Északkeleti Ujság, 1914 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1914-01-03 / 1. szám

2-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG.

tatja, hogy a cimkórság nem uj betegség, csakhogy ma és föképen minálunk sokkal nagyobb mértékben dühöng, mint bárhol és valaha. Nem találunk népet, ahol ennyiféle cim, megkülönböztetés, rangárnyalat volna, mint épen nálunk. Pedig sajátságos tünet, hogy mennél műveltebb egy nép, mennél hatalmasabb méretűek a gazdasági viszonyai, annál egyszerűbb, annál igénytelenebb a címek tekintetében. Elvégre külsőségekről lévén szó, a praktikus életben úgy sem igen vehetik hasznát, már pedig ott általános az a nézet: annyit ér mindened, amennyi hasznát tudod venni. S ha már valamelyik család ad épen arisztokratikus mivoltára, az egyáltalában nem befolyásolja őt abban, hogy ott ne szerepeljen a neve kereskedelmi vállalatoknál vagy más üzletekben.

Aki ismerős az angol viszonyokkal, az sohasem fog csodálkozni azon, ha a kereskedő cégek közt lordokkal találkozik. A demokratikusabb jellegű Franciaországban meg egyáltalán nem akarják ismerni a cim fogalmát. Egyetlen cim létezik csak : uram, vagy ha épen úgy tetszik: asszonyom. S ha a köztársaság elnökével beszél akárkicsoda, egész biztos, hogy a köztársasági elnök is csak uram lesz és ha történetesen a másik fél egy utcaseprő, akkor sem fogja a köztársasági elnök elmulasztani, hogy a másik félne« kijáró uram címet megadja. Éz a lényege annak, amiért a franciát mindenki a világ legudvariasabb népének tartja. Azt kellene tehát megtanulni, hogy nem akkor vagyunk udvariasak, amikor valakit mennél magasabban titulázunk, a mint az pl. nálunk szokás, hogy mindenki: nagyságos ur, habár az elfogadott nagyképüsködö cimrangunk szerint nagyságos cim csak a képviselőknél kezdődik. Amikor a polgárt valaki nagyságosnak titulázza, akkor tulajdonképen udvariatlanságot követ el, mert mintegy azt árulja el, hogy nem tartotta érdemesnek, hogy a megtitulázott személve iránt érdeklődjék. Amerikában meg épenséggel nevetnek azon, hogy ember és ember között cim különbség lehet.

Igen üdvös volna, ha ez a gondolkozás nálunk is minél szélesebb rétegben terjedne el. Nemcsak azért, mert gz a külsőség is szószólója a jog-egyenlőségnek, hanem mert társadalmunk eme gyöngéjére nem egy szélhámos alapit üzletet. Csak nemrégiben vesztett rajta egy fővárosi doktor, akinek megígérték, megfelelő előleg fejében, hogy valamelyik kisebb amerikai államtól valamilyen konzuli titulust jár ki egy konzulátusi tisztviselő. A címből persze nem lett semmi, de az előlegek elúsztak.

Nálunk, ha valamelyik nagy iparos vagy kereskedő jobb módra tett szert, az anyagi sikerek után nyomban címekért vágyik. Hiszen olyan bő skálája van a- címeknek : a királyi tanácsos, udvari tanácsos, valóságos belső titkos tanácsos és még a jó Isten tudja hányféle egyéb kitüntető keresztek, érdemrendek, nem is szólva bárói vagy grófi címekről. Ebben a skálában minden társadalmi osztályhoz tartozó ember megtalálhatja a maga vágyainak alanyát. S kiválaszt magának egyet, fizeti a kijárókat, akik a legtöbb esetben nem igen érnek el célt, mert rendszerint hivatásos csalók, akik ilyen félrevezetésekkel akarnak jövedelemre szert tenni. Pedig ha meggondoljuk, hogy az ilyenféle szélhámosságok legnagyobb része a megkárosult- nak érthető szégyenkezése folytán titokban marad, fogalmat alkothatunk arról, hogy milyen nagyszámban folyik az ilyen cimüzérkedés. A csalónak kevés a rizikója, mert föltételezi, hogy a megkárosult nem fogja a saját cimkórságát pellengére állítani.

S ez a tény jellemzi a cim és rang mai problémáját. A jó klasszikus iró, aki filozófiailag megállapította, hogy üres titulustól nem lesz méltóságosabb, kiválóbb az egyén, sokkal mesz- szebb tartott, mint mai társadalmunk, jóllehet, hosszú évszázadok választanak el tőle. A cimkórság járványos betegségét csak magasabb, fejlettebb kultúra, a belátó értelmüség fertőtlenítő gondolkozása változtathatja meg. Amig cimkórság van, addig kicsinyesség van, amig kicsinyességek dominálnak, addig nem valósulhatnak meg nagy gondolatok és addig ne is reméljünk semmiféle fellendülést, semmiféle vonalon. A helytelen gondolkozás mindenféle keretekben kimutatja magát, a külsőségekben ép- ugy, mint a lényegekbeu és a cimkórság sem egyéb, mint ennek az egészségtelen gondolkodásnak egyik fokmérője. Csak fölvilágosodás szabadíthat meg tőle.

DR. BORODY DEZSŐ ügyvédi irodáját édes atyja, Borody György városi főügyész házában (Széchenyi-u. 2. sz. a.) megnyitotta.

1-ső szám.

Színház,

Lapunk legutóbbi megjelenése óta annyi előadás volt a színházban, hogy igazán össze se igen tudnék számolni egyhamar. Segít azonban bennünket az, hogy egy-egy darab ismétlődött is. Ilyenkor pedig ugyanolyan szokott lenni a második előadás is, mint az első. így volt az Aranyeső-nél is, melynek második előadása még jobban gördülő, még elevenebb volt. A darabnak úgy bemutatóján, mint második előadásán kitűnt intelligens, szimpatikus játékával Bródy Irén. Csinosan játszott Tombor Olga is, kinek azonban jótanácsképen legyen szabad ajánlanunk, hogy beszéljen sokkal érthetőbben, nagyobb figyelemmel. Nagyon fog használni a játékának. Szeretjük a jókedvét, de utóvégre nem lehet mindent elkacagni. Férfiak közül legjobban játszotta szerepét Marossy. Igen jó volt Szép Gyula, mint csendőr. Igaz, hogy hálás szerep, de hát azért csak meglátszott, hogy jól adja. Bájos kis jelenség volt a kis Neményi Liliké, az uncili-smunciii nótával.

Ismételték a héten a Villámháritó-t és Sztrájkol a gólyá-t. Vécsey Ilona mjnd a kettőben ragyogtatta nagy tehetségét. Mindenkor finoman és kedvesen játszik Salgó Ilonka is. A Villámháritó-ban sok derűvel gazdagította az előadást Horváth. Kellemesen alakított Neményi né.

Kiemelkedő, tiszta élvezetet adó előadás volt az Otthon-é, melyben a drámái személyzet a legjobb sikerrel mutatkozott be. Különösen nagy diadalt aratott fényes játékával Vécsey Ilona. A nagyvilágban sokoldalúra csiszolódott lelke annyiféle színben csillogott, ahány oldalról esett rá az otthon fénye. Mindenki körülette forgott a darabban. Komoly ambícióval látta el az apa szerepét Horváth. Salgó Ilona szintén nagyon helyesen játszott ezen az estén. Gáspár és Szép Gyula szintén jók voltak epizód szerepeikben.

A Mexikói leány igen gyenge előadásban került a deszkára. Szinte botrányos könnyelműséggel vették egyesek a szerepüket. A Kun Dezső tavalyi indián jelenete nyersebb, de valódibb volt, mint a Varadi t jI raffinált kidolgozása. Minden színes megvilágítás mellett is színtelen volt. Jó előadásban ment Luxenberg grófja.

— Mit ? Engem gyengélesz ? A vasembert. A gyári munkást ?

— András gazda komoly ábrázattal nézett öccsére. De ő is hallgatott. Lelkében azonban igy zsongott a néma beszéd : Nem ismeritek ti az arató munkáját. Más a gyár. Más a tűz. Más az izzó nap.

Aztán mégis . . . legyintett egyet barna kezével és igy mondotta :

— Hát gyertek. Jöjjetek. Majd elválik.

*

Láttátok-e már a virradást? Jól. Kipihent lélekkel. Nyugodt, vigyázó szemekkel ?

Azért kérdezem, mert haj, de, sok ember búcsúzik el a földtől, a kik sose látták a föl- séges, a nagy természetnek csudás virradását . ..

A keleti égen egy vékonyka fehér sáv jelentkezik. A viliágosság születése ez. A csillagok erre sápadnak. Halványabban szikráznak. Szinte remegnek, reszketnek. Aztán ez a fehér sáv szövődik, csak szövődik. Mintha valami Iáthat- lan kéz szőné mindig terjedő fehér palásttá. Az első madárda! egyszerre szólal meg az első fehér szállal. Aztán csakhamar itt is, ott is fecskék csevegése hallatszik. Az első hajnalpir végig ömlik az égen és már a csillogó harmat- cseppekben játszadozik.

. . . Virradt mikor a gazda megindult — aratóival. A föld jó távolságra van. Igyekezni kell.

És hozzá fogtak a munkához.

Pistu is. Erzsiké is. Hogy Kovács Pált ne js említsem.

Reggel, mig hűvös volt, ment a munka, mint a parancsolat, Két karjainak minden izmával és erejével dolgozott Kovács Pál. — A két gyerek mellette. Erzsiké arca már piros, mint az alma. És úgy állott kezében a sarló, mintha a jó Isten angyala tette volna bele azokba az apró markokba. A fiú reáveti tekintetét a leányra, mintha mondani szeretné:

— Ugy-e, legény vagyok a gáton ?

De nem mondja . . . csak gondolja. Ne hogy dicsekvésnek vegyék.

És jól tette, hogy nem mondotta neki.

A nap mindig hevesebben, izzóbban tűz a tarlóra. Szinte perzsel. Majd égetetett, mikor delélőre jutott.

Pista már guggol a ponyván a sátor hü- vében. Az apja még bírja, de már nem beszél. Szótlanul törölgeti ömlő verejtékét.

András gazda csak nézi . . . figyeli. Egyszer csak veszi észre, hogy bátya sápad. Majd tűz gyűl ki az arcán, melyet csakhamar láng- pirosság önt el.

— Most már elég. Nem engedek tovább — mondotta erélyesen a gazda. Napszurást kaphatsz.

De Kovács Pál nem engedett. Tiltakozott ellene. Az ám ! De néhány perc múlva szédülni kezd a vasember. A föld forgott vele. Szemeiben tüzkarikák cikáztak.

András gazda karonfogta bátyját. És a ponyvás sátor alá vezette. Itt csakhamar jóra fordult minden.

Erzsiké még mindig ott van a munkások közt A marokszedő leányok dalaiba beszövi a maga dalait is. * *

Otthon voltak már. Estelidére hazaérkeztek. És felfrissülnek a barátságos vacsoránál. De Kovács Pál szokatlanul hallgatag.

— Valami bajod van, bátyó ?

— Semmi. Jól érzem magam. De nem hittem, hogy az aratás ilyen munka. Cserben hagyott.

— Az ne bántson téged — vigasztalta András gazda. Ládd-e, ha én elmegyek hozzád és felveszem majd a gyárban a te kalapácsodat, a te munkádat, ott a gépek zugó kerekeinél és izzó melegénél: az a munka bizonyára engem is megcsufol. Mert úgy vagyon elrendelve. Mindernd a maga helyén ... a mága munkájában ... Az ember viszi, gondozza . . .

— Mert van kiért. Viszi, hordja . . . ünnepélyesen az életet ... — hagyta reá Kovács Pál elégedetten.

... És e pillanatban a munkás apák a gyermekekre vetették tekintetüket. A szép, egészséges fiúra. És a kicsattant virágszálra. A gyönyörűen fejlődő Erzsikére. És ezek a tekintetetek a munkás embernek bölcsességét* szépsépes világfelfogását jellemezték. Hogy ti értetek ! S bennetek, általatok. Istenért, hazáért és az emberiségért dolgozunk.

Az ilyen munkások nem átlag munkások.

Oly nagy és szép eszme az : ti értetek ! A munkás ember legyen világosabb öntudatu.

:Gallérok gözmosása: UÚlféIAP Hál Kézimunkák,glassé keztyiik, tükörfénnyel hófehérre Ülj vl * »I Bútorok, szőnyegek tisztítása.

Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.