Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1913-09-27 / 40. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 40. szám. rübb ifjú ereknek. Igen! A leggyönyörűbbek­nek, mert az ifjúságnál ez nem frázis, hanem szent valóság. Mi még alig is sejtjük, hogy a sznnyadó szűzi energiáknak micsoda telepe az ifjú lélek. Nem hisszünk benne. Pedig ez a nem-hivés is éppen olyan gyatra és erőtlen, mint minden hitetlenség, és öl. Aki vélük ül és komolyan veszi őket, annak nem kell ezt bizonyítani, mert tényeket lát maga előtt íme csak egyetlen példa. Ez idén a Vágón két hé­tig tanyáztunk tutajokon a vizhátán. Százan voltunk. Másodikos gimnazistától egyetemi hal- gatóig vegyesen voltak a fiuk. És csináltunk ott távol a kultúrától, egy egész külön világot és kitöltöttük azt sajátos ifjúi szellemmel, öröm­mel, vigassággal, türelemmel, fáradsággal, ügyes­séggel, felelőséggel, becsülettel. És ez a kis diákállom ezzel a legsajátabb erőivel átúszott az örvényeken, megküzdött szakadó esőkkel, rohanó árral, vak éjszakákkal, viharokkal, kö­dökkel és nem lett beteg, és nem fáradt ki, és nem ásított az unalmától és nem lógatta az orrát. És senkinek sem volt terhére. Ellenben örült, aki látta. És mikor szét kellett mennie, a meghatottság könnyei rezegtek a szempillái­kon a kedves tutaj-polgároknak és még a ke­mény deszka fekhely is édes emlék gyanánt él mindannyiuk lelkében. Akinek az igazi emberré nevelés iránt szíkrányi érzéke van, az meg fog­ja érteni, mit tesz ez. És micsoda bájjal, üdvösséggel és rugé- konysággal tudnak ezek az ifjúi energiák ilyen­kor munkába állani. Énekelő és mosolygó ál­lamot ki látott? Ez az volt. Pedig ez csak egy kis hullámocskája volt a cserkészmozgalom nagy folyamának. Mert hisz a cserkészet nem egyetlen nagyobb vagy több kisebb kirándulás szervezése, hanem az ifjúi éllettevékenységek egész összeségeit átfogó és pedig nemcsak a kirándulásokon, sőt nem­csak az (iskolában, hanem otthon és midenütt átfogó és tiszta erőteljes ideálok felé emelő friss, üde nevelési rendszer. Baden Powel — a cserkész-mozgalom atyamestere — már bízik, hogy megifjitja vele az angol világbirodalom szellemét, mert a té­nyek följogosítják erre a roppant feltevésre. Már érzi, hogy megtalálta a kulcsot, a legre­álisabb kincsess meseország kapujához: az ifjú lélekhez. De igy bízni csak annak lehet, aki lát és hall. A vak és a süket ember természetszerűen bizalmatlan a kis házi lépcsővel szemben is, melyen a látó és halló zerge-könnyedséggel szökken a magasba. Azért nekünk is látókká és hallókká kell lennünk a cserkészettel szemben. Észre kell vennünk, hogy mi lényeg benne. És ez a második momentum, amely körül je- gecesedniők lehet a 'napi hírek szeszélyeitől, ötletétől, gunyjától, vagv indiskrét buzgalmá­ból imbolygó érzelmeinknek. A lényeg pedig az, hogy általános, erőteljes, rendszeres, tartós testi-lelki fölfrissülést akar eszközölni a meg­gazdagodott kulturélet nyomása alatt már-már sápadozó ifjú nemzedékben. Igaz, hogy minden pedagógia, ha becsületes, ezt akarja, de a cser­készetnek az a szerencsés specialitása, hogy e nagy céljához szükséges eszközeit, módsze­rét, szerkezetét, indítékait, ideáljait egész pszic­hédét nem kívülről hozza, nem kéri kölcsön máshonnan és nem aggatje magára, mint az uraságtól levetett öltözéseket szokás, hanem mindezt belülről, az ifjúi természet meglátott, megértett, sajátos adataiból növeszti ki orga­nikusán, úgy, hogy a fiatalember egészen a sa­ját és nem a másnak reá húzott bőrében érzi magát. Hog) ezt elsősorban azzal éri el, hogy amikor csak teheti, kivezeti az (ifjúságot a vá­rosok nem egészen kívánatos kulturbenyomá- saiból az egyszerű, romtalan, szép és erőteljes természetbe, ez éppen arra a tisztán látó szem­re vall, mely észrevetette, micsoda óriás érté­kek feküsznek az ifjúi léleknek a természettel való nagy rokonságában. Ám az ilyen értékeknek előhozatala érté­kes munkát igényel. Értékeset a cserkész-fiú részéről és értéseket a cserkész-mester részéről. És erre a munkára hiv föl bennünket legsür­gősebben a magyar diákcserkész-mozgalom. Mert kimenni az erdőbe krumplit sütni, az még nem cserkészet. És nem cserkészet sok minden, amit a felületes szemlélők annak tartanak és amit a mozgalom parazitái utánoznak. A cser­készet éltető lelke: a demokratikus, de minden körülmények között nobilis levente-lelküleLNa- gyon jól mondja egy angol iró róluk: „Ők a szív gentleman-jei“. Legalább is ez a cél, amely felé teljes igyekezettel törnek. De ez a drága gyümölcs. Ami pedig drága, az a pedagógiában sem terem meg kitartó, bölcs és szerető munka nélkül. És a magyar diákcserkészetet talán e rész­ről fenyegeti a legnagyobb baj. Hiába — vall­juk be — eddig nem voltunk a kitartó, bölcs és szerető munkának nemzete. Jobb szeretünk vadászni, kártyázni és bort inni, mintáz egyéni lélek titkainak mélységeiben buvvárkodní. Most itt jelentkezik egy mozgalom, mely a maga egész lényével a legkomolyabb fölszólitás : munkára magyar! És ad is mindjárt elsőrangú eszközöket arra, hogy a munkát elkezdjük, Ki­nyitjuk-e vájjon ez eszközök után a kezünket? Ez a nagy kérdés. Avagy kényelmes szapulás- fogjuk siettetni a cserkészet eliszapositását és aztán önérzetesen rámutatunk: „Lám, mond­tam én mindjárt, hogy a cserkészet is afféle sipka- meg tulipán mozgalom: szalmaláng az egész“. Pedig hiszen tapasztalatból tudhatnánk, hogy ennek a sokat emlegetett magyar szal­mának szálai rendesen azokból a tisztelt pró­féta urakból szoktak csutakba verődni, akik nagy pipájuk mellől éppen akkor eregetik a türelmes levegőbe afféle jövendöléseiket, ami­kor talpra kellene ugorniok az eszme érdekében. És ha utánnanézünk, hogy mi alapon mél- tóztatnak a saját fiainak legeminensebb bel- ügyét igy csutora mellől, foghegyről lejöven- dölgetni, hát azt látjuk, hogy legjobb esetben a „nem tetszik a blattjuk“ alapján. Még taná­rok is akadnak, akiknek „csak az a nagyfene bőit nem tetszik“. Az, hogy a cserkészet intéz­ményesen megadván az ifjúnak, ami az ifjúé : napsugarat tiszta levegőt, virágillatot, madárdalt, romantikát, küzdő- és versenyteret, kezdemé­nyező szabadságot' barátságot és jókedvet és hogy ugyanakkor vaskövetkezetességgel szorítja kötelességeinek teljesítésére és ráneveli a val­lásos hit megbecsülésére), a becsületes -szótar­tásra, amiként mindez az egész cserkészet fun­damentumául elfogadott'cserkész-tizparancsolat- ban benfoglaltatik : mindez mellékes, mert — Uram bocsá’ — a botjuk hosszú, a kalapjuk nagy és a térdük csupasz. Eszünk ágában sincs tagadni, hogy a cserkésznevelésnek is vannak komoly — mond­hatnám — vérbeli nehézségei. Ilyen nehézség például az, hogy lesznek-e olyan vezetői, akik nemcsak „szakaszok“, hanem a szivükből is tudnak nevelő energiákat kisugározni. Ilyen nehézség az, hogy magában az ifjúságnak a vérében meglévő nemzeti, sőt faji terheltsége­ket, hibákat és bűnöket, hogyan kelljen kifilt­rálni. Ilyen nehézség az, hogy ily nemes virág, hogyan fejlődjék olyan eszménytelen pártoskodó, kicsinyes, szegényes légkörben, aminő a mi magatehetetlen társadalmunk. Ezek bizony ke­gyetlen és reális nehézségek, de épen ezeknek átérzése és meglátása kell, hogy a gravitáció törvényszerűségével átterelje a legértékesebb elemeket a cserkész-barátok táborába, nemzet- ifjitó munkálkodásra. És talán sz bad remélenünk, hogy e leg­értékesebb elemek között elsők lesznek a hiva­tásuk magaslatán álló szülök, akik végre is a természet rendje szerint legközelebb állanak szivük szülötteihez. A szülői szivnek ösztöne — hogy ne mondjuk : szimatja — oly elemi, ős ösztön, amelyet, mint a tátrai zuhogó pata­kokat, be lehet hányni sáros és mohos kövek­kel, de a patak áttör e köveken, közben lekop­tatja sértő élüket, sőt tisztára mossa őket, de föltartóztatni magát nem engedi, Most is ehhez az áldott ösztönhöz kapcsolódik legerősebben a magyar ujsági cserkész-mozgalom. Ez az ösztön érezte meg. eddig is legtisztábban a diák-cserkészet lelkét: És hogyan fogadta azt ! és hogy örült neki és mekkora bizalommal [bízta rá legdrágább kincsét: a gyermekét. A : „Zászlónk“ háromszáz kilométeres tutajutra vitte ja cserkészeit a magas hegyek közé, vágtató j vizek fölé, kemény nyughelye., katonás kosztot, bizonytalan időjárást Ígért és a szülők odaadták gyermekeiket. Reszketett a szivünk ezek láttára, mint akikre egy ország kincseinek szállítása van bízva. Tudtuk, .hogy főleg az édesanyák szive mekkora áldozatot hozott. De ők meg­érezték azt, hogy az ideális, levente-lelkületü cserkészet képes kamatostul visszaadni nekik drága kincsüket. Az ő nehézségeik a cserké­szettel szemben a dolog természetéből folyók, nem légből kapottak, nem rosszindulatuak, hanem az aggódó szerétéiből valók, legrosszabb, esetben nemtudásból vagy helytelen információ­ból fakadnak. Az ő fölvilágositásuk, az ő meg­nyerésük minden fáradságra méltó. Magára az ifjúsági cserkészmozgalomra pedig véglegesen elhatározó és döntő erejű és pedig nemcsak abban az értelemben, hogy nélkülük a mozga­lom nem tehet semmit, ellenben velük és álta­luk minden diadalmaskodni fog, hanem abban az értelemben is, hogy ők lesznek, a legközvet­lenebb megőrzői annak, amit termel a cserké­szet eszméje gyermekük lelkében. A budapesti újságok egyik-másikának rosz- májusága ellen védő irodát nyitni kár volna. De a szülők fölvilágositására akciót indítani, mindenképpen érdemes volna, annál is inkább, mert holmi magukra maradt, tanári vezető és felelősség nélkül kujtorgó fiu-csapatok is föl­szedték a cserkészforma ruhát és mint afféle élősdiek, szívják a cserkészet életnedveit. Ezeket készül különben leszénkénegezni a cserkész-csemete gyökeréről a most alakuló országos cserkész-őrszem szövetség. Talán az módját ejti a szélesebb körű fölvilágositásnak is. Szatmári lóverseny. Holnap, vasárnap tartja a Szatmármegyei Lóversenyegylet lóversenyét a szatmári lókert­ben. A verseny iránt az érdeklődés igen élénk, a nevezések a következők : I. Mezőgazdák versenye. II. Magyar kir. földmivelésügyi miniszter dija. Sik verseny 1300 korona. 2400 méter. 1. Oderszky Győző 6 é. p. h. Babér. 2. Dr. Galgóczy Árpád 3 é. p. Vilma. 3. Galgóczy Sándor 5 é. s. k. Majom parádé. 4. Galgóczy István id. p. h. Erzsiké. 5. Streicher Andor 3 é. f. k. Kiszkoszár. 6. Kováts Miklós 3 é. s. k. Nevedelérzse. 7. Kováts Miklós 3 é. p. k. Akt. III. Szatmárnémeti szab. kir. város dija. Sik verseny, 1600 korona, táv. 2300 méter. 1. Vidák Emil 3 é. Vadvirág. 2. Gencsy Károly 3 é. p. m. Táncos. 3. Gencsy Károly 3 é. s. Arc éneiéi. 4. Gencsy, Károly 3 é. s. k. Bergina. 5. Gencsy Károly 3 é. p. m. Kártyás. 6. .Molnár Lajos 4 é. s. k. Czerále. 7. Báró Blomberg Gyula 4 é. s. k. Alge király. 8. Kállay Szabolcs 4 é. p. m. Vilburne, 9. Kállai Szabolcs 5 é. P. k. Gredine. 10. Ifj. gróf Eszterházy Károly 3 é. p. m. Bulegény. 11. Hagelin Henning 3 é. Panienka. IV. Hölgyek dija, vadászverseny. Tiszteletdij az első, második, harmadik és negyediknek, azonkívül a szatmármegyei lóver­seny egylet által adott 200 korona az elsőnek, 100 korona a másodiknak, 50 korona a har­madiknak és 50 korona a negyediknek. Táv. 4000 méter. 1. Oderszky Győző 6 é. p. k. Balier. 2. Galgóczy Sándor 5 é. s. k. Majom parádé. -* 3. Streicher Ander 5 é. h. Betyár, 4. Kováts Miklós id. pely heréit Betyár. 5. Kováts Miklós id. fekete heréit Csóré. V. Homoródi akadályverseny. 1800 kor. Táv. 4000 méter. 1. Vidák Emil 6 é. sz. Curt, 2. Darsay Ede 5 é. s. telivér Garas. 3. Jckey Zoltán 4 é. p. k, Dviette. 4. Molnár Lajos 4 é. s. k. Cezále. Reggelizés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosok­nak, székszorulásban szenvedőknek Igmándi keserüviz Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt telje­sen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér. Kapható ehlyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben.

Next

/
Thumbnails
Contents