Északkeleti Ujság, 1913 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1913-01-04 / 1. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Egész évfe Előfizetési árak: 8 korona. Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Félévre .. •• 4 „ Szerkesztők : Negyedévre • 2 „ Suták István Csáky Gusztáv. Tanítóknak egész évre .................... 5 „-------: MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON_______ Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) — Hirdetések ugyanott vétetnek fel. : _____________Nyilttér sora 40 fillér. Ve zércikk. — Közli: Dr. Suták István. — Olyan hétköznapi korholni az elmúlt hibáit s reményt fektetni minden alap nélkül a jövőben. Az uj évi vezércikkek ezen sablo- nából akarok eltérni, amikor a múlt nagy embereinek egy-egy elejtett, vagy épen alkalomszerű mondásával, igazságával akarok áldozni a múltnak. Mert ha évezredek, vagy századok forogtak is le ama kor óta, amelyben éltek, szavaik irányítók lehetnek az utókor számára s inkább szeretek a múlt igazságain törődni, mint a jelen kipró- bálatlan föltevévein. A múlt gondolkozói egy állami, társadalmi, szellemi és lelki életrend oly sok törvényét állították egybe, hogy azok igazságait közkincsül tekintheti mindenki, aki a mai életrendben is többet lát, mint naptolást s irányítója lehet a jövőben is azoknak, akik gondolkozva életet akarnak élni. * * * Sokrates, a bölcs, sokszor mondogatta, hogy ő semmit sem tud oly biztosan, mint azt, hogy nem tud semmit s mily sokan vannak, akik még ezt sem tudják. * Plútónak a görög bölcsnek, mikor valaki azt mondta, hogy őt sokan rossz hírbe keverték, azt felelte : „Mit tehetek egyebet, mint hogy úgy élek, hogy nekem higyjenek az emberek.“ * Kleanttesztől egyszer azt kérdezték: „Ki a leggazdagabb?“ A bölcs felelete az volt : „Az, ki a vágyakban a legszegényebb.“ * Thalestől ezt kérdezte valaki, hogy mi a legnehezebb és mi a legkönnyebb? A bölcs azt felelte: „Legnehezebb az embernek önmagát megismerni és legkönnyebb másokat ócsárolni.“ * Antisttenes amikor meghallotta, hogy őt valami gyarló emberek dicsérték, azt hangoztatta: „Félek, hogy a dicséret által nekem ártottak, vagy valami rosszat követhettem el akaratomon kívül.“ * Theophrastus, Aristoteles tanítványa, azt, mondá egyik vendégének egy lakoma alkalmával, ki mindig hallgatott: „Ha ostoba vagy bölcsen cselekszel, ha bölcs vagy akkor ostobán“. * Kratesz egy ifjút látott, aki a város egy magányos helyén egyedül sétált és kérdezte tőle: „Mit csinálsz itt egyedül ?“ „Magammal beszélgetek“ — feleié az ifjú. „Akkor ügyelj — válaszolt Kratesz — nehogy valami rossz emberrel állj szóba“. * Demonax Cyprusz szigeti bölcs látott egy szép ruhájára büszke ifjút sétálni. Oda lépett hozzá s azt kérdezte: „Ezt a szövetet nemde egy birka viselte te előtted?“ * „A világ meg nem szűnik boszan- táni azokat, kik nem hódolnak szokásainak“. Balzac. * „Bölcsességed legyen az őszhaj bölcsessége, de színed legyen az ártatlan gyermekség színe“. Schiller. * „Ha a szív egyszer feltalálta kincsét, nincs oly nagy ország, melyben mindezen fellegvárak, melyeket képzeletében felépít, elérnének.“ Br. Eötvös József. * „Ki tetteit a világ Ítéletéhez akarja szabni, vizet merit szitába.“ Rousseau. * „Mihelyt vágyaink parancsolnak, s ragadnak, szolgaságunk kezdődik.“ Br. Jósika. * „Mindenki csak önmagára számíthat biztosan.“ Schiller. * „Mig bízunk más erényeiben, jele, Esztendő utolsó napján. Én országom, birodalmam, Egész nagy világom Kiizdelmetes életemben Megvalósult álom: Szerető családom! Jöjjetek csak, énekeljünk S hálálkodjunk szápen, Hogy Istenünk úgy megáldott Az elmúló évben, Amiképp reméltem. Rendületlen, aki bízik Az egek Urába, Sohasem lesz annak a lét Kárhozatos átka, Akármeddig járja. Az ó évnek sírja előtt Uj reménnyel állok. Régi hitem lánghevét le Nem lohaszthatjátok, Modern Messiások! Boldogító birodalmam, Földi mennyországom, Küzdelmetes életemben Megvalósult álom: Szerető családom. Károlyi Tóth Lajos. Emlékezés. Irta: Francois Ribland. Desirée kisasszony az ósdi vidéki szalonban, a naptól szívott bútorok között, a villásreggeli menüjét vitatta meg. Fivére, Labutier ő eminenciája, a borgra- vei püspök, ki előző este érkezett, még aludt, s Desiére kisasszony suttogva beszélt, nehogy fölébreszsze. A két szélesre tárt ablakon át beözönlött a júliusi napsugár s a rózsák mámoritó édes illata, a melyeket zümmögve kerülgettek a méhek. Most lassan fölnyilt az ajtó és violaszin talárjában, frissen beretvált, pihent arccal belépett ő eminenciája. S mig a cseléd alázatosan meghajolt, testvére szinte aggódva kiáltotta: — Hogyan, már fölkeltél ? Hiszen alig aludtál, még pihenned kellet volna! — Ne aggódj, Desiéfem, ép oly felségesen aludtam a régi kis szobában, mint gyermekkorunkban, mikor még anyánk tündérmesékkel altatott el ágyacskánkban. A cseléd elébük tette a párolgó kávét és a kalácsot, s a két öreg testvér hozzáfogott egyszerű reggelije elköltéséhez. Mint fivére minden látogatásakor, Desirée kisasszony most is a múlt kedves emlékeit elevenítette fel. Hiszen ő csak ezekben élt. S á püspök elnézé mosolylyal hallgattá, mint aki eleve tudja, hogy mit fog hallani. — Dauvinné volt itt tegnap. Tudja, hogy itt vagy s megígértem, hogy első látogatásod hozzá vezet. — Jól tudod, édesem, hogy e kötelességnek nem a legnagyobb örömmel teszek eleget s igazán pusztán a te kedvedért keresem föl. Desirée egyenest a derűs, világos pillan- tásu kék szemekbe nézett: — Miért ? Nem értelek. Dauvinné legjobb legrégibb barátnőnk. — Igaz, — feleié szomorú mosolylyal a püspök — a legjobb, a legrégibb. Igazad van. S kalapját véve, már indult is. Lepkék kisérték utján s egy rózsaszál oly gyönyörűen mosolygott reá, kogy kísértésbe esett, letépje-e ? Desirée kisasszony még utána kiáltá : — Ne feledd megmondani Dauvinnének, hogy délután várjuk őt a leányával együtt, s ha esetleg Liane vőlegényét is ott leled őt is hívd meg. Visszatért á házba, mintha viszszerü arca félne a forró napsugaraktól, ő eminenciája pedig lassan megindult Dauvinné otthona felé, Miután átsétált, a ringó buzaföldön egy nyárfákkal szegélyezett sétányra tért. A sétány végén egy park rácsos kerítése látszott, a mely mögül már messzitől hallatszott egy frissen csengő, üde fiatal hang. Az agg pap megáit. A bokrok nyílásán keresztül egy sugáf fehérruhás alakja tűnt a szemébe. Kezével végigsimitotta a szemét . . . Hiszen ez maga DauvinHé . , . negyven év előtt t Mozdulni sem tudott.
