Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-03-22 / 12. szám

12. szám ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 3-ik oldal. tárgyában beküldött leirata beterjesztetvén, a közgyűlés a módosított gyámpénztári szabály­rendeletet elfogadta. Néhai Kosztra Ignác volt csomaközi róm. kath. plébánostól a nagykárolyi róm. kath. fő­gimnázium javára tett 2000 koronás alapítvány alapitó oklevelét a közgyűlés a belügyminisz­tertől rendelt módon a szükséges kiegészítések­kel ellátta. A városi villamos telep részére szállítandó két, egyenként 400 lóerős gépegység helyett egyelőre csak egy gépegység szállítása, illetőleg a második gépegység szállításának elhalasztása tárgyában a közgyűlés úgy határozott, hogy a második gépegység szállításának két-három évre leendő elhalasztását kívánatosnak tartván, meg­bízza a városi tanácsot, hogy a második gép­egység szállításának elhalasztására vonatkozólag a Schlick-Nicholson-gyárral megegyezést léte­sítsen. A képviselőtestület névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadta gróf Pappenheim Szig- friedné Károlyi Erzsébet grófnő ajánlatát a pi­acterületnek $ a vásárvámjog őt megillető ré­szének Nagykároly város részére leendő eladása ügyében s felhatalmazta a polgármestert, hogy 200000 korona vételárral a szerződést kösse meg. Az állami elemi iskolai gondnokságba a képviselőtestület a maga részéről Dr. Antal István, Luczay János, Lukácsovits János, Papp István, Reök Gyula és Dr. Vetzák Ede képvi­selőtestületi tagokat választotta meg. Az állami polgári leányiskola uj helyisé­geinek felszerelésére és bebútorozására a köz­gyűlés 8250 koronát szavazott meg az iskola­alapból. A kir. tanfelügyelő megkeresésére a köz­gyűlés az áll. el. iskolában az iparos tanulók használatára szolgáló két terem, egy tanítói szoba és a tanfelügyelői szálló-szoba berende­zésére 3000 koronát az iskola-alapból megsza­vazott. Névszerinti szavazással egyhangúlag meg­engedte a közgyűlés, hogy a gyámpénztári tar­talék alapból az iskolaépitési költségek részbeni fedezésére 3000 korona felhasználtassék. Récsei Ede kegyesrendi házfőnök kérelme felett, hogy az istentiszteletre szánt helyiségek­ben felhasznált villany ára hw. óránként 3 fillér­ben állapíttassák meg, a közgyűlés úgy hatá­Furcsa is, akiknek legkevesebb dunsztjuk van a toliforgatásról, azok kritikáznak legjobban. Hja ! hiába a „Rámsli nem fejleszti az észt s minálunk most ez járja. De higyje meg úgy érezem, mikor incognitóban hallgatom a külön­böző véleményeket irodalmi működésemről. Sok­szor alig bírom megállani, hogy oda ne kiált­sam : „Uraim és Hölgyeim, rajta ! Írjatok ti jobbat. De azt hiszem erre mély csend lenne a válasz. Hisz „Fűzfapoétának“ se válik be min­denki. Én meg tudom, hogy nem lesz belőlem sohase koszorús költő, akit majd emleget egy pár emberöltő, de nagy élvezetet szerez ez a kis hecc, ami még csak Önnek nagyobb öröm, kedves népszerűvé lett Szerkesztő ur. Elmondom tehát mikre volt a két isme­retlen kiváncsi. Első azonban is az erdődi Vé­nusz problámájára. Nem tudom miért érdekelte ép ez ennyire őket — asszony, hiúság termé­szetesen játszott benne, amely irigykedve nézi a mások diadalát. De hogy mégis állást foglaljanak az er­dődi coloniában, csak a közigazgatás női közt engedtek választást a férfi a szolgabirónénak, a nő a princinének adta oda a pálmát. Pedig hát nagy tévedés jelen!!!, mert az igazi erdődi Vénusz a „szhárnyasok“ csoportjá­ban található. Én azonban ismeretlen létemre erről nem világosithattom fel s igy köztük ez a théma rozott, hogy bevárja az egy évi fogyasztás ered­ményét s azután fog érdemlegesen határozni. A városi adóhivatal előterjesztésére a kép­viselőtestület elrendelte 715 K 74 f. behajtha­tatlan községi közmunka s a Szentgyörgyi Elek vol,t városi dijnok terhére fenálló 55 K 80 f. tüzifaár hátralék törlését. Elutasította a képviselőtestület a Jakabo- vits József cég kérelmét, hogy közterületen üz­let céljára deszka-bódét állíthasson fel. Elrendelte a közgyűlés a gróf Károlyi György-tér nyugati oldalán a pénzügyigazgató­ság épületéhez vezető gyaloguton aszfalt-gyalog­járó elkészítését. Megállapította a közgyűlés a Hunyady- utca szabályozási vonalát. Az utca egyik ré­szén aszfalt-gyalogjáró elkészítését rendelte el. Elrendelte a közgyűlés, hogy a Kossuth- utca északi oldalán 1914.-ben aszfalt-gyalogjáró készíttessék. Elrendelte a közgyűlés Bing Mórnak az Arany János-utca és Kálmánd-utca sarkán levő épülete Arany János-utcai része előtt az aszfalt­gyalogjárda felemelését s a Kálmánd-utcai ré­szen uj aszfalt-gyalogjáró készítését azon eset­ben, ha kérelmező Bing Mór a munkálatok költségeinek megtérítésére kötelezi magát. Elismerte a közgyűlés . Frank Salamon nagykárolyi illetőségét, Tóth Lajos és kiskorú gyermekei, valamint Lázár Terézia és Emilia nevű kiskorú lányának nagykárolyi illetőségét azonban nem ismerte el. A Fény-utca 41. sz. utcaterülethez csatolt telek kártalanítási árát [^-méterenként 4 koro­nában, a Honvéd-utca 28 sz., Árpád-utca 20. és 22. sz. telekbül utcaterülethez, valamint az Attila-utca 19. sz. telekhez utcaterületből csa­tolt terület kártalanítását 'Ó-méterenként 2—2 koronában állapította meg a képviselőtestület. A f. é. febr. 28.-án tartott pénztárvizsgá­lat jegyzőkönyvét irattárba tétetni rendelte a közgyűlés. A gyenge nő erőssége. A nő született betegápolónő. Kedély éle­tének egyformasága, melyhez a szánalom a szeretet, az izgalom érzete egyformán közel áll, a gyakran angyali türelem, az a szilárd kitar­tás, amellyel a legnagyobb nehézségeket leküz­deni birja, a legnagyobb megerőltetés fölött győzni tud, végül magas színvonalon álló kö­telességérzete, mintegy megteremtették a nőt e magasztos hivatásra. Az orvosok gyakran jut­nak abba a helyzetbe, tapasztalni, hogy az em­lített tulajdonoknál fogva, a gyöngébb szerve­zetű nő gyermeke betegágyánál, avagy teljesen idegen emberek mellett is a legnagyobb meg­erőltetéseknek, a legnagyobb fáradságoknak oly könnyen megtud felelni, hogy alig van az az erős férfi, ki ez irányban versenyre szallhat- na vele. Rövid idővel ezelőtt ön magam voltam tanúja, hogy magas társadalmi állású hölgy, az a lehető legboldogabb viszonyok között neve- kedett, mindig nagyon távol állva az vizs- szontagságaitól, dacára, hogy annyira lelkén él­tetett gyermeke volt a sorsnak, édes anyja be- ,teg-ágyán 14 napon és 14 éjjelen át a ruhái­ból nem szabadult, feszült figyelemmel leste a beteg minden sóhajtását, minden hangját, an­nak szeméről olvasta le minden óhaját és azt azonnal teljesítette is. Alávetette magát a leg­nagyobb türelemmel a legfáradságossabb mun­kának, a nehéz vizbajos test emelésének, se­gédkezett minden szükséglet végzésénél, ami­nek ilyen beteg test természetszerűen alá van vetve; mind amellett azon volt jó kedvet szín­lelni és külsőleg oly nagy mérvű lelki nyugal­mat mutatott folyton a beteg körül, hogy a haldokló anyja, élete utolsó lehelletéig helyzete veszélyének igaz tudatára nem ébredhetett. Ilyen önfeláldozásra, ily lemondásra a testi erőnek ily nagymérvű megfeszítésére — férfi nem képes. A betegápolás különben is kiváló társa­dalmi intézményt. Hisz a betegség egyenlővé teszi a betegeket, minden bajával, minden ret­tegésével egyenlően éri a gazdagot, a szegényt, a magasrangut, szint úgy, mint az alsóbb szü­letésű embereket, egyenlően üti fel borzalmas tanyáját, úgy a szegény kunyhójában, mint a gazdag hatalmas palotájában is. Ha pedig már a gazdag beteget is szánnunk kell, mily sa­nyarú a sors ott, hol a betegség mellett még a szegénység is otthon van. A soha nem nyugvó és mindig előre törekvő tudomány lehetővé tette a legborzasztóbb szenvedéseket is enyhí­teni, a majd csak elviselhetetlennek látszó fáj­dalmakat eltürhetővé tenni. De a gyógyszernél sokkal hathatósabb szer a megfelelő bánásmód a beteggel, ha képes az ápoló, a betegség szo­morú óráit, mintegy eltüntetni, a betegség tu­datát elnyomni a beteg elméjéből és ezáltal még a legreménytelenebb beteget is erősbiteni, megvigasztalni. Ha meggondoljuk, hogy gyak­ran hány ember nyugalma, boldogsága, mun­kaképessége függ egyetlen egy beteg, hogy lé­tétől, ha meggondoljuk a tőkének mily összeg, mennyi remény, mennyi boldogság függ gyak­ran egyetlen beteg gyors felgyógyulásától; mily gyakran az egész család boldogsága és boldo­eldöntetlenül maradt s igy az érdekkel kisért személyeinknek tárgyalása a tömegudvarlási pontra tért át. Több notórius tömeg-udvarlót szedtek össze a vármegyéből, szó volt az egymásnak piszkos konkurenciát csináló két szomszédról. — Aztán a krónika egy kastély tulajdonosára tért át, kinek a lakosztályai ugyan még üresek, de szív kamarái annál teltebbek. A fél múlt idők szeladonja felett hamar napirendre tértek (újdonsült férjek nem érde­kesek). Egy mosolyt fojtottam el magamban és mintha ez által suggeráltam volna utitársaimat, egyszerre jött ajkaikra a fő „Don-Juon“ neve, aki a tömeg-udvarlás terén „hors-concours“ áll. Ki nevezetes arról, hogy a fiatal libácskák kö­rül szeret legyeskedni. Örök ifjúnak képzeli magát, pedig hamar elérheti a tükör elibe való vezetés sorsát (á la papa), azonban, ha végig tipeg a szerdai korzón, hat zsidóval gárnirozva még mindig repül egy-két meleg pillantás feléje. Végtelen bosszúságomra fütyölt a vonat az én állomásomon, mikor a legérdekesebb thémáról, a csukkott fiakker rejtélyes szereplő­jéről kezdtek beszélgetni s ki kellett szállanom anélkül, hogy meghallottam volna véleményü­ket arról, amit rajtam kívül senki sem tudhat! és aminek leírásával (ha diszkrécióm nem til­taná,) valószínűleg nagyobb sikereim lennnének, mint az eddigiek. Egy rivi’deresi kollegája. Irta: Szabados Pál. A magyar irodalom berkeiben halványan pislog a szentjánosbogárka tündéries fénye. A szépért, a nemesért való rajongás, a költői ide­álok népszerűsége, a kedélyek fölséges emel­kedettsége mind-mind lehunyóban van. Hol van Toldy daliás alakja, Szigligeti Ede rokon­szenves Cigánya, Vörösmarty Szép Ilonkája, Petőfi János vitéze? Hova tűntek Jókai, Jósika gyönyörű mese alakjai ? Elmondhatjuk a nagy Berzsenyivel, hogy rut Sybarita-vázak vették át az ő örököket. Az uj magyarirodalom a szen- zátió ideges eszközévé sülyedt. Valóságos ti­vornyák ülnek a nagyok, az erősék által föl- épitett, de még tetőzetlen sziklavár bástyáin. Hogy irodalmunk napról-napra sülyed és mindenfelé hajlik, csak az igazi szép és az idealizmus felé nem, — valljuk be őszintén — részben a mi bününk is. Mert hiszen régi igaz­ság : amilyen a társadalom olyan az irodalma, szellemi tápláléka. A mai kor pedig az ő be­teges, degenerált lelkületével nem tudja meg­érteni a régiek tiszta levegőjű alkotásait, ame­lyekben fertőzetlen magyar vér kering. A mi korunk idegzetének fertő, posvány, sötétség kell s érthetetlen ideges zűrzavar. Fájóan tapasztaljuk mindezeket. Még az iskolák padjaiból alig-alig kinőtt csenevész de­nevérek is a klasszikusok lesajnálásával kezdik meg feltűnni vágyó kétes irodalmi (?) munkás­r

Next

/
Thumbnails
Contents