Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-02-08 / 6. szám
2-ik oldal. 6-ik szám. Mindent szeretett, ami szép és jó, de legjobban a munkát szerette és talán ez nemesítette meg annyira, hogy hivatását sohse tekintette pusztán megélhetési módnak. Értékelni tudott minden emberi természetet, mert az ő körülményekhez mért, hol komoly, hol vig lelkületében a maga idejében minden viszhangra talált. Azon ritka egyének közül való volt, akik nem az eszükkel, hanem a szivükkel szeretik az embereket Nem kereste bennük a tökéletest, bár maga annak igen magas fokán állott. Mint hazafi, mint városi polgár vezér szerepre sohase vágyott, mert nem szeretett tülekedni azokkal, akiknek inkább a hiúság, mint a tettek utáni vágy voltak a szereplés forrásai. Nem akart minden áron érvényesülni, mert egészséges szelleme tudta, hogy az ilyenek mindenki árán is akarnak érvényesülni s épen ezért volt olyan népszerű, amelyhez hasonlót az ő életpályáján csak keveset lehet találni. Benne senki sem érezhette a köztudatba átment „modern“ ügyvédet, hanem az anyagi bajok első segélyt nyújtó orvosát, azt az első bírót, aki lelkiismeretén és tudásán nyugvó első Ítéletet hozott a hozzáfordulók ügyében. Hazája szeretetében nem sokra becsülte a politikai formákat s ilyenekért — amit kevesen tudnak — pártokhoz igazán sohase csatlakozott. Ő itt is csak embereket szeretett, akik olyanok mint ő, jeliemesek és ezenfelül a közjóért érdektelenül munkálkodni vágyók. A barátságban nem volt kimért s csak arra ügyelt, hogy több érdek fűzze ő hozzá barátait, mint öt barátaihoz, hogy lelke szabad függetlenségét még itt is megőrizhesse. Ilyen ritka példánya volt néhai dr. Góz- ner Elek az embernek, akinek szellemével szemben nem kell senkinek sem tartania magát a mondáshoz: „De mortuis nil’, nisi bene.“ Nyugodjék békében 1 Dr. S. I. A gör. kath. magyar püspökség székhely-kérdéséhez, (Dr. S. I.) Érdekes Szatmár város a szócsövének magatartása minden olyan kérdésben, amelyben városunk valamely intézmény megtartása, vagy megszerzésére törekszik, hogy fejlődésben lépést tarthasson más olyan vá osok- kal, melyek hivatást éreznek magukban egy vidék gócpontjaként megmaradni, a kultúrának várává lenni. Uj ködkép jelen meg. Imádkozó kezek . . . Nem int. — Diakonisza . .. Imádkozik értem . .. Én se szólok semmit, csak lecsuklik fejem, Hallgatok ... Bocsásson meg az Isten nékem ... Megint más: — tobzódó, örült, vad orgia, S mint hízelgő macska kúszik hozzám a leány: — Elmegyek véled, vétem kívánja véred . . . Utáltam. — Még most is undorító látvány. Most bált mutat a ködkép, — egy sarokban illők, S táncosa karjáról leválik egy baba, Tüzes a vére, forró a szava, — hallgat: — Ne búsuljon Buksi, hisz’ tudja, hogy maga... Pereg tovább a film s jönnek, jönnek sorra, Tarka, barka sokszor félbemaradt képek, (Egy-egy unalmas vasárnap tanú jele.) Telve volna vele egy jó hosszú élet. Hagyd abba, ne forgasd csontkezű vén mozis, Hisz’ eleget éltem már, több nem is kell már. Kacajom elfullasztják a halálkutyák . . . Hahha... lám mennyi hűség, mely mind reátn [vár . . . Várj hát egy kissé öreg, mondom ne bomolj! Kicsit még éljeg, — igy kikacagom lelkem . . . Mondom várj, — hadd csinálunk még egy jó tréfát, Hogy ha volna lelked kikacagnád velem . . . Ugraszd meg a filmet s a végét játszuk le, Jó tréfa megéri, mit bánom haljak meg . . . — Nos minden rendben, — meghaltam. — Most [nézzük: — — Ejt-e könnyet értem a sok közül csak egy ?... Rédl Jenő. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. Nem is olyan rég a pénzügyigazgatóság székhelyének kérdéséhez cikkezett a hivatalos szócső, a „Szamos“ városunk érdeke ellen. Ez az ügy most már befejezést nyert a pénzügy- miniszter végleges döntése folytán, mely szerint a székhely végleg Nagykárolyban marad. Most a gör. kath. magyar püspökség székhelyét igyekszik városunk megnyerni. Jogos kívánalmát támogatja anyagi áldozattal s olyan kultúrának említésével, amelybe beilleszthető, mint keretbe, a magyar püspökség. A cél, az szeplőtelen. A város kulturális fejlődésének egy uj támpont keresése s főként a magyar közszellem terjesztése ott, ahol annak tisztaságát az újabb értelmetlen s túlzott nemzetiségi törekvések gyakran be is szennyezték. Az ok, amiért Nagykároly a székhelyet magának vindikálja, a város fekvésének az a helyzete, hogy legközelebb esik tiszta magyarságával a nemzetiségiek működési köréhez. A minden tekintetben indokolt kívánalomnak aztán neki esik a „Szamos" s holmi kacs- karingós görög-nyelv tanítási indokkal székhelyül Hajdudorogot óhajtja. Mi megbecsülünk minden véleményt, amely bármely szempontból ítélne is, csak némileg magán hordja az igazság és célszerűség keresésének bélyegét. De már, hogy Nagykárollyal szemben a székhely elhelyézése tekintetében bármi tekintetben is versenyezhetne Hajdudo- rog, azt csak olyan lelkiismeretességgel lehet állítani, mint a hogy a „Szamos“ állítja. Jól ismerjük az intenciókat. Semmit Nagykárolynak, mi anyagilag és kulturális irányban fellendíthetné, mert a város ez irányokbani fejlődése a lehetetlenségbe dobná a szatmáriak régi jámbor óhajtását, a vármegyei székhely áthelyezését Szatmárra. Az aztán nem baj Szatmárnak, ha céljuk oktalan kergetésével ártanak egy hitfelekezet érdekének s a nemzeti ügynek. A fő az ő jogtalan ügyük, a vármegyei székhely. Hát csak intrikáljon a „Szamos“ városunk ellen. Szervezzenek a jó szatmáriak küldöttséget Hajdudorog mellett s menjenek Ponciuslól-Pilá- tusig, hátha sikerül olyan eredménnyel beszámol- niok, mint amilyennel a pénzügyigazgatóság székhelyének kérdésében ma már beszámolhatnak. Mi nagykárolyiak a fentirt okból és céllal tesszük továbbra is lépéseinket ez ügyben. Használni akarunk egy egyház és a magyarság ügyének még áldozatok árán is s emellett megerősíteni egy város fejlődésének feltételét, amely város mindig az elsők között volt, ha a közjó, vagy a nemzeti érdek tettel követelt. Az elmúlt heti műsort Molnár Ferenc magas irodalmi színvonalon álló darabja nyitotta meg „A farkas“ a már ösniertetett szereposztással. A darab értékét emelte színészeink helyesen felfogott játéka s az összjáték, amelyet csak olyan iró darabjánál lehet igazán produkálni, aki a színpaddal teljesen tisztában van. Füzes Anna tökéletest nyújtott Kelemenné szerepében s Boros is igen hűen adta vissza a szerelmében is erőszakos férjet. Vasárnap d. u. ^Ábrahám a menyországban“ került színre. A darab látványos volta ezúttal inkább elérte a hatást, mint az esti közönség előtt. Este „Tengerész Kató“ került színre csaknem üres ház előtt, pedig a kifogástalan előadás nagyobb közönséget érdemelt volna. Szépen énekelt Juhos Margit, a címszerepet pedig Szi- gethy Irén játszotta meg a már ismert temperamentummal. A férfi szereplők közül Gáspár, Kun és Ernyi tűntek ki. Hétfőn az „Éva“ ment, kedden pedig a „Rabló lovag.“ Az ismert darabokat a szereplők szinte fokozott jó előadásban nyújtották a közönségnek. Szerdán a „Lengyel menyecske“ cimü operettet adták. A tartalmatlan és csaknem teljesen értéktelen darabban hiábavaló volt a színészek minden igyekezete, a közönséget a mü silány volta miatt nem tudták felmelegiteni — pedig mondhatni derekas munkát végeztek. Szi- gethy Irén és Csáki színvonalon állót produkáltak. Szépen táncolt Kun Dezső. Csütörtökön ismét „Tengerész Kató“ ment a vasárnapihoz hasonló jó előadásban. Zavarólag hatott, hogy a darab vége felé rövidzárlat miatt az előadást félbe kellett szakítani. Pénteken a „Sarkantyú“ cimü színmű került színre. Értékes darab volt jó előadásban. Különösen Boros Emil dolgozta ki szépen egyébként jól is megirt szerepét. Az összjáték kifogástalan jó volt, ami a jó rendezésnek tudható be. HÍREK. Személyi hir. Debreceni István kir. tanácsos, polgármester .f. hó 8-án négy heti üdülésre Raguzába utazik. A közigazgatási bizottság ülése. Szat- márvármegye közigazgatási bizottsága ma délelőtt tartotta rendes havi ülését főispánunk Csaba Adorján elnöklete alatt Kende Zsigmond, Do- mahidy Viktor, Szuhányi Ferenc kimentették elmaradásukat. A bekövetkezhető tavaszi árvíz elleni védekezés iránt a kellő intézkedések folyamatban vannak. Januárban útlevelet kért 282, útlevelet nyert 324, visszavándorolt 48 egyén. Falusy Árpád szóvá teszi azt az izgatást, mely a túlzó románság részéről a vármegyében az uj görög szertartásu magyar katholikus püspökség ellen folyik. Megemlíti a túlzóknak Szat- máron hozott határozatát, mely a faluról-falura menő agitációt határozta el az uj püspökség ellen, llosvay Aladár alispán a legerélyesebb megtorlást Ígérte az izgatókkal szemben, Bodnár György kir. tanfelügyelő jelentése szerint a vármegyei tanítóság élénk részt vesz a patronázsmozgalomban, különösen a nagy- somkuti tanítóság, mely az intelligenciával karöltve működését az egész járásra kiterjesztette. A nagykárolyi, nagybányai, szinyérváraljai és szatmári áll. Óvodák mellett nyári menhelyveze- tői tanfolyam lesz, melyen 23 nő vesz részt. Plachy Gyula pénzügyigazgató jelentése szerint január hóbán befolyt 75‘280 korona 89 fillér adó, 26‘154 korona 61 fllérrel kevesebb, mint múlt év januárjában. Tiely gyula gazdasági felügyelő jelentése szerint a vármegye gazdasági helyzete változatlanul nyomasztó. Vetőmagvak kiosztattak 45 községben, még kér 50 község őszig terjedő fizetési határidővel. Gyűlés után Falusy Árpád Nemestóthi Szabó Antal és Debreczeni István tisztelegtek a főispánnál s a püspöki székhely érdekében legközelebb teendő lépéseket beszélték meg. Kedden éjjel rövid szenvedés után elhunyt városunk társadalmának köztiszteletben és szeretetben álló tagja, dr. Gózner Elek ügyvéd, tb. vármegyei t. ügyész, a helybeli Takarék- pénztár Egyesület f. ü. b. tagja, mélységes gyászt hagyva maga után mindazok szivében, akik csak ismerték nemes lelkét. Temetése f. hó 6-án, csütörtökön d. u. fél 4 órakor volt. Az egész város őszinte részvéte kisérte utolsó útjára a fiatalon, 37 éves korában elhunyt férfiút. A gyászház udvarát teljesen megtöltötte a gyászoló közönség, a koporsót rokonai, barátai, tisztelőinek koszorúi borították. Mikor a dalárda éneke felhangzott ; „. . . az óra megkondul s ő messzire, messzire indul . . szem nem maradt szárazon. A sírnál az ügyvédi kar nevében dr. Vetzák Sándor mondott baráti szeretettől áthatott bucsu-beszédet: Kedves Barátom ! Mielőtt múló porhüvelyedet átadnánk az anyaföldnek, állj meg egy pillanatra, hogy itt a nyitott sir szélen elbúcsúzzam tőled a nagykárolyi ügyvédi kar nevében. Mélységesen megdöbbenve állok koporsód előtt. Szivemet fájdalom tölti el, agyamat leköti az a fájó gondolat, hogy Te örökre itt hagysz bennünket. Pár héttel ezelőtt még a közelgő vészt nem sejtve, vidám életkedvvel telve láttalak. Ki hitte volna akkor, hogy fiatal életednek, amelynek a munka, a küzdelem, a kötelességteljesités adott nemes tartalmat, ily korán félbeszakad ? Ki gcndolta volna, hogy munkás életed tudatfája akkor törik derékon, amidőn sok évi becsületes törekvésed gyümölcse Dr. Gózner Elek.
