Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-07-04 / 27. szám
27-ik szám. 3-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK megnő, talán nem is lesz kávéháziaké) alárendeli magát a felsőbbek intézkedéseinek, mert a természetből is rendet tanul. Igazi ember akar lenni, jószivü, szépet kedvelő és olyan, aki nem ijed meg a veszedelemtől. Ez pedig mind igen szép és mind olyan, amire igen is szüksége van korunk ifjúságának. De kérdés csakugyan, hogy fiainkat emberré neveljük, kell-e föltétlenül elébb cserkésszé nevelnünk? Mert a cserkészeknek egész külön világa van; jóváhagyott alapszabályok, cserkész- bedekkerek, cserkészeszközök, cserkésztörvények, sőt külön cserkészbecsület is. Hát ez már sok a sablonból. Még azt meg lehetne bocsátani, hogy ilyen szép erények gyakorlásához a cserkészfiu nagy kalapot tesz a fejére s egyéb Robinson és cow-boy izü ruhadarabot ölt, mert a fő, hogy a tanuló ifjúság az iskolán kivül, gyakorlatilag is folytassa azt amit ott tanul és tanítói, nevelői lelkére kötnek. De nincsen értelme mindezt, amik vol- taképen a legszebb emberi erényeket alkotják, külön cserkész fordításban leadni a fiuknak. Még az extra ruhát megértheti mindenki, mert hiszen a gyermek kedvét fokozza ez az egyszerű külsőség is, de hiba a felnőtt vezetőktől, hogy mindent, amit elérni akarnak erre a kül- sőséges dologra vonatkoztatják és még a becsületből is cserkész-fogalmat csinálnak. Mert szükség van arra, hogy az ifjúságot az iskolán kívüli életben is nevelés alatt tartsák, akár egyesületi utón is, csak ne sülyesszék el a legnagyobb dolgokat is külsőségekbe. Mezőkövesdiek Nagykárolyban. Alig egy pár napja, hogy bezárultak az iskolák kapui s ezzel megszűnt a polg. leányiskolának sokak által megcsodált kézimunka kiállítása. Egyesek és lapok több helyen fogfiu ép tizenkét éves volt. Tengődtünk valahogyan. Én mosni jártam. Keserves dolog volt naphosszat a mosóteknő előtt állni. De muszáj volt. Mit csináljunk ? Néha adtak valamit a fiam számára is. Ennivalót és ruhát. De olyan emberekhez kerültem, akikre ráfért volna, hogy én vigyek neki valamit. Ismét árulnia kellett. A szemei élénkebbek lettek és pontosan megfigyelte, hogy az emberek odajönnek-e, vagy egyéb jelét adják annak, hogy venni akarnak. Akadt néhány pillanata, amikor megfigyelhettem. Nem is lehet olyan öreg, mint amilyennek egyébként látszik. De az a sok ránc az arcán igen megtéveszti az embert. Meglehetősen tiszta volt és fénytelen szemmel pontosan megfigyelte a járókelőket. Bizonyára szívósan ragaszkodik az élethez. Tovább beszélt, mert nem jött senki, akit vásárlásra kellett felszólítania. — így ment egy darabig. A fiam kikerült az iskolából és szintén keresett valamit. De nagy kedve volt a katonasághoz. Katona lett. De már az első leveléből azt láttem, mintha másmilyennek képzelte volna a katonaéletet. Egy későbbi levelében a bánásmód miatt panaszkodott. Azt irta, hogy az altiszt nagyon megtoldta az idejét. Nem tudtam gondolni, hogy olyan rossz legyen a helyzete. Sok mindent a valónál rosszabbnak lát az ember azért, mert előzőén másmilyennek gondolta. így hát írtam, hogy csak legyen türelemmel. Csak ne sajnálja a fáradtságot. Jóra intettem. A levelemnek nagyon örült. Vigasztalás volt neki. A kezével megtörülte a szemét. — Lássa azután mégegyszer irt. Egész röviden és értelmetlenül. Itt van minden levele. És akkor igen rossz sora lehetett. Nem tudtam azonnal írni. Ami körünkben nem úgy tanítják az írást. lalkoztak a lelkes kézimunka- és rajztanárnők bámulatos sikerével s a közönség sietett megnézni a gyermek leányok munkáit. A kiállítást megtekintette a grófnő is, a főispán és a kir. tanfelügyelő is. Talán mondanunk sem kell, hogy miudnyájan legnagyobb elismerésüket fejezték ki a szép eredmény felett. Nézve a gazdag kiállítást, leolvasva a látogatók arcáról azt a sajnálkozást, hogy mind e sok szép dolog a másé, melyből nem lehet megvásárolni azt, amelyik nekünk tetszik, az a gondolatom támadt, hogy ez a müértő és lelkes látogató közönség megérdemelne egy olyan természetű kézimunka kiállítást, ahol módjában volna vásároló kedvének is eleget tennie. Ha beletekintünk a dologba, minden összefüggés, amit megállapíthatunk a kézimunka tanítás és a szép szeretetére való nevelés szándékában, azt kívánja, hogy ezt a lépést tegyük meg. Ugyanis mi voltaképen a kézimunka tanítás célja? Az, hogy a jövő nemzedéket már az iskolában arra neveljük, hogy majd felnőtt korában szabad idejében kézimunkával foglalkozzék, a szépet szeresse és lakását ízléses holmikkal népesítse be. Szóval a szépérzék fejlesztése a cél, a szép kézimunkák szeretete által. Ennek a nevelésnek folytán olyan közönséget nevel az iskola, mely megérti és méltányolja a szép kézimunkát. Ettől a közönségtől várhatjuk, hogy felkarolja a háziipari termékeket s megmenti a pusztulástól a népies művészetet. Addig mig egyoldairól az iskola szolgálja ezt a célt, más oldalról alakultak háziipar pártoló egyesületek, melyek a nagy közönségnél kezdték meg az agitációt. Nem csalódunk, mikor a nagykárolyi közönséget már olyannak tartjuk, amelyik kellő méltánylással viseltetik a kézimunkák szépsége iránt. Az a lelkes érdeklődés, mit a polgári leányiskola és kézimunka tanfolyam kiállítása iránt tanúsított a város közönsége, feljogosíthat arra a feltevésre, hogy Nagykárolyban kellően Igen . .. Igen . . . Pár nap múlva jött egy ren. dör és érdeklődött felőle. Elment. Többet nem tudtak meg. De én azt mondtam magamnak, hogy még él. Emiatt nem aggódom. És többet nem hallott róla ? kérdeztem. De mégis. Pár hónap múlva levelet kaptam. Az idegen légióból. Itt sem nagyon tetszett neki, de kitöltötte az idejét. Most Párisban nős és boltja van. Gyakran Írunk egymásnak és ő küld is mindig egyet-mást. Ha jobban bírnám a csontjaimat, akkor már átmentem volna. Egy fiatal ember jött és vásárolt. Az áru- sitónő a garast ismét a kezébe fogta, lehajtotta a fejét, de hamar visszahúzta megint. Azután elővette zsebkendőjét és a garast gondosan odakötötte az enyémhez. — Maga nevet — mondta anélkül, hogy rám nézett volna, de néha olyan fickók jönnek, hogy az ember fél. Kabátját gondosan a keblére húzta és a kendőt, mely lecsúszott a vállára húzta. — Nekem sem a legjobban ment a sorom. Amig mosni tudtam, jó volt. De az már nem ment. Akkor elment Éngel építőmesterhez épületi takarítónőhöz. Ott nyúztam és gyötörtem magamat csak igazán. És mennyit kerestem ! Két márkát naponta. Vidám társaság közeledett. Sok oktalan beszéd után végre az urak mindegyike vett egy skatulyát. Körülbelül egy óra volt. Jött a lámpakezelő és eloltotta előttünk a lámpát, Felírtam a címét és hazamentem. Nem volt hideg, de amikor ágyba feküdtem, úgy éreztem, mintha fáznék. Néhány hét múlva már nem találtam a nőt a szokott helyen. Másnap a lakására mentem és megtudtam a szomszédoktól, hogy nála volt a fia és magával vitte. müveit Ízlésű és ha kell, pártolásra is kész közönség van. Itt az a közönség, amilyet a kézimunkára való neveléssel teremteni akar az iskola, már kialakultan megvan. Most jön tehát a következő lépés, mit a logikus menet diktál. A kézimunkára való neveléstől várhatjuk, hogy a magyar közönség az idegen készitményü, gyári dolgoktól visszafordul a mostohán elhagyott háziipari hímzéshez és egyéb kézimunkához, becsülvén benne azt, hogy egyéni munka (nem gyári) és azt, hogy magyar. Az ilyen közönségtől várjuk a pártolást is: A pártolásra akarnak akalmat adni az ilyen célú egyesületek, mikor közelebb hozzák egymáshoz a közönséget és a termelőket azáltal, hogy egyes városokban kiállításokat rendeznek a legkülönfélébb háziipari kézimunkákból. Ilyen célú egyesület a mezőkövesdi iparpártoló szövetség is. — Ki ne ismerné a mezőkövesdieket ? Egy-két példány a ráncos szoknyás, eleven menyecskékből itt is megfordult már és nem kis eredménnyel. De elmennek ők Berlinig, Párisig, mindenütt nagy kellendőség- gel árusítva a pompás, izig-vérig magyaros ízléssel himezetf dolgokat. Újabban a mezőkövesdiek iparpártoló szövetsége kiállításokat rendez az ország nagyobb városaiban. Rendeztek is már több nagy városban, mindenütt szép eredménnyel. A több napig tartó kiállítás sokkal kényelmesebb alkalom is a vásárlásra, mint a vonat járása szerint siető, utazó kövesdiektől, kikről legtöbben akkor vesznek tudomást, mikor már elmentek a városról. A kiállításon minden ki van terítve, kényelmesen át lehet tekinteni az egészet és lehet válogatni. Nagykároly városának közönsége már ta- nujelét adta abbelli érettségének, hogy egy ilyen kiállítást hazafias és művészi megértéssel és méltánylással fogadjon. A hatóságoknak és a sajtónak pedig hazafias kötelessége, hogy egy ilyen vállalkozást, mely a külföldön is megcsodált magyar diszitő, hímző művészetet terjeszti, támogasson. A várostól nem kíván a szövetség mást, mint egy teremnek ingyenes átengedését arra a pár napra, mig a kiállításuk tart. Hisz- szük, hogy ez nem is képezhet akadályt, hisz semmi áldozatot sem kíván, holott egyes városok már százezres u. n. kultúrpalotákat is építettek ilyen és hasonló célokra. Csipke. & hajdudorogi egyházmegye szentszékének megalakulása. Hónapok nehéz munkája után végre elérkezett Miklóssy István, a hajdudorogi görög katholikus egyházmegye nagytudásu főpásztora szervező munkájának utolsó fejezetéhez. Megszervezte immár az öt főesperességet s kinevezte a szentszéki ülnököket, számszerint huszonhármat, akik tanácsadó-testületképpen állanak a püspök mellett. A szentszéki ülnökök névsora, köztük a három kanonoké is, kik állásuknál fogva szentszéki ülnökök, a következő: 1. Damjanovics Tivadar olvasó kanonok, batizvasvári kér. esperes, kökényesdi lelkész. 2. Bányay Jenő kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő. 3. Mitrovics Elek kanonok, esperes, nagykárolyi lelkész. 4. Bányay János tb. kanonok, esperes, a POLENAI GYÓGYVÍZ Természetes égvényes savanynviz-íorrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő izü, igen üdítő ásványvíz. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs. Tekintettel a járványos időre, ezen víznek egy asztalnál sem szabad hiányoznia. : $ Kapható mindenütt!
