Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-08 / 24. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 24. szám. Ébredjünk katholikus öntudara. „Tota pulcrha es, sponsa Christhi!“ Irta: Klíma István. Ignoti nulla — tartja a régi latin költő, Övodius; amit nem ismerünk, amiről nem tudunk, aziránt| nem is fogunk lelkesedni. S ha valamikor, akkor mindenesetre ma, az Egyházról kell ezt hangsúlyoznunk. Ma — mondom, — mikor nem egy középiskolai tanuló, de még az egyszerű falusi ember is szinte alig vehet kezébe nyomtatott papírlapot anélkül hogy lelkének kárát ne vallaná: mikor nemcsak uton-utfélen, de még a tudomány tanszékeiről is nem egyszer eddig vallott erkölcsi és vallásos fölfogásnak nyílt árcul csapását kell szemlélnie. Avatlan, kontár kezek turkálnak lépten-nyomon legszentebb vallásos és hazafias eszményeink között a tudomány és fölvílágosodás leple alatt akarják az emberek, de különösen a fiatal nemzedék lelkét megfosztani attól, amit többé vissza nem adhatnak, semmivel sem pótolhatnak: a hitet és szeretetet s a legnemesebb ideálokért való lelkesedést. Hogyan fog tehát az ilykáros befolyások között fejlődő ifjú annak idején a kaholikus felfogás melletti síkra szállani, ha vallásáról, egyházáról mindig csak rosszat hall és olvas? Nem hiszem, hogy csalódom, ha azt tartom: e sajnos tény nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kevés az emberünk, akinek katholikus öntudata volna, aki aztán a parlamentben is, de meg a mindennapi élet mezején is védelmezőjévé válnék a keresztény világnézetnek. Mert hát mi is az a katholikus öntudat ? Bensőnkben éizett tudata annak, hogy egyedül a katholikus kereszténység rejti- magában azt a mély erkölcsi erőt, mely az emberi élet minden változandósága és sokfélesége között úgy az egyéni, mint a társadalmi boldogulás létfeltétele s ezen meggyőződésnek az egész vonalon való érvényesítésére irányuló tántoríthatatlan munkásság. Erre kell szert tennünk. De hogyan ? Mindenesetre és elsősorban csak úgy, ha iparkodunk megismerni a katholikus vallásunkat. Ha nem akarunk féllelkek, ingó nádszállak lenni, ha azt akarjuk, hogy a tűnő és múló társadalmi fölfogások kavargó áradatában legyen valami, melybe lelkünk kapaszkodhassék, ak kor nemcsak az Egyházat ért mindennapi megalázásokat iparkodjunk magunkban ellensúlyozni, hanem — és főleg — arra kell törekednünk, hogy a keresztény katholikus éiet gyakorlása és okos tanulmány által vallásunk értékét fölismerni, hitünket megbecsülni s ami ennek természetes következménye: szerelni megtanuljuk. S erre nézve én egyik igen alkalmas ezköznek tartom az Egyháznak tanításában és intézményeiben, de kivált a történelemben való komoly tanulmányozását, mert jól jegyezzük meg: az egyház szemébe mer nézni az igazságos történelemnek, nem kell félnie tőle hisz az neki legföllebb apológiája lehet. Óh! jámborhangu vizimadcirak S lehullott szirmok a habok alatt! Emberek között hasonlón megyen : Zsarnok az erős a gyengébbeken. VII. Elácsorgok a Pötörke-malomnál . . . Garat mellett dudolázgat a molnár; Szép szál legény, pörge bajsza fekete, Leánynépség irul-pirul mellette. Zakatolnak a kis malom kereki, Kristálytiszta patak vize kergeti, Lám, a malom kivül-belül egyforma! Szerelemnek vadgalambja szállt oda. Vili. A tatai várnak ives ablakában Napsugárral játszó, örök némaságban. Hejj! ha a vén falak megszólalhatnának! Megszívlelnénk vájjon áldásosztó szavát S feltámadna újból a meghalt igazság, Emlékül annak az ott lakott királynak ? Ha e fáradságot nem röstelljük, akkor lassanként egész máskép fog előttünk állani az a „sötét“ „Középkori“ stb. jelzőkkel agyoncimzett Egyház. Fokrol-fokra kibontakozik majd az ellenfeleinktől ráhányt rongyokból, leesik arcáról a hazug lepel s mint Megváltónk jegyesének, újra ragyogni fog tiszta, babérkoszorus homloka a fényes napsugarakban . . . Ekkor már sem a kétes erkölcsi és szellemi nívójú egyének újságcikkei, sem katedráról elhangzó tudományos szólamok nem fognak bennünket megzavarni vagy csak egy percre is bizalmatlanná tenni a katholikus életfelfogás iránt. Meg leszünk ugyanis győződve, hogy egy oly páratlan világtörténeti jelenséggel, aminő Egyházunk vagy annak fönséges magasztos tanítása — néhány frázis vagy kirohanás keretéken „leszámolni“ — bárki részéről is — sajnálatra méltó vállalkozás. Sőt inkább bizonyos önérzettel kiáltjuk a világba a protestáns Harnack szavait, hogy t. i. Egyházunk „fölnevelte a román-germán népeket (no meg a magyart is!!) az ifjú népeknek keresztény kultúrát adott és nemcsak adott, hogy aztán az első lépcsőnél megállítsa, nem, hanem valami továbbfejlődési tehetséggel is megajándékozta és ezt a haladást majd egy évezreden át egymaga vezette“ ; „eszméket szolgálatod, megjelölte a célokat és fölszabadította az erőket“. Emberekre fogunk akadni, tetőtől talpig katholikus emberekre, akik a leg- különközőbb életviszonyok között is katolikusoknak mutatták magukat. Nem fogjuk mi is azt hinni, mit még harmincöt év előtt is szél- tében-hosszában hirdettek és hittek, hogy t. i. katholikus vallás és tudomány összeférhetetlen fogalmak. Ellenkezőleg, tudni fogjuk, hogy a tudomány éppen a katholikus Egyháznak köszönhet legtöbbet. S ha a régi nagy tudósok ; egy Ágoston, Aquinói Tamás, Copernitus stb. katholikus lelkülete érintetlenül hagy bennünket, ha az iskolában hagy bennünket, ha az iskolában vagy egyébütt belénk oltott balhit alapján „előtünk csak az újabb idők tudósai számítanak“, vallásos öntudatunk fölébresztésére — azt hiszem — elég lesz Arago, Biot, Co- lumb, Faraday, Fizeau, Foucault, Galvani, Je- ule, Regnault, Rumford, Secchi, Volta, Pasteur, Semmelweiss, Lister s a többek példája: ha Mária-tiszteletünk gyönge, elmegyünk Descartes- hoz, ha tudni óhajtjuk, mi a hitélet, Carnot- hoz és Monge-hoz; fordulunk. Tudni fogjuk, hogy a művészetek minden ága (kivált az építészet, szobrászat, festészet, zene, költészet, ének) a katholikus vallásban lelte legnagyobb mestereit; tőle kölcsönözte legmagasztosabb eszméit s neki szentelte legszebb alkotáséit. S önkéntelenül fogjuk aláírni — és pedig kiváltkép az európai keresztény művelődést illetőleg —■ Goethe szavait, ki nem átallja 1814-ben Riemer-nek irva, kijelenteni, hogy „. . . die Menschen sind nur so lange productiv (in Poäsie und Kunst), als sie noch religiös sind“. SIX. Nagykoronás szjlfák alól Szinváltozatos, őszi képet És csillogásos Hómezőt Oly. áhítattal sohse néztek, Amint én néztem hosszú évsoron Korán reggel és hunyó alkonyon. X. Fövenyes domb alján ezüstös nyárfáknak Vastag gyökerei kinyaldosva állnak; Hínárral bogozott egynémelyik szála, A másik meg aszott s a szél is lóbálja. Sulykoló asszonyok térdig lubickolnak, Dolguk mégis kedvez a szapora szónak; Máskor elhallgattam hogy tereferélnek, Máskor figyelgettem: milyen a néplélek? Most ügyet sem vettek hosszas hahotákra, Elrévedez szemem tulsóparti tájra, Hogy félkörben nyúló Vértesek vizképe Híven kisérjen el idegen vidékre. Ha igy öntudatra ébred bennünk a katholikus, akkor nem fogunk majd Nikodémus- ként csak az esti homályban keresztet vetni magunkra, nem fogunk csak titokban eljárni a templomba, hanem fenkölt eszmék osztályosaihoz híven : emelt fővel, katholikus önérzettel, mindenkor és minden körülmények között nyíltan fogunk tanúságot tenni katholikus voltunk mellett. Katholikus meggyőződésünk erősségben az evangéliumi szegletkőhöz fog hasonlítani, mely az élet tenger-viharai között is az Egyház és Haza boldogulásának legmegbízhatóbb záloga leszen. Biztos, hogy a kisértés el nem marad ; s talán éppen a tudományok felől környékez meg. De nekünk nem fog már árthatni, előttünk lesz Cauchy, a tudományosság eme csillaga, aki a XIX. században ki merte és tudta mondani: „Én keresztény vagyok, vagyis hiszek Jézus Krisztus istenségében, úgy mint Tycho Brahe, Copernicus, Descartes, Newton, Libnitz, Paskal, Grimaldi, Euler, Guldin, Gerdil; mind valamennyien a nagy csillagászok és matematikusok a múlt században. Katholikus is vagyok, mint volt a többség közülök. A keresztény hitnek minden nemességét és egész nagylelkűségét örömmel megtaláltam fenkölt barátaimban: a kristálytan megteremtőjében (Hanny), a chinin és sthetoscop fölfedezőiben (Pelletier és Laennec) s a dinamikai elektromosság megalkolóiban. (Freycinet és Ampére.)“ Ha ily férfiak után indulunk s meg van bennünk a jó szándék, akkor „aki nincs velem, ellenem van“ elvénél fogva annak idején szint fogunk vallani katholikus fölfogásunk mellett s attól se jó-, se balsors, se barátság, se gonosz indulat el nem fog szakítani bennünket. Nincs más hátra: ismerjük meg tanuljuk megbecsülni Egyházunkat s akkor biztosak lehetünk a felől, hogy az életben érezni fogjuk áldásait s mi is nem megtagadni, de „in spi- ritu et verdate“ szeretni fogjuk. HÍREK. Személyi hir. Ádámossy Béla csendőr- százados hatheti szabadságra megy Portoroséba. Helyettesíteni Grabovszky Béla nagybányai csendőrfőhadnagy fogja. Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete f. hó 8-án d. e. 10 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyűlést tart, Tárgysorozat: 1. Belügyminiszter ur által jóváhagyott építési szabályrendelet 11. módosításának kihirdetése. 2. A vármegyei törvényhatósági bizottság által jóváhagyott piaci helypénzszedési szabályrendelet kihirdetése. 3. Dr. Vetzák Ede ügyvédnek mint vb. Wagner István csődtömeggondnokának bejelentése Wag- István képviselőtestületi tag csőd alatt állásáról. 4. A nagykárolyi önkéntes tűzoltó egyesü- sület 1912. évi jelentésének bemutatása. 5 Szat- már-Németi sz. kir, város megkeresése vásár- nap áthelyezéshez leendő hozzájárulás iránt. 6. Szatmár-Németi sz. kir. város megkeresése vegyvizsgáló állomás felszerelési költségeihez hozzájárulás iránt. 7. A vásárvámjog és piacterület megvétele tárgyában gróf Pappenheim Szigfridné Károlyi Erzsébet grófnővel megkötött szerződés jóváhagyása. 8. A vásárvámjog és piacterület megvétele céljaira szükséges 200,000 koronányi összegnek kölcsön utjáni megszerzése tárgyában érdemleges intézkedés és határozat. 9. A Cservenyák Antal és neje- fele tanulmányi ösztöndíjra vonatkozó alapitó oklevél megállapítása. 10. A Jordán Ferenc-féle tanulmányai ösztöndíjra vonatkozó alapitó oklevél kiegészítése. 11. A vadászterület bérbeadása tárgyában megtartott árverés jóváhagyása s a szerződés megkötése iránt intézkedés. 1913. alj. k. sz. 12. Bejelentés arról, hogy a 240— 1911. kgy. sz. véghatározat folytán megkísérelt tűzifa vétel nem sikerült. 13. Előterjesztés az 1912. évi házi pénztári kezelési feleslegnek utkövezésre teendő felhasználása iránt. 14. A zárdatelekből kisajátított területre vonatkozólag megkötőt kisajátítási szerződés és vázrajz jóváhagyása. 15. Előterjesztés a takarékpénztári és zárdatelek előtt átfektetendő asphalt átfektetési Igmándi Reggeli zés előtt félpohár Schmidthauer-féle Használata valódi áldás gyomorbajosoknak, székszorulásban szenvedőknek Kapható helyben és környéken minden gyógyszertárban és jobb füszerüzletben. keserttviz Az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza. Kis üveg 40 fillér. Nagy üveg 60 fillér.
