Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-12-06 / 50. szám

V. évfolyam. Nagykároly, 1913. december 6. 50-ik w Északkeleti ujsa POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. S’S Előfizetési árak: Egész évre .................... Félé vre Negyedévre .................... Ta nítóknak egész évre .. 8 korona­4 „ 2 „ 5 „ Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) 1, ___ Hirdetések ugyanott vétetnek fel. —~ ________Nyilttér sora 40 fillér.________________ Ir ta: Gábor Armand a Nagykárolyi Önsegélyző Népbank vezérigazgatója. Az osztrák-magyarbank főtanácsa 1913 november 27-én a váltóleszámito- lási kamatlábat 6%-ról 5'5°/o-ra mér­sékelte és evvel a több mint egy évig tartó kritikus pénzviszonyokban fordulat állott be.Ez az időpont tehát alkalmas arra, hogy a lefolyt idők eseményeit vissza­idézzük emlékezetünkbe és kutassuk : tulajdonképen mi is okozta ezt a rette­netes pusztulást, amely ma szemünk elé tárul. Az 1907-iki rövid ideig tartó nagy fokú feszültség után az ipari fellendü­lésnek, a vad spekulációnak és fékez- hetetlen vállalkozási kedvnek korszaka következett. Összes iparvállalataink üze­meiket a maximális foglalkoztatás bár­mikori teljesítésére rendezték be. Az ezen beruházásokhoz szükséges tőkét termé­szetesen a bankoktól vették, melyek vi­szont egymást licitálták túl az alaptőke­emelésben. Ily módon 10 és 100 millió uj érték creáltatott, mely érték elhelye­zést keresett és talált is de csak ideig­lenesen. A külföldi tőke, mely 1907 óta fokozottan kereste fel országunkat, szí­vesen vette fel az ily módon kibocsátott és magas hozamot ígérő értékeket és a tőzsde, honorálván az elhelyezkedés sima és akadálytalan voltát, mint mindig úgy ezúttal is, túllőtt a célon és 4%-os, néhol még ennél is kevesebb alapra helyezkedvén, hajtotta fel az árfolyamo­kat a végtelenségig A vállalkozási kedv a vidéken nem volt kisebb mint a fővá­rosban. Bankok alakultak, minden lét- jogosultság és szaktudás nélkül kölcsö­nös részvény-lombard alapján. Alaptő­kék emeltettek syndikátusi alapon és csak abból a czélzatból, hogy a tantiéme minél nagyobb legyen. Alig volt intézet, mely ne ambitionálta volna magának, hogy legalább is egy a Pesti Magyar Kereskedelmi bankhoz hasonlatos bank­palotája legyen. Birtokot de legalább 1000 holdat vett az, kinek saját tőkéje még illetékre sem volt. Lati fundiumokat béreltek oly existentiák, melyeknek a cautióra sem volt egyebük, mint jótállás­sal beszerzett betétkönyvük, parcellázott — ez volt a jelszó minden lehetetlen áron vett birtoknál mindenki, oly helyen, hol a földminősége és a lakosság fel­vevőképessége ezt a műveletet józan ész szerint egyenesen kizárta volna és óriási raktárt halmozott fel minden kis detail- lista és hitelezett fünek-fának. És minderre volt pénz bőven! Hogy a könnyelműségnek és hozzánemértés­nek egy klassikus példáját említsem, rá­mutatok egy a praxisomban előfordult esetre : K. 20,000.-/20,000. — készpénzbe­fizetéssel alakult egy városban egyszerre két pénzintézet kölcsönös lombard alap­ján. 300,000-/300,000. —alaptőkével. A 33%-os befizetést mindegyik a másik hitelesített folyószámlakivonatával igazolta és mentek ki a cirkulárék a megalaku­lásról és a kérelmek viszleszámitolási hitelért. Ezen intézetek egyike a mega­lakulást követő hónapokban a következő üzleteket csinálta: cca. K. 50,000. — összegben kia­dott betétkönyveket kaució czélokra fe­dezet nélküli elfogadványra bérlőknek, kik viszont eddig nem hallott bérekért bírtak egy-egy rossz darab földet. Egy elcsapott füszerkereskedősegédet fogadott és alakított egy Kereskedelmi részvénytársaságot, és füszerkereskedés részv. társ. alapon, melybe rövid időn belül több mint 20,000 K. fektetett. Igazgatósági tagjai utján és ezek váltóival operálva megvett egy oly köz­ség mellett, melynek lakossága alig 2000 lélek és melynek határában már kisebb parcellázás volt egy 3000 holdas birto­kot parcellázásra. Egy bankpalotába beleépített K. 150,000.-t. stb. S mindez csak úgy volt lehetséges, hogy a fővárosi kisebb alakulatok és különösen a régebben fennálló, de rend­szerint szakszerű vezetés híján működő vidéki pénzintézetek minden revisió nél­kül nyújtottak hitelt. 1911. év őszén volt érezhető elő­ször a reactió kezdete. Ekkor kezdődött Horkayné Gindlnél. Horkayné. Jó napot! Kérek egy hachée-t és egy pohár sherryt. Mi újság Szatmáron ? Mezartin. Felvitték a díszoklevelet Tiszá­nak. Kelemen Samu szónokolt elvei fenntartá­sával, utána a nagy pezsgőzés folyamán atya Keresztszeghyből kitört a Samuból lecsapolt 48-as vér és dikciójában élesen megtámadván Tiszát és politikáját, botrányba fűlt a banquett. H. Úgy látom szegény barátom, a mun- gók pezsgőzése nem nekik, de magának ártott meg. Elhiszem, hogy maga mint éhes disznó a makkot, igy álmodta meg az esetet, én azon­ban csak pozitív tényekre vagyok kiváncsi és azokból sem annyira a politika, mint inkább a pletyka köréből valókra. Aí. Dúl a szerelem. Közös régi barátunk, ki most tanult meg angolosan lovagolni, kény­telen, hogy újabb riválisaival versenyezhessen oroszosán és oláhosan is megtanulni. Ha Isten ideálját még pár évig pártában megtartja, ő lesz a monarchia legsokoldalúbb lovassá és udvarlója. Egy másik lovas, egyik főagarász bará­tunk napokig pihente az agarászat fáradalmait egy szép tanyán és elmerülve kutatott egy gyö­nyörű szempár rejtelmes mélységeiben. Csak olykor-olykor rezzent fel egy szomszéd szobá­ban malicziózusan felcsattanó dalra: „Próbál­jon meg akárki is aludni, Mikor olyan két szemet lát ragyogni.“ H. És mit szól a mi vis-a-vis-nkhoz ? Aí. Könnyű neki a hosszú bőrkabátban! Neki sikerült a férjekkel elhitetni teljes veszély­telenségét és ennek folytán kéjesen beczézteti magát szép asszonyainkkal a sorsa állítólagos mostohaságáért kárpótlásul. Már ma-holnap mindnyájan vágyni fogunk ilyen sorsüldözöttek lenni. H. Nem igen érnének vele semmit, mert maguk nem elégednének meg apró beczékkel. El tudná például Muczot képzelni abban a sze­repben. Aí. Tökéletesen! Mucz filozófus, mindent kér és kicsivel megelégszik. H. Valamit a Hubertusról ? Af. A vadászat jól sikerült, még jobban a vadászebéd, hol a vendégek az esti órákig mu­lattatták a házi asszonyt, felejtetni akarván vele a káposzta-piacon elvesztett kis piros bugyel- lárist. H. És a mulatság? Af. Igen jó, csak a gyerekek zavarták meg. H. A gyerekek? Aí. Na igen. 3 és 6 óránként legszebb asszonyainkat szólította el az anyai kötelesség­tudás. H. Nagyanyáink okosabban csinálták ezt. Abban az időben a megyebálok Nagykárolyban a Szarvasban voltak és egy szoba közösen ki volt véve erre a célra. Aí. Mucz szóról-szóra ezt proponálta, az­zal a kiegészítéssel, hogy a nyilvántartást dis­créten ővezeti. Kár volt azonban, nagy kár, hogy két szép asszonyunk, kikre számítottunk, elmaradt. H. Mit tud róluk? Aí. Az egyiket valami kis baleset több időre, a másikat férje hirtelenül beállott anti- alkoholizmusa fogja remélhetőleg igen rövid ideig tőlünk távol tartani. H. Muczné, hogy nincs itt? Af. Genirozza magát, mert múlt szerdai vizitelései egyikénél ő is elmondhatta volna egy helyen, hogy „Aber Gustl hast du die Thür schon wieder offen gelassen“. H. Hát a magok kis ideálja? Aí. Elpusztult a Lénárd és Árvácskán gyászol az egész család. H. Apropos Lénárd! Hát a Patkó ? Aí. A Patkóval ismét kerekre nyerte ma­gát a gazdája s remélem, hogy egyszer már egy asszonyt is nyer urának, ki előbb-utóbb egy merész gobey-vel fog bevonulni a mi tisz­tességes körünkbe. H. Tényleg kezdünk az unalomig tisztes­ségesek lenni! Aí. Hja, rossz időket, rossz csillagok jár­nak ! Csak apró kölcsönöket kérünk a máséból és ezt is nehezen szavazzák meg. Tartózkodás a magok jeligéje, kivárás a mienk. H. Tanuljanak Mucz barátunktól. Aí. Az már igaz! Ő a felső polgáriaknál kezdi a kivárást, folytatja a mennyasszonyokon és végzi majd a mostaniak unokáinál.

Next

/
Thumbnails
Contents