Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-02-22 / 8. szám

V. étfolyam. ______________________________________Nagykároly, 1913. február 22. 8-ik szám. POLIT IKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre ....................................... 8 korona­Fé lévre .....................................................4 „ Ne gyedévre ........................................ 2 Tanítóknak egész évre..................................5 „ Fe lelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEM SZOMBATON. -----­Sz erkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) II "" Hirdetések ugyanott vétetnek fel. iw Nyilttér sora 40 fillér. A nagy per. A kormányra, a magyar igazságszol­gáltatásra és Magyarországra egyáltalán gyászos befejezést nyert a magyar mi­niszterelnöknek Désy Zoltán ellen indí­tott becsületsértési pere. Erkölcsileg tisz­tán, úgy a belföld, mint a külföld előtt, dacára a büntetésnek csak a vádlott ke­rült ki az eljárásból, mig a sértett mi­niszterelnök, a vádló ügyész és az ítélő bírák teljesen kompramittálták úgy ma­gukat, mint hazánkat. Ez a felfogás nem a kormánnyal szemben álló ellenzék felfogása, ez a nagy közönség, a pártpolitikával egyál­talán nem foglalkozó tömeg és a müveit külföld egyhangú Ítélete az ügyről. Min­denki kompromittáltnak tartja a kormányt, meg van botránkozva a bíróság eljárá­sán és mélységesen érzi a magyar köz­állapotok züllött és erkölcstelen voltát. A kormány azt hangoztatja, hogy Désyt a magyar állam prestige miatt kel­lett elitéltetni és ezért nem lehetett en­gedni a bizonyítást. Azt hisszük a ma­gyar állam prestige első sorban azt kö­vetelte volna, hogy ilyen dolgok ne kö- vettessenek el, ha pedig elkövettetnek, bukjon és bűnhődjön az a ki elkövette. Lukácsnak rögtön le kellett volna mon­dani s ezzel elkerülhető lett volna a ma­gyar államot kompromittáló ügynek nyil­vános tárgyalása. Sic itur ad astra. Deresedö barátom, Kalácsként vedd tanácsom ! Ha benned a rossz szokás, Nem segíthet semmi más: Irkálj-firkálj szaporán, Akár későn, vagy korán ! Mellékes az érzelem, Csupán az ész, az terem Hervadhatlan rózsákat. Ugyebár, eltaláltad, Mit akarok mondani ? A számodra fog annyi Babérság kiviritni, Hogy nagy fejed is kicsi És gyenge lesz alatla, Mert örökzöld pálmafa Szintén odahajladoz. Eleve ne roskadozz! Mondom: it ka-firka csak, Halmazz össze szavakat S gördülékeny s könnyednek S mélységednek neveznek! Eszmetüzed ha ontod, Nagyobb legyen kisebb gondod, Hogysem arra igyekezz: Megérthessék, mit jelez Cifraságos sallangod; A szóképzést faragod, Mint ácsmester a tönköt A bíróság kétségbeesetten érőszakolt jogi formákba kapaszkodva mellőzte a bizonyítást. A panamista szónak adott egy önkényes értelmezést, melyet rajta kivül senki nem ad neki és különösen pedig nem adott Désy Zoltán vádlott, aki első sorban illetékes kifejezései értelme­zésének magyarázása. Azonban eltekintve az értelmezéstől, a bíróságnak az igaz­ság magasabb érdekei szempontjából nem lett volna szabad elzárkózni a bizonyítás elől, melynek megtörténte után még min­dig elfoglalhatta volna azt az álláspon­tot, hogy Désy bűnös, mert azt a mit a bíróságért panamista alatt nem bizo­nyította. Szomorú azonban az a világosság, amelyet az ügy a magyar közállapotokra vet. Milliókkal károsítják az országot a kormányférfiak és ezen vásárolják meg a nép meggyőződését és indirekte a par­lament többségét. Mily mélységes er­kölcstelenség melegágya az ilyen eljárás, olyan helyről, ahonnan az ország veze­tése történik! Ez az eljárás egészen fair, sőt természetesnek tartatik Magyarorszá­gon és vannak, akik egyenesen elkép- zelhetlennek tartják másként az ország kormányzását. Jellemző az országnak erkölcsi fel­fogására, hogy egy ellenzéki lap arról ér­tekezik, hogy a bárositások és nemesí­tésekért szabad a pártkassza számára pénzt elfogadni, mert e pénzek úgy sem 5 mondatidat úgy öntöd, Miként Duna a vizét, Nem válogat, hogy mi szép. Merthát, meghitt barátom, Ahány eszmét a szádon Kiejtesz, mind remekmű, A népbeszéd együgyű Ahhoz képest; ne fájjon, Hogy szép Magyarországon Máshogyan írtak nyelvtant S több hasonló kába tant. Azt okosan kevered Elmédben: a verseket Aprópénzre, bankókra Válthatnád igy csomóra, Mert kiváncsi több ember. Újság — zöldség bár! — az kell: Felkap a hir szárnyára És tán holnaputánra Ünnepelt lész, nagy költő, Kinek lángzó hevétől Elhomályul s adandó Alkalommal fajankó Hozzad Arany, Petőfi — Éreztesd! — s a többi Sutba dobod tanácsom ? Szánlakt szegény barátom ! Károlyi Tóth Lajos. vonatnak el az állampénztártól. Ez az okoskodás eszünkbe juttatja egy függet­lenségi főispán elszólását a koalíció alatt, hogy „a Guttmanokat bárositanunk kel­lett, mert üres volt a pártkassza.“ Ezen okoskodás ellen ellenzéki szem­pontból a legerélyesebben tiltakozni kell. Az államnak nemcsak anyagi, de erkölcsi javai is vannak és a kitüntetések ilye­nek, mert az érdemek jutalmazására szol­gálnak és érdemek szerzésére ösztönözni vannak hivatva. A ki a nemességet pénz­ért adja épen úgy károsítja az államot mint a ki koncessiot ad pénzért. Nálunk ezt az ellenzék egy része is természetesnek tartja és meg sem üt­közik rajta. Hollandiában Kuiper minisz­terelnök egy rendjelért elfogadott talán tízezer hollandi forintot a pártja részére, melyből nem is vesztegettek hanem csak plakátokat meg röpiratokat nyomattak és mégis mennie kellett azonnal. Mikor lesz nállunk hollandi tisztaság? A püspöki székhely érdekében fölmenő küldöttség fogadási napja már pontosan meg van állapítva. A fogadás március 4-én, kedden lesz. A fölmenetel tetszés szerint, vagy pedig március 3-án, hétfőn a délutáni gyorsvonattal történik. Találkozás március hó 4-én, kedden délelőtt Budapesten a Pannónia-szállodában. — A fölmenetel ideje igy most már meglévén ál­lapítva ismételten felkérjük a vármegye törvény- hatósági bizottságának tagjait a minél nagyobb számú részvételre. Kérjük a résztvevő bizott­sági tagokat, hogy részvételüket levelezőlapon Kóródi Katona János h. főispáni titkárral tudatni szíveskedjenek.____________________________ Az én városom. Irta: Szabados Pál. Szülőföldem szép határa . . . Mig prüsz­kölve, kattogva száguld velem tova a modern haladás tiszteletreméltó szörnyetegje, a vörös- szemű hatalmas acélbika s egy kényelmes fül­kében elmélázva bámulok szivarom lilás-kék füstjébe, szivemben fellebben a honvágy, a kí­váncsiság : hosszu-hosszu évek óta milyen is lehet az én városom ? 1 Mert én még ott tar­tok, amikor ott kártyáztunk a Postaréten, amikor ott golyóztunk a vár körül, amikor madarász­tunk az Epreskertben, ibolyát szedtünk a So­moserdőn, amikor még az imitt-amott lefekte­tett pallókat is belepte a habarica, amikor még Nagykároly nádfödeles házikóival úgy nézett ki, mint egy szép nagy falu s az öregek havas farsangi időkben lámpásokkal bandukoltak haza a szőlőből a girbe-görbe utcák fagyos görön­gyei között. Boldog idők, hogy eltűntek akár az alföldi puszták bűbájos délibábjai! Szunyadó gondolataimból a kalauz kiál­tása zavar fel: Nagykároly! Tehát itthon va­gyok újra. Isten úgyse, amit ebben a percben érzek az több, mint amit leírni lehetne. Szivem elszorul, szemem kábán bámul a villanyos fénybe, sürgés-forgás, mintha egy nagy város lüktető szivében volnék, hát ez Nagykároly volna ? A régi gyéren világított állomásnak csú­folt épület helyett modern ragyogó indóház, elegáns restauratió, csinos bérfogatok . . . min-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents