Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-22 / 12. szám
6-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 12-ik szám. Első magyar általános biztosító társaság. A közgazdaság bármely ágát művelő vállalatok közhasznú működésének kritériumát az adja meg, hogy a illető vállalat működési körében mennyire jut kifejezésre az ország és a vállalat által müveit gazdasági ágazat fejlődése. A jól vezetett, céltudatos programmal dolgozó vállalatok mérlegei mindenkor hű tükrei a közviszonyoknak. Ily szemponból vizsgálva az Első magyar általános biztositó társaság most megjelent 1912. évi mérlegét és zárszámadását, hazafias önérzetünk büszke megelégedéssel konstantálhatja, hogy ez a mi 55 éves magyar társaságunk milyen fiatalos szervvel és biztos erővel tudja szolgálni a reábizott érdekeket és noha a nagyságnak már eddig is magas étapjait érte el, még mindig tud magasabb fokokra jutni. Annál örvendete- sebb ez, mert a társaság, mint tudni való, elsősorban és túlnyomó részben a hazai talaj művelését tarja helyes feladatának, tehát prosperitásának eredményei közvetlenül és közvetítve a magyar gazdasági érdekeknek válnak javára. A laikusnak is megközelítő fogalmat nyújthat a társaság óriási térfoglalásáról az, hogy évi bruttó díjbevétele valamennyi ágazatban meghaladja az 53 millió K-t és hogy a társaság értékpapirállománya és pénzei ca. 173 millió K-ra rúgnak. Gigászi számok ezek, ha tekintetbe vesszük, hogy hazánk közgazdasága a modern fejlődésnek még csak első korszakában van és az első magyar általános biztositó társaság már ezt a rövid időszakot a biztosításügy terén oly eredményekkel gazdagította, melyek a gazdaságilag legfejlettebb államok biztosító társaságainak sorában is díszes pozíciót biztosítanak részére. A társaság március 14-én délután tartotta Zichy János gróf v. b. t. t. alelnök elnöklete alatt ez évi rendes közgyűlését. Az igazgatóságnak ormódi Ormody Vilmos vezérigazgató által előterjesztett jelentése szerint a társaság díjbevételei a lefolyt év ismeretes rendkívüli kedvezőtlen gazdasági viszonyai dacára is mindegyik üzletágban emelkedtek, tanúságául annak az osztatlan és változatlan bizalomnak, melyet a társaság ötvenöt évi munkásságával a magyar közönség legszélesebb rétegeiben vívott ki magának. A tüzbiztositási üzletkárok tekintetében kedvezőnek nem mondható ugyan, azonban az 1911-iki abnormális évvel összehasonlítva, mégis lényegesen kevesebb kártérítést kellett a társaságnak teljesítenie, úgy, hogy üzletág kielégítő nyerességgel zárul. A jég- biztositási üzletág lefolyása a múlt évben előfordult rendkívüli gyakori és súlyos jégverések következtében, a melyek igen jelentékeny kártérítéseket igényeltek, veszteség volt. A szállítmányozási üzletet a társaság a nemzetközi verseny tultengése folytán már évek óta csak szükebb keretek között folyfatja s ezen üzletág a társaság óvatos üzlet politikája ez évben is némi nye- rességet hozott. A betörés biztosítási üzletágban szerzett kedvező tapasztalatok az üzletállomány fokozott fejlesztésére sarkalták a társaságot, ami az elmúlt évben is eléggé sikerült. Az életbiztosítási üzletág további fejlesztésére a társaság a lefolyt évben is kiváló gon- dott s fokozott munkássága, valamint a biztosítási feltételeknél és díjtáblázatoknál életbeléptetett időszerű újítások következtében az életbiztosítási uj szerzemények a pankó gazdasági helyzet és pénzügyi visszo- nyok dacára is túlhaladták előző év szerzeményének összegét. Noha a társaság gazdag tartalékainak elhelyezésére szolgáló elsőrendű értékpapírok tőzsdei árfolyama az általános, súlyos gazdasági helyzet folytán jelentékenyen alászállott, az esztendőkön át következetes előreláttással és óvatossággal külön e célra gyűjtött tartalék egy részéből az évi üzleteredmény mindennemű megterhelése nélkül is fedezetet nyertek a különben csak átmenti jellegű árfolyamkülönbözeti ösz- szegek. Az 1912. évi üzleteredmény a válságos gazdasági helyzet dacára is a legjobb, a melyet a társaság ötvenöt évi fennállása óta eddig elért. A zárszámadás 5,413.333 korona 26 fillér tiszta nyereséget tüntet fel, s az igazgatóság indítványozta, hogy az alapszabály- szerű levonások után fennmaradó 3,500.688 koma 21 fillérből részvényenkint 800 korona, összesen 3,200.000 korona fizettessék ki osztalék gyanánt, a még rendelkezésre maradó összegből pedig — az alapszabályszerü 108.266 korona 66 fillér ezidei hozzájáruláson kívül — további 100.000 korona a tisztviselői nyugdíjalap és az alapszabályszerü 641.333 korona 33 fillér ezidei hozzá járuláson kívül további 200.688 korona 21 fillér a külön tartalék gyarapítására fordittassék. A közgyűlés az igazgatóság jelentését egyhangúlag tudomásul vette, az igazgatóság indítványai elfogadta s a fölmentvény úgy az igazagtóságnak, mint a felügyelőbizottságnak megadta. Jóváhagyta még a közgyűlés az igazgatóságnak és a választmányának az alapszabályok értelmében közhasznú célokra fordítandó 27.066 korona 66 fillér felosztása iránti együttes javaslatát. Végül a felügyelő bizottság tagjainak mandátuma lejárván, abba újból egyhangúlag beválasztották : Berzeviczy Albertet, Burc- hard-Bélaváry Konrádot, Németh Tituszt, Radvánszky Géza bárót és Űchtriz Zsigmond bárót. CSARNOK. Emlékek. Irta: Pierre Valdagne. Mikor Igrandné unokaöcscsét, Marcelt várta, az asztalt mindig virágokkal ékesítette és a szakácsnak különös gondjára bizta az étrend megválogatását. A kitűnő asszony nem kerülhette el az elegáns ifjú varázsát, aki, ha ilyenkor decemberben a Revierára igyekezett, sosem kerülte el a házukat. Marcel maga is nagyon szerette Igrandnét, csakúgy, mint [grand, a nagybátyját s Nizzába utaztában szívesen állt meg Nimesben, ahol rokonai letelepedtek. Igrand, ki Marcel atyjának öcscse volt, visszavonultan az üzlettől, a melyet bátyjával együtt vezetett s a gyárat átadva Marcelnek, ideköltözött, e napsütötte, derűs helyre. Marcel viszont kitűnő gyárigazgatójára bizta az üzlet súlyosabb problémáit s ő inkább vidám barátai s elragadó kis barátnői körében mulatott a Revierán, miután előbb tiz napra a rokonaihoz sietett, a családi élet melegét is élvezni. A tágas, elegáns villában megvolt az állandó szobája, amelyet számára mindig készenlétben tartottak. Mindennap nagy sétára indult nagybátyjával, utána pedig a kis kávéház terra- szára telepedtek egy pohár abszint elfogyasztására, a melynek élvezetét Arthur bácsi semmiképpen meg nem vetette. Ez volt a legkellemesebb órája . . . Barátai körében a kávéház terraszán eltrécselni, ahol ő volt a legtiszteltebb és legtiszteletteljesebben hallgatott beszélő. Nem is volt kedve ellenére, hogy olykor maga Marcel is meggyőződhessék e kis lokális diadalról. Aztán hazatértek Jeanne nénikez, a kinek ebédjei az egész vidéken híresek voltak. Ő maga bájos, elragadó asszony volt, akin a kor alig hagyott nyomott. Dús, barna, selymes hajkoszorujában csak egy-hét fehér szál csillogott, szép, kövérkés arcán soha el nem halt a bájos mosoly, fekete szemei ragyogtak s elég kacér maradt. Soha el nem mulasztotta Marcelt kifaggatni a legújabb párisi divat felől. Párist nagyon sajnálta. Szerette a mozgalmat és fényűzést. Szelleme élénk maradt és bár követte férjét a vidéki száműzetésbe, minden lelkesedés nélkül cselekedte. Ma már megbékíilt s meghyugodott a megöregedés gondolatában ... sőt ínyenccé vált . . . pedig ez az első lépés az öregség felé. — Mikor nősülsz ? — kérdé nem egyszer öcscsétől. — Lehető legkésőbben! — nevetett Marcel. — A házasság e pillanatban nem igen divatos! — Tudod, a gyermekeidnek, ha esetleg untatnának, szívesen gondját viselném . . . Örökké sajnáltam, hogy magam nem birok egygyel . . . Vagy ha esetleg valami kis törvénytelen csemete utadban állana . . . elvállalom . . . — Fájdalom, a legcsöppnyibb törvénytelen csemetével sent szolgálhatok ... De nem esküdtem örökös nőtlenséget. Csak minél később akarnám elvenni a leányt, akit te majd számomra kiválasztasz, néném! — Gonosz fiú vagy ! Mostani kis barátnőd csinos ? — Távolról sem olyan szép, mint te, néném ! — Ne hízelegj! Már amúgy is csak te bókolsz nekem! Arthur bácsi hazatért s asztalhoz ültek. Felséges galambragout szerepelt az étrenden, a mely Marcelt különösen csábította. Arthur bácsi szokatlanul yidám volt, nevetett, tréfálkozott s látszott rajta hogy valami vidám újságot tartogat a begyében. Felesége már ismerte és segítségére sietett. — Fogadok, ismét valami érdekes dolgot tudtál meg valamely itteni barátod felől ? —■ Érdekes, az bizonyos, — nevetett tele szájjal Arthur bácsi — és fölötte mulatságos. Lourdmarint . . . képzeld, Lourdmarint, városunk gyöngyét és tiszteletreméltó polgármesterét felszarvazták! — És ez olyan mulatságos? — Igen . . .'de mennyire! Először az ilyesmin az ember mindig mulat . . . aztán én előre megjósoltam . . . Olyan pofával mint Lourdmariné ... — Az arc nem minden az ilyes dolgoknál, — mosolygott Jeanne néni. — De hát mond el a történetet, had nevessünk mi is! Elég banális volt. A szép Lourdma-iné hónapok óta megcsalta férjét, akit névtelen levelek világosítottak föl s ezek alapján lepte meg a szerelmeseket, olyan helyzetben, a mely minden kétséget kizárt. Ám Arthur bácsi e közönséges történetet ragyogó humorral adta elő s büszkén fűzte hozzá: — Csalhatatlan szimattal birok a fölszar- vazott férjek terén. Sohasem csalódom . . . . nagy szolgálatára lehet hódítási kőrútján! De ime, mialatt Arthur bácsi nagyhangon szavalt, felesége mereven rátekintett. És Marcel elkapta e pillantást. Az ifjúság tüzes lángja gyűlt föl benne, egy női lélek minden rejtelme. Marcel még a pokoli malicia egy villanását is látta. Milyen gúnyosan csillognak Jeanne néni szemei! Emlékei, hogy életre kelnek ! Mennyire elárulják szive titkát ! A férj láttára, aki más felszarvazott férj fölött gúnyolódik, ez a még mindig bájos asszony felséges irónia palástjába burkolózik ... Ez csillog ki a szeméből . . , a homlokáról . . . ajka mosolyából . . . Aztán hirtelen hangos, ideges kacajba tört ki . . . — Ugy-e, mulatságos dulog? —kérdé a férj, természetesen félreértve e nevetés való értelmét. S diadalmasan állt föl, hogy dolgozó- szobájából friss szivarokat hozzon. Álig, hogy lábát kitette, Marcel gyorsan nénje felé fordult: — Jeanne néni, mondd, miért nevettél? Csak nem Arthur bácsi története mulattatott ennyire? — De igen . . . igen . . . — Nem ! Kiolvastam a szemeidből . . . mindent elárultak . . . mindent! Hát mondd, csakugyan igaz ? Szemtelenül és kedvesen, mint egy nagy, pajkos, haszontalan gyerkőc, állt nénje elé, akit zavarba ejtett e leleplezés. — Mond gyorsan, hogy igaz . . . hogy nem csalódom . . . Jeanne néni, szörnyűséges dolgot fogok mondani ... de bizonyos, hogy egy bűn emléke szépített meg annyira az imént. — Hallgass! ... te kis szerencsétlen! Zavar fogta el e cinikus szép fiú előtt De azután felülkerekedett lelkében a bátorság — És aztán ? ... ha igaz volna ? — Ah, Jeanne néni . . . hidd el csöppet sem illenék rosszul hozzád! Sőt, nagyon is jól! Egy ilyen asszony, mint te, megérdemli, hogy ily sugaras emléket őrizzen a lelkében! Ám Jeanne néni magához tért és méla- büsan fölsóhajtott: — Ah, az emlékek! Azt mondják, kincsesei érnek föl és arra jók, hogy az öregséget megszépítsék. Ha tudnád, kis Marcelom, menynyire megöregszenek, megfakulnak, elenyésznek ők is! Hidd el, magam sem tudom, az imént miért nevettem ... A messze távolból mindez oly semmiségnek látszik! | Polenai-gyógyviz | 44 44 * 44 m 44 44 dús bőr és lithiumtartalmu : természetes ásványvíz. : Különleges szer gyomorbaj esetében. Kitűnő izü igen üdítő ásványvíz, bor, cognac, szörp vagy citromsavval vegyítve. Tejjel vegyítve a legjobb nyálkaoldó szer. | Szolyvai- gyógyvíz 44 44 44 44 4« 44 44 44 44 44 44 44 természetes égvényes ásványvíz. Különleges szer gyomorba] : és köszvény ellen. Orvosi szaktekintélytől legmelegebben ajánlva különösen köszvény, hólyag és vizeleti szervek bántalmainál, cukor- betegség, epekő és gyomormegbetegedéseknél. Bor, cognac vagy citromsav- : val vegyítve igen üdítő ital. : Kapható minden füszerkereskedés, vendéglő, kávéház, gyógyszertár és drogu- ériában. 1913—10—16 s $ K § * %<**********#***** : Gallérok gözmosása:WgA jlAíam Bá 1 Kézimunkák,glassé keztyük, tükörfénnyel hófehérre J lílJ vl JT áll Bútorok, szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a rom. kath. elemi fiúiskola mellett.
