Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-05-30 / 22. szám
VI. évfolyam. Nagykároly, 1914. május 30. 22-ik szám. Északkeleti újság NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. — A NAGYKÁROLYI KERESKEDŐ TÁRSULAT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 korona. Félévre ......................................................4 „ Negyedévre ........................................ 2 „ Tanítóknak egész évre ..................................5 „ Fő szerkesztő: DR. VETZAK EDE. Felelős szerkesztő: NEMESTÓTH1 SZABÓ ALBERT dr. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nvilttér sora 60 fillér. Kossuth Ferenc. A legnagyobb történelmi magyar név örököse meghalt. Hogy ki volt ő, ki nevének varázsával, államférfim nagyságával összetartotta, békülésre indította a nyugtalankodó pártoskodási hajlamokat, most fog kitűnni, hogy eltávozott közülünk. Mikor ezelőtt húsz évvel eljött kö- zibénk, mint a nagy számüzöttnek fia, csodákat várt tőle m.ndenki, holott nem a csodák világát éltük. Érezte mindenki, hogy a nagy névnek súlya nyomasztólag nehezedik reá. Igazságtalanul nagy perspektívába állítottak, mikor azt kívántuk, hogy minket elvezessen az igéretföldjére, melyet az Apja mutatott meg a nemzetnek. Azonban Kossuth Ferenc nem volt méltatlan a nagy névhez. Annak súlya nem nyomhatta őt le, mert nagy képességű, nagy tudásu, ritka bölcseségü ember volt. A megváltozott viszonyok közepette felemelve vitte a függetlenségi eszmék lobogóját, mindig maga előtt látva a kitűzött célt: Magyarország függetlenségét. Azt a tüzet, mit az apja gyújtott a nemzet lelkében, ő nagyobbra már nem növelhette a mai közönyös korban, azonban fiúi hűséggel buzgón ápolta, úgy, hogy Kossuth Lajos eszméi ma is csorbítatlanul élnek a nemzet lelkében. A lassú, de kitartó munka sohasem ragadja magával úgy a nagy közösséget, mint a heves, elszánt fellépés. Azonban hibája lehetett-e neki, hogy a kor, melybe érett férfi korban belelépett már nem a nagy nemzeti fellángolások, hanem a nemzeti eszme lassú, de biztos izmosodása volt. Ő ezt a nehéz és háládatlan szerepet az idők megértésének tudatával, komoly meggyőződéssel vitte a nemzet javára. Benne nem csak a nagy Apának fiát vesztette el az ország, hanem a függetlenségi párt méltó vezérét is. Azonban a Kossuth-eszmék tovább élnek a nemzetben és a Kossuth név fényesebben ragyog, mint valaha. Kiesett kezéből a zászló, mefyet az utódoknak kell ugyanolyan őszinte rajongással, hazaszeretettel,[államférfim bölcse- séggel hordozniok, mint ő cselekedte. Pünkösdi tüzek. Vannak a népek történetében korok és korszakok, melyeknek szimbóluma a tavasz s ilyenkor úgy látszik, mintha felpezsdülne a nemzetek vére, mintha lángot fogna gondolatuk s mintha valami bár érthetetlen, de mégis jól megérzett ősi erőnek vonzását követnék: azért ilyenkor tenni s áldozni készek, — lelkesednek és küzdenek s ugyanakkor aztán teremtenek is. Ilyenkor a konzervatív passzivitást az élet vágya váltja föl s uj, friss s üde élet szele leng végig a világon. Az ily korszakokban fordul nagyokat a világ, — ilyenkor vonul végig a társadalmon az uj korszakok ekéje, mely százados, sőt ezredes intézményeket forgat ki, hantokat és sír- hantokat borit föl, történeti alkotásokat s emlékeket morzsol szét; de e morzsalékból az uj virágzás termő földje válik, mint ahogy a régi gleccserek jégekéje alatt is kőzetekből őrlődött lösszé, agyaggá s termőfölddé a terméketlen kéreg. Ilyenkor vonulnak végig a világon a próféták; akár a Szentirás prófétái az Istentől ihletve, akár a szabadság, a haladás s fejlődés énekesei s költői a nagy érzések erejében. Egyik Ibepülési SSőSmT repülni fog Nagykárolyban, az Epres-kertben Syachulay Sándor acél repülőgépén. Dobos István ii A fehér holló. Irta és a Kölcsey-egyesület estélyén felolvasta : Farkas Ernőd. Budaváron sárga-fekete zászlókat lobogtatott a szél. Köröskörül honvédcsapatok feküdtek. A fegyverek gúlába, a szerelvények garmadába rakva. Az ostromütegek a vár bástyáinak szegezve. Olyanok voltak e hallgató telepek, mint a regebeli sárkányok, amelyek a halál tüzét hányták magukból, mihelyt lélegzetet vettek. Az összedőlt falakból bombavetők és rakétaszórók néztek farkasszemet a nagy, fekete torkú ostromágyukkal. Csend volt a völgyben és a fáktól koszorús budai hegyek közt. A csillagos égbolt aranypettyes fátyola ringott a hegyek csúcsain és a fák koronáin. A halk zsongással rezgő lombokat ezüst csipkével szegte be a holdsugár, amely a honvéd szuronyok hegyén apró prizmákra omlott. Bent ébren volt a farkas, kint nyugodtan aludt az oroszlán. A várfalakon égő kanócok lobogtak hogy bármely pillanatban oda tehessék a gyuj- tólyukra s a halál golyóit szórhassák a felriadt oroszlánra. De a honvédek nem riadtak fel. Aludtak és álmukban a szabadság szárnyain repültek. Csak az előőrsök voltak ébren. Fonó János 47-ik zászlóaljbeli közhonvéd a Kis-Svábhegyen állott. Kezében a szuronyos fegyver. Hátával egy fához támaszkodott, amelynek a levelei zsongva zizegtek a szélben. A fűszálakon friss harmat csillogott. A földnek édes, májusi lehellete balzsamos fűszerként áradt el a természeten. Fonó mozdulatlanul nézte a távoli fákat, házakat és ágyukat, amik úgy reszkettek a holdfétlyben, mint a délibáb tükrében a fák, a falvak és a tornyok. És haza gondolt fiatal feleségére, kis gyermekére. Ő is azért hagyta el családi tűzhelyét, hogy az egész nemzetét védhesse. Vájjon gondol-e rá az asszony, mikor csatadal mellett altatgatja a gyermeküket ? Vájjon vágyik-e csókjára olyan lobogó szenvedélylyel, mint ő ? Az agyán forró hullámok csaptak át, a szerelem, a vágy, a csókok zenéjének tüzes hullámai. A szivén tündérek és hajukból virágokat hintettek reá. Mennyi mámor is van a vágyban, amely a boldogság tündérerdejére világit. Fonó János úgy szerette volna átölelni azt az édes, fiatal asszonyt. Hanem ki tudja, holnap nem a halál öleli-e kihűlt szivét. Hallotta gyermekének gyügyögő szavát, amint apró kezével hadonáz és csipog bölcsőjében, mint a madár a fán. Oda képzelte magát'nagykárolyi kis lakásába, a Majthényi-utcába, a nagy eperfa alá, ahol annyiszor ringatóztak egymás ölén az orgonabokrok illatában fürdő tavaszi estéRUBLETZKY KÁLMÁN női- és uridivat-áruháza Nagykároly, Deák-tér 18. Ajánlja Iegdasabfaan felhalmozott áruraktárát mindenféle vászon, kész fehéínemüekben, gzineg ég fehér damast asztalterítőkben.
