Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-07-11 / 28. szám
28-ik szám. 3-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAO/KÁROLY ÉS ÉRMELLÉK özv. gróf Károlyi Istvánné, Csekonits Margit grófnő elnöklete mellett közgyűlést tartott, melyen jelen voltak: Csaba Adorján Szatmár vármegye és Szatmár szab. kir. város főispánja, Debre- czeni István kir. tanácsos polgármester, Dr. Serly Móricz Ilka a nőegylet I. alelnöke és a helyi fiók alelnöke, Dr. Áldor Adolfné nőegylet II. alelnöke, Dr. Péchy István a helyi fiók elnöke és Dr. Vetzák Ede a helyi fiók alelnöke, Mitrovics Elek kanonok, Marchis Romulus főesperes, Récsei Ede házfőnök, Rédei Károly ág. ev. lelkész, Schönfeld Lázár főrabbi, Péchy László műszaki tanácsos, Jurcsek Béla jószág- igazgató, Dr. Sternberg Géza kórházi főorvos, ifj. Hahn János gyógyszerész, Dr. Kovács József városi orvos, Gallasz Ödön járási számvevő, Dr. Vetzák Sándor ügyvéd, Berger Jenő titkár, Schuszterits Béla pénztáros, Csernus József róni. kath. tanító, Dr. Adler Adolfné, Balika Sándorné, Dr. Czukor Lajosné, Czukor Mártonná, Debreczeni Istvánné, Haug Kornélia, Hahn Jánosné, Jurcsek Béláné, Dr. Kovács Józefné, Kaufmann Izidorné, Mosony Györgyné, Nonn Gyuláné, Róth Károlyné, Dr. Sternberg Gézáné, ifj. Sternberg Sándorné, Dr. Vetzák Edéné. Öméltósága az ülést megnyitván, előterjeszti az elnökség javaslatát, miszerint városunkban is szerveztessék betegápolási tanfolyam. E célból az alelnök már meg is kapta a központtól tájékozásul kért szabályzatokat, melyeket az egylet dr. Sternberg Géza közkórházi orvosnak adott át tanulmányozás végett, felkérvén őt a tanfolyam vezetésére. Dr. Sternberg Géza közkórházi igazgató készséggel vállalkozott a tanfolyam vezetésére s az elnöknő felkérése folytán a közgyűléssel megismertette a tanfolyam célját, a létesítésének feltételeit és módjait. Meleg szavakkal ajánlotta a közgyűlés figyelmébe e rendkívül fontos emberbaráti és nemzeti érdekű intézményt. A közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy 1914. évi október hónapban kezdődőleg önkéntes betegápolónői tanfolyamot létesít, melynek közelebbi módozatait a szeptember hónapban tartandó közgyűlésen fogja megállapítani, addig is felkéri az elnökséget, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg. — Ezek után Öméltósága az ülést berekesztette. Örömmel adjuk közre ezen gyűlés lefolyásáról szóló tudósítást, mely élénken demonstrálja, hogy a vörös kereszt nagykárolyi fiókja életerős szervezet, mely az elébe tűzött feladatoknak minden tekintetben eleget tesz. Özv. gróf Károlyi Istvánné Öméltósága, ki mint az egyesület elnöke széles látókörrel, a nemes ügyhöz méltó nemes lelkesedéssel irányítja az egyesületet, a legteljesebb munka- képességben tartotta azt meg. Egyéni kiválóságainak tudható be, hogy mig a megye más városaiban válságok közé kerültek a helyi fiókok, itt változatlanul, életerősen áll kezdettől fogva. Most, amikor a Vörös Kereszt egylet helyi fiókja intenzív működésének kifejtésére ápolónői tanfolyamot rendez, a magunk részéről, mint sajtóorgánum, azzal a kéréssel fordulunk a nagyközönség női tagjaihoz, hogy a készületben lévő ápolónői tanfolyamot fogadják szimpátiával és kellő Ielkesüléssel. Az önzetlenül fáradozó vezetőség példáján kívül vegyék irányadónak és követendőnek más városok női közönségének példáját is, kik mindenütt felkarolták a vörös kereszt egylet emberbaráti nagy céljait. Hisszük, hogy nőink között is sokan fognak vállalkozni azon nemes honleányi és emberbaráti kötelesség teljesítésére, hogy a hazáért megsebesült, szenvedő katonákat ápolják. Hisszük, hogy e kötelesség teljesítéséhez megadja a kellő lelkesedést az a tudat, hogy a mi véreink, fiaink és testvéreink vonulnak fel egy esetleges háborúban ; kiket sebeikben ápolnunk a legszentebb emberi és hazafias kötelességünk. A megye és a járásbíróság. A megye és a járásbíróság úgy kerülnek egymás mellé e cikkben, hogy a valóságban egymás mellett vannak. Helyesebben: a járásbíróság a megyeháza udvarán van. Az igazságügyi kormány, mely a járásbíróságok elhelyezéséről tartozik gondoskodni, Nagykárolyban olyan szerencsés helyzetben van, hogy évek hosszú sora óta teljesen ingyen használja a hivatal elhelyezésére szolgáló épületet. Ez az épület a megyeháza udvarán van s egy bejárata van vele. Aki a járásbírósághoz megy, annak keresztül kell mennie a megyeháza bejáratán. Végig menve az udvaron, a hátulsó szegletben leli fel a járásbíróságot, miután végig ment a fáskamarák, kocsiszín, istáló stb. között. Hogy ez az elhelyezés mennyire nem méltó, sőt egyenesen sértő a járásbíróságra nézve, arról már irtunk eddig eleget, ez világos is mindenki előtt. De szóvá lehet tenni, hogy magára a megyeházára, mint hivatalra nézve nem sérelmes-e ezen elhelyezés? Aki ismeri a nagykárolyi megyeházát, az jól tudja, hogy nincsen átjárás számára építve. A hatalmas bejáróval szemben nincsen meg a megfelelő arányú ajtó, hogy igy kifejezetten olyan lenne a berendezkedés, hogy ott számítanak a nagy tömegek állandó jövés-menésére. A nagy ajtóval szemben a másik oldalon két kis eldugott oldalajtó van nyitva, ezen tolong egész nap az a sok ember, aki nem háborgatja egyébért a megyét, csakhogy a járásbíróságot keresi. Bizonyos, hogy ez a nem odatartozó ügyes-bajos sok atyafi nem kellemeskedik azzal a megyének, ha ott átjárkál. Ha a megyeházát és a járásbíróságot, mint külön hivatalokat úgy építették volna egymás mellé, hogy az egyik bejárója a másikon tyüsen és kalaposán ült le a Teca borzas kis szalonjában. Teca könnyed pongyolában ült le vele szembe és feszülten mosolygott. A beszélgetés lassan indult meg. Dollendörfer előbb megköszönte azt az engedelmet, hogy eljöhetett, fejbólintással nyugtázta a Teca válaszát, azután hosszabb hallgatás támadt. Teca megint érezte, hogy rögtön zavarba fog jönni és hogy a bajnak elejét vegye, gyorsan és elegánsan megszólalt: — No és mit csinál mindig? Utána rögtön elpirult, mert érezte, hogy már megint rossz hangot ütött meg, Dollen- dörfer azonban komolyan válaszolt: — Vonszolom a napjaimat. Teca csodálkozva nézett rá. — No hallja, — mondta — magának csak elég jól megy. Dollendörfer tagadólag rázta meg a fejét, Teca érdeklődve kérdezősködött és Dollendör- fer erre megmagyarázta a dolgot. — Mindnyájunknak az a baja, — mondta — hogy az életünket nem tudjuk formulázni. A vágyainkat, az érzelmeinket, a szimpátiánkat és az antipátiánkat nem tudjuk közös nevezőre hozni. Az egyetlen szintézis, amely lehetséges számunkra: a nő. De a kérlelhetetlen analizistól még ilyenkor se tudunk megszabadulni ; érezzük, mint a rab, akinek egy időre levették a lábáról a nehéz bilincset, de akinek a járása ekkor is habozó és béna. Dollendörfer még hosszasabban magyarázta a dolgot. Teca tátott szájjal hallgatta, néha- néha egy lelkes igent csicsergett el és a mikor Dollendörfer elment, egészen le volt sújtva, olyan butának érezte magát. Dollendörfer azután gyakrabban jött még és Teca hozzászokott, hogy nagy érdeklődéssel és hozzáértéssel szóljon közbe és vigye előre a beszélgetést. Dol- lendörfer végül mindennapos lett Tecánál, még pedig a szó legszorosabb értelmében. Déltájban mindennap megérkezett és tavasz tájban már mindennap ott is ebédelt Tecánál. Teca, aki nagyon keveset törődött azzal, hogy ő maga mit eszik, ekkor a konyhával is kezdett törődni. A régi szakácsnét elküldte, drágább szakácsnét fogadott és minden este elmés kis menüket állított össze másnap délre, mert Dollendörfer megmagyarázta neki, hogy a kulturember konyhája egy tizezeréves integrálódás eredménye. Borzas kis szalónjára is kiterjedt a Teca figyelme és a bútorok a szalonban lassanként egészen kicserélődtek. A Dollendörfer Aurél hatása az egész lakáson, a Teca egész élete módján, sőt a Teca öltözködésén is meglátszott. Teca abból a kispolgári nőből, a Pollák bácsi derék leányából, aki azelőtt volt, kezdett arisztokratává átalakulni. Dollendörfer fáradt, de boldog helyesléssel nézte ezt az egész átalakulást, és a mikor Teca nyár elején azon gondolkozott, hol töltse a szünidejét, akkor igy szólt hozzá: — Csak ne a budapesti pőbli közé, Teca, a hová eddig szokott járni. Elmenni . . . . Elvonulni .... Egyedül lenni. Akárhol, de egyedül. Teca erre elhatározta, hogy elutazik Bre- tagneba, egy tengerparti faluba, ahol soha budapesti ember még nem járt. El is utazott. Az utazás nagyon kellemetlen volt, a falu sem volt kellemes. Teca nem tudott tökéletesen franciául se; de ha tudott volna, akkor se érezte volna valami kitünően magát. így meg éppen halálosan unatkozott. Már azon volt, hogy otthagyja az egyedüliséget és az elvonultságot, amikor Dollendörfer megérkezett. Teca nagyon megörült neki, bár Dollendörfer egyetlen budapesti pletykát sem hozott neki és az egész napot vele töltötte. Este együtt vacsoráztak, azután néztek ki a tengerre. A tenger hullámos volt és az ég felhős. Teca elgondolkozva nézett kifelé. Dollendörfer megfogta a kezét. — Teca, — mondotta halkan és bágyadtan — tudja, hogy a sorsunk zug ebben a nyári éjszakában? Teca nem tudott válaszolni. Dollendörfer fogta a kezét, azután, mikor felálltak, átkarolta a derekát. Teca zavarodottan védekezett, de Dollendörfer megcsókolta az ajkát is. A Teca lakása előtt még egy kis küzdelem támadt. Teca habozva, zavarodottan védekezett, de az ellent- állásba nem tudott igazi erőt belevinni, úgy, hogy Dollendörfer bement vele a lakásba. Ősszel hazamentek Budapestre. Budapesten nagy habozással indult meg a szezon. Teca megkapta az uj szerepét, délelőtt próbára járt és Dollendörfer ezért késő este, előadás után látogatta meg. Néha ott is maradt nála és saját állítása szerint voltak percei, sőt negyedórái, amikor Teca mellett tökéletesen boldog volt, Teca ezt a kijelentést örömmel vette tudomásul, egyébként azonban egyre növekvő aggodalommal nézett a jövőbe. Dollendörfer ezekből az aggodalmakból semmit se vett észre, úgy, hogy Teca hosszú lelki küzdelem után végre elhatározta, hogy aggodalmait valami módon közli vele. — Én nem tudom, — mondta e végből egy napon könyes szemmel, — nekem olyan nehéz a szivem. Dollendörfer megsimogatta az arcát. Teca hálásan nézett rá, azután igy szólt: POLENAI GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanyuviz-forrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröecs. * Kapható mindenütt!
