Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-29 / 13. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 13. szám. lyozót szereznünk. Ez, szó sincs róla nagyobb bátorságot igényel, mint idehaza csendőr fedezet mellett nemzeti politikát csinálni, de a ki nem mer vállalkozni a nagyobb és veszélyesebb feladatra, az idehaza sem várhat respectust. Egy gyáva nemzetnek nem lehet kilátása, hogysup- remutióját fenntartsa. Cselédmizériák. Agyoncsépelt téma! Társadalmi és magánéletben, zsuron és korzón, sőt már az irodalmi termékek is foglalkoznak vele. Tárgyalják szakszerűen és a hozzáértés látszatával, panaszkodnak szünős-szüntelen és keresik a bajokat, anélkül, hogy rájönnének. Pedig nagyon egyszerű a dolog. Az 1876. évi XIII. t.-c. 2. §-a azt mondja, hogy a cseléd, szolgálatba lépése alkalmával a gazda, illetve családja háznépének tagjává válik. A törvény e rendelkezése nézetünk szerint azt akarta elérni, hogy a cselédben ne radszöl- gát lássunk, hanem olyan embertársunkat, a ki akár szegény vagyoni helyzete, akár primitívebb szellemi képességei következtében van arra ráutalva, hogy testi munkáját hosszabb, rövidebb időre más, nála tehetségesebb embertársa rendelkezésre bocsássa : ellenben nem jogosítja fel a gazdát arra, hogy a fizikai munkát kivéve olyasmit követeljen cselédjétől, a mi törvénybe vagy a jó erkölcsökbe ütközik. Ezen fordul meg a kérdés. A legtöbb esetben ugyanis a cselédtartó gazda a cselédben nem embertársát, hanem olyan alacsonyabb rangú és rendű teremtményt lát, a kivel tetszése szerint önkényüleg el lehet bánni. Megköveteli tőle — és ezt joggal — a tisztelet, hűségét, megköveteli tőle, hogy éjt- napot egygyé téve dolgozzon, ellenben sem a törvény által, sem erkölcsileg nem érzi magát lekötelezve arra, hogy a cseléddel humánusan, jóindulattal bánjon; a cselédtől megkívánja, hogy az a legkiválóbb, legügyesebb legyen, de arra nem hajlandó, hogy a hibáit szép szóval megmagyarázza, tévedéseire figyelmeztesse, nem tud a legtöbb gazda úgy viselkedni, hogy a cseléd szintén háza népét lássa a gazda családjában. Innen van az, hogy a gazda a cselédben és a cseléd a gazdában fizetett elenségét látja csak, innen van az, hogy egyik sem viseltetik bizalommal a másik iránt, innen, hogy a köteles hűség hiányzik, A gazda megkívánja a cselédtől, hogy a reábizott teendőket a legpontosabban elvégezze, — ehhez joga is van, arra azonban már nincs türelme, hogy a legpontosabb utasítást is megadja cselédjének, attól meg, hogy a cseléd munkájára felügyeljen, — irtózik. Minek fize- zetem én akkor a cselédet, ha nekem is ott kell lennem? Kérdi ilyenkor a gazda. Hogy nem úgy bánik mindenik gazda a cseléddel, mint háza népével, arra elegendő azt a mindannyiunk előtt ismert tényt felhoznunk, hogy a legtöbb gazdát nem érdekli, mit csinál, mivel és kinek a társaságában, hol tölti a cseléd szabad idejét, ha ugyan van szabad ideje. Nem tartja kötelességének felügyelni arra, hogy a cseléd rossz társaságba ne kerüljön, léha, erkölcstelen életmódot ne folytasson: ilyenkor a legtöbb gazda azt hiszi, hogy a legjobb ha a cselédnek a házon kívül töltött idejét nem kéri számon, hiszen szabad ideje van. Ebből következik a másik része a bajnak. A cseléd rossz társaságba kerül, társaitól megtanulja a gazdáját, gazdája családját ócsárolni, elégedetlenségét növeli az is, hogy a gazdáktól sem hall semmi jót a cseléd felől. Minden igyekezete kárbavész, a lelkiismeretesebben végzett munka sem nyeri meg a gazda tetszését csak azért, hogy „a cseléd el ne bízza magát.“ A sok elégedetlenségnek pedig az a kömég egy utolsó pillantást vetett a kedves paprikajancsira, aztán összefutott előtte a világ. — Azokban a nagy, értelmes fekete szemekben rhegjelent az első fájdalom, keserűség hirnöke egy kövér könnycsepp alakjában s kibugy- gyanva végig gördült a kis bánatos arcon. — Kicsiny szivét az első csalódás fájdalma szorította össze addig-addig, mígnem csendes bugással zokogni kezdett. Mikor az anyukáját temették, akkor is sirt, mert hát apukát is sírni látta, de amikor egy színes pillangó levett kalapjára szállt, örömujjongása túl zengte a halotti éneket. De most igazán, szívből zokogott, hiszen vágyairiak első, színes pillangója szállt hütlenül tova . . . Az apja meg ment szilárd léptekkel s inkább magához, mint fiához intézte szavait: — ügy, úgy kis fiacskám, csak sírj, csak zokogj. Teljen meg kicsiny szived keserűséggel. Ismerd meg a fájdalmakat korán. Kérge- sedjen meg szivecskéd a csalódásoktól még most idejekorán, mikor még nem veszítesz vele semmit. Sird el forró könnyeidet még most gyerekkorodban, ne mint férfi. Ne félj, szerzek én még sok keserű pillanatot neked ... Talán rossz, gonosz apának fogsz gondolni, mikor lelked először fog nyiladozni, de áldani fogsz, amikor teljesen kinyílt. Erős vár lesz kemény szived, mely a hideg vasakarat alapzatán fog szilárdan állni s a sors kegyetlen ostromai nem foghatják azt alapjában megrendíteni. Látod nekem szerető, jó anyám volt, minden óhajom teljesülve lön s a sors szeszélyei ellen ő sem tudott megvédeni. Úgy, úgy kis fiacskám csak sírj, csak zokogj . . . Bizony sirt, zokogott a kis fiú tovább, nem kellett biztatás neki. A mellettük elhaladók azt hitték, hogy szelíd szavakkal akarja vigasztalni az apa kicsiny fiát. Közben haza érkeztek. Korán vacsoráztak, mert a kisgyereknek korán kell lefeküdni. A fiúcska akkorra már csak szepegett s csak úgy néha hullott egy-egy könyü tányérjába. Vacsora után a sok sírástól elbágyadva, hamar elálmo- sodott s a dajka szépen lefektette. Majd felvette a karjára s vitte az apjához, hogy a szokásos lefekvés előtti csókot megkapja a kis boldogtalan nebuló. A szegény kis fiúcska könnyein keresztül is mosolyogva nyujtá ki apja felé kis karocskáit, de az kezével egy elutasító mozdulatot téve, tettetett szigorral mondta: — Nem, — ma nem csókollak meg! — Rossz voltál, nem csókollak meg. S rögtön rá fölkelt s kiment, hogy ne lássák meg szemeiben a tolakodó könnyeket s ne hallja az újra előtörő keserves zokogást. Csak mikor már a kis fiú álomba sírta magát s a szobára csend borult, csak akkor lopóz- kodott be a szobába lábujhegyen fiacskája ágyához. Elnézte sokáig könytől ázott arcocskáját s elgondolkozott rajta, hogy milyen szomorú nap is volt ez. A máskor kacagástól csengő vidám ház valóságos siralomház lett. Az uj nevelési rendszer mindjárt az első napon mennyi keserűséget okozott aranyos kis fiacskájának s hatványozva önönmagának. Haj, — de mindegy ! — Megmarad mellette bármennyire fájjon is, hiszen végtére a fia érdekében teszi. Most a fiúcska álmában felsírt: „Apukám! — vedd meg ..." A férfi lassan az ágy fölé hajolt s megcsókolta. A kis fiú álmában is tudomást vehetett a csókról, mert egyszerre csak nyaka köré fonta karjait s hízelegve súgta: — „Ugye édes anyukám te megveszed nekem a vetkezménye, hogy a cseléd elkedvetlenedik, helyét elhagyja, ha kap más helyet, belép és kezdődik újból a gazda és cseléd tortúrája ha nem kap hamar helyet, elmegy a „cupringer- hez," csavarog, erkölcsi züllésnek indul. Az ilyenből azután nem is lesz tisztességes cseléd. Ne keressük tehát mindig másban a hibát, hanem nézzük meg magunkat is. Igyekezzünk — nem bizalmaskodással — hanem jóindulattal, szeretettel behatolni a tapasztalatlan szellemileg fejletlen páriák lelkivilágába behatolni, igyekezzünk, jóakarattal, engedékenységgel magunkhoz kötve felkölteni benne az irántunk való szeretett és hűséget. Legyen olyan a mi viselkedésünk is, a mely bizalmat gerjeszt a cselédben: Ne lásson a cseléd gazdájában zsarnokot, hanem jóakaratu gyámolitót. Ez többet használ mint a testi fenyítés vagy a büntetés. A gazda hivatott minden tekintetben példát mutatni cselédjének a példát követi. Mindezt pedig nem cselédek mentségére, hanem a cselédtartó gazdák érdekében tartottuk szükségesnek elmondani rámutatván a a melyből a cseléd mizériák származnak. P. P. Egy nemesszivü adomány. Szatmár és Szilágy mesgyéjén fekszik, — a nagy Wesselényi volt hűbéreseinek — Ér- Ghirólt nevű faluja. A hatvanas években gazdag és jóhirnéyü község volt, mert az akkori portákról juhnyájak s négyes eke fogatok jártak ki az igen jó talajú s dúsan termő szántóföldekre. Az idők vasfoga karöltve a mostoha gazdasági viszonyokkal s a silány időjárásokkal, megőrölte az érghiróltiak jómódját is elannyira, hogy ma már az áldott humusznak majdnem fele idegen kézben van. Kipusztulva a valaha különös tipikus alakok, kiket az egész környék megösmert; hosszú szürke gubájáról, nagy hajáról s magyaros viseletéről ; a mai nemzedék kiket a vallásosság, paprikajancsit, te nem vagy rossz, mint az apuka!“ Poór Bálint magánkívül ordított fel fájdalmában. Ez már több volt, mint amennyit a legerősebb férfi szív is kibírhatna. Az ártatlan gyerekszájból álmában, öntudatlanul elhangzott a vád, amit még csak a jövőtől várt s mely már előre is fájdalommal töltötte el szivét. Á hatalmas, zord ember zokogva borult a kis gyermekágyra. Aztán kalapját, kabátját összekapva szinte futva ment a városba, hogy az üzletet még nyitva találja s megvegye a paprikajancsit . . . Rövid idő múlva visszatért, gyengéden felköltötte az újra elaludt fiúcskát és kezébe nyomta a minden keserűség okozóját, a bolondos, vickándozó paprikajancsit. A gyerek az első pillanatban félálomban, értelmetlenül nézett a figurára, majd hangos örömsikoltással szorította kebléhez. Újra hangos lett a szomorú szoba boldog kacagásától s mikor az első öröm kitombolta magát, örömujjongva apja nyakába csimpaszkodott és elborította csókjaival a tövises szűrös arcot, úgy gügyögte: — Apukám! — én téged úgy szeretlek, hogy — itt kicsucsoritotta pici száját összeráncolta homlokát és látszott rajta, hogy most valami nagyot akar mondani; végül kivágta, — hogy, hogy . . . nagyon szeretlek . . . Poór Bálint a keserű ember, a megcsontosodott pesszimista fölkapta a pöttöm emberkét, bolondos jókedvében körültáncolta vele a szobát s olyan boldogan szorította magához, mint az elébb a kis fia a paprikajancsiját . . . Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek Igmándi ________________. - •> 1 . ki- " • i • i '•__' --. .“ ... Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér. ßflüT Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. "1&39
