Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-03-22 / 12. szám
4-ik oldal. 12-ik szám. gulása van veszélyben, a beteg ágya mellett és a beteg állapota mily szoros kapcsolatban áll a család egész jövőiből, csak, ha mindezt megfontoljuk, átgonduljuk, csak akkor leszünk képesek felfogni, hogy mily magasztos, mily nagymérvű, fontosságú és nemes feladata a társadalomnak, a betegek ápolásáról kellően és a legnagyobb lelkíismerettel gondoskodni. Ez nemcsak az ember szeretet ügye, hanem egyúttal egyik legfontosabb kelléke a közjónak; az ember pedig mindkettőre nagy mérvben rá van utalva, mindkettőnek elsőrendű fogyasztója. A betegápolás, a gyógykezeléssel teljesen egyenértékű tényező; az utóbbi csakis az előbbinek együttesen képzelhető. Ám, de a modern beteg ápolás szerfölött bonyodalmas munka gyenge igénnyel jár; egyformán követel müveletlenséget kitartást, áldozatkészséget és követel önös- séget mindazoktól, kik e magasztos hivatnalnak óhajtják idejüket, életüket szentelni. Ha Ashna- gel tanár felállította ama sokat jelentő Natnda- tot, hogy csakis jó ember lehet orvos, hogy az állítás még inkább alkalmazható a beteg ápolónőre; Haupmann Gerhard a nálunk is nagy sikert aratott színmüvében, „Hanele“-ben a betegápolónőt angyal alakjában mutatja be, mi a hivatás, magasztosságában teljesen meg is találja magyarázatát. Az a betegápolónő, ki hivatásának a modern elvek szerint felel meg és emellett szive, kedélye is kellő helyén van, azt sokkal magasabb színvonalon állónak kell tartanunk a legképzettebb orvosnál és megérdemli, hogy utóbbival egyenlő társadalmi rangban tekintessék, hogy életpályája anyagilag is teljesen biztos alapra helyeztessék ők igaz papnői a szánalomnak és irgalomnak és társadalmi rangjuknak, olyannak kellene lennie, mint egy koron a görögöknél a papnőké volt, akiket az Istenek iránti tisztelet egy fénysugara ragyogott be HÍREK. Nagypéntek. Márczius 21. Próbaképpen tegnap este vagy tizenöt- húsz embert állítottam meg, jóismerősöket és szeréqy felvilágosítást kértem tőlük: ugyan kérem, milyen nap lesz holnap? Kissé megütközve az igénytelen kérdésen, de gyors és határozott hanghordozással adták meg a válszt: — Holnap kérem péntek van. Holnap március 21-ike, péntek van, — felelték és siettek odébb. Szőyal ma péntek van. Március 21-ike, péntek. Ördögbe is, ezek az emberek mégsem válaszoltak úgy, ahogy kifogástalan gentlemaságukat. Legfőbb fegyverük egy óriás doboz vakmerőség. Saját irkafirkájuknak ízléstelen, — s csodálatos mégis eredményes — önreklami- rozása. S a modern, az irodalmi ismeretekkel dicsekvő publikum fölül. S hogy ez igy van, ennek illusztrálására hozom föl, hogy a napokban a feminizmust nagy dérrel-durral hirdető, irodalmi műveltségi nővel beszélgettem. Egyik modernünkről, egyik újkori zseninkről volt szó, talán éppen Ady Endréről. Legújabb müveit dicsérte agyba-főbe. Én őszintén vallottam be, hogy nem olvastam ezeket a szenzációsan nagy alkotásokat s kértem Őnagyságát mondja meg, hogy mi ragadta meg annyira figyelmét, mi nyerte meg annyira tetszését ?! Bizony a feminizmus nagy apostolát a legnagyobb zavarba hoztam kérdésemmel, mert Őnagyságának csak a csengő-bongó üres rímek tetszettek 1 fekete, fekete, fekete . . . E beszélgetés is csak arról győzött meg, hogy a moderneket nem is annyira értik, nem is annyira szeretik, mint amennyire érteni és szeretni: divatos hóbortság. No dehát védeni is lehet a mi modern Íróinkat. Miről is zengenének ők ma bájos költeményeket, miről is imának ma gyönyörű meséket? Talán a huszadik század elfajult eszméiről, arról az irtó hadjáratról, amely minden virágot el akar pusztítani az élet mezejéről, a mely csak a kenyérért tülekszik és patkós csizmával gázol keresztül féltve gondozott tündér kertjeinken? Talán a szabadszerelem, a vallás- talanság s az internationalizmus dicső apostonekhez illik, korrektül és elfogadhátóan. Hiszen ma nem csak péntek, olyan tedd-ide tedd-oda péntek, közönséges pétitek, mindenféle szegény péntekje van, hanem direkt és végzetesen biztosan Nagypéntek. Furcsa, hogy amig egy huszonnegyedik ember erről felvilágosit, előbb másik húszat kell végigkérdezni. Kissé dühös lesz elvégre az ember. Ügy hiszem joggal. Mert ha jobban megfontoljuk a dolgot, ez a nap még sem olyan jelentéktelen. Egész határozottan sok alap van rá, hogy felháborodjam ismerőseim problémája fölött. Mert vagy Nagypéntek van, akkor mégis csak illenék, hogy mindenki tudomást szerezzen róla. Mert kérem szépen, ha ráérnek az én tisztelt ösmerőseim arra, hogy a reggeli kávé után tiz óráig nyújtózkodjanak, hogy tíztől tizenkettőig a hivatal, a kenyér, a pénz és a robot is megkapja magáét, ha van idejök délután kettőtől négyig és esti kilenctől tizenegyig a ferbeli, dominó, makaó, sakk, tarokk, pezsgő, színház, cigány, szerelem gyönyörűségeinek hódolni, akkor talán — nemde kérem szépen — mégis csak elvárhatom tőlük, hogy naptári zavaraim tárgyában hasznavehető és csalhatalan útbaigazítással szolgáljanak. Ez a Iegkissébb szívesség, amit őszinte barátságuk nyugtájául kiállítani tartoznak. Mert könyörgöm, én is tudom jól, hogy szeretett ismerőseim és tisztelőim egyképpen a Spirzzariné módszere szerint kötik az üzletet hátralevő életükkel s ha kell az eleven húsból, a másik élő, szent húsából is kioperálják a napi öt forintjukat. de a Negypéntek mégis azért Nagypéntek, hogy tudják. Hogy ne túlozzak indokolt bosszúságomban, elismerem én is, hogy minden huszonnegyedik ismerősöm készséggel és bizonyosággal adja meg a felvilágosítást: „ma nemcsak péntek, hanem Nagypéntek van“, de mikor úgy áll a dolog, hogy az ő uruk a Názárethi éppen ma előbbeni húszért, az én húsz hanyag és figyelmetlen jó ismerőseimért is meghalt a keresztfán. Még sem szép tőlük, hogy nem tartják számon üzleti levelezéseik, kártya feljegyzéseit és divatcikk számláik mellett azt is, hogy ma Nagypéntek van és ezelőtt ennyi meg ennyi száz évvel valaki obligót vállalt értem, meg a többiért Isten, a világtörténet és a civilizáció előtt. Mert kérem szépen, méltóztassanak csak elgondolni, hogy milyen szép, milyen meleg, milyen kék és milyen szerelmes lehetett akkor is az este és milyen gyönyörűség lehetett akkor is a virágos nagy kertek között sétálni, elábrándozni az olajfák sűrű árnyéka dombjain, mennyivel bűbájosabb lehetett egy éjszaka a szent város keleti sokaságában, méltóztassanak elgondolni, hogy micsoda nagy és drága jókat dobott el magától az a fiatalember, aki fehér lenruhában és piros sebbekkel lassan — mint____________ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. _________ lairól zengjenek ódákat? Vagy talán a rendőri krónika napról-napra sötétebb és undorítóbb kommüoikkéiből szedjék regényhőseiket? Ha Petőfi Sándor vagy Arany János kelne ma uj életre, bizony-bizony ők is kevés leszakítani és irodalomba átültetni való témát találnának. Ismétlem, nem annyira az irók a hibásak, hanem a kor mely őket szülte, melynek fertőzött levegőjét szívják. És hiába sírják el a régiek nagyságát, szűz tisztaságát, akik még lelkesülni tudnak, ha a nagy tömeg csak tovább halad azon az utón, amely ut a rombolás, a pusztulás. Egy megújhodásra van szükség, egy uj renaissances, amely feléleszti, felgyújtja újra a magyar irodalom oltárán az idealizmus világitó tüzét és ez a tűz, ez a láng világosságot, barátságos meleget fog bevinni újra a szétdult családi otthonokba, melyekben oly édes lelkesedéssel olvasgatták a kandalló fölébresztett tüze mellett az elfelejtetett nagyok szivet-lelket gyönyörködtető bűbájos verseit, meséit . . . Erre az útra fog vezetni a keresztény magyar irodalom, amely — Istennek hála — napról-napra erősödik és izmosodik. Az apostolok csak tizenketten voltak s hitüknek szent igazságával meghódították az egész világot. A keresztény sajtó az igazság, a becsületesség fegyverével harcol, erős a hitünk, hogy előbb- utóbb, de diadalt fog ülni a tespedtség, a materializmus felett. ha délutáni sétára indulna elindult a megrendelt halál felé. Kedves jóakaróiért és tisztelő ismerősiért: értem, érted, rrieg a többiért. Ebben a szürke hétköznapi robotban sok mindent, de főként a szeretet elfelejtő embereknek és illik emjékezni a szeretet hirdető mártírra. j .. ’ , Igen kérem szépen, ma Nagypéntek van. etLapunk olvasóinak, munkatársainak és barátainak kellemes húsvéti ünnepeket kívánunk. Húsvéti istentiszteletek. A róm. kath. templomban szombaton d. u. 6 órakor feltámadási körmenet. Vasárnap d. e. a fél 7 órai szent mise után pászkaszentelés, 9 órakor ünnepi mise. Mise után szent beszédet mond Récsei Ede kegyesrendi házfőnök. Hétfőn d. e. 9 órakor ünnepi mise, utána szent beszéd. A rej. templomban vasárnap d. e. prédikál Pálur István s.-lelkész, ágendázik Kürthy Károly s.-lelkész, d. u. prédikál Pálur István s.- lelkész. Hétfőn d. e. és d. u. prédikál Kürthy Károly s.-lelkész. Az ág ev. teplomban vasárnap d. e. szent beszédet mond és utána úrvacsorát oszt Rédei Károly lelkész; d. u. prédikál Nagy Sándor kántortanitó. Hétfőn d. e. szentbeszédet s d. u. ünnepet berekesztő imát mond Rédei Károly lelkész. Városi közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete által 1913. évi március hó 24-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgy : Debreczeni István polgármesternek a „Közérdek“ cimü lapban ellene emelt vádak alaposságának, avagy alaptalanságának megállapítása céljából vizsgálat elrendelése iránti kérelme tárgyában vármegyei alispán ur által hozott 28310/1912. számú véghatározat bemutatása, amely szerint a vizsgálat mellőztetett. Vass József dr. Nagykárolyban. Egy jeles szónokot lesz alkalma meghallgatnia április hó folyamán Nagykároly keresztény társadalmának. Dr. Vass József, a pesti Szent Imre Kollégiom igazgatója fog apologetikai (hitvédelmi) előadásokat tartani Nagykárolyban három-négy napon át. Akik ismerik Vass Józsefet, azoknak fölösleges beszélnünk róla, akik nem ismerik, azoknak módjában lesz a magyar Egyház egyik jeles szónokát megismerni. Vass József dr. azelőtt székesfehérvári theologiai tanár volt. Akkor rendezte Székesfehérvár egyik terén azt a nyilvános vitagyülést, mely a nemzetközi szociáldemokraták vereségével végződött. Mókázzunk. Ihaj-csuhaj! Félre bú! A szivem nem szomorú Nehéz élet igáját Vállaim már lerázták; Könnysajtoló fájdalom Húrjait elaltatom. Most szép bárány fellegek Andalítják telkemet : Komor-redős homlokom Vigalomra hangolom. Valóság-e, vagy álom ? Tündérsziget lakásom. Mint a csillag az égen . . . Annál fénylöbb az nékem, Mikor négy szem rámragyog S virgonc földi angyalok Ráncigáinak, megfognak Fülemnek, bajuszomnak Édeskedves kínjára S kuporodva, felállva Nevetgélnek tréfámon. Valóság ez, nem álom! Varázsol a szeretet Bohóságba engernet, Mert nálunk nincs tél soha: Gyöngyike és ibolya — Kikelet két virága — Leánykáim orcája! Károlyi Tóth Lajos.
