Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-06-06 / 23. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK. 23-ik szám. A tiszavidéki ev. lelkész! kar estélye. Tiszta és nemes szórakozást nyújtó, mind­végig magas színvonalú estélyt rendezett a tiszavidéki evangélikus egyházmegye lelkészi kara f. hó 3-án este a helybeli városi színház­ban, a nagykárolyi evangélikus egyház orgona­alapja javára. Az estélyen kiváló szónokok, énekesek, zenészek, — idegenek és helybeliek — szerepeltek, valamennyien kiváló sikerrel. A közönság oly szép érdeklődést mutatott, hogy zsüffolásig töltötte meg a színház nézőterét. Még pótszékekre is szükség volt. Az estélyt Paulik János nyíregyházai lel­kész, elnök nyitotta meg. Kellemes hatású meg­nyitó beszédében örömének adott kifejezést, amiért jótékonycélu estélyükön Nagykároly vá­ró: közönsége vallásfelekezeti különbség nélkül és ilyen szép számban megjelent. Hasonló pár­tolást és szeretetet Ígért hívei részéről is más, adandó alkalomra. Megnyitója után az előnyö­sen ismert nagykárolyi Kölcsey-Egyesület zenei szakosztálya adta elő Ádám nyitányát, a tőle megszokott gondos, hatásos kidolgozásában. Majd Boska Tivadar énekelte el Egyed Aladár gyönyörű dallamu imáját, Vitek Károly zongo- rakisérete mellett. Iskolázott, remek hangjával és a szép ének hatásos előadásával nagy mér­tékben gyönyörködtette a közönséget. Duszik Lajos szatmári ev. lelkész emel­kedett hangon elmélkedett Krisztusról, a ke­resztyén világ örök eszményéről. Nagy szónoki jelességekkel felépített elmélkedése során való­sággal az élő, a megelevenedett Krisztust tá­masztotta fel lelkűnkben, aki vezet bennünket az örök cél, a legteljesebb tökéletesség felé. Ebbe a dicsőséges pályába méltó értékkel állí­totta be a legújabb kor szellemóriásainak alkotásait, melyek mind a haladás, a tökéle­tesedés krisztusi elvét szolgálják. Meggyőző, a neve, sokszor volt ott? Nem, csak három-; négyszer; oh úgy örülök, fogunk táncolni, ugy-e a bácsi is ott lesz? Igen, talán, lehet Dujika. Jaj de jó lesz, jaj de jó! De nekem nem volt jó. A kávémban már vagy 10 cukor olvadt s nekem még mindig keseiü volt. Ott hagyva a kis társaságot, szobámba mentem s keservesen sírtam. Gyermekkorom óta most először. Majd, — ahogy szivemet a könnyek könnyebbé tették, — szemeimet hideg vízzel borogatva, eltüntetni igyekeztem az áruló verességet, hogy édes anyám ne lássa, ne sejtse a lelkemen végig vonult vihart. Hiába való volt minden'Az édes anya szeme éles, felfedezte a rejtett bánatot. — Mi baj Sanyikám ? Jó kedvvel ébredtél, vidáman csevegtél a leány-1 kákkal, mi bántott oly váratlanul fiam ? A fejem fáj, szóltam s bár torkomat a sirás még folytogatta, meg akartam őrizni a látszatot. Fiú, fiú, más a te bajod, miért tagadod édes anyád előtt ? Szereted, ugy-e szereted a szivnélküli Mártát? Igen, szeretem — fűlt hangom fájó zoko­gásba, de azt hittem, ő nemcsak engem nem tud szeretni, hanem szív- és érzésnélküli min­denki számára. Ez a házasság az apja akaratára történik fiam, Márta ezt sem szereti, de az öreg Bar-, kászy nyíltan feltárta leánya előtt vigasztalan helyzetét s Mártának ma nincs más választása, meg kell ragadnia a jó alkalmat, mielőtt kol­dusbotra jutnának. De anyám ! hiszen én is kiragadnám őt a jövő szomorú kétségei közül. — Nem fiam! Márta nemcsak szép, de okos is! Ő tudja, hatásos képekben fejtegette, hogy Krisztus a legtökéletesebb emberi eszmény, kiben az ér­telem, érzelem és akarat képessége a legtelje­sebb mértékben volt meg. Krisztus vallását, a szeretetet vésve a hallgatóság szivébe, élvezettel hallgatott beszédét nagy hatás mellett befejezte. Nagyon rokonszenves ötlet volt a rende­zőségtől, hogy előadatta a „Közel hozzád Uram, mind közelebb“ kezdetű éneket, melyet a Ti- j tanic elsülyedésekor énekeltek a merülő hajó ; halálhoz készülő utasai. A meginditóan szép, egyházias dallamu énéket, mely az amerikai „Üdv hadseregéinek egyesületi éneke, a hely­beli városi dalárda adta elő, nagyon szépen színezve a bánatos éneket, melyhez olyan nagy tragédia gyászos emlékei fűződnek. Gáspár Nica Chopin étűdéiből játszott el hármat ritka művészi jelességekkel. Teljes biz­tossággal uralja hangszerét, a zongorát, játéka tökéletes művészi és egyéni játék. A közönség nagy ovációban részesítette a művészi játékért, ismerősei és tisztelői számos csokorral kedves­kedtek neki. Matyuga Kamill püspöki missziói lelkész I Wildenbruch—Ábrányi csodaszép költeményét szavalta, melynek cime a Boszorkány dala. Egy haldokló, öreg barátról szól a történet, ki még fiatal pap korában gyóntatott egy boszorkány­nak kikiáltott, csodaszép, fiatal leányt, kinek az volt minden bűne, hogy ugyanazt a dalt éne­kelte ő is, mint a nagyanyja, a gyógyfüvekkel gyógyító öregasszony,1 kit boszorkányképen el­égettek. Ez a sors várt a leányra is. Mig a máglya tüze megfojtotta a leányt, azt a bizo­nyos, bűbájos dalt énekelte s a pap, ki az ítéletnél jelen volt, élete végéig nem birt en­nek varázsa alól szabadulni. Haláltusája közben démoni erővel tört ki belőle az elkeseredés, megátkozza a szerzetés-sorsot s átkozza balga­ságát, amiért akkor meg nem mentette az ár­tatlanul kivégzett ieányt. A nagyszabású költe­ményt drámai erővel színezve adta elő Matyuga Kamill. hogy egy kezdő, kisvárosi szegény orvosnak nem lehet, nem szabód szegény leányt venni feleségül. — Értsd meg ezt fiam s nyugodj belé a változhatatlanba! Megyek anyám, dolgom van, szóltam s homlokomat csókra nyújtva, szelíd, simogató két kezébe fogta lázas fejemet, jóságos szemei­vel a szemembe nézett: fiam, te nekem min­denem vagy ! szólt, mintha azt akarná mondani: vigyázzak az életemre, melyre szüksége van neki és a hét éves kis húgomnak is. ]• * Ma láttam Mártát először, mióta asszony, pedig már egy éve, hogy férjhez ment. Az utcán találkoztunk. Milyen szép I Szebb mint valaha! Sugár alakján remekül áll a fehér vá­szonruha. Az arca is halavány, szelíd, őz sze­meiből bánatot, szenvedést lehet kiolvasni. Márta nem boldog! Köszöntöttem, — felém nyújtotta kis fehér kezét, melyet nem egy röpke pillanatra, hanem az egész életre szerettem volna a magaméban tartani. Édes, behízelgő hangján kérdezte: hogy van kis doktor? Látja én már vén asszony vagyok s maga még ifjú és — és — szabad. Vadászatra hivott egyik régi ismerősöm. Örömmel fogadtam a meghívást, magam is jó vadász vagyok, de örvendtem különösen és talán elsősorban annak, hogy Mártával ott ta­lálkozni fogok. — Barátom birtoka ötödik állo­más ide, de megtenném ez utat gyalog is, hogy őt lássam, hiszen még most is szeretem. A hajtők már hajnalban kimentek, mi egy óra múlva lovagoltunk utánuk. Regényes, szép Andrássyné H. Ilona és Demidor Ignác Beethovennek egy gyönyörű énekét adták elő Vitek Károly harmonium kiséreíe mellett. And­rássyné tüneményes csengő, finoman iskolázott szopránja mellett Demidor kellemes, diszkrét tenorja és a figyelmes harmónium kiséret nagy élvezetet szerzett a közönségnek. Andrássyné még egy szóló énekszám előadásával is szere­pelt. Tauber Madárdalát énekelte el nagy vir­tuozitással. A kiváló szavaióképen szereplő Matyuga Kamill mint kitűnő énekes is bemu­tatkozott, mikor Paulik János zongorakisérete mellett elénekelte Egyed Aladár Bucsudalát. A zongorakiséret kissé erős volt. Befejezésül még a városi dalárda adta elő Rossinitől az Áldások Istene c. dalt Vitek Károly vezénylése mellett. Az énekkar ez alkalommal is precízen, nagy hatással énekeit. Félóra a szociológiáról. Irta és a Kölcsey-Egyesület május hó 23-iki estélyén elmondotta : Dr. Soinossy Miklós. (Folytatás.) Igazi változást nem hoz, amint nem is hozhat más, mint az egyetlen lehető okfő : a gazdasági rend megváltozása. — Ki-kí tudja, hogy e mélyreható gazdasági rendszerváltozás alapoka: a munkagépek feltalálása és az elter­jedésükön alapuló nagyipari vállalkozás. Az ipari készítmények tömeges előállítása felborítja a kereslet és kínálat helyes arányát; a kínálat túlságos mérve a készítmények fel­halmozását, raktárrágyüjtését eredményezi s ez­zel meg van adva a döntő változás. Az ipari készítményből iparáru, iparcikk lett; a műhely­ből gyár lesz; az önálló iparos gyári munkássá vedlik s a munka közgazdasági szerepét hir­telen megrohanással magához ragadja egy ujo- nan megjelenő gazdasági tényező: a töke. Állhat a tőke ingatlan birtokban, minő a föld- és háztulajdon, készpénzben és ennek képét viselő- értékutalványokban, gyárak és más ipartelepek, munkagépek és más felhalmazott áruk sőt szellemi és fiktiv értékben is, aminő pl. egy könyv szerzőrés kiadói joga, egy mű­tárgy sokszorosításának joga, némely monopóli­umok, melyek minden munka vagy egyéb sze­volt a reggel. A napnak nagy piros tányérja kedvesen simult, majd bontakozott ki a szürke kis fellegek közül. Elmerengve, álmodozva haladtam s alig hallottam barátaim kiáltásait s szórakozottan álltam meg a kijelölt helyen. A vadászat sikerült, egész szekérre való vad esett zsákmányul. Természetesen a legjobb hangulat uralkodott Nimród fiain, mit csak fo­kozott a pompás, pazar vacsora s a házi asz- szony kedves derültsége. A teremnek is beillő nagy ebédlőben szemem Mártán akadt meg, kinek egy daliás huszárkapitány udvarolt. Éde­sen csengő kacagására a férje zord tekintettel fordult feléje. Ő, mint egy kis reszkető galamb ment az ura mellé s nem hallottuk szavát egész este. A vacsorát tánc követte. — Márta a ka­pitánnyal táncolt egy tourt, de be sem fejez­hette, mellette állt a férj, mint bőszült vadállat s haza hívta. — A társaságban sajnálkozva sugtak-bugtak távozásuk után, mi engem arra indított, hogy gyorsan kövessem őket. Nem tudtam ellent állni a vágynak, mennem kellett, tudni akartam mi történik s rettenetes volt amit hallottam. Korholta, szidta azt a szegény mártír asszonyt. Nem szégyelled, hogy élsz a földön, te hiú teremtés, te semmi,- mindenki téged néz ha kacagsz, inkább dolgozni tudnál s ne élnél mellettem, mint egy vak, te, te hálátlan! Nem mentem tovább, eszembe jutott édes anyám szava : fiam ! te nekem mindenem vagy! Pedig a revolver már kezemben volt. Szegény Márta, tehát igaz, hogy boldog-

Next

/
Thumbnails
Contents