Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-06-08 / 24. szám
V. évfolyam. Nagykároly, 1913. junis 8. ...... ■ ...............* 24-ik szám Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre .............................. Félév re Negyedévre .............................. Ta nítóknak egész évre................... 8 korona4 „ 2 * 5 , Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Dr. Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEK SZOMBATOS. === BPT Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. __ Nyilttér sora 40 fillér. __ Fo rdulat küszöbén. A Désy-per váratlan kimenetele egyszerre válságossá tette a politikai helyzetet és pedig oly mértékben, hogy a válságnak mérvét ma még áttekinteni is lehetetlen. A Désy-perben nem Lukács személye lett megbélyegezve, hanem az egész rendszer, mely az állami vagyon és a kormányhatalom kihasználásával szerzett pénzeken vásárolja össze a parlamenti többséget. Ha e per kimenetele miatt elbukik Lukács László, úgy ugyanazon conzekventiával el kell bukni az egész kormánynak s azonfelül Khuennek, Tiszának, kik a többséget ezen eszközökkel létrehozták. A kérdő pillantásokat az uralkodóra vetjük. Miként gondolkozik az ő becsületes lelke azon szégyenteljes állapotáról a magyar közéletnek, amely /nőst bírói Ítéletben nyert megállapítást? Ő tőle függ, hogy legyen végre Magyarországon úrrá a közvélemény saját akarata felett és ne befolyásolják azt illegitim utón szerzett pénzösszegek. A jelek már előbbi időkből arra vallanak, hogy Bécsben kezdik megelégelni a Lukács—Tisza rendszert. Andrássy Gyula már januárban egész pozitivitással merte kijelenteni, hogy a kormány két hét alatt elbukik. E feltevés ugyan nem bizonyult! valónak, de alapja feltétlenül volt és be nem következése a külpolitikai viszonyokban találja természetes magyarázatát. A külpolitikai válságos helyzet kényszerítő szükségességgé tette a belpolitikai válság kerülését és ezt tudta a kormány nagyszerűen kihasználni a maga javára. Ma azonban a külpolitika, ha nem is teljesen, de annyira rendben van, hogy miatta nem kell kerülni a kormányválságot s talán erre vezethető vissza, hogy már pár nappal a Désy-féle Ítélet előtt a bécsi lapok írogattak a Lukács fáradtságáról. A munkapárt megtette kötelességét, tehát mehet! Bécs sohasem volt háláda- tos. Miért is lett volna, mikor fizetett, az igaz nem a magáéból. Az ország pénzéből engedett zsebretenni a tisztelt magyar politikusoknak annyit amennyit akartak, hálát azonban nem Ígért, hanem mikor nem volt szüksége reájuk, ajtó elé tette őket. E sors várja most Lukácsot és talán Tiszát is. Bécsben helyesen járnak el, ha igy cselekszenek. Az odiozus katonai dolgok megvannak, amiket egy párt sem vállalt volna. Nemzeti engedményt tenni nem kell, csak a választói jogot és rendszert kell reformálni, aminek Bécs inkább barátja, mint ellensége és megnyugszik az egész ország. Ezen feltétel mellett a ház- szabály-revizió is megy, még az ellenzék szerint is. Ezt a feladatot azonban aligha bízzák reá a szövetkezett ellenzékre. A koalíció igen rossz emlékeket hagyott maga után, úgy fenn, mint lenn és különösen a játék a 48-as elvek hirdetésével, de meg nem valósításával egyáltalán nem tetszik Bécsnek. Az uralkodó bizonyára ragaszkodni fog a tisztán 67-es kormányhoz és párthoz. A munkapártot azonban fel kell frissíteni. Ma ott nagyon sokan benne vannak a panamákban s ezeknek távozni kell a közélet színteréről. El kell tűnni azoknak is, akik ellenzői a tisztességes választásoknak. Ezek helyett az Andrássy csoportnak és a néppártnak kell pótolni az uj alakuláshoz szükséges többséget. Azt hisszük nem csalódunk, ha végre kitárva látjuk kapuit a rég óhajtott uj pártalakulás lehetőségének. 67-es és konzervatív alapon, de a választások és általában a közélet megtisztításának programijával kell az uj pártnak belépni a magyar politikai világba. Ha az uj párt mindenkit felölel, ki ezen elveket vallja lesz elég népszerűsége és talaja ahoz, hogy a többiekkel minden vesztegetés és erőszak nélkül felvehesse a küzdelmet. Fizessünk elő az „Északkeleti Ujság“-ra. A Nagykároly! „ÖNSEGÉLYZŐ NÉPBANK" áruosztálya a. 1 ,, T PT a mai nehéz pénzviszonyok mellett is /"SPi ^5^ ligyeimeoe. folyósít előleget előnyös feltételek mellet 1913. évi termésű búzára és rozsra. Séták a Nagytó körül. Irta: Károlyi Tóth Lajos I. Kacskaringós, füves utón Bandukolok csendben, Hol a tavasz lehelete Szellöszárnyon leb ben, S erre sem látok soha Egyetlenegy lelket. Pedig itt a meggyötört szív Békülésre lelhet. II. Haragos-zöld, tűlevelű fáknak Titokzatos, halk zugásuk támadt. Miként ha most nem egyedül járnék, Sompolyogva, mint lézengő árnyék, Húzódik rám sok-sok bánatfelleg Múlt időkből kísértő szellemek. Egy hajlékony nyírfa fehérsége Átrepitett édes reménységbe. III. Aludjatok ti renyhe testek! Egyébre tán amugyse lestek, Csak arra, hogy eszem-iszom legyen, Amíg vitorláztok az életen, Bohó szivemmel én, ha pity maliik, Csatangolok már nagy magányban itt S beszélgetek füvekkel és a fákkal, Szavamra szólongat a szép madárdal; Virágkehelyben rezgő gyöngyöket, Melyek mögött szerény pók kötöget, Merengve bámulok. Csodálat. Mily fényözön lepi a tájat, A Vértesek fejére diadém Gyanánt Napunk ahogy felérkezvén. Hortyogjatok ti lusta testek! Nem is való ilyesmi nektek. IV. Csillagsugáros nyári éjnek Tücsök hadak lágyan zenélnek; Fodortalan tükrén a tónak Buvármadátkák ringatóznak ; A titkos résekből csapongva kél Álomszövő éjben sok denevér! Ebek csaholnak itt-ott vontatón A túlnan átfehérfdő falun. Imára kulcsolom a két kezem, Hogy elgyönyörködtetel, Istenem! V. Ne baktassunk tovább, Szerető családom! El is fáradnátok, Jó előre látom. Telepedjünk le hát Parti fűzfák alatt; Látni valónk ismét Egyre másra akad. Többet ér nekem mint Zajos mulatságok, Ha előszeditek Elemózsiátok. VI. A náderdöben vizimadarak Szélcsendes nap hangversenyt tartanak. Vékony füttyökön hümmöget — mi a ! ? És belebőgöz a — bölömbika. Náderdö szélén tavi növények Szépségversenyre összejövének. Vízililiom aranyszin kelyhét Kardélü sósak — keresztülmetszék.