Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-08-23 / 35. szám
I I 2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 35. szám. Valamennyi feladat között azonban legfontosabb a hadsereg fejlesztése, bármely áron, bárminemű áldozatokkal. A török birodalom sorsa megmentette, hogy egy ilyen nemzetiséggel télitett állam egyetlen ereje saját fegyvereiben van. Előbb-utóbb kerül egy olyan constallatió, melyben az állam kizárólag fegyvereire van utalva. A berlini szerződés egyszer megmentette Törökországot, de másodszorra nem tudott létrejönni egy török barát megegyezés az európai hatalmak között. Mi ha nem is állunk ott, ahol Törökország, nemzetiségi viszonyainkban jobban hasonlítunk és ezért nem szabad keleti fatalizmussal nyugodtan aludnunk és az osztrák ármádiát holmi feketesárga zsinórok miatt macerálnunk, hanem minden erővel fejlesztenünk kell, mint olyan tényezőt, mely életünket, vagyonúnkat és nemzeti létünket védi és fenntartja. Kossuth Lajos üzenete nem véd meg a szlávok ellen. Türelem, türelem! A „Közérdek“ múlt heti számának vezetőcikkének írója kétségbeesve siránkozik, hogy az uj állami elemi iskolához egy római katho- likus vallásu tanítót neveztek ki igazgatóul. Még itt sem lakik, még nem is ismerjük s máris ve- j szedelmesnek tartjuk ? Ejnye cikkíró ur, ön is [ tanító volt, tehát tudnia kellene, hogy a vallásra nem a tanítók tanítónak, majd elvégzik azt a papok, tehát nincs mitől félnie. Írni, olvasni, számolni és mindazon tárgyakra tanítani, amelyek az állami iskolában szükségesek, egyformán képes a tanító, bármely hitfelekezetnek tagja, bármelyik templomban imádja Istenét. Nézzünk csak szét Nagykároly városban és látni fogjuk, hogy a vezető állásban levő tisztviselők legnagyobb része protestáns vallásu s vájjon volt e ezért valaha panasz, vagy pláne kétség- j beesés ? Nem volt, nem pedig azért, mert mindannyian megbecsülik a más vallásu alájuk rendelt tisztviselőket. Egyszóval városunkban felekezeti türelmetlenségről még nem tudtunk. Az fáj talán cikkíró urnák, hogy a legkisebb vezető állásba egy római katholikus került. Állami iskoláknál valláskülönbség nélkül alkalmazzák a tanítókat s ezen senkisem csodálkozik, miatta senki sem türelmetlenkedik. Felekezeten kívüli tanítókat szeretne talán uj iskolánkban látni? Miért volna ez jobb? Mégis csak jobb lesz talán egy vallásos tanító, ha mindjárt katholikus is. Lám a gimnázium ellen sincs panasz, pedig ott is katolikusok tanítanak, még pedig papok. Tessék csak türelemmel lenni, háthogyha nem is lesz az olyan nagy baj, háthogyha nem is fenyegeti semmi veszedelem a gyermekek erkölcsét, vagy vallását, háthogyha az uj igazgató csakugyan rátermett az iskola vezetésére. Miért addig türelmetlennek lenni, mig nem látunk eredményt, mig meg nem győződtünk arról, hogy gyermekeink rossz kezekben vannak. Ugy-e bár ez türelmetlenség, de talán türelmetlenség egy ismeretlent elitélni s felette pálcát törni, csak azért, mert katholikus. Az ártatlan gyermeki lélek őszinte és közlékeny, ugy-e cikkíró ur? Megtudjuk tőlük, hogy hogyan tanítják, hogyan nevelik az uj iskolában, de ezt már előre is merem állítani, ha baj lesz, nem a katholikus igazgató, avagy tanító, hanem a rossz igazgató és rossz tanító lesz annak az oka. Hogy Nagykárolyban felekezeti türelmetlenségről nem lehet beszélni, könnyű meggyőződni. Tessék csak a Katholikus Legényegyesület és protestánstársasköri mulatságok szereplőinek műsorát elolvasni, mily szépen megférnek egymás mellett a különböző felekezetüek, hisz testtestvérek vagyunk mi, szeretet hazánknak gyermekei. Attól sem kell félnünk, ha az uj tanítók közül egyik, vagy másik kongregánista lesz, hisz a vallásos ember talán nem veszedelmes, csak az álszenteskedéstől kell félnünk. Úgy látszik a kongregációval nincs tisztában az iró ur, különben nem állítaná, hogy a protestánsok ellen irányul és a felekezeti türelmetlenséget szítaná. Megmondon tehát röviden mi a célja: a hitéletet erősíteni, lehetőleg egyforma gondolkodású, egyirásu embereket, jobban mondva lelkeket tömöríteni, hogy együttesen egyes vallási kérdéseket megvitatva, egymásnak lelkúavára legyenek, vallásos életet vigyenek magukkal az emberek közé, az erkölcstelen, szóval vallástalan könyvek és lapokkal szemben a tisztességes sajtót pártolni és támogatni, nem rombolni, hanem építeni, nem támadni, hanem igazát védeni. Hol itt a veszedelem ? Hol itt a türelmetlenség? Vallásos ember türelmetlen sem lehet, talán csak nem vallástalan az, kinek jelszava „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.“ Nem kell tehát türelmetlenkedni. Egy nem kongregánista. HÍREK. Szent István király napja. Mint minden évben, úgy az idén is a szokásos ünnepségekkel ülték meg szent István napját a helybeli róm. katli. templomban. A hívek százai keresték fel a templomot s megjelentek az Istentiszteleten a megyei és városi tisztikar valamint a katonaság is. Ő felsége, születésének 83-ik évfordulóján, f. hó 18-án, városunk középületeire a nemzeti zászlókat kitűzték. D. e. 9 órakor pedig a plébániai templomba fényes segédlettel üunepi szentmise volt, amelyen megjelentek a vármegye, a város s a közintézetek vezető férfiai. A katonaság is kivonult a templom elé teljes díszben. Adomány. Pemp Antal praelátus kanonok a nagykárolyi kath. legényegyesületnek egyleti háza kölcsönének törlesztésére 100 koronát adományozott. Eljegyzés. Láng Ilonka kálmándi tanítónőt Láng Pál nagymajtényi kántortanitó leányát eljegyezte Srádi György szinfalui tanító. A szatmármegyei tűzoltó szövetség vasárnap tartja évi közgyűlését Szatmáron, melyen a nagykárolyi önkéntes tűzoltó egyesület mintegy negyven taggal vesz részt. A közgyűlést követő versenyen a nagykárolyiak 9-es számú szerelő-csapata fog részt venni. Az egyesületet Demidor Ignác és Falussy Alajos dr. fogja vezetni. Népünnepély. A helybeli Dalegyesület szokásos népünnepélyét f. hó 20-án tartotta meg a Lövölde-kertben. Már a délutáni órákban, mikor a rezes-banda rá-rázenditett lehetett látni a közönség érdeklődéséről, hogy az idei népünnepély is — dacára az esőzésnek — meghozza a várt eredményt. Szép számú közönség vonult ki a Löveldébe, hol kezdetét vette a különbnél különb mókaság. Majd megejtették a tárgysorsjátékot, melyben az első dijat 1 arany órát a 685. számú belépődíjas sorsjegy nyert meg. A nyeremények már átvehetők. Iskolai hir. A nagykárolyi állami polgári fiúiskolában a beiratások szeptember 1. 2. 3. 4. és 5. napjain d. e. 8 órától 12-ig fognak az intézet nagyhajduvárosi uj épületének helyiségeiben megtartatni. A beiratkozosnál a tanuló születési, iskolai és himlőoltási bizonyítványa bemutatandó. A beirási illeték 5 kor., a félévi tandíj 10 kor. A rendes tanulók javitóvizsgálata szeptember 2-án d. u. 2 órakor, a magántanulók javitóvizsgálata pedig szeptember 4-én d. u. 2 órakor veszi kezdetét. Beiratás. A nagykárolyi állami polgári leányiskolában (Nagyhajduváros-utca) a beiratások szeptember 1., 2.. 3. és 4-én eszközöltetnek mindenkor délelőtt 8 órától 12-ig. Szeptember 1-én délután 3 órakor kezdődnek a javító és különbözeti vizsgálatok. Igazgatóság. pörte el a tenger s nem maradt belőle hatalmas, kétes emlékeknél egyéb. Megnyugodtam. Utitársam rögeszméje romantikus, veszélytelen. Csak hadd beszéljen hát. Különös hangon folytatta: — Ah! A hullámok közti nagy éjszaka ! Én okoztam az istenek e bosszúját, rémületét, egyedül én! Kiraboltam őket. Felfedeztem az élet titkát. Érted ? Jól ? Eltöröltem a halált ! A szerelem csodája és diadala! Menyasszonyomért, akit a halhatatlanok elragadtak és kit el- hantolni készültünk, feltörtem a templom ajtaját, kinyitottam a titkos szentélyt és megláttam az írást, a szót, az igét, amely megtöri a halált, megrázza az életet, lelepzi az isteneket. Isten lettem magam. Erős akaratom folytán szerelmesem három nap óta kihűlt teteme meleg lett újra és rózsás. És én kikiáltottam elragadtatásomat a népnek. A halottak szomorú városa .őrjöngő csődület tanyája lett. — Kacagva, himnuszok hangjai között támasztották fel a halottakat. Felemelkedtek; az uj fényességtől káprázó szemekkel, de feledve a homályt. És talpazatukon az istenek szobrainak kőtestét iszonyat remegtette meg . . . A fehér füstbe burkolt vonat Nizza felé közeledett. Az erős, munkában nyögő gépezet éles sikolyai megszakították a békés vidéket. A különös tébolyodott arcán gyűlölet suhant át. Fokozódó izgatottsággal folytatta: — Igen remegtek az istenek, veszve voltak az emberi diadal folytán. Életöröm, általános rokonszenves részvét töltötte be az undok rothadás helyét. De én nem számoltam a kifosztott férgek követelő imájával. A romboló parányok és a rengeteg halhatatlanok között egyeszség jött létre, a gyilkosság mohó, sötét egyezsége. Egy éjjel a légköz fegyverbe öltözött, a felbérelt villám, a felszabadult hullámok a fellázított szelek engedelmeskedtek. Az istenek mozgósítása volt ez. Hajnalig tartott a csata s a hogy a nap fölkelt a győzedelmes föld helyett, hol az ember megtörte a halált, a le- csendesült Óceánt látta, amely mindent elborítva, az ég peremét nyaldosta. Utitársam elhallgatott, felindultan, mintha újra látná a végítélet napját. Majd hirtelen feliemelkedett s prófétai őrület fogta el: — Ezredévek múltak el azóta. Százszor és százszor haltam meg és százszor ébredtem uj életre. Mindegyik igy cselekszik. De az én agyam nem ismer soha feledést, az emlékezésnek ezt a gyöngeségét, ezt a gyávaságát. Egy célom van csupán, győzedelmeskedni a halálom ! És most, ezerkilencszáznyolc évvel a ti Krisztustok születése után, újra megtaláltam az írást, a szólt, az igét, amely halhatatlanná te- endi az embert. Érts meg jól. Én nem változtatok semmin, márt hisz ami valahol megszűnik, másutt újra keletkezik. Én a halál félelmet töröltem el csupán, ezt a pár pillanatnyi, de annál kínosabb érzést, a feloszlás, a jéghidegség érzését. Két héten belül megszűnik létezni az emberi halál. Akkorra már kiáltottam a mindörökre idvezült világnak titkomat. Nizza, a vonat megállt. A quaira ugrottam a tömeg közé. Az őrült zavaros tekintettel nézett rám. — Rosszul cselekedtem hogy mindezeket elmondtam neked. Ne szólj semmit, mielőtt rendeleteimet kézhez nem vetted. Ide küldöm majd értesítésemet, Nizzába. „Atlantisz“ pos- te restante. Itália valamely félreeső zugába vonulok most, hogy tervem kivitelét kellőképp mérlegeljem. Két hétre van szükségem mindössze. Most ugyan mit tehetnék ? Semmit! Ahogy a gőgös szavak elhagyták ajkait, megfordult s a fülke egyik sarkába húzódott sa vonat elindulásáig egy szót sem szólt többé. Egy idea ragadott meg hirtelen, hátha ez az ember csak mókázik, áprilist járat velem jókedvében? Sebaj! E lehetőség bár sértette önérzetemet, elsimította nyugtalanságomat és helyreállította idegeim egyensúlyát. Inkább nió: Gallérok gözmosása: tükörfénnyel hófehérre Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett. Hájtájer Pál Kézimunkák, glassé keztyük, Bútorok, szőnyegek tisztítása.
