Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-07-04 / 27. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. Julius 4. 27-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG % NAGYKÁROLY ES ERMELLEK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre .................................. 8 korona. Fé lévre ..............................................4 „ Ne gyedévre .................................. 2 „ Ta nítóknak egész évre.............................5 „ Fő szerkesztő: DR. VETZÁK EDE. Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. == Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 60 fillér. FERENCZ FERDINAND. A kettős monarchia jövendő királya nincs többé az élők sorában. A nagy rejtély, mely személyéhez fűződött, hogy milyen uj utakon vezette volna népeit, örökre megoldatlan marad. Sokan félve, sokan óhajtva várták trónrajutását, de mindenki tudta, hogy egy hatalmas egyéniség, egy a mai uralkodók között szokatlan erős Charakter, akitől mindenki valami újat, valami nagyot remélt. Talán épen ez okozta korai halálát. A szerb fanatikusok, kik közül gyilkosa kikerült, érezték, sőt tudták, hogy monarchia ellenes törekvéseik, nagy szerb álmaik megvalósulásának útjában épen ő áll, kinek erős keze és törhetetlen energiája keresztül huzza minden számításukat. Ő hozzá fűződött a remény, hogy a Habsburg dynastia újból az első lesz az uralkodóházak között, régi fényében és hatalmában fog felragyogni, amelyhez első lépés lett volna annak a szláv gyűrűnek keresztüítörése, mely megfojtani készül monarchiánkat és népeit. A boszniai hadgyakorlat, utolsó ténye a nagy halottnak épen ezt a célt szolgálta Cabrinovics és Princip ismerték ezzel szemben feladatukat és teljesítették. A monarchia népei, kik tudjuk, hogy itt ebben a közösségben van létünk és fennmaradásunk egyetlen alapja, nemcsak megdöbbenéssel, de elkeseredéssel állnak a ravatal körül. Elkeseredéssel azok iránt, kik vesztünkre törnek és akiknek sikerült reményünk koronáját letörni. Az elkeseredést ugyan déli temperamentummal és keleties fanatizmussal, de mindnyájunk előtt bizonyos jóleső megelégedéssel fejezi ki a katholikus és mohamedán horvátság momentán kitörő támadása a szerbség ellen. Elégtételt és megnyugvást érezünk, hogy a szlávság államfentartó elemei maguk fordulnak gyilkos fajrokonaik ellen és bosszút állanak az elhunytért. Mi magyarok kevéssé ismertük őt. Előttünk rejtély volt álláspontja velünk szembem és örökre az marad, de imponált nekünk férfiassága, egyénisége, amely tulajdonokat talán egy faj sem tud anynyira respektálni, mint a mienk és vártunk, sokat vártunk tőle anélkül, hogy pozitive tudtuk vagy sejtettük volna is, hogy mit. Most mindennek vége. Egy emlék marad csupán, egy kiváló, sokat Ígérő egyéniségnek emléke, mely talán legendaszerüleg fog kifejlődni, mint a nagy, erős és egyetértő monarchia symboluma és példánykép gyanánt fog lebegni azok előtt, kik az ő szellemében kívánnak működni és kiknek számát épen az ő tragikus sorsa nyomán keletkezett sympathia fogja hatalmasan szaporítani.
