Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-04-19 / 16. szám
2-ik oldal. 16. szám. Yass József dr, Nagykárolyban, Ebben a városban, melynek katholicizmusa nagy száma mellett is sekély, ahol az intelligencia szempontjából hitéletről beszélni sem merünk, uj rügyek pattannak s a belső élet tavaszi szellője simogat. Most kezdjük csak hallani, hogy mig az ország más városaiban a hitéleti katholicizmus viszi magával az intelligencia lelkét, mi itt élünk anélkül, hogy fogalmunk lenne erről erről az életről. És kiszáradt lelkek szikkadt ajakkal lesik az igét, amely hirdeti, hogy Krisztus közel áll a huszadik század emberéhez, csak a kezünket kell kinyújtanunk utánna. Vas's József dr. alkalmas ember arra, hogy ezt a Krisztust hirdesse. Amikor magas, charak- terisztikus alakja inegjelen a szószéken, amidőn határozott hangja végig bong a templom boltivei alatt, akkor érezzük, hogy ez az ember, átérzi és tudja és hiszi és valóságnak, realitásnak tartja azt amit mond. Együtt vergődik a lelke velünk, együtt érez a szaharai vándorral, néni is fáj ami nekünk s ezt meg is mondja nekünk, de épp ezért visz azután magával az örök halmok felé . . . Vass József dr. csütörtök délután érkezett városunkba s a piarista-rendház vendége. Első beszédét este 6 órakor tartotta. A templomot zsúfolásig töltötte meg a közönség, melynek soraiban oly számmal volt képviselve a katho- likus és protestáns inteligencia, mely szám különben ritkán fordul meg a mi templomunkban. Vass beszédének alapgondolata az volt, hogy a kultúrához, a kötelességek teljesítéséhez erő kell, indító motívumok kellenek, amely nélkül az ember tehetetlen bábu, a kultúrára nézve elveszett valami. Ez az erő szükséges ahhoz, hogy egyéniségek, a tömegből kiemelkedő individuumok legyünk, nem pedig csupán adóalanyok, tucat uniform emberek. Ezt az erőt az egyéniség kialakításához nekünk Krisztus adja meg, a vallás adja meg. Este fél 9 órakor a Katholikus Legény- egyesületben a Kongregációt ismertette közvetlen előadási modorában a jeles szónok. Beszélt annak léleknemesitő céljáról, nemes eszközeiről, mely egyedül képes arra, hogy az a vallásos keresztény lendület melyből élósködik most a mi keresztény társadalmunk s amely őseinktől ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. reánk hagyva már-már kifogyóban van, uj indítékokat kapjon. Ezt a konferenciát nagyszámú férfi közönség hallgatta végig. Vass József dr. 18ván, pénteken reggel Récsei Ede plébánossal Szatmáron tisztelgett püspök urunknál, majd a délutáni vonattal visszajőve látogatást tett Csaba Adorján főispánunknál, Nemestóthi Szabó Antalnál, Péchy Lászlónál stb. Péntek este 6 órakor tartotta meg második beszédét, melyet még nagyobb számú közönség hallgatott meg, úgy, hogy a szentélyből is hallgatták. ,Beszédének alapgondolata az önértékelés volt. Az ember, aki önmagában értékeket nem talál, elveszett ember úgy magára, mint a kultúrára nézve. Az önértékeléshez azonban az ember az önmegismerés és önkritika utjain jut el. És ezen a téren a vallástól magukat függetlenített gondolkozók ugyanarra a következtetésre jutottak el, melyet Krisztus hirdetett. Ez tehát megerősíti psichologiai szempontból is Krisztusnak azon rendelését, melyet a bünbocsánat szentsége által elérni akar. Legyen a modern embernek annyi merészsége, hogy ezt a lépést megtegye. Este a Legényegyesületben folytatólagos értekezlet volt, melyen Vass dr. részletesen ismertette az urak kongregációját, annak magasztos eredményeit úgy a fővárosban, mint a vidéken. Beszélt a gyakori gyónások hatásairól. Szombaton délelőtt Récsey Ede plébánossal a kaplonyi barátokat látogatta meg, este Péchy Lászlóéknál lesz vacsorán. Harmadik konferenciáját szombaton este 6 órakor tartja meg, amely után a férfiak gyóntatása lesz. Vasárnap reggel 6 órától gyóntatás. 1U 8 órakor szent mise, mely alatt Vass dr. ismét beszél. Ugyanekkor lesz a férfiak közös áldozása, melyre a debreczeni és szatmári urak kongregációjának egy pár tagja is átjön. Vasárnap a 11 órás szent mise után lesz a befejező konferencia. Vass dr. a vasárnap délutáni gyorsvonattal utazik el Debrecenbe, ahova a nagykárolyiak közül többen kisérik. Debrecenben ugyanis eznap Páter Bangha, a hires jezsuita páter beszél s az ottani urak kolóniája ülést tart. Vass dr.-nak nagyhálával tartozik városunk keresztény társadalma, mely hála reméljük, abban fog nyilvánulni, hogy fáradságának maradandó eredménye lesz különösen intelligenciánkban. Bízunk benne, hogy sikerül ugyanis megalkotni a budapesti urak kongregációjának nagykárolyi kolóniáját. A románok renitenciája. Lapunk múlt számában megemlékeztünk arról az inzultusokkal teli fogadtatásról, amelyben Jaczkovics Mihály hajdudorogi vikárius, egyházmegyei főtanfelügyelőnek Kismajtényban része volt. Kisinajtény után Szamosdobot látogatta meg a vikárius, ahol a fellázitott nép époly lehetetlen módon fogadta, mint Kismajtényban. A kismajtényi esetre nézve a nyomozás még a következőket derítette ki: Már a vikárius első, délelőtti látogatása alkalmával meg- konditották a harangot, a nép összecsődült a templom előtt. A főszolgabíró a templomból kijövet figyelmeztette a népet, hogy a vikáriust illő tisztelettel fogadják. De ugyanakkor már tuszkolták kifelé a főtanfelügyelőt a templomból. Odakinn folytatta a nép a vikárius inzultáiását, sőt a lökdösésből a főszolgabírónak is kijutott. A vikárius felszólitotta Marosán György g. kath. lelkészt, hogy kisérje őket az iskolába. De Marosán ezt megtagadta s ujjal mutatva az iskola felé csak annyit mondott, hogy „ott az iskola“. Mikor a vikárius a főszolgabíróval a faluból távozóban volt, a nép azt kiabálta, hogy „erre ne merjenek vissza jönni“, meg hogy „szerencséjük, hogy nem akkor jöttek, amikorára jelezték, mert nem vitték volna el szárazon“. A legelső útiterv szerint u. i. először Domahidát látogatta volna meg a vikárius, Kismajtényt csak délután. A faluból távozó vikárius kocsiját kővel, sárral dobálta a nép, egy kődarabot a főszolgabíró fogott fel a kezével, különben a vikáriust érte volna. Mikor a főtanfelügyelő istentisztelet végén még a templomban bemutatkozott Marosán Györgynek, a pap azt mondta a vikáriusnak, hogy „más körülmények között szívesen látná, de igy nem“. rékosan él, két hónapig elég a pénze. Azalatt elég gyakorlatra tehet szert, mert hiszen az iskolában is tanult már gyorsírni. Másnap Mary megjelent egy gyorsíró-iskolában. Sokba került a villamos odáig és a tandijat sem szabták nagyon alacsonyra. Az iskolában táblák lógtak a falon különböző elmés mondatokkal díszítve. Ezt hirdette az egyik gyorsírással irt tábla : „Első a kötelesség, aztán jön a pihenés.“ Vagy: „Pontosság a királyok udvariassága.“ Vagy: „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.“ És igy tovább. Mary két hónapig rövid üzleti leveleket irt gyakorlás szempontjából. Nem keresett semmit, a ruhája mind fakult és kopottabb lett s a pénze is fogyóban volt. Ebben az időben irta a következő levelet haza: — „Édes jó anyám, az elhelyező intézetben azt mondták, hogy jobban jövedelmez a gyorsírás, mint a nevelőnősködés. Most hát azt tanulom. Nagyon kellemes munka igazán. A boarding-houseban nagyon jól mulatunk, nemsokára bált is rendeznek. Sokat szórakozom. Kezedet csókolja, apát, Ericet csókolja, szerető leányod Mary.“ Mikor a levelet leragasztotta, egy könny csepp esett a kezére. Aztán elmosolyodott és bebújt a hideg ágyba. III. A két hónap leteltével csakugyan alkalmazást kapott Mary. Egy szürke, füstös irodába hivatták, ahol a főnök beszédet intézett hozzá. — Egy hétre egy font kezdő fizetést kap a kisasszony, — mondta száraz hangon. — Ha megleszünk elégedve a munkájával, esetleg pár shilling fizetésemelést kap. Ha készen van, kezdheti a munkát rögtön. Mivel Mary készen volt, leült az Íróasztalához és dolgozni kezdett. Nehezen ment a munka. Inkább sírni szeretett volna. A férfiak kiváncsi szemekkel méregették és összesúgtak a háta mögött. Mary összeszoritotta a fogát és tovább dolgozott. Ezen az estén százszorosán érezte, hogy milyen bolondot cselekedett. Igaz, hogy otthon sem volt semmi kényelme, de milyen ,életért cserélte el azt mégis! Otthon melegség, Szeretet vette körül — itt üzleti arcok és haszonlesés. — istenem — tördelte a kezet kétségbeesetten — ha hazamehetnék újra! Holnap irok egy levelet és könyörögni fogok, hogy vegyenek vissza. Lassan-lassan álomba sírta magát. IV. Mindig akkor fordul a sorsunk, amikor a legrosszabbnak látszik. Másnap reggel valaki kopogtatott M.oy ajtóján. Mary sietve nyitotta ki — az apja volt. Szegény leány örömében azt se tudta, mihez fogjon. Mivel éppen szabad napja volt, elmentek együtt reggelizni. Reggeli után sétáltak a parkban. A napsugár bearanyozta az egész világot. Mary boldogan haladt az apja oldalán. Egyszer csak az órájára pillantott az. — Itt a lunch ideje — mondta. — Délután pedig el kell mennünk, hogy vegyünk neked egy estélyi ruhát, Mary! — Estélyi ruhát! — Igen, kis leányom. Estére elviszlek ebédelni a legelőkelőbb hotelba. Azután színházba megyénk. Nézd, itt van két jegy, az első sorba. — De papám — kiáltotta Mary — gondold meg, mennyi pénzbe kerül ez ! — Nem baj. Látom, hogy fáradt vagy. Egy kis szórakozásra van szükséged. Mary, mint egy álomjáró követte az apját. Már az ajkán égett a kérés, hogy hazame- het-e újra — de annyi dolguk akadt, hogy sohasem volt alkalom rá. Gyönyörű uj ruhát kapott, cipőt, selyemharisnyát hozzá. És milyen kalapot! Valóságos költeményt! Az ebédnél kimért arcú, előkelő pincér szolgált föl, nem is egy — és Mary azt hitte álmodik. Este, mikor a színházból haza mentek, megkérdezte az apját a kocsiban, hogy mit jelentsen a gyönyörű álom. — Meghalt Dick bácsi — mondta az apa. — Ránk hagyta az egész vagyonát. Azért jöttem fel, hogy tőlem magamtól halljad meg a jó hirt. Erre Mary szája lefelé gördült és keserves sírásban tört ki. Az apja nem tudta mire vélni leánya viselkedését. — Én ... én haza akartam menni hozzátok — mondta sírva — de úgy . . . ahogy ott hagytalak benneteket, szegényen ! Most már itt kell maradnom örökké, most már vége mindennek. r Az apja mosolyogva csóválta a fejét. Majd elővett egy írást a zsebéből. Reszkető kéz irta, vágyakozó sorok voltak. — Édes kicsi leányom, ugy-e, haza jössz, úgy várunk ... — igy kezdődött a levél. Mary nem is tudta tovább olvasni. Összefutottak szeme előtt a betűk és nagy boldogtalanságában ráborult az apja vállára. Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. eserOnz Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér.