Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-15 / 47. szám
V. évfolyam. Nagykároly, 1913. november 15. 47-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 korona. Félévre ......................................................4 „ Negyedévre ........................................ 2 „ Tanítóknak egész évre ..................................5 „ FE LHÍVÁS A T. GAZDA KÖZÖNSÉGHEZ! A nagym. m. kir. földmivelésügyi Miniszter ur megyénk középbirtokosainak támogatására a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank utján 2 évi visszafizetésre, mérsékelt, a törvényes kamatlábon aluli kamatozású kölcsönöket bocsát a megszorult gazda publikum rendelkezésére. A kölcsön kérelmek hiteles tkvi kivonattal és kataszteri birtokivvel felszerelve e hó folyamán nyújtandók he a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank igazgatóságához. — A kölcsönök minimális összege K 1000•—. Megfelelő fedezetek vagy kezességek esetén mérsékelt kölcsönök bérlőknek is fognak adatni. A bírálatot minden egyes esetben a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank igazgatósága magának tartja fennt. A kölcsön kérvények a beérkezés sorrendjében intézteinek el a legsürgősebben. A kisgazda közönség oly községekben, hol szövetkezet van, ezen szövetkezet utján nyerhet kölcsönöket; oly községekben, hol szövetkezet nincs, egy község lakói összesen egy 50 koronás részjegy jegyzése által szövetkezeti tagul tekintetnek és a legközelebb fekvő szövetkezetnél kaphatnak kölcsönt. Nagykárolgi Önsegélyző Népbank. Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOK. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) , . Hirdetések ugyanott vétetnek fel. _____________Nyilttér sora 40 fillér._____________ A közélet tisztasága. Az idei katholikus nagygyűlésen nagyjelentőségű kijelentést tett br. Hor- nik Károly Veszprém bíboros püspöke, hangsúlyozván, hogy az erkölcsi szabályokat a közélet terén is tiszteletben kell tartani és e szabályok alól a kormány sem képez kivételt. E nyilatkozatnak súlyát és jelentőségét a kormánypárton sem tagadhatják. A kijelentést tevő nem ellenzéki és ha talán nincs is bevezetve a veszprémme- gyei munkapárt tagjai közé, de úgy állásánál, mint az udvarhoz való szoros viszonyánál fogva feltétlenül a kormányhoz hajló egyénnek tekintendő. E nyilatkozatra tehát nem mondhatja a munkapárt, hogy ellenzéki kortes eszköz, kormánybuktaíási manőver, hanem el kell fogadnia, mint teljesen jogos és igazságos kritikáját az általa elkövetett panamáknak. A n'yilatkozó személye továbbá arra is enged következtetni, hogy az udvarnál nem találkozik helyesléssel a közélet korrumpálása annak dacára sem, hogy az ilyen utón megválasztott parlamenti többség készségesen szerez meg minden bécsi követelést. Kétségtelen továbbá, hogy magában a munkapárt kebelében a korrektül gondolkozó elem nagy megdöbbenéssel vette, úgy a Lukács-féle sópanama, mint a margitszigeti játékpanama ügyének kétségtelen kiderültét és meg van a hajlandóság, elszakadni a munkapárt azon részétől, mely ezen panamákban közvetlenül bűnös és az ellenzék 67-es részével egy uj pártot alakítani, amely a közélet megtisztítását és a választási visszaélések megszüntetését tűzné ki első feladatául. Ezzel tulajdonképen csak oda térnénk vissza, ahol három év előtt voltunk. Akkor is nyitva állott a kormány eiőtt az összes 67-es elemeknek az egyesülésével egy nagy konzervatív pártot aiakitani, amely játszva nyerte volna el a választásokon a függetlenségi és radikális elemekkel szemben a többséget. A kormány azonban bizonyos radikális elemektől, kik főleg a pénzvilágot képviselik nem akart megválni és ezért indított irtó háborút a néppárt ellen, Tisza István pedig nem akarta maga mellett az önálló meggyőződésű embereket tűrni s velük a kormányzásban osztozni, ezért nem egyezkedett sem Andrássyval, sem a Kossuth-párt azon részével, kik miként most megtették, akkor is átvihetők lettek volna a 67-es alapra. Tisza és pártja ahelyett inkább azt választotta, hogy mindenféle kormányzati panamákkal milliókat szedtek össze és ezen megvásárolták a választók többségét. A dolog sikerült egyéni és pártszempontból, de az ország szempontjából alig ha merné sikernek mondani a Költő nem vagyok. Hazudni versben ám szabad! Tanultam egykoron. Hasznos lehetne e szabály, Mégsem gyakorolom. Hibám marad továbbra is: Rímekbe zengem el Érzelmimet. — Nekem ezért Elismerés se kell! Károlyi Tóik Lajos. A talmi aranyországból. L . . . faluban éppen gyűlés volt. Nagyban folyt a vita. Mikor a gyűlésnek vége volt, Péter bátyánk a hires ember, akinek egy itcé- vel több tudomány volt a fejében, mini a többieknek, igy szólt az emberekhez: — Atyafiak, valami okosat akarnék mondani : Az atyafiak nagyot bámultak Péter bátyánk szavaira. Vájjon mit akar megint? — No, hát csak hadd haljuk a szót, feleli rá a Márton bácsi — aki nagy hazafi hírében állott. — Hát má csak megmondom. Hallgasa- tok ide. Tegnap levelet kaptam Amerikábul! — Amerikábul ? — lön nagy csodálkozás. — Igen, igen. És az van a levélben írva, hogy aki ki megy Amerikába nagyon gazdag lesz. Aranyalma terem a fán, a folyókban, aranyhalak úsznak, az utcán sült disznók szaladgálnak és kés van a hátukba szúrva: a fákon cipő terem. Aki éhes, az vág egy jódarabot a disznóból és levesz a fáról egy cipőt. Senki sem kéri számon tőle. Aztán az aranyat csak úgy osztogatják . . . Az öreg Márton erre megcsóválta ősz fejét. — Má én azt el nem hihetöm, Pétör! — Én se, — mondja egy másik ember, aki rokona a Márton bácsinak. — Má pedig elhihetitök neköm, ha mondom, mer ez a levél nem hazudik. A jó Márton bácsi megint megcsóválta a fejét. — Má pedig akár hogy, én nem hiszök annak a levélnek. Erre már a falu esze, a biró uram is beleszólta magát. — Hát óvássá kend fel! — majd meglátjuk, mi az igaz benne. Péter bátyámnak a szavára büszkébben dobogott a szive. Mágis okos embernek tartják őt. Elő is vette a nagy levelet és elkezdé olvasni : Az emberek csodálkozva hallgatták és mikor vége volt a levélnek, Péter bátya igy szólt hozzájuk: — No, ugy-e, hogy mégis igaz ? . . . — Már úgy köll lönni, mondja rá Papp Józska, a kisbiró és egyszersmind, a levélhordó is. — No hát ki gyün velem el Amerikába? — Én is mögyök mondja egy másik, És még többen is szólnak, de Márton bátyánk vette át a szót. Atyafiak, ne mennyetek Amerikába ne higy- jétek a levélnek, melyet bizonyára gonosz em- bör küldött, hogy ámítson beneteket. Hát mög aztán tudjátok, hogy ez a haza ellen bűn és lázadás Isten ellen ? Aki itt nem tud megélni nem tud ott sem. Ne higyjétek, hogy, a pénzt ott ingyen osztogatják. Meg köll azért dolgozni a bányában! De azok bizony nem hittek neki: hallgattak az áruló szóra; eladták mindenüket és búcsút vettek a falutól és szép hazájuktól, hogy elvitorlázzanak a dollárok hazájába, Amerikába. Mikor elbúcsúztak a falubeliektől, a jó Márton bácsi intőleg szóllott hozzájuk: Meglássátok csak, hogy a Márton bácsinak igaza volt . . . Visszajöttök ti még onnét, hogy nem ilyen állapotban . . . * * * Három esztendő múlt azóta, hogy a fenti esemény L . . . községben léjátszódott. A községben, azóta nagyot fordult a világ kereke. Azok, akik otthon maradtak, boldog, megelégedett emberek lettek, kik nem kívánkoztak Amerikába, kik nem tudták és nem akarták elhagyni édes hazájukat.
