Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-19 / 16. szám

2-ik oldal. 16. szám. Yass József dr, Nagykárolyban, Ebben a városban, melynek katholicizmusa nagy száma mellett is sekély, ahol az intelli­gencia szempontjából hitéletről beszélni sem merünk, uj rügyek pattannak s a belső élet tavaszi szellője simogat. Most kezdjük csak hallani, hogy mig az ország más városaiban a hitéleti katholicizmus viszi magával az intelli­gencia lelkét, mi itt élünk anélkül, hogy fogal­munk lenne erről erről az életről. És kiszáradt lelkek szikkadt ajakkal lesik az igét, amely hir­deti, hogy Krisztus közel áll a huszadik szá­zad emberéhez, csak a kezünket kell kinyúj­tanunk utánna. Vas's József dr. alkalmas ember arra, hogy ezt a Krisztust hirdesse. Amikor magas, charak- terisztikus alakja inegjelen a szószéken, amidőn határozott hangja végig bong a templom bolt­ivei alatt, akkor érezzük, hogy ez az ember, átérzi és tudja és hiszi és valóságnak, realitás­nak tartja azt amit mond. Együtt vergődik a lelke velünk, együtt érez a szaharai vándorral, néni is fáj ami nekünk s ezt meg is mondja nekünk, de épp ezért visz azután magával az örök halmok felé . . . Vass József dr. csütörtök délután érkezett városunkba s a piarista-rendház vendége. Első beszédét este 6 órakor tartotta. A templomot zsúfolásig töltötte meg a közönség, melynek soraiban oly számmal volt képviselve a katho- likus és protestáns inteligencia, mely szám különben ritkán fordul meg a mi templomunk­ban. Vass beszédének alapgondolata az volt, hogy a kultúrához, a kötelességek teljesítéséhez erő kell, indító motívumok kellenek, amely nél­kül az ember tehetetlen bábu, a kultúrára nézve elveszett valami. Ez az erő szükséges ahhoz, hogy egyéniségek, a tömegből kiemelkedő indi­viduumok legyünk, nem pedig csupán adó­alanyok, tucat uniform emberek. Ezt az erőt az egyéniség kialakításához nekünk Krisztus adja meg, a vallás adja meg. Este fél 9 órakor a Katholikus Legény- egyesületben a Kongregációt ismertette közvet­len előadási modorában a jeles szónok. Beszélt annak léleknemesitő céljáról, nemes eszközeiről, mely egyedül képes arra, hogy az a vallásos keresztény lendület melyből élósködik most a mi keresztény társadalmunk s amely őseinktől ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. reánk hagyva már-már kifogyóban van, uj in­dítékokat kapjon. Ezt a konferenciát nagyszámú férfi közönség hallgatta végig. Vass József dr. 18ván, pénteken reggel Récsei Ede plébánossal Szatmáron tisztelgett püspök urunknál, majd a délutáni vonattal visszajőve látogatást tett Csaba Adorján főispá­nunknál, Nemestóthi Szabó Antalnál, Péchy Lászlónál stb. Péntek este 6 órakor tartotta meg máso­dik beszédét, melyet még nagyobb számú kö­zönség hallgatott meg, úgy, hogy a szentélyből is hallgatták. ,Beszédének alapgondolata az ön­értékelés volt. Az ember, aki önmagában érté­keket nem talál, elveszett ember úgy magára, mint a kultúrára nézve. Az önértékeléshez azon­ban az ember az önmegismerés és önkritika utjain jut el. És ezen a téren a vallástól ma­gukat függetlenített gondolkozók ugyanarra a következtetésre jutottak el, melyet Krisztus hir­detett. Ez tehát megerősíti psichologiai szem­pontból is Krisztusnak azon rendelését, melyet a bünbocsánat szentsége által elérni akar. Le­gyen a modern embernek annyi merészsége, hogy ezt a lépést megtegye. Este a Legényegyesületben folytatólagos értekezlet volt, melyen Vass dr. részletesen is­mertette az urak kongregációját, annak magasz­tos eredményeit úgy a fővárosban, mint a vidé­ken. Beszélt a gyakori gyónások hatásairól. Szombaton délelőtt Récsey Ede plébános­sal a kaplonyi barátokat látogatta meg, este Péchy Lászlóéknál lesz vacsorán. Harmadik konferenciáját szombaton este 6 órakor tartja meg, amely után a férfiak gyón­tatása lesz. Vasárnap reggel 6 órától gyóntatás. 1U 8 órakor szent mise, mely alatt Vass dr. ismét beszél. Ugyanekkor lesz a férfiak közös áldo­zása, melyre a debreczeni és szatmári urak kongregációjának egy pár tagja is átjön. Vasárnap a 11 órás szent mise után lesz a befejező konferencia. Vass dr. a vasárnap délutáni gyorsvonattal utazik el Debrecenbe, ahova a nagykárolyiak közül többen kisérik. Debrecenben ugyanis eznap Páter Bangha, a hires jezsuita páter beszél s az ottani urak ko­lóniája ülést tart. Vass dr.-nak nagyhálával tartozik városunk keresztény társadalma, mely hála reméljük, ab­ban fog nyilvánulni, hogy fáradságának mara­dandó eredménye lesz különösen intelligen­ciánkban. Bízunk benne, hogy sikerül ugyanis megalkotni a budapesti urak kongregációjának nagykárolyi kolóniáját. A románok renitenciája. Lapunk múlt számában megemlékeztünk arról az inzultusokkal teli fogadtatásról, amely­ben Jaczkovics Mihály hajdudorogi vikárius, egyházmegyei főtanfelügyelőnek Kismajtényban része volt. Kisinajtény után Szamosdobot láto­gatta meg a vikárius, ahol a fellázitott nép époly lehetetlen módon fogadta, mint Kismaj­tényban. A kismajtényi esetre nézve a nyomozás még a következőket derítette ki: Már a viká­rius első, délelőtti látogatása alkalmával meg- konditották a harangot, a nép összecsődült a templom előtt. A főszolgabíró a templomból kijövet figyelmeztette a népet, hogy a vikáriust illő tisztelettel fogadják. De ugyanakkor már tuszkolták kifelé a főtanfelügyelőt a templomból. Odakinn folytatta a nép a vikárius inzultáiását, sőt a lökdösésből a főszolgabírónak is kijutott. A vikárius felszólitotta Marosán György g. kath. lelkészt, hogy kisérje őket az iskolába. De Ma­rosán ezt megtagadta s ujjal mutatva az iskola felé csak annyit mondott, hogy „ott az iskola“. Mikor a vikárius a főszolgabíróval a faluból távozóban volt, a nép azt kiabálta, hogy „erre ne merjenek vissza jönni“, meg hogy „szeren­cséjük, hogy nem akkor jöttek, amikorára je­lezték, mert nem vitték volna el szárazon“. A legelső útiterv szerint u. i. először Domahidát látogatta volna meg a vikárius, Kismajtényt csak délután. A faluból távozó vikárius kocsiját kővel, sárral dobálta a nép, egy kődarabot a főszolgabíró fogott fel a kezével, különben a vikáriust érte volna. Mikor a főtanfelügyelő istentisztelet végén még a templomban bemu­tatkozott Marosán Györgynek, a pap azt mondta a vikáriusnak, hogy „más körülmények között szívesen látná, de igy nem“. rékosan él, két hónapig elég a pénze. Azalatt elég gyakorlatra tehet szert, mert hiszen az is­kolában is tanult már gyorsírni. Másnap Mary megjelent egy gyorsíró-is­kolában. Sokba került a villamos odáig és a tandijat sem szabták nagyon alacsonyra. Az is­kolában táblák lógtak a falon különböző elmés mondatokkal díszítve. Ezt hirdette az egyik gyorsírással irt tábla : „Első a kötelesség, aztán jön a pihenés.“ Vagy: „Pontosság a királyok udvariassága.“ Vagy: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.“ És igy tovább. Mary két hónapig rövid üzleti leveleket irt gyakorlás szempontjából. Nem keresett semmit, a ruhája mind fa­kult és kopottabb lett s a pénze is fogyóban volt. Ebben az időben irta a következő levelet haza: — „Édes jó anyám, az elhelyező intézet­ben azt mondták, hogy jobban jövedelmez a gyorsírás, mint a nevelőnősködés. Most hát azt tanulom. Nagyon kellemes munka igazán. A boarding-houseban nagyon jól mula­tunk, nemsokára bált is rendeznek. Sokat szó­rakozom. Kezedet csókolja, apát, Ericet csókolja, szerető leányod Mary.“ Mikor a levelet leragasztotta, egy könny csepp esett a kezére. Aztán elmosolyodott és bebújt a hideg ágyba. III. A két hónap leteltével csakugyan alkal­mazást kapott Mary. Egy szürke, füstös irodá­ba hivatták, ahol a főnök beszédet intézett hozzá. — Egy hétre egy font kezdő fizetést kap a kisasszony, — mondta száraz hangon. — Ha megleszünk elégedve a munkájával, esetleg pár shilling fizetésemelést kap. Ha készen van, kezdheti a munkát rögtön. Mivel Mary készen volt, leült az Íróasz­talához és dolgozni kezdett. Nehezen ment a munka. Inkább sírni sze­retett volna. A férfiak kiváncsi szemekkel mé­regették és összesúgtak a háta mögött. Mary összeszoritotta a fogát és tovább dolgozott. Ezen az estén százszorosán érezte, hogy milyen bolondot cselekedett. Igaz, hogy otthon sem volt semmi ké­nyelme, de milyen ,életért cserélte el azt mégis! Otthon melegség, Szeretet vette körül — itt üz­leti arcok és haszonlesés. — istenem — tördelte a kezet kétségbe­esetten — ha hazamehetnék újra! Holnap irok egy levelet és könyörögni fogok, hogy vegye­nek vissza. Lassan-lassan álomba sírta magát. IV. Mindig akkor fordul a sorsunk, amikor a legrosszabbnak látszik. Másnap reggel valaki kopogtatott M.oy aj­tóján. Mary sietve nyitotta ki — az apja volt. Szegény leány örömében azt se tudta, mi­hez fogjon. Mivel éppen szabad napja volt, el­mentek együtt reggelizni. Reggeli után sétáltak a parkban. A nap­sugár bearanyozta az egész világot. Mary bol­dogan haladt az apja oldalán. Egyszer csak az órájára pillantott az. — Itt a lunch ideje — mondta. — Dél­után pedig el kell mennünk, hogy vegyünk ne­ked egy estélyi ruhát, Mary! — Estélyi ruhát! — Igen, kis leányom. Estére elviszlek ebé­delni a legelőkelőbb hotelba. Azután színházba megyénk. Nézd, itt van két jegy, az első sorba. — De papám — kiáltotta Mary — gon­dold meg, mennyi pénzbe kerül ez ! — Nem baj. Látom, hogy fáradt vagy. Egy kis szórakozásra van szükséged. Mary, mint egy álomjáró követte az ap­ját. Már az ajkán égett a kérés, hogy hazame- het-e újra — de annyi dolguk akadt, hogy so­hasem volt alkalom rá. Gyönyörű uj ruhát ka­pott, cipőt, selyemharisnyát hozzá. És milyen kalapot! Valóságos költeményt! Az ebédnél kimért arcú, előkelő pincér szolgált föl, nem is egy — és Mary azt hitte álmodik. Este, mikor a színházból haza mentek, megkérdezte az apját a kocsiban, hogy mit je­lentsen a gyönyörű álom. — Meghalt Dick bácsi — mondta az apa. — Ránk hagyta az egész vagyonát. Azért jöttem fel, hogy tőlem magamtól halljad meg a jó hirt. Erre Mary szája lefelé gördült és keser­ves sírásban tört ki. Az apja nem tudta mire vélni leánya viselkedését. — Én ... én haza akartam menni hoz­zátok — mondta sírva — de úgy . . . ahogy ott hagytalak benneteket, szegényen ! Most már itt kell maradnom örökké, most már vége min­dennek. r Az apja mosolyogva csóválta a fejét. Majd elővett egy írást a zsebéből. Reszkető kéz irta, vágyakozó sorok voltak. — Édes kicsi leányom, ugy-e, haza jössz, úgy várunk ... — igy kezdődött a levél. Mary nem is tudta tovább olvasni. Össze­futottak szeme előtt a betűk és nagy boldog­talanságában ráborult az apja vállára. Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok­nak, székszorulásban szenvedőknek Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. eserOnz Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents