Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-04-05 / 14. szám

Lr V. évfolyam. Nagykároly. 1913. április 5. 14-ik szám. Északkeleti POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. , Előfizetési árak: Egész évre ........................................ 8 korona­Félévre .....................................................4 „ Ne gyedévre ........................................ 2 „ Tanítóknak egész évre.................................5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. == MEGJELENIK MINDEK SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: /— NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér.______ Ko ngregáció. Irta: Organizátor. Azokat, akik talán nem tudom minő oknál fogva, nem szint patiroznának vele, arra kérem, legyenek csak addig türelem­mel, amig itt Nagykárolyban megalakul. És akkor Ítéljenek fölötte, a munkássága után. Ha akkor a Kongregáció politizálna, vagy másnak a vallásos meggyőződését bármiképen megbántaná, vagy antisze­mita mozgalmakat kezdene akkor én is azt mondom, megérdemeljük a támadá­sokat. De ez nem a néppárt mozgalma mert sokkal magasabb céljai vannak a politikánál. — addig tehát kérünk mél­tányosságot . . . * A Mária kongregáció volt az az in­tézmény , amely már kicsiny diákko­runkban suggerálta belénk a gondolatot: neked fiú, jobbnak, mindég jobbnak, tö­kéletesebbnek kell lenned, mert ezt kí­vánja tőled a te Istened. Szuggerált be­lénk egy nagy nyughatatlanságot a bűn nyomasztó állapotával szemben, szugge­rált belénk vágyat magasabb, tisztább élet után. Ez az ő érdeme, melyet el­feledni nem szabad. Sárral mogciobálni pedig durvaság. * A Kongregáció gyónásai nem csu­pán sablonszerű cselekedetek, hanem a maguk csöndességében nagy harcok néma szinterei, amelyeknek lehetetlen, hogy ne lennének hatásai úgy az egyénre, mint a társadalomra nézve. Elsősorban az egyénre, mert a kegyelmi élet min­dég az individuum felemelését tekinti első és legfőbb céljának. * Uj generációnak kell jönni, melynek apáinál jobbnak keli iennie. A mostani generáció úgy él, mintha reája nézve nem léteznék az élet sok-sok nagy pro­blémája. Közömbös a vallás, a keresz­ténység iránt, s ha mégis betartja imitt- amott annak formaságait, az nem az ön­tudatosság, hanem régi idők tradicioná­lis nevelésének köszönhető. * A mi vallásunk nem sablon, nem csupán nevelés eredménye a ragaszko­dásunk hozzá, nem : csupán tradíció. Tradíciók meghalhatnak, de a keresz­ténység újjászületik minden hive által, a jelen és jövő nemzedéke által, bennünk, ami lelkűnkben, a ml kis világunkban. A mi kisvilágunkban, amely örökké­való ... A kereszténység nem múló hangulat, hanem egy folytonos, életen át tartó impresszió, melyet Krisztus gyako­rol reánk, az eszünket ragadja meg, az érzésünket emeli magához és ebből a kettőből születik a tett, az élet ... Ez kell nekünk. A kongreganista ethikája nem a a kárhozat — fenyegető — kényszeré­től függő valami. A kongreganista tudja, hogy a kárhozat hangsúlyozását azokra nézve tartotta szükségesnek az Ur, akik nem képesek a fensőbb katholicizmus álláspontjára emelkedni, midőn az ember megérti, hogy az Ur minden gondolata az velünk szemben: Ember légy tökéle­tesebb, közeledj hozzám. Ezt akarom. Ez méltó hozzád. Azt akarom, hogy az én gondolatomnak méltó megvalósulása légy! Tökéletes ember! Ezt akarjuk a Kongregációban. Vájjon ez-é a felekezeti gyűlölködés? * A Kongregáció nem kontra intéz­mény. A lelkek tökéletesítésének ezen intézménye nem alacsonyodhatik le erre a színvonalra az, hogy a szabadkőmű­vesség mind erősebben támad a katho- likus vallás ellen, mindenesetre sürgeti a szervezkedést, de szervezkednünk kel­lene még e nélkül is, mert hitközönyt keli megtörnünk, lelkeket kell visszavin- nünk Krisztushoz. Nemcsak lelkeket akar menteni a Kongregáció, hanem tökéle­tesebbé akarja formálni őket. * Hitben, tettekben, tudásban erős egyéniséget akar, tiszta családot, krisz­tusi társadalmat. Hazafiságot, melynek elsősorban a munka a fokmérője. Rege­nerált magyar inteligenciát, melyet ko­Töprcngés. Szikratávíró, Repülőgépek Újabb meg újabb Irányt szabnak az Ember életének. A fürkésző ész Nincs tétlenségbe : Miért nem talál Végtére rád is, Szent világbéke ? ! Károlyi Tóth Lajos. Ä próba. Irta Westrup Margaret. 1. James Saw nem volt vak és azzal is tisz­tában volt, hogy negyvenben a húsz éppen kétszer van meg. És mégis, mikor összetalál­kozott Londonban Patríciával, — teljesen el­vesztette a fejét, így szólt: — Szeretlek, őrülten szeretlek, én édes szép gyermekem! Patricia mámorosán a vállárra hajtotta a fejét. Egy hét múlva mégtartották az eljegyzést. De a vőlegény sehogy sem tudott belenyugodni b boldogságába. Tisztafejü amerikai milliomos létére nem fért a fejébe sehogyse, hogy ez a gyönyörű harmatos kis leány önmagáért sze­rethesse őt. Negvven esztendős és semmi szé­pet sem talált magán. A gratulációk mindennap dacára valóság­gal özönlöttek hozzájuk. Patricia tapsolt örö­mében. — Ugy-e, milyen kedves mindenik hoz­zánk? — mondta boldogan. — Bizony, — felelte James. — Finom ebédeket remélnek nálunk! — Oh, Jimmy, miket beszélsz! De azért persze, hogy jó ebédeket fogunk adni. Hallal kezdjük a fogásokat vagy levessel ? Jimmy, ve­szel nekem majd segy valódi csipkeruhát? — Egy tucatot is, ha úgy kivánod, édes! — Oh, — nyitotta nagyra kék szemét a kis leány, — milyen jó az, ha valaki gazdag. — Én szegény szeretnék lenni, Patricia! — Miért ? — Te miattad. A leány egy égő piros rózsát tűzött az övébe. — Miért, Jimmy? — kérdezte. A férfi elhallgatott. Patricia türelmetlenül dobbantott a lábacskájával. — Miattam ? — Miért, miért, mondd — hamar! — Hozzám jönnél te, Patrícia, akkor is, ha nem lenne pénzem ? — Csacsi! Hát persze, hogy hozzád men­nék ! Nézdd csak, ez a rózsa éppen olyan szinü, mint a tegnapi fagylalt volt. Mondd, — kér­dezte elkomolyodva, — mi otthon akkor ehe­tünk fagylaltot, amikor kedvünk tartja? Nem kell cukrászdába menni érte? — Mondd, Patricia, ugy-e, még három tetvéred van neked ? — Igen. Három leány. A legidősebb idén jön ki a zárdából. Mi majd férjhez adjuk mind a hármat ugy-e ? — Ezért jössz hozzám ? A leány meglepetve nézett a férfira, majd duzzogó hangon mondta: — Ezért. Nem is tudtad ? Szenvedélyesen ölelte át a vőlegénye. — Én nem tudtam okát adni a szerel­mednek, ne haragudj, — mondta. Patricia felült az asztalra. Az ujján kezdte számolni az okokat. — Ide figyelj, — mondta nevetve. — Megmondom, miért szeretlek. Nro 1. Mert a nyakkendődet gyönyörűen tudod megkötni. Nro 2. Mert a jobb szemöldöködet érdekesen húzod föl, ha haragszol. Nro 3. Mert nem pipázol, csak cigarettázol. Nro 4. . . . — Köszönöm, már elég! — No hallod, — nevetett Patricia — mi­lyen önhitt vagy. Más ember örülne, ha a mennyasszonya fölsorolná a szerelme okait, te pedig félbeszakítasz közbe. — Nem ezt akartam hallani. — Hát mit ? — Az igazi okot, amiért a mennyasszo­nyom lettél. Patricia sértődötten fordult el.

Next

/
Thumbnails
Contents