Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-11-15 / 47. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 47. szám. legmerészebb mungó is azt, hogy a közélet.ilyen rettenetes korrumpálásával lett elérve az, ami nehány radikális gondolkodása bankár és némi személyes birság föláldozásával a legtisztességesebb utón is elérhető lett volna, t. i. az országnak 67-es alapon konzervatív irányban való kormányzása. Tisza István mindig az ellenzéknek ajánlja, hogy szádjának magukba és vessenek véget a parlamenti anarchiának. Mi ezt a felhívást vissza adresszáljuk Tisza Istvánnak és pártjának. Szánjanak ők magukba, vessenek véget a közéleti korruptiónak, szüntessék meg a választási visszaéléseket és az ellenzék nem csak az obstrukciót, hanem legnagyobb része minden hafcot be fog szüntetni, mert ez esetben nincs és nem lehet akadálya annak, hogy az ellenzék és kormánypárt 67-es alapon álló konzervatív gondolkodású tagján egy párttá ne egyesüljenek. Más gyermekével való bánás. (TV. L.) Nem azokról a gyermekekről akarunk itt szólni, kiknek a sors vagyonos szülőket adott, hanem azokról az elhagyottakról, asiknek megmentése az állam gondja s akikből az állam óhajt a haza számára becsületes polgárokat nevelni. Tehát azokhoz a jó emkerekhez intézzük sorainkat, kiket a jó szivük és a gyermekek iránt való szeretetük arra birt, hogy helyet, otthont adjanak azoknak a szerencsétlen apróságoknak, kiket a sors megfosztott a jó és módos apától s a szerető és gyöngéd anyától. Milyen jövő várna ezekre a kis ártatlanokra, ha az állam nem gondoskodnék róluk, az ő áldozatra kész polgárai révén ! Akik a gyermekvédelmi törvényt megalkották, azok nagyon jól tudták, hogy a magyar faj szívből szereti a gyermekeket; ezért bízták oly bátran családokra a gyermekek nevelését. Az állam tehát családot kíván adni, hol jó apa Éppen karácsony este volt. A béke és a szeretetnek ünnepe. Remény szállt a szivekbe, a reménynek édes szikrája, mely felmelegitette a sziveket. A mindennapi életet ünnepi öröm váltotta fel. A jó Márton bácsi házában a család az asztalnál ül, kezükben énekes könyv. Mennyei áhítottak száll fel ajkukról a karácsonyi ének : Midőn a pásztorok Betlehembe. Nyájat őriznek éjjel e mezőbe . . . És amint úgy szállt az ének a hivők ajkáról, azalatt az ajtón kopognak és belép egy, béna, falábú ember. — Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus neve. — Mindörékké Ámen! feleiének azok. A koldus amint szemeit körül hordta a szobában, könnybe lábadt. Egy darabig szótlanul nézte a boldog családi kört, a megelégedést, az örömöt, miközben keblében fájdalmasan fel-feltüntek a múlt lefolyt emlékei. Hej, be fájdalmas visszaemlékezés volt is ez! A jó Márton bácsi családja szánalmasan nézte a béna koldust, ki végre a keblében dúló fájdalmas emlékektől megtörve, töredezett hangon megszólalt: _ Márton bácsi, édes jó Márton bácsi! Hát már nem ismer engem ? Hát olyan nagyon megváltoztam én ? Hja a faláb a szenvedéstől és bánattól megtört ember! Márton bácsi tágranyitott szemekkel bámult a koldusra, majd hirtelen felderült az arca és meglepve kiáltott. — Jézusom! Hiszen ez a Madár Péter! Odarohant a koldushoz, megölelte és megcsókolta és a nagy felindulástól csak egy szót birt ejteni! — Barátom! . . . A koldus nem birt szólni. Lerogyott a és anya gondoskodása mellett, gyakran szerető, játszó testvérek körében tölthetik gyermekéveiket. A családnak gyönyörű föladata van, melyet csak akkor teljesít igazán, ha nemcsak testileg gondozza a reá bízott gyermeket, hanem nemesíti a szivét, műveli a lelkét, fejleszti az értelmet: — szóval neveli is. Nevelésről azonban csak akkor és ott lehet beszélni, hol a gyermek családtagnak érzi magát. Vagyis, mikor a más gyermeke a családhoz kerül, a nevelő szülők mindjárt éreztessék, hogy gyermekükké fogadják. Szólítsák mindjárt „fiam“-nak „leányoménak. Ha a szülő a szeretetet azonnal kifejezi, akkor már a gyermek nem érzi magát elhagyottnak. Sok nevelő szülő talán elfoglaltsága miatt, keveset foglalkozik a gyermekkel, csak evés és lefekvés idején gondol rá, egyébként pedig nem törődik avval, hogy tölti az a nap legnagyobb részét. Az ilyen gyermekeknek az utca lesz a hazájuk, ott élnek nem ritkán rossz társaságban, maguk elölt látva a munkátlanságot, a naplopást. A nevelő szülőnek mindig tudnia kell, hol van a gyermek, csak jó társaságokba engedje, de legokosabban teszi, ha magával viszi munkája helyére. Ez kitűnő eszköze a munkára való nevelésnek. A gyermek igy látja, hogy az embernek dolgozni kell a kenyérért. Könnyű munkát is végezhet néha a gyermek és ha ezért pár fillért kap, tegyék félre részére, vegyenek rajta neki kalapot, ruhát stb. és tudja meg, hogy ez az ő munkájának gyümölcse. Hadd tudja meg a gyermek, hogy a munka haszonnal jár! A nevelő szülőknek sohase szabad szem elől téveszteniük, hogy nekik szorgalmas és tisztességes polgárt kel! nevelniük. Meg kell szerettetni azt a hazát melv őt fölneveli. Az élet küzdelmes és nehéz. Az értelmes és tanult munkás jobban boldogul az életben, mint a tudatlan, tanulatlan. A nevelő szülők tehát igyekezzenek a gyermek értelmét fejleszteni, tudását gyarapítani. És tudják meg, milyen pálya után érdeklődik, mi szeretne lenni? Hogy lehetőleg hajlamának megfelelő mesterségre, foglalkozásra adhassák. A gyermek egészségét, táplálkozását ellenőrizni köteles a teleporvos, a telepfelügyelőnő; a nevelést a család végzi. És e munka ép oly székre és eleinte halkan, majd hangosabban zokogott. A család meghatva nézte e jelenetet. De Márton bátyánk is hamar magához jött és vigasztalókig szólt a béna emberhez. — Sohse busulj, Péter, későn van már, előbb kellett volna meggondolni a dolgot. Ugy-e, hogy mondtam, maradjatok, ne menjetek. És ti kinevettektek engemet. De mond csak, mi történt veled ? — Felrobbant a bánya és az egyik lábamat eltörte. Azután pedig elűztek a bányából; azt mondták: — Most már mehetsz nyomorékra nincs szükségünk. Márton bácsinak elborult a homloka, szomorúan kérdezte: — Hát a többiekkel mi történt ? Élnek-e ? Mi van velük ? A koldus könnyezve, fájdalmas hangon felelte : — Azok ott maradtak a bányába örökre. Görcsös zokogás váltotta fel beszédét. A jó Márton bácsi és a többik is sírva fakadtak és sírtak sírtak sokáig. A béna ember végre megszólalt: — Megérdemeltük-e csapást nagyon. Megbántottuk a hazát, az édes hazánkat, hütlenül itt hagytuk a falunkat: kincseket kerestünk és én lábammal a többiek pedig életükkel fizették meg azt. így jár az, aki sorsával nincs megelégedve, Azzal megszorította a jó Márton bácsi kezét és könnyezve rebegte: — De most már jól van minden, ott vagyok, a hová vágytam, édes hazámba, szép Magyarországba. Sz. B. fontos, mint a gyermek testi fejlesztése, mert nem elég csak az életét megmenteni a kis elhagyottnak, hanem főcél, hogy hasznos, munkás tagja legyen a társadalomnak. Azért, aki ilyen nemes munkára vállalkozik, az bizonyára nem azért a pár koronáért teszi, hanem embertársai iránti szeretetbői. Milyen fölemelő gondolat megmenteni egy életet, becsületes polgárrá nevelni egy elhagyottat ! Ez az igaz emberszeretetnek legszebb nyilvánulása! Mert hiszen nemesak a gyermeknek tesznek szolgálatot, hanem a hazának is. A „senki“ gyermekeiből a haza szorgalmas polgárai lesznek az ő segítségükkel, az ő buzgalmukkal. Az egyike azoknak a legnagyobb szolgálatoknak, mit honpolgár hazájának tehet! Az, aki ily becsületes, szorgalmas polgárt nevelt, az büszkén, elégülten tekinthet múltjára, mert nem üres szavakkal, hanem tettekkel, munkájával és áldozattal mutatta meg hazája iránt való szeretetét. Ha ilyen gondolatokkal munkálkodnak, akkor erőt, kitartást és türelmet nyernek a nevelő szülők gyönyörű munkájukhoz; akkor el nem maradhat ennek áldásthozó eredménye, amely önmagában hordja a jutalmát. Vajha azok a nemesszivü nevelő szülők, kiknél menhelyi gyermek van, megszívlelnék az itt elmondotiakat és azok szerint iparkodnának teljesíteni nevelő szülői kötelességeiket a reájuk bízott menhelyi gyermekekkel szemben, de sok hasznos polgárt nevelnének szegény árva hazánknak! HÍREK. Smklatömbök. Mohásodott barlangszemükkel Sovárgón feltekintenek Hegyanyjukról lehengeritett Iromba cseppkövületek. Pedig zöldit a zsenge pázsit, Szellővé változott a szél; Köröskörül lengő falombok Mesébeillő szava kél. Magas tetőn sivit az orkán, Vagy perzselő a nap heve: S nekik, habár nehézb, a régi Emlékű sorsuk kellene. Elégedetlen sziklatömbök ' Tövében állva, hirtelen, Zsebembe nyúlnak ujjaim s két Bús szememet törölgetem. Károlyi Tóth Lajos. Uj tb. vármegyei főorvos. A vármegye főispánja Kápolnay Kálmán dr. csengri járási orvost tiszteletbeli vm. főorvossá nevezte ki. Távozó szolgabiró. Jékey László dr. erdődi szolgabiró, vármegyénknek egyik legszimpatikusabb és legagilisabb fiatal nagybirtokosa, mint értesülünk rövid idő alatt végleg itt hagyja Szatmárvármégvét, amennyiben a „Mezőgazdák Szövetkezete“ titkárául választotta meg. Megbízatás. A pénzügyminiszter Szilágyi István p. ü. számtanácsost, a helybeli pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőségnél, az állandó főnöki helyettesi teendők ellátásával bízta meg. Házasság. Reök Béla helybeli gyógyszer- tár tulajdonos a helybeli ág. ev. templomban f. hó 15-án szombaton délelőtt 11 órakor esküszik örök hűséget dr. Jékel László helybeli orvos, a m. kir. államvasutak orvosi tanácsadója és a Központi Takarékpénztár Nagykárolyban r.-t. vezérigazgatója és neje leányának Annuskának. Reggeliz és előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosokiak, székszorulásban szenvedőknek eseriiviz Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér. Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben.
