Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-15 / 25. szám
V. évfolyam. Nagykároly, 1913. junis 15. 25-ik szám. Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: E^ész évre .............................. .. 8 korona. Félé vre .. .. ..............................4 „ Ne gyedévre .., .............................. 2 „ Ta nítóknak egész évre..............................5 „ Fe lelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZAÖÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZ („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. — Nyilttér sora_40 fillér._____ Uj pártalakulás. Tisza miniszterelnökké kineveztetése nem semmisitétte meg, hanem csupán elodázta az uj pártalakulás kilátásait. Bizonyos tekintetben azt lehet mondani, érleli a dolgot, mert mig, ha most vetődik fel a kérdés, esetleg bizonyos mellékkörülményeken, személyi kérdéseken megbukhatott volna, addig azon pár hónap alatt, amire a Tisza kormány életét taksálni lehet, szépen minden tekintetben rendbe jöhet a dolog. Az ellenzéket végleg meggyőzni látszik a Tisza hirtelen kinevezése, hogy vele mint koalícióval, mint lefelé 48-as elvekkel pompázó politikusokkal Bécs- ben szóba nem állanak. Egységes és életképes 67-es párt kel', melynek kezébe nyugodtan adhatják az ország kormányát. Addig mig ez be nem következik, tartják a munkapártot bármilyen kétségbeesett eszközökkel is. A Kossuth-pártban szemmel láthatólag meg van a hajlandóság a 67-es alapra való átmeneteire, de nem merik Justhéktól. Félnek, hogy ha Justhék mint 48-as ellenzéki párt fennmaradnak, ösz- szes válásztóikat elszedik és őket erkölcsileg is alaposan megtépázzák. Ezért kötik magukat ahoz, hogy Justhék is menjenek velük. Ennek a célnak elérését szolgálná az, hogy első sorban a 48-as pártok egyesüljenek, hogy ha egyszer Justhék bekerültek a közös karámba, akkor köny- nyebben bekerülhetnek a 67-es akolba. Ámde Justh Gyula átlát a szitán és elébb leakarja szegezni Kossuthot, Károlyit és Apponyit a*48-as programrnhoz. Nem hisszük, hogy Justhékkal boldogulni lehetne, ellenben hisszük, hogy Kossuth és társai mégis feladják 48-as elveiket a kormányképességért. Ez esetben azonban a tisztelt 48-as honatyák saját becses egyéniségükön kívül semmit sem hoznának az uj pártba, mert választóik azok mind Justhoz szegődnének. A 48-asok helyeit az uj pártnak máshonnan kell magát kiegészíteni és ez máshonnan nem történhet, minta munkapártból, miután a szociálisták és nemzetiségek ma még nem számítanak. A munkapárt egyrészének átvedlé- sére megvan a lehetőség. Tisza kinevezését vajmi kevesen fogadták szívesen. Érezték, hogy az erőszaknak egyszer csak végének kell lenni és minél több vétetik igénybe, annál rettenetesebb bukás következik be utánna. Tisza sikerében senki sem bizik, mert tudja mindenki, hogy csak egyre fokozódó erőszakkal tarthatja magát. A legutóbbi választások, főleg a nyírbátori, sivárnak festik a munkapárti jövőt. Nemcsak nincs népszerűség, de a pénz is felmondja a szolgálatot, mert a vérszemet kapott választók oly óriási öszszegekről beszélnek, hogy azt előteremteni az ország egész vagyonának elpana- mázásával sem lehet, pedig most mára Désy-per után a bankok is óvatosabbak lesznek. Aradon Tisza szinte biztos bukásnak néz elébe, a fővárostól bizalmatlanságot kap. Két oly dolog, mely Bécs- ben a prestige-t nagyon lerontja. Ily helyzetben a Zichy János körül sorakozó elégedetlenek csoportja egyre nőni fog és a Kabos Ferenc-féle intrikák is megújulnak. Szinte lehet látni, hogy egy nehéz pillanatban hogy fordul Tisza ellen a párt egy része, hogy egyesülve az ellenzékkel, mint többség ledöntsék a nagy bálványt a magyar politikai élet piedestáljáról. Ezen időre azonban az egységes ellenzéki 67-es pártnak készen kell állani Kossuthékkal, vagy a nélkül az mindegy, mert a szám nem sokat tesz. Amint a hatalom a kezükbe jut, lesz párthivő elég és Tisza majd a geszti magányában elmélkedhet megint az emberek hűségéről és kovácsolhatja nagy nemzetmentő terveit a jövő számára. Világi erkölcstanitás. Az igazságok, melyekből emberi jogaink és emberi kötelességeink fakadnak, a fejlődéstan, a kísérleti lélektan és társadalom-gazdasági meglátások. Darwin, Spencer és Mas nélkül kő nem lehetne kövön a világi erkölcsben. A fejlődéstanból megtanuljuk, hogy iyiily messze alulról jövünk, milyen sivár, rossz (fölFöldbirtokosok figyelmébe! A Nagykárolyi „ÖNSEGÉLZŐ NÉPBANK“ áruosztálya a mai nehéz pénzviszonyok meilett is *HMl folyásit előleget előnyös feltételek mellet 1913. évi termésű búzára és rozsra. Az aranykezű leány. Irta: E. V. H. Boldwin. — Gratulálok! — szólt Mr. Harris, amikor berobogott Tyler John ügyvédi irodájába. — Köszönöm, — felelte barátja, vigyázva, hogy nagyon elbizakodottnak ne lássék. — Sohasem hittem volna, hogy megteszed, John 1 — szólt Mr. Harris. — Már mindenki föladott téged, mint reménynélküli agglegényt. . . . Ez azonban épp kapóra jön az én kérésemnek, mert most talán gyengébb érzelmekkel vagy a másik nem iránt . . . Egy kis leányt szeretnék bejuttatni az irodába . . . — Nem tehetem, — vágott szavába hirtelen izgatottsággal Tyler — nagyon sajnálom, de lehetetlen! — Ha látnád, milyen csinos teremtés, — folytatta Harris — az öreg Parkernek a leánya. Pénzre van szüksége. A feleségemnek unoka- huga is és . . . — Nem tehetem! — vágott közbe idegesen Tyler. — Asszonyt ebbe a hivatalba ? Soha, soha többé! — Miért nem ? — kérdezte aggódóan Mr. Harris. — Nagyon hosszú történet volna az egészet elmesélnem, hanem majd rövid vázlatát adom . . . Mr. Harris egy kényelmes karosszékbe vetette magát és elkészült a történet meghallgatására. — Egyszer volt egy leányunk, — kezdte Mr. Tyler olyan hangon, mely legalább valami gyilkosságot vagy hirtelen halált sejtetett. — Egyszer! — ismételte Tyler és egy pillanatra sötéten elmerengett. A barátja türelmetlen lett és végre idegesen suttogta: — Öngyilkos lett? — Öngyilkos? — kiáltott fel Tyler a váratlan kérdéstől megdöbbenten. Remélem, nem ! De elmondom, mit csinált. Előrehajolt, egészen a barátja füléig és úgy dörögte: — Gyilkosságot követett el! Meggyilkolta az idegeinket, az üzleti frisseségünket, az érzékeinket, megölte a mi régi jó, kitűnő irat- kezelési rendszerünket! — Rendszereteket? — szólt Harris. — Ne mond ki ezt a szót! Gyűlölöm ! Mr. Harris ijedten elhallgatott. — Oh, igen, — folytatta az ügyvéd néhány perc múlva. — Volt egy női bojtárom. Az újságban hirdetést tettünk közzé: „Kerestetik egy hölgy levelezésre ügyvédi irodába. Szépség még nem ajánlólevél.“ Valahogy igy szólt. — Vagy egy tucat válasz jött. Majdnem egyforma volt. Nem tudtam választani. Becsuktam hát a szememet, azután kinyújtottam a mutatóujjamat. Reá esett a választás. Blake volt a neve. Blake Susie. Soha, soha ne ajánlj — szólt méla fenyegetéssel Harrishoz — Blaket vagy Susiet! — Nem volt csúnya leány. Aranyszőke volt a haja és te, tudom, nagyon csinosnak mondtad volna. Hanem a nyelve és a beszélő- képessége ! . . . — szólt szomorúan Tyler. — Az első napokban nem csinált sokat. Tett-vett, a papirosokat szellem módjára zörgette. Gondoltam, szereti a hangos elfoglaltságot. Azt is észre vettem, hogy a haja, mint az arany csillogott az asztalán álló villamos lámpa fényében. — Igazat szólva, akkor nagyon el voltam foglalva nem sok figyelmet vetettem rá. — Egyik reggelen, körülbelül egy hét múlva, a mikor bizonyos iratokkal hivattam, igy szólt : — Mr. Tyler, szabad kérdeznem valamit? m
