Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-06-13 / 24. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 24-ik szám. ki akarják használni a városok kényszer- helyzetét. A városok túladóztatott közönségét lehetetlen évtizedeken át ilyen in- ségkamatokkal megterhelni és nagyon helyesen cselekedtek a városok, mikor kijelentették, hogy inkább várnak, semmint belemenjenek a megalázó és túlontúl terhes feltételekbe. A közigazgatási reform. Sándor János belügyminiszter a képviselőház folyó hó 12-iki ülésében a vármegyei közigazgatás reformjáról a következő három törvényjavaslatot terjesztette elő : 1. Törvényjavaslat a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről. 2. Törvényjavaslat a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól. 2. Törvényjavaslat a vármegyei közigazgatásról Készülőben a szölöbeli kövesd. A szőlőbeli kövesut, melyrö már annyit irtunk lapunkban, valahogy mégis elkészül. Legújabban, azt vette tervbe a szőlőbeli birtokosság vezetősége, hogy a kövesutat megcsináltatja s a költségeit arányosan elosztva kiveti az érdekelt birtokosokra. Csak az képezi most némi beszéd tárgyát, hogy kik hát azok az érdekelt birtokosok? Mert egyesek azt vélik, hogy csak az fizethet, akinek a kapuja előtt elmegy az ut. Mások szerint azok is érdekelve vannak, akik elé nem ér el a kövezés. Mert egyelőre csak a kresztig szándékszik az elnökség kiköveztetni az utat. Kétségtelen dolog, hogy mindenki érdekelve van, akinek a szőlőben része van, ha csak 10 méternyi kövezésről van is szó. Kétségtelen, hogy azokra sem lehet közönkös akiknek a kereszten túl van szőlőjük, ha a keresztig legalább köves utón járhatnak. így hát nem méltánytalan, ha aránylagosan, némi kisebb mérték szerint azok is hozzájárulnak a költségekhez, akiknek a kapujok előtt nem visz el a köves ut. Sokkal nagyobb mértékben kell hozzájárulni azoknak, akik előtt el visz majd az ut, de a távolabbi birtokosoknak is hozzá kell járulniok abban az arányban, amilyen arányú előnyökhöz jutnak azáltal, ha az ut elkészül. A kövesut előnyeit legkevésbbé a szőlő- beli birtokosok előtt kell bizonyítgatnunk. Hiszen ők tudják, micsoda bajlódás, fáradtság az ára az odajutásnak, ha sár van és milyen kellemetlen ott a járás még kocsin is nyáron. Ősszei a sár, nyáron meg a göröngyös, hepe-hupás ut teszi a szőlőt kínosan járhatóvá. Ha a kövesut elkészül, a szőlők értéke jelentős perczenttel fel fog emelkedni. Az a költség, amit a köves útra kell fizetni bőven meg fog térülni azon az áremelkedésen, ami ezzel járni fog. A forgalom meg fog a szőlőben élénkülni, a szőlőskert egész nyaralóteleppé fogja magát kinőni. Ahol eddig a családok nyomorúságosán, kényszer hatása alatt tudták csak a nyarat eltölteni, jobb időtőtés hiányában, most élvezettel, kényelemben rendezhetik be a maguk nyári életét a szőlőben. Az omnibuszjárat talán be is megy akkor a szőlőskertbe, ami keresettebb szórakozó helyé teszi majd a szőlőt. Mindezek nyomában az fog járni, hogy a szőlők ára fel fog emelkedni, ami csak a birtokosok hasznára lesz. Nekik érdekük hát, hogy a köves ut megvalósításán dolgozzanak. Saját érdekükben nem szabad e dologgal szemben merev álláspontra kelyezkedniök. Ebben érdekelt az egész birtokosság s összetartásukon fordul meg az ügy sora. £apunüra Julius hó 1-től uj előfizetést nyitunk. Mutatványszámot készséggel küld a kiadóhivatal: Nagykároly, Széchenyi- utca 20. A becsület védelmére alkotott törvényt az igazságügyi kormány. Hiszen vannak a tervezetnek hátulütő szándékú intézkedései, miket az ellenzék egészen jogosan tekint elnyomó szelleműeknek, de általában az egésznek szükség volt a megjelenésére, mert a becsület védelme nem elég hathatós Magyar- országon. Különösen az utóbbi időkben harapódzott el az a szokás, hogy minden kis sérelemért egész becsületsértési hadjárat indult meg úgy szóban, mint újságokban. A kíméletes törvények nem ijesztették el a becsülefsértegetőket. Most azonban jelentős büntetések várnak a becsületsértőkre. Ezentúl a rágalmazásért nincsen pénzbüntetés, hanem csak fogház és pénzbüntetés együtt. Még pedig szóbeli rágalmazásért hat hónapig terjedhető pénzbüntetés. Ha ellenben a magánosok ellen való rágalmazásért sajtó utján követték el, vagy pedig csak szóval, de közhiv: - talnok ellen, még pedig hivatása gyakorlására vonatkozóan, akkor a minimum : nyolc napi fogház és száz korona alapbüntetéstöl kezdve egy évi fogházig és négyezer korona pénzbüntetésig terjedhet az ítélet. A legsúlyosabb aztán ha közhivatalnok ellen hivatása gyakorlására vonatkozik a vétség és ez sajtó utján követtetik el. Ilyen esetben két évig terjedhető fogház és nyolcezer koronáig terjedhető pénzbüntetés jár ki a delikvensnek. Az egyszerű becsületsértés ezentúl négyezer koronáig terjedhető pénzbüntetés, ha azonban sajtó utján, vagy közhivatalnok ellen követtetik el vagy pedig aljas indokból történik: hat hónapig terjedhető fogház és hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetés jár érte. Ha aztán mind a két elem megvan, hogy: közhivatalnokra tettek sértő kifejezést és éppen sajtó utjánfakkor egy évig terjedhető fogház és hatezer koronáig terjedhető pénzbüntetés jár érte. Bizonyításnak a javaslat szerint helye van közérdekből és jogos magánérdekből, továbbá „ha az illető tény miatt bűnvádi, vagy fegyelmi eljárás van folyamatban“ és harmadszor: „ha az illető tényt büntető hatóság jogerős véghaÁtlátott rajtam s egyenesen a fürdőből, felém futott. S ahogy belekapaszkooott térdeimbe, megpillantottam az arcán Emilia erőszakosságát. Átpiroslott a szappanhaben. — Emilia — lihegtem — megfeledkezik magáról. Két nagy folt gyűlt ki menten a arcán. Artur ma tűrhetetlen rossz. Érzi, hogy a nagyságos asszony nincs idehaza. Úgy veszem észre maga is érzi. De téved. Artúrnak itt vagyok most én. Érti ? Én. — Mit akar mondani az ur? — kérdezte Emilia és a hangja éles volt mint a penge. Lefejtettem az Artur karját a térdemről. J Elcsendesedett a kicsike és kíváncsian nézett mind a kettőnkre. Ez a tekintetet magamhoz téritett. Fektesse le Artúrt s a szobában beszédem van magával. Gyermekek előtt nem szeretek olyanokkal jelenetet csinálni, akiknek föl- sőbbséget kell gyakorolniok. Ilyenformán hangzik valami fontos, nevelési sarktétel. Emilia el kezdett okoskodni. — A feleségem teljes bizalmát magába helyezte, azt hitte szerető kézzel gondozni fogja gyermekünket s ime már az első este tapasztalnom kell, hogy szinte állatias vadsággal bánik vele. — Megbocsásson doktor ur, de én nem vagyok állat. De ezzel a gyerekkel nem lehet néha szegeletre jutni. — Ha a kellő intelligenciája megvolna hozzá, értené hogy kell vele bánnia. — Percig sem maradok tovább. Nem szi- dathatom magamat állattal és intelligenciával. Mindjárt mondtam a nagyságos asszonynak, hogy nem maradók az úrral, mert ideges és a gyerek is azért az i— a doktor úrtól örökölte. És Emilia a késő órák ellenére csakugyan elment, hogy az atyja karjaiban keressen vigasztalást. Kinyitottam a feleségemnek Írott levelemet és utóiratként hozzácsatoltam. — Kedves Mária, légy egészen nyugodt Artur miatt. Pillanatra sem bízom gyermekünket a fehér rabszolgára. Kis ágyát hálószobánkba tétetem, hogy legalább a kicsike legyen körülöttem távollétedben. Többet nem akartam mondani, hogy lehetségessé tegyem neki az orvosilag megrendelt megszabadulást a házi gondoktól. Hány órákkor szokott Artur fölébredni? kérdez.em a szobaleányt. — Fél hét körül — felelte Josephine. — Furcsa. Mindég azt gondoltam, kisgyerekek délig alusznak. Amikor az ágyban feküdtem s a gyermekem nyugodt lélekzését hallottam, ellágyulás fogott el. Igén, az ember váljék gyermekké a gyermekével, játékaiban tanulja meg fiatalnak s naivnak lenni. Holnap meséket mondok a fiamnak. És szemem előtt kék pillangók, gyémántszárnyasak libbentek — lebbentek, — arany- agancsos gazellák futkostak réteken és néztek felém királykisasszony pillantással. A suttogó sás jobbra balra hajolt kecsesen . . , jobbra balra . . . jobbra balra . . . Elaludtam. . . Úgy rémlett, éj közepén a Josephine lépése ébresztett föl. Artúrért jött. Ideje volt fölkelni. Ma korán kezdődött a hivatalom az apai kötelesség ! A fiam hamarosan a reggeliző asztalnál ült és türelmetlenül verte a kanállal a tányért. — Papa — mondta vidáman — önsztd ti a tejedet. — Önsztd ti papa. — Artur légy egedeimes. — A csészealj nem arravavaló, hogy belőle egyenek. — Nem? . . De hát akkor mirevaló? Adós maradtam a felelettel. — Önsztd ti — ismételgette konokul — Millite mindet döntötte, . . De hol van Millite ? — Millike elutazott és idd meg a tejedet. Megfogtam a csészét s elébe tartottam. Elfordította a fejét. — De bubi, éppen olyan jó az igy is úgy is. Nem vagy macska, hogy a csészealjból egyél — Macta vadok . . mácta . . és csináld ud mint Millite —. Erre aztán erőszakhoz folyamodtam, és a reggeli tej végig csurgott a sötétékék öltözékemen.
