Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1914-05-23 / 21. szám
4-ik oldal. 21-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG NAGYKÁROLY ÉS ÉRMELLÉK Ez a sorsa a polgári iskolai internátusnak is. A telek már megvan hozzá a Verbőczy-ut- cában. Az intézmény azonban, mely ha élne nagyszerűen virágozna, egyszerűen nincsen s igy nem virágzik. Amii;e a város egy telket áldozott, ezidő szerint nem jövedelmez semmit. Lapunk már többször foglalkozott a polg. isk. internátussai s még mindig foglalkozni kénytelen, mert az ügy olyan, melyet állandóan felszínen tartani kötelesség. Ha valóban komolyan gondolunk eme intézmény megvalósítására, már kész terveknek kellene készen várniok azt a legelső kedvezőbb helyzetet, amikor az meg is valósítható. Hogy azonban hivatalos helyeken erről soha szó nem esik, azt kell hinnünk, hogy az egész kártyavárnak is csak megépítetten kártyavár. Talán e város azzal, hogy egy telket erre a célra kijelölt, még is tette egy évtizedre szóló tennivalóját. Semmi sem lévén még csak tervezet sem ebben a dologban, nyugodtan szólhatunk hozzá a kérdésben anélkül, hogy valamit felforgatnánk. Többször irtunk már a polg. fiúiskola internátusáról (ilyen van pl. Szilágycsehben). Mióta azonban a leány- és fiúiskola egymáshoz ilyen nagy közelségbe került, beszélhetünk, illetve tervezhetünk egy kapcsolatban lévő leány- és fiuinternátusról. Világos dolog, hogy együtt ellátni fiukat és leányokat nem lehet. (Noha fontos helyeken vannak együtt.) Azonban a két internátust olyan kapcsolatba hozni, hogy anyagi ügyeinek vitele egyben történjék, mindenképen előnyös. A teljesen külön elszállásolt fiú- és leánynövendékeknek gondozása külön felügyelet alatt történhetne, amellett azonban a takarító szolgaszemélyzetbcn, fűtőanyagok, beruházási cikkek, éíelneniüek beszerzése a főzés, mosás stb. együtt, egy intézés alatt, egv tömegben mehetne, ami rendkívüli módon befolyásolná a közös internátus olcsóságát. És ezen az utón tervezve a dolgot, hihető, hogy sokkal hamarabb tető alá lehetne juttatni az internátus épületet, mert a két iskolából olyan tekintélyes tömeg kerülne ki, mely igénybe venné a bentlakás előnyeit, hogy a nagyban való vállalkozás lehetővé tenné a terv megvalósítását. Erre pedig már elérkezett a cselekvés órája. Nekünk is, mint minden más városnak érdekünk olyan intézményeket létesíteni, melyek tömeges fogyasztásukkal a helybeli ipar és mezőgazdálkodás termékeinek forgalmat csináljanak. Érdekünk továbbá, hogy intézeteink mellé olyan mellékszerveket állítsuk, melyek annak a munkáját támogatják, a becsét emelik. Már pedig egy iskolának a keresettségét leginkább egy internátus növeli. Az iskola munkáját, teljesebbé teszi, mert állandó felügyeletével neveli a tanulóságot. Még azokra is jó hatással van, akik nem lehetnek tagjai, mert fegyeiemtartásával példát ad a többieknek is. Amellett az interná- tusi ellátás a tömeges kezelésnél fogva mindig olcsóbb is, mint a házaknál fogadott ellátás, ahol majd mindig a nyerés a fő. Szóval a legmegbízhatóbb elhelyezés az internáfusi elhelyezés. Ez amellett, hogy legjobban kielégíti a szülők igényeit kiválóan szolgálná a város fejlődését is, amiért nem lehet eléggé hasznosnak tartani egy államsegéllyel építhető internátus ügyével foglalkozni. A vidéki közkönyvtárügy problémái. Az általános népoktatás kötelezővé tételének természetes folyománya a szabadoktatás Ez a népiskola padjain szerzett elemi ismeretek továbbfejlesztését és mélyítését czélozza s ekként a felsőbb oktatásban nem részesülő szélesebb néprétegek valódi kimiivelődését igyekszik előmozdítani. Miként már az iskola padjain a tanító munkáját kiegészítik a magánolvasmányok, úgy a szabadtanitás is csak akkor lehet eredményes, ha munkásságában jól felszerelt közkönyvtárra támaszkodhatik. Sőt bátran mondhatjuk, hogy a könyvtár egymagában is a legfontosabb továbbképző intézmény s e mellett jól megválogatott szépirodalmi anyagával a legnemesebb szórakozás kiapadhatatlan forrása. A könyvtárügy sikeres megoldása tehát hogy emlékszik. Csüggedten ült le, fázósan húzta össze magát, nem volt többé hercegkisasszony : — Nem vagyok senki, nem igaz az egész! — suttogta maga elé annyi lemondással és kétségbeeséssel, hogy az anyja megrémült, hozzája szaladt, össze-vissza ölelte a leányt, mindenfele ellentétes és vigasztaló szavakat hadart össze. Nem hallgattak többé rája, a hercegkisasszony szánakozva simította végig anyja fejét és most már csak magának beszélt: — Honnan vagyok olyan, amilyen vagyok ? Mért vagyok ilyen? Mi lesz velem? — Egy herceghez foglak férhez adni. Egy herceghez. Mi? Jönni fog, elhozom. A leány tagadólag intett: — Az betolakodás és bekapaszkodás! Születni kell. Többé nem értették egymást, elvált a gondolkodásuk. A hercegkisasszony letörölvén könnyeit, keztyüt húzott, kabátot vett és szólt: — Adj engem férjhez egy kereskedőhöz, mint amilyen az apám. Ki-ki maradjon abban az osztályban, ahol született. Most pedig gyerünk az esőben sétálni. Kimentek a hegyek közé; agyonázva és halálosan megéhezve tértek vissza. Pompásan vacsoráltak és igen sok jó teát ittak. (Maguk főzték mindig.) Összemelegedtek, nevettek is: — Eh, igy is jó! — mondá a leány. — így még jobb! — szólott a bankámé, de minden meggyőződés nélkül. — Legalább a papát is jobban szerethetem, kedvem szerint. És . . . Egy mérnökkari főhadnagyra gondolt, aki ügyvéd fia, mint Bonaparte Napoleon, fiatal és reménytelenül szerelmes bele kisleánykora óta. Végre a királyok se mind születtek mindjárt, kezdetben előbb valami más mesterségen kell kezdeniük . . . A leány szivét nagyratörő, de plebejusi érzés dobogtatta meg. Uj pályát, egészen uj életet akart kezdeni. Előbb azonban végképp el akart búcsúzni a múltjától. Nagy gyászba öltözve fölkereste a jelentékeny és kedves herceg kriptáját, aki neki, bár alig emlékezett rá, a legismerősebb és legrokonabb lény volt, amióta az eszét | tudta. Neki élt az, hiába feküdt már egy év- j tized óta a sötét fülkében, a sötét, tekintélyes ! és hivatalos helyen. Minden reménysége, minden célja vele volt összefüggésben. Á koporsóból kormányozta az életrendjét, sőt — úgy látszott — a sorsát is És a herceg meghalt, voltaképpen az ő számára csak most halt meg. A leány türtőztette magát, fegyelmezett természet is volt, mégis úgy zokogott, hogy az egyenruhás kripta-őr csitította és hazaküldte. A leány otthon kötő és horgolótűt kért tréfásan, de egészen komolyan elkezdet főzni tanulni. Nem hált többé keztyüsen és igy szólt az anyjához : — Mama, én megpróbálok polgári úri nő lenni, ha belehalok is. Ázt hiszem, hogy belehalok. elsőrangú kérdés a nemzeti közművelődés szempontjából. Különösen égető most, amikor az uj választójogi törvény az állampolgári jogokat jelentősen kiterjeszti. Épen azért jól megválasztotta a múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa a pillanatot, a midőn széleskörű agitácziót indít a közkönyvtárügy érdekében. Akcziójának kiinduló pontjául Wlassics Gyula tanácselnöknek a Múzeumok és Könyvtárak Országos Szövetsége soproni közgyűlésen, 1913 - ban elhangzott elnöki megnyitó beszéde szolgált, melyet a Szövétség a Múzeumok Országos Tanácsa utján az összes legalább is 400 lakossal biró községnek s valamennyi törvény- hatóságnak is megküldött, kérve, hogy a könyvtári kérdésnek e beszédben lefektetett irányelvek szerinti reformját, illetve megszervezését napirendre tűzzék. Wlassics reform tervezete két fontos mozzanatot tartalmaz. Az egyik a 4000-nél népesebb községeket és városakat, a másik pedig a kisebb létszámú községeket és telepeket érdekli. A nagyobb helyeken Wlassics az állandó könyvtár további fentartásának hive. De nem a mai szegényes formában amikor — dicséret a fájdalom nagyon is szórványos kivételeknek — a nagyobb községek és városok tulnybmó része eleget vél tenni kötelezettségének, ha az államtól vagy valamely kulturegyesülettől ajándékba kapott könyvtárat valamikép elhelyezi s kezelését, lehetőleg díjazás nélkül, egyik tisztviselőjének vagy a tanítónak a kötelességévé teszi. Milyen más volna az eredmény, ha a községek e kis könyvtárak alapítását nem végső célnak, hanem csak kiinduló pontnak tekintenék. Szerény alapnak, melyen évről évre serényen tovább kell építeni, ha azt akarjuk, hogy méltókép felelhessenek meg népművelő hivatásunknak. Ma még bizony, néhány nagy város igazán dicséretes kivételével, a községnek közönye a népkönyvtárak fejlesztése érdekében valóban megdöbbentő. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa hatáskörébe tartozó könyvtárak közül 1912-ben 1004 telt jelentést, de ezen 1004 intézet sorából csupán 49, tehát nem egészen 5 % részesült a községek pénzbeli segélyében. A községek e hideg közönyét fel kell tehát írni, s nálunk is közkeletűvé kell tenni azt a nézetet, hogy a községi könyvtár ügye nem fény űzési kiadás, de a közoktatásügy szerves követelményeinek kielégítésére a nemzeti nevelésnek oly nélkülözhetetlen föltétele, hogy az iskolával egy rangú tényező. Tudjuk hogy a községek háztartása sok teherrel jár. És ha remélhető is az, hogy az állam folyton köny- nyit is a községek teherviselésén: azért arra kell törekednünk, hogy oly módozatot találjunk, mely a legredukáltabb módon terhelné a községeket és mégis ennek az összegnek az értékét a legteljesebben, a legéletképesbben tudná kihasználni. Arra, hogy minden község életképes, önálló, folyton fejleszthető könyvtárt létesítsen nem gondolhatunk. A czélravezető módozatot igen szerencsésen jelölte meg Wlassics Gyula, amikor felvetette a megyei és járási könyvtár gondolatát. A megye székhelyén vagy nagyobb járási ott volna a nagyobb közkönyvtár mely az egyes kis falusi könyvtárakat szünet nélkül ellátná uj küldeményekkel. A központi könyvtárak vezetősége az érdekkörébe tartozó könyvtári helyekről évről-évre befizetendő összegeken szerezné be a könyveket s kellő számú csoportokba osztva körözné a könyvtárak között. Réggélizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek Igmändi keserttviz Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér.
