Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-06-27 / 26. szám

2-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK.

26-ik szám.

nult tárgyaknak több mint fele házi asszonyi hivatásukra készíti elő a szükséges gyakorlati ismeretek tanítása által.

Városunkban a polgári leányiskola is nagyon szépen virágzik. A IV. osztályt elvégzett leányok nagy számmal járnak még a kézimunka tanfolyamra is. Ennek a tanfolyamnak növendékei bizonyára látogatnák a felsőbb osztályokat js, ha megvolnának.

A város vezetőségének készülnie kell tehát arra, hogy alkalomadtán mind a fiú, mind a leány polgáriiskolát hét- osztályuvá fejlesztesse ki az állammal.

Járásbíróságunk tűrhetetlen állapota.

Ilyen címen már többször voltunk kénytelenek írni járásbíróságunkról. Ha a helyzet nem változik, „nem is osztatjuk el a címet,“ ami nyomdász nyelven azt jelenti, hogy az a néhány betű ilyen szépen, sorbaszedetten félre tevődik s amikor szükség lesz rá, csak fel kell tenni a cikk tetejére. Szükség pedig lesz rá, mert akár ígéretet is tehetünk arra, hogy mindaddig írunk a kérdésről, mig a mostani tűrhetetlen állapotok meg nem változnak.

Nagykárolynál sokkal kisebb városokban, sőt kis községekben is (a közelben Tasnádon, Szilágycsehben) gyönyörű járásbirósági épületeket építtet az állam s Nagykárolyban, hol teljesen ingyen használja a járásbirósági épületet, annyira szűkkeblű, hogy az általa ingyen használt épületnek jókarbantartására sem áldoz semmit.

Jól tudjuk, hogy járásbíróságunk a megyeház udvarának hátulsó részén épült helyiségben van véglegesen elhelyezve. Maga az épület régi, de használható épület, melyet egy kis renoválással kifogástalan állapotba lehetne

hozni. Hanem egyenesen botrányos és tűrhetetlen ennek az épületnek az elhelyezése, illetve a hozzáférhetősége. A megyeháza nagy udvarán végig, istálók, kocsiszín, trágya domb előtt kell végigmenni, aki a járásbíróságot fel akarja keresni. Most. nyári időben, elviselhetetlenül érzik mindeme dolgok kellemetlen illata, jóérzését, ízlését inzultálva azoknak, akik kénytelenek az igazságszolgáltatás helyét felkeresni. Nemcsak a helyiség eldugott, nehezen hozzáférhető volta, hanem ez az ízléstelen, ronda környezet is elkerülhetetlenné teszi, hogy járásbíróságunk külön kijáratot kapjon. Irtunk arról is, hogy ez miképen volna megoldható. Épületek lebontása sehoisem válna szükségessé, egyszerűen csak le kellene hasítani egy utcaszéiessé- gü szalagot a szomszédos g. kath. plébánia telkéből. Aránylag csekélység azon áldozatokhoz képest, miket más helyen hoznia kell az igazságügyi kormánynak, mikor emeletes palotákat épit a járásbíróságok számára. Az igazságügyi kormánytól méltánytalan és szűkkeblű eljárás ez városunkkal szemben. Hogy itt, ahol évek hosszú sora óta teljesen ingyen használ egy épületet, még nem jutottunk annyira, hogy legalább ennek az épületnek tisztességes bejáratot készítsen, azért feltétlenül hibáztatjuk a várost is. Ha a város szorgalmazná, már régen elfogadható állapotba hozatott volna a járásbíróság épülete. Ha ezt kívánná és sürgetné Nagykároly városa, ez nem is volna tőle szerénytelenség, mig az, hogy nem tudja kicsikarni, nem szerénység, hanem élhetetlenség.

Hogy mennyire mostoha gyerekként kezeli az igazságügyi kormány a nagykároiyi járásbíróságot, arra még igen sok nyomós bizonyítékot lehet felhozni. Ezek is mind régi panaszok, miket hangoztattak már illetékes helyről is, azonban nem sok eredménnyel. Vezető já- rásbiránk már tett előterjesztést, hogy a nagy munkahalmazódás elkerülése végett a bírói személyzet szaporítsa meg az igazságügyi miniszter. Kért még egy bírót és három munkaerőt a kezelő személyzethez. A miniszter pedig adott egy Írnokot. így természetes dolog, hogy a munkahalmazódás ma is rendkívüli s hogy a teljes fennakadás be ne álljon, az ügyvédek fizetnek dijnokokat, kik a sürgős aktákat elintézhessék.

Hát lehet-e egy nagy járásbíróság ilyen ázsiai züllöttséggel határosán elhanyagolva ? Lehet-e, hogy még ilyen kedvező helyzetben is, mint amilyenben itt van az igazságügyi kormány, ilyen szűkkeblűén járjon el az igazságszolgáltatás szervével. Különösen hangsúlyoznunk kell a hiányokat akkor, amikor a bélyeg árát olyan tetemesen emelte a minisztérium.

Ezzel szemben hiányos a legelemibb felszerelés is. Egyes hivatalos helyiségekben nincsenek még polcok sem az iratok számára. A telekkönyvi mutató szoba kicsiny. Egyáltalában nem felel meg a rendeltetésének.

Vannak tehát hiányok bőven, minden téren, kisebbek és nagyobbak. Figyelemmel fogjuk kisérni, hogy fog-e a helyzet változni ?

Nyissák ki már

azt a kis kertet, ami a Kölcsey-szobor körül terül el. Erről az eldugott, legszebb szobrunkról sok minden tekintetből lehetne Írni. Hagyjuk most el jobb időkre a nagyobb terveket. Azonban a közelgő forró, meleg nyárra gondolva nem lehet aktuálisabb óhajtást nyilvánítani erről a kis elmaradott nagykároiyi helyről, mint azt, hogy nyissák már ki.

Írtunk mi már a Kölcsey-szoborról, kívántuk mi már a kinyitását; — de mindhiába. Mint ahogy hiába szoktuk mi kifejezésre juttatni a polgárság legjogosabb igényeinek kielégítésére vonatkozó óhajainkat. A városi hatóságnak bizonyára egyéb gondjai vannak, mint a polgárság óhajtásainak eleget tenni. Pedig nagyon sok esetben nem lehet az anyagi eszközök

Elhagynak. Temetés nélkül fogok feküdni. És nem lesz hangom, hogy sírjak.

Hát felébredek. Köhögés ráz meg. Elnézem : vér, az enyém, megreszketek, a szomszédban telefon cseng és valamerre egy bánatos cseléd óníáz. Vagy tán csak a nótája bánatos.

Gondolni akarok: Jolánra tán és a többi nőre, előveszem a tárcámat, egy képet nézek: valaki nekem adta, hogy ha szomorú vagyok, megnyugtasson. Leejtem a képet s már el is felejtem, köhögök és gyűlölöm a szobámat.

Gyűlölöm a szobámat, mely lassan ébredez, a szék árnyéka nyújtózkodik és a díván lomhán fekszik a földön, faradtan szunnyad, mert most bus ölelésemmel nem háborgatom. Az íróasztalon fehér papírok vannak szétszórva. Mi is az ? Igen. Éjjel valami nagyon szépet akartam írni és hozzá is fogtam, de emlékszem, hirtelen sírni kezdtem és már nem tudom, hogy miért.

— Jó volna, fiam, felkelni, az agyat megnyugtatni, valamit csinálni, sétálni .. .

Fölriadtam.

— Ki van itt ? kérdeztem, de nem feleltek.

— Itt vagyok ? — szóltam újra, megreszkettem és könnyeim kibuggyantak lázas szememből.

— Itt vagyok ? kérdeztem magamat és kezemmel végigsimitottam az arcomat, mely nedves volt és hideg.

— Ki vagyok? gondolkoztam. A kezem! nyakamra hullt és körülfogta. A szememből] könnyek ömlőitek és nem láttam semmit.

Nem láttam semmit, mert éjszaka volt, az ágyamon feküdtem és Álomországbói jöttem j meg, sápadtan, mint egy tikkadt vándor az! árokszélen.

Nagy tündérkertről álmodtam, arany- és | ezüstlevelü fákról és a virágoknak olyan illatuk! volt, mint az asszonyoknak.

Beléptem a kapuján.

Valamelyik fán egy madár kezdett énekelni és én ráismertem, hogy amit énekel, az Mendelssohn. És távolról a párja felelt neki halvány Chopin-etüdökkel és amikor a koncertnek vége volt, az arany és ezüstlevelek összecsengtek és én olyan zajtalanul léptem, mintha csak a lelkem lettem volna.

A nap sütött, sugarai olyanok voltak, mint egy szőke lány haja és átlátszó ujjaimmal bele is akartam nyúlni azokba, mint a Jolán hajába tegnap, amikor fehér szobájában kibontotta.

Finom, törékeny tündérlányok közé léptem, végigcsókoltak és én megszédültén lerogytam előttük a fűre. Csittitgattak: egy sirós gyerek lettem, olyan, amilyen igazán sose voltam ; finom, törékeny tündérlányok közt megszépültem a földre rogytam és megtisztultan, a szemem ragyogni kezdett.

Fogócskát akartunk játszani. Kiszámoltuk szépen, hogy ki lesz a fogó : egy lány lett:

csak annyit tudok még róla, hogy szőke volt a haja és nagyon hosszú, amikor utánam futott, úszott mögötte és ezüst levelek hulltak rá és az iilaia olyan volt, hogy meg kellett csacsi csodálatára áilnom.

Megálltam és elfogott. Megcsókolt és azt mondta, hogy most már én vagyok a fogó, megcsókolt és eltűnt előlem, messze, egy fa mögött és én csak néztem egy darabig álmo- dóan és reszketően, távolról csodás kacagások hegedültek felém, kürülnéztem hogy kit kéne megfogni, de nem láttam senkit, egyedül álltam a nagy tündérkertben, csak messze fák között csillantak meg a lányok fehér ruhái, de én nem tudtam rávenni magamat, hogy oly messze fussak.

Ott álltam csak és minden nagyon csendes lett körülöttem s egyszerre, közel-közel hozzám, felzokogott valaki, odanéztem, a fűre borulva egy tündérlány sirt: az, aki megfogott engem, zokogott és zokogását valahol fenn egy gordonka kisérte.

Néztem :

— Hát itt is lehet sírni ? — de nem szóltam, mert rám nézett, a könnye csupa gyöngy volt és amint ráhultt egy a fűre, ott pompás virág nőtt: az illata kábított és belengte a kertet, mint kis szobámat Jolán parfümje.

Olyan szomorú volt az arca, hogy a szivem összeszorult.

— Elhagyott mindenki — zokogott a földredőlten, pedig jól látta, hogy álltam melPOLENM

Természetes égvényes savanyuviz-íorrás. Különleges szer gyomorbaj és köszvény ellen. Kitűnő ízű, igen üdítő ásványvíz.

Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. Borral vegyítve a legjobb fröccs.

Tekintettel a járványon időre, ezen vixnek «S» Ranhafn minHpfinH T egy asztalnál sem szabad hiányoznia. V üopUdlU lUlliUcUUII l