy vétessenek föl a jegyzékbe. Szóval: ügyeljünk a választójogunkra! luiiusi levél. Nagykároly, 1914. julius hó 19. Ünnepet ül a nagytermészeti Az a fenséges erő, mely ront és rombol, épit és alkot, önmagában ujul meg. Bimbónyilás, virágfakadás kiséri útjában, pacsirta-dal hangzik bölcsője felett és a játszi szellő, mely végig suhan a pusztán, édes álomba ringatja. Lehull a dermesztő halotti lepel és megszületik az eszme, az erő, az élet! Szivünkben lángoló lelkesedés, édes öröm s béke üt tanyát, lelkünk felszabadul dermesztő kábultságából; uj cél, uj eszme felé tör s a végtelenben csapongva tért, időt, mindent átölel. — Ünnepeljünk! — Ünnepeljünk ? Vájjon van-e ünnepe a „nembánomság“- nak? Vájjon ünnepelhet-e a restség, a tunyaság, a teljes lelki letargia ? S kérdem: vájjon ülhet-e ünnepet az a fásult érzékiség, mely a lelket bilincsekbe veri, mely a szivet kábító méreggel tölti el és lassan-lassan kiszipolyozza belőlünk azt az isteni szikrát: ember vagyok ? Nem! Mert csak az eszme, a nagyság ülhetnek ünnepet és az erő, amelynek édes szülöttje az akarat, a tett! S ilyenkor szinte önkéntelenül ajkunkra tolakszik az a kérdés: miért és honnan varr az, hogy ez a város fejlődésében ennyire megakad ? Honnan van az, hogy ebben a városban majdnem ázsiai állapotok uralkodnak, holott arra volna hivatva, hogy a megyében vezető szerepet játszón. Miért? Nem firtatom a dolgot, csak konstatálom a bajt. Vezető férfiak látják ezt s ellene mit sem tesznek. Ölhetett kezekkel nézik az ellenpárt növekedését s a minduntalan szőnyegre kerülő székhelykérdés uj és uj hullámokat vet föl s lehet, hogy jöhet idő, mikor a város romjain bolyongva elsirathatjuk Jeremiás siralmait. Mert az ellenpárt kívánsága jogos és üdvös, holott az igazság ami részünkön van. És ne azokban keressük a számunkra készített romlást, de önmagunkban. Ne szégyeljük ezt bevallani! Lelkűnkben csírázik a gonosz métely s mintha látnám, terebélyes fává lombosodik majd. Mintha látnám : holmi apró-cseprő veszekedésekkel, szószátyárkodással vonják be az igazságot s megindul az isteni harc, a „Békák, egerek harca“: győzünk-e, győznek-e ? S heje-huja! Mienk az igazság! Igmándi Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben eseriinz Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér.
