Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-25 / 4. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 4-ik szám. hozta meg ezt a mozgalmat, melyet egy ideig el lehetett fojtani, de amely aztán mégis keresztül tört minden akadályon. Ezek a konstituciók azonban nem voltak végleges kialakulások. A régi kizárólagos abszolutizmussal szemben ezek is jelentékeny haladást jelentettek, de egyoldalúak lévén, lassanként a rendiségnek egy '.uj alakját teremtették meg, a kapitalisztikus vagy pénzgazdasági rendiséget. Ez a gazdasági és állami életbe belevitte az úgynevezett liberális irányzatotf Azt gondtam az úgynevezett liberális irányzatot, a gazdasági liberálizmust, mert ennek az igazi, nevezetesen az egyéni társadalmi szabadsághoz (latinul: libertás) semmi köze. Az ő egyoldalú doktrinerségével, mely a gyakorlati élet követelményei iránt kevés érzékkel birt, a nagy tömeget védtelenül dobta oda a nagy tőke ké- nyekédvének. Ezért lett hatásaiban antiszociálissá. Európa minden országában ez ellen úgy védekeztek, hogy fokozatosan lehetőleg az állam minden polgárát bevonták a képviseleti alkotmányosság jogkörébe. Ha a nemesi rendiség abszolutizmusát a vagyon alapján kialakult polgári osztály belevonásával lehetett megszüntetni, akkor a tőke abszolutizmusát a munka alapján bevont uj rend alkotmányos jogaival lehet legyőzni. Ez a jogos és méltányos alapja, az általános vér és pénzadó idejében, az általános választójognak, mely nemcsak Nyugateurópa minden államában, hanem még a Balkán-országokban a kulturális állapotok szerint is több, kevesebb korlátozással minden állampolgárnak, adócenzusra való tekintet nélkül vagy legalább minimális adócenzussal ad képviseleti jogosultságot. Ebben a természetes fejlődésben Európa minden nemzete és állama megtette azt, amit az idők tőle követelnek, csak Középeurópa két állama maradt hátra. Az egyik részben Porosz- ország, mint tartomány, a tartománygyülési képviselet választásánál — de a német birodalomi gyűlésen való képviseltetésnél a porosz állam polgára szintén az általános és titkos választás jogát élvezi. A másik pedig Magyarország, a választási visszaélések klasszikus hazája és itt a hátramaradottság a képviseleti rendszer minden fázisában (a községi, törvényhatósági és országgyűlési képviselők választásánál) jelentkezik. S most ütött a végső órája, hogy mi is a kor színvonalára törekedjünk, mert a csökönyösség e tekintetben még mindig forradalomra vezetett. Természetes dolog, midőn mi a választójognak olyan reformjáról beszélünk, mely igazi és hamisítatlan népképviseietnek veti meg az alapját, mi a jogkiterjesztésnek elkerülhetetlen keresztülvitele melleit, sót jóformán az elé kell, hogv helyezzük azokat az intézkedéseket, melyek a választás tisztaságát biztosítják. Itt megint a titkos választás áll mint alkotmánybiztosíték első helyen s azért jelenleg az egy Porosz- ország kivételével minden európai államban ezt gyakorolják. Megjegyzendő, hogy midőn mi a titkos választási módról beszélünk, mi ezalatt nem azt a svindl-módszert értjük, melyet nálunk a törvényhatósági bizottsági tagok választásánál gyakorolnak. A nyugateurópai államok sokféle tapasztalatot szereztek már, hogy a titkos szavazás mellett minő visszaéléseket lehet elkövetni és hoztak is törvényeket azok ellenében. Nálunk, hol a választási korrupció oly általános, hol, úgy mondhatom, azt csaknem magától értődő dolognak tartják, a lehető legszigorúbb törvényeket kell hozni mindennemű visszaélések megfékezésére. Nem akarunk e cikkünkben a kormány által beterjesztett választójogi reformjavaslat részletes bírálatába bocsátkozni. Annyit azonban a mondottak után mindenki beláthat, hogy ez a javaslat, némi külső forma változás mellett, nagyjában és lényegében, a régi állapotokat kívánja fentartani s hogy ennélfogva az alkotmányfejlődés és a gyengék védelme szempontjából semmit sem jelent — lehet, hogy mínuszt, azaz apadást is jelent. A jogkiterjesztés tulajdonképpen csak a papiroson van meg, mert ha a jog gyakorlata végett a személyes jelentkezést kívánják, talán a gyakorlatban kevesebb szavazó lesz, mint most volt. Az egyedüli haladás a szavazás decentralizációjában van, — de a nyilvános szavazás mellett ez minden faluban háborúságot jelent, Ha a mi választásaink eddigis fölértek egy kis ostromállapottal, ezután a nagy ostromállapotokat hozzák ■ agukkal. Megemlíthetném ugyan még, mint érdemet, az úgynevezett alkotmányos költségek megszüntetését de azért más módon a szavazatvételnek és leplezett vesztegetésnek tág kapu nyílik. A rendkívül igazságtalanul beosztott választókerületek uj és igazságos beosztásánál pedig még egészen tájékozatlanok vagyunk. Nem tagadjuk, hogy a sok évi mulasztás miatt, most rendkívül nehéz fordulat előtt állunk. Midőn népképviseleti reformról van szó, nem szabad a francia kapkodó methodust választanunk, mely régebben csupa ekszperimen- tálásból állott, s egyik ülésszakról a másikba választotta meg a népképviselet alapelveit, — de azért, annyi halogatás után, mégis egyszer egy határozott lépést kell tennünk. Ne verjük az időt agyon statisztikázással. Bismarck mondotta, hogy a csaláson kívül, még három neme van a hazugságnak: a szükségbeli hazugság, a tréfa- hazugság! — és a statisztika. Állítsuk föl az igazságos, népünk viszonyainak és szükségleteinek megfelelő igazán demokratikus alapelveket, melyek a keresztény politikától követelt védelmet a gyengék számára biztosítják s teremtsük meg igy a szabad s fej lődő Magyarország aiapjait. így jutunk abba a csapásba, melyet számonkra a keresztény civilizáció és őseink példája megjelölt. A dalegyesület imngversenye. Végre hosszú hallgatás után a „Nagykárolyi Dalegyesület“, városunknak ezen legagili- sabb, művészetet kultiváló gárdája is hallatt magáról s rendez egy hangversenyt tánccal egybe kötve. Bár még emlékünkben él, hogy nem is olyan régen a dalegyesület által rendezett téli táncestélyek voltak ugv erkölcsileg, mini anyagilag a szezon legsikerültebb mulatságai, mégsem csodálkozunk az egyesület vezetőinek aggodalmak közt létrejött határozatán, mert bizony a múlt és a jelen között minden téren nagy megszakadás tapasztalható, nincs meg a folytonos sikert biztosító kapcsolat. Változtak az anyagi viszonyok. Keletkeztek uj, nagyobb reklámmal dolgozó egyesületek s igy bizony ennek a szerényen, de eredménnyel dolgozó egyesületnek, amely még hozzá elég szegény is ahhoz, hogy városát úgyszólván egyedül reprezentálja mindenhol, ahol a művészi életről kell tanúságot tenni, — nagyon meg kellett gondolnia a dolgot, hogy a jelen viszonyok közepette egy önnálló estét rendezzen. Hogy estélyt rendezett a saját pénztára javára, még is jól cselekedte, mert estélyének, ha van belátás, sikerülnie kell. Elvégre eddig úgyszólván minden más egyesület sikerét előmozdította s igy remélheti, hogy a többi egyesületek tagjai is támogatni fogják s mindazok, akik megbecsülik és előmozdítani szeretik a művészetet. A meghívók a napokban mennek szét, amelyen a műsor tanúskodik arról, hogy a farsangi táncestély keretébe illesztett hangverseny nívós, méltó az egyesület művészetet kultiváló intenziójához. A hangverseny folyó évi február hó 2-án V28 órai kezdettel a kath. legényegyesület szép nagy termében lesz megtartva a következő műsorral: 1. Magyar népdal egyveleg. Előadja a Dalegyesület. 2. Mendelssohn Fis moll ábrándját és Székely Imre Op. 7. magyar ábrándját zongorán előadja Sarkady Birike urhölgy. 3. „A nyolcadik pont“. Vígjáték egy felvonásban Mergertől. Személyek: Dureuil ten- geréssz kapitány Csanálosi Jószef, Santenis Julia unokahuga Patz Mariska urhölgy, Gerard Raoul Szolomájer István, Róza szobaleány Kaizler Erzsiké urhölgy. 4. Neményiné Szelénéi Ilonka úrnő énekel s zongorán kiséri Vitek Károly zenetanár. 5. Kiss József: „Gedővár asszonya“ melodráma, zenéjét szerzé : Heidberg Albert. Előadja : Füzes Anna urhölgy, zongorán kiséri: Sarkady Birike urhölgy. 6. Zöllner Károly: „Étlap“. Előadja a Dalegyesület.. A szép és változatos műsor után tánc s éjfélkor tombola játék lesz a régi dalestélyi szokásokhoz híven. Színészetünk. Az elmúlt héten ismét gazdag és változatos műsort játszott le a színtársulat. Úgyszólván minden héten egy-egy újdonsággal előzzük meg a szatmári bemutatókat. Hogy a közönség elég gyéren látogatja a színházat, az előttünk igazán érthetetlen. Szombaton a pesti színpadokat megelőzőleg „A kis barátnőt“ adták. Ä gyenge és üres darabban egyedül színészeink buzgalmát és a Neményi-pár sikerült alakitását tudtud élvezni. Szépen énekelt Juhos Margit is. Vasárnap d. u. a „Gésák“ régi jó darab került színre elég felületes előadásban, amin azonban nem is csodálkozunk, hisz a darabbani szereplők annyira igénybe vannak véve, hogy arra nem csoda, ha súlyt nem fektetnek, ahol legfeljebb maguknak nyújtanának művészit. Bár ez sem volna felesleges ambíció. Este a „Piros bugyelláris“ került előadásra. Helyeseljük, hogy néha-néha ezt a műfajt is emlékünkbe jutni készteti a direktor, bár a társulatnak kevés tagja van, aki népszínműben használható volna. Legalább az előadás erről győzött meg bennünket. Neményiné első rangút nvujtott. Hétfőn Füzes Anna betegsége miatt a „Lili“ került sorra. Fényes tehetségét csillogtatta Szigethy Irén. Szépen énepeit, temperamentumosán táncolt, szóval teljes sikert aratott. A többi szereplők Csáki, Gáspár és Pelsőcy is igen jók voltak. Kedden „Ábrahám a menyországban“-t láttuk ismételten majdnem üres ház előtt. Ez aztán rá is nyomta bélyegét az egész előadásra. Talán csak Kun Dezső ambicionálta szerepében a tökéletes nyújtását. Szerdán a „Boccacció“-ban gyönyörködtünk. Maga a darab szépsége teljes összhangban volt az előadás jóságával. Gyönyörűen énekelt Juhos Margit, szépen játszotta Kun, Gáspár és Bay szerepét. Csütörtökön Földes Imre „Nincs tovább“-ja került bemutatóra. Radó Rózsi, Boros, Csáki és Stella Gida értek el a kellemes darabban sikert. Pénteken „Berkovits és társá“-t ismételte meg a színtársulat. A jövő heti műsort Füzes Anna betegsége miatt összeállítani nem lehetett. Egy zsarolási manőver. Abból az alkalomból, hogy Vetzák Ede, vezérigazgató az ellene megkisérlett zsarolás miatt Ungváry Lajos züllött asztalossegéd ellen feljelentést tett, — egy és ugyanazon forrásból ugv a fővárosi, mint a vidéki sajtóban valótlanságtól hemzsegő, — szenzációs meséket tartalmazó közlemények jelentek meg. A Szamos politikai napilap felelős szerkesztője a szatmári kir. törvényszéknél levő iratokat átvizsgálván következő cikkben ismerteti lapja mai számában a való tényállást: Fővárosi híradás nyomán mi is részletesen megírtuk azt a rejtélyesnek látszó esetet, amelyben egy zsarolással megvádolt ember — a pesti híradások szerint, Kollár Lajosnak hívják, de a valóságban Ungvári Lajos a neve — védekezésben titokzatos históriát adott elő arról, hogy Nagykárolyból Budapestre utaztában egy utitársa elmondotta neki, hogy 28 év előtt a nagykárolyi piacon elveszített egy sárga bőrtárcát, amelyben 80—86 forint készpénz volt. Ungvári — igy szólott a vallomása, amit a nyomozás során előadott a kispesti rendőrségen — a mese hallattára emlékezni kezdett, hogy ő 28 év előtt, mikor Nagykárolyban asztalosinas volt, látta, hogy egy kereskedő a pénztárcát felvette a földről. Mivel azóta ebből a kereskedőből vagyonos és tekintélyes ember, bankigazgató lett, Ungvári levelet irt az illető úri embernek, akit figyelmeztetett arra, hogy adjon nagyobb összegű pénzt annak a megkárosított embernek, akinek ő — Ungvári — a nevét és címét sem tudja, mert ellenkező esetben feljelenti a nagykárolyi hatóságnál.
