Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-07-25 / 31. szám
V. évfolyam. Nagykároly, 1913. julius 25. 31-ik szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .. ..................... 8 k oronaFélévre ................................ .. 4 „ Negyedévre .. ..................... . .. 2 „ Tanítóknak egész évre .. .. « 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAOYKÁROLY.)------- Hirdetések ugyanott vétetnek fel. "... ______________Nyilttér sora 40 fillér.______________ A bátor Románia. A román csapatok nehány nap alatt kardcsapás nélkül elfoglalták fél Bulgáriát. Sofia kapui előtt jóformán diktálják a feltételeket, amelyek mellett békülnek. A román faj dicsősége és román állam prestege magasra emelkedett a balkán népek szemében, oly magasra legalább, mint a mily mélyre a miénk leszállóit. Ha a kis Romániával összehasonlítjuk a mi tétovázó és határozottan bátortalannak mondható eljárásunkat, akkor szégyelnünk kell magunkat. Szó sincs róla, hogy Románia feladata könnyen lett megoldva, de nekünk se lett volna kemény dió Szerbia és Montenegró, abban a tekintetben pedig, hogy Oroszországgal háborúba keveredhetünk egyforma kilátásaink voltak. Ha ezt megmerte reszkírozni a kis Románia, igazán szégyen, hogy mi meghátráltunk muszka előtt. A románok meghozták a nagy pénzáldozatot, mely nagy véráldozattá is lehetett volna, azért mert bele néznek a jövőbe és bölcs előrelátásuk azt sugallta, hogy a szláv elemet nem szabad nyakukra nőni engedni. Ugyanezen indokok reánk magyarokra még fokozottabb mértékben fennállanak, mert a szerbség megerősödése mai határainkon belül is veszedelmet rejt magában és mégis az egész ország a háború ellen volt és van, jajgat és siránkozik és a békét türelmetlenül várja. Ebben a tekintetben kormánypárt és ellenzék egyformák. A kormánypárt ugyan megszoroz minden katonai terhet, de régi bűneihez hasonlóan elmulasztja a közvéleményt felvilágosítani, hogy azok szükségesek, hogy azokat nem az osztráknak adjuk, hanem saját bőrünk védelmére. A kormánypárti urak szívesebben veszik a közvéleményt a más pénzén mint sem iparkodnának megnyerni, ezenfelül ők sem törődnek a jövővel a külpolitikával és ha megszavazzák a katonai kiadásokat nem annyira meggyőződésből teszik, mint inkább azért, hogy Bécs a hatalmon hagyja őket. Az ellenzék taktikájának talán legnagyobb hibája volt, hogy a háború és beavatkozás ellen foglal állást. Azt hitték ezzel kellemetlenek a kormánynak és ijesztik Bécset, pedig kellemetlenek épen akkor lettek volna, ha a beavatkozást követelik. Ma ők fent ülnek a bársony székben katonáink pedig Üszkübben és Salonikiben. Reánk nézve azonban még más következménye is lehet Románia bátor és sikeres eljárásának. Kétségtelen, hogy ennek a mi románjainkra visszahatása lesz és ha nem is lesznek határosztók mint a szerbek, kiknek minden hamar a fejőkbe száll, de gerincök mindenesetre erősödni fog és a mai nemzetiségi politikánk még tarthatatlanabb lesz. A mi nemzetiségi politikán az uralkodó faj hatalmának gyakorlása volt a legyőzött felett. Ennek létfeltétele volt, hogy az uralkodó faj mindig tudjon és akarjon harcolni és győzni. Ma mikor mi folyton hátráltunk a szerbek és románok pedig bátran nyomultak előre és dicsőséget arattak, nehéz lesz ugyanezen fajhoz tartozó nemzetiségeink előtt régi tekintélyünket és hatalmunkat fenntartani. Azok az urak kik teletorokkal üvöltik folyton, a sovinizmust miért nem követelték azt, hogy ne engedjünk, hogy a magyar fegyverek dicsőségét elhomályosítsák a románok és szerbek, miért hallgat a Budapesti Hírlap? Sajnos, nállunk ma a jelszavakból élnek, nem pedig a jelszavakért halnak az emberek. Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 20-án d. e. Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott. A nagykárolyi vasúti állomás déli oldalán összegyűlő esővíz levezetéseinek ügyében a m. kir. államvasutak debreceni üzletvezetőségétől megküldött szerződés-tervezetet a közgyűlés nem fogadta el. A képviselőtestület a színházi hirdetési bérletre vonatkozólag Neuwelt és Janovits céggel megkötött bérleti szerződés felbontását, illetőleg megszűnését tudomásul vette s Linhart Vilmos budapesti lakos ajánlatát, mely szerint a városi színház függönyén való hirdetés jogát 5 évre évi 100 korona összegért bérbeveszi, elfogadta. Az országos szimfóniái zenekar kérése ügyében úgy határozott a közgyűlés, hogy a városi színházat a fűtési és világítási költségek elengedésével egy előadásra átengedi. A képviselőtestület Timkó József tűzoltóparancsnok részére, azon célból, hogy a f. évi augusztus hóban Egerben tartandó országos szaktanfolyamon részt vehessen, 140 koronát engedélyezett. Raucsina József és társainak valamint Nerli István és társainak aszfaltgyalogjáró készítése iránt beadott kérését a képviselőtestület elutasította. A nőkérdés. A világ összes államai képviselve voltak a nálunk nemrég lefolyt nőkongresszuson. A suffragetek napokon keresztül foglalkoztak megannyi életbevágó és részükre megváltást jelentő kérdésekkel. Természetesen ők erős meggyőződéssel és fanatikus hittel állanak sorompóba jogaik kivivására. Hogy minő eredménnyel, azt a jövő fogja megmutatni. Igen fontos kérdés a nőnemnek a társadalomban és az állami, jobban mondva, jogi életben való érvényesülése, vagy mint az mostanában divatos: emancipálása. A házasság női kereseti ágak, a női szabadság mint egy kalap alá fogottak és kimondatott a szentencia, a mely szerint, ha a nők tulajdon olyan foglalkozási körökben élnek, mint a férfiak, akkor teljes joguk van arra, hogy kivegyék maguknak a férfi nemet, megillető minden szabadságot. Ha nincs még az a foglalkozásuk, amely őket egysorba állíthatná a férfiak mellé s akkor itt van a házasság, amely a régi felfogástól eltérően feloldja a nőt leánykori zárkózottsága alól és odakinálja a titkon óhajtott vogelfrei életet. Régebben volt és az angoloknál ma is az a felfogás van érvényben, hogy éppen a párta alá jutás képezi zárókövét a leánykori élet köny- nyüvérüségének. A házasság egyúttal rnegko- molyodást jelent a hidegvérű és felette praktikusan gondolkodó angliusoknál. Szinte felemelő érzést kelt az a tudat, hogy a házassági frigy olyan intézménynek tartatik, amely alapját képezi egy nemzeti létnek és egy nemzeti jövőnek. Innen ebből a komoly felfogásból kell magyaráznunk azt, hogy miért tudott sok apró nemzet évezredeken át jóformán ezen erkölcse folytán egyedül sok más alacsonyabb erkölcsű, bár számban túlsúlyban levő nép között megál- lani és pedig derekasan megállani. Nagyon sokan, különösen nők kardoskodnak amellett, hogy az asszonyok ép úgy mint a férfiak élvezhessék azokat az előjogokat, melyeket az uj kor, az individuálizmus kora a férfi nem számára biztosított. Ezeket az előjogokat pedig úgy értik, olyképpen értelmezik, hogy miként az erősebb nemnek akként nekik is lehessen felügyelet nélkül, kényük-kedvük élni és szeretni. A házasságot ők elavult intézménynek tartják, amely csak megköti az emberi szabadságot és béklyót ver az emberi természetnek egyes kifejlődésére. Sokkal szükebbre van szabva e keret, hogy sem itt érdemlegesen lehetne megbírálni és ítéletet mondani erről a nagy szabású és az emberi élet leglényegesebb pontját érintő kérdésről. Itt csak arra lehet és kell szorítkoznunk, hogy szóhoz juttassuk a mai kor egyik hivatott emberét; akit a maga tapasztalatai, meg nagy lángesze minősítettek legjobban arra, hogy ezen óriási horderejű dologról úgy beszéljem, mint egy ki egy emelkedett szempontból beszélhet. jIq]^ tokosok A Nagykárolyi „ÖNSEGÉLYZŐ NÉPBANK“ áruosztálya r* -I ,, . K*l~ a mai nehéz pénzviszonyok mellett is "ai figyelme Del folyósít előleget előnyös feltételek mellet 1913. évi termésű búzára és rozsra.