Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-25 / 21. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 21. szám. ököl uralkodik és nem a törvény. A házban keresztül gázolnak a házszabályokon, az utcán az embereken. És mindez miért? Csak azért, mert két érdekcsoport verseng a hatalomért. A nehéz pillanatok összehozzák az embereket. Az ellenzék nem Justh-párti része e pillanatban erősen tanácskozik, hogy megtalálja azt a középpontot, a melyen az összes bajok orvosolhatók, a választói reform azt a mérvét, amely megszünteti a mai gyalázatos korruptot, de azért biztosítja a történelmi osztályok, a magyarság megfelelő pozitiv- ját. A miniszterelnök álláspontja hir szerint ezen törekvéssel azonos. A két véglet Tisza és Justh bizonyára most is ellene lesz ezen helyes, igazságos megoldásnak, mert az egyik mindent, a másik pedig semmit sem akar, de szerencsére van az országban egy hatalom, mely a kellő pillanatban bölcsen intézkedik az ország dolgába, amelytől bizton remélhetjük, hogy hatalmi szavával a két gladiátort félreálltja és küzd, a küzdő teret szabaddá teszi a higgadt elfogulatlan emberek békítő munkája számára. A Yizsgák ellen. Májusban és júniusban, mikor az iskolákban közelednek a vizsgák, szociológusok, pedagógusok és a szegény szülők egyaránt irtó hadjáratra indulnak az évvégi vizsgák ellen, mint egy ember állanak csatasorba ellenök, követelve azok eltörlését. Régi már ez a mozgalom, de ezideig bizony vajmi kevés eredménnyel járt. Minden tanár, tanító, szóval pedagógus hatáiozottan a vizsgák ellen nyilatkozik. Tudják nagyon jól, hogy a vizsga a rossz, a hanyag tanulón úgy se segíthet és legfellebb arra való, hogy a szorgalmasabb tanulóknak elrontsa, vagy legalább is kisebbítse egész évi munkálkodásuk jól kiérdemelt jutalmát. A tanulók lázasan készülnek a vizsgákra. Még a hanyag és rossz diákon is erőt vesz valami hatalom, mely őt a tanulásra ösztökéli. Hát még a szorgalmas, a lelkiismeretes tanuló! — Nem. Olyan alávaló fráternek ne tarts. Még rosszabb vagyok. Én vagyok az ördög. A martalóc azt hihette volna, hogy lóvá akarják tenni, de a jövevény szeme világított, mint a salétrom. Kötelességszerüen keresztet vetett hát magára. — Minek kerestél fel ? — Hogy szórakoztassalak. Már nagyon el voltál savanyodva. Hoztam egy csomag kártyát is. Mulassunk. Világosságot cziholt ki ércfényü kovakővel, lilaszinü sziklán. A földre egy csomag kártyát dobott. Különös alakú játékkártya volt, a milyennel a francia királyok udvarában játszottak. Ötvenkétlapos tarokk. Mindegyik szép színes kézirajzzal felékesitve. Chartreusi barátok készítménye. A négy király Nagy Sándorról, Július Gézáról, Nagy Károlyról és Dávidról elkeresztelve. A királynők is mind bibliai, meg mitológiai alakok: Judit, Ráchel, Paliasz Aténe és Argina ; a fiuk régi hősök és lovagok : Hek- tor, Oresztesz, Lahire és Lancelot. Csinos kis csomag volt igy együtt. — Itt van az ördög bibliája — mondotta az idegen mosollyal. — Kipróbálhatjuk a szerencsénket. — Mibe megy ? — kérdé a zsoldos csillogó szemmel. —- Pénzbe nem játszhatunk — mondá az ördög — mert nincs egy megveszekedett rézpetákod sem. A lelki üdvösségedet sem teheted a lapra, mert már régen megértél a pokolra. De figyelj. Ha megnyered a játszmát, kiszaba- ditlak a tömlőéből. Ha elveszted, megvakulsz a félszemedre. Áll ? Sok a munka: néhány nap alatt kell átnézni azt a rengeteg anyagot, amit évközben tanultak. És a jó tanulóra mit hozhat ez az őrült készülés? Azt hogy épen olyan részből kérdezik, amit régebben tanultak és igy kevésbbé is tudja és rosszul felel a vizsgán. Fuccs a jó kalkulusnak, mert nem tudott felelni a vizsgán. A hanyag tanulón meg nem segít a vizsga. Nagyon könnyen meglehet ugyan, hogy sikerül neki jól felelnie a vizsgán, de mit ér el vele? Abszolúte semmit, mert azért ugyan át nem engedik, mert a vizsgán tudott valamit! Mire jó hát az a vizsga? Kielégítő feleletet nem igen kapunk. Tudják ezt jól a pedagógusok is, hiszen szaklapjaikban azért cikkeznek a vizsgák ellen! De még inkább ellene vannak a vizsgáknak a szülők! Hogyne, hiszen csak ők látják azt a rettenetes idegölömunkát, amit vizsgák előtt gyermekeik végeznek. Hajnaltól késő estig a könyv mellett ülnek és meggörnyedve szedik magukba a tudományt. Nem törődve egészségükkel, tanulnak napról-napra és soha sem kapják meg érte azt a jutalmat, amit joggal megérdemelnének. De nemcsak pedagógusok és a szülők, hanem maga a társadalom is fölemeli tiltakozó szavát a vizsgák ellen. Tudatára jutott a társadalomnak is, hogy a vizsga milyen haszontalan és lelketlen kínzás, mert már hetekkel előbb készülnek rá a növendékek éjjel-nappal állandó izgalmak, rettegések közt, aminek a vége vagy a szervezet lassankinti megölése, vagy nagyon sok esetben az önkényes halál. A statisztika kérlelhetetlen szigorúsága számokkal igazolja, hogy azon időszakban, melyben a vizsgák tartatnak, az öngyilkosságok száma 40—50 százalékkal is emelkedik Nem tűrheti hát a társadalom, hogy olyan intézmény kedvéért, amelyből rája haszon egyáltalán nem hárul, hanem ellenkezően kár, tagjainak egyrészét részben, vagy egészben feláldozza. Mindenki a vizsgák eltörlése mellett foglal állást és ez ideig még azért nem történt semmi érdemleges, gyökeres intézkedés ez irányban. Most aztán Nagyvárad megmutatta, hogy nem csak szóval tud küzdeni valami cél eléréséért, hanem mégis tudja azt valósítani. A közelmúltban ugyanis Nagyvárad város iskolaszéke elhatározta, hogy a községi iskolákban eltörli az évzáró vizsgálatokat és megszüntetvén azok jelentőségét, egyszerű évzáró ünnepségeket csinál belőlük. Nagy jelentőségű ez a határozat, mely — Helyes — felelte a zsoldos lázas remegéssel. Játszottak. De a katonának nem volt szerencséje. Minden ütése visszafelé sült el. Fején égnek meredt a sörte. Keze remegett. Vad dühvei csapta a kártyát az ördög felé. — Csalsz! — hörögte eszelősen. A következő pillanatban akkora ütés érte a szeme alatt, hogy eszméletlenül tántorodotta falnak. Mire felucsodott, az ördög eltűnt. S ha a földön szétszórt kártya és kifolyt félszeme világa nem emlékeztette volna rá, azt hitte volna az egészről, hogy álom. — Megálj! — dadogta eszelősen, összerakva a kártyacsomagot. — Próbáljuk csak meg. Ha Belzebub megint meglátogat, ne találjon készületlenül. Önmagának osztotta ki a lapot. — Gyakorolod magad ? csendült fel egy ismerős hang mögötte. Megfordult. Hát az ördög állott a háta mögött ismét. — Jól van, folytassuk ! — mondá az alvilági vendég. — Most a balszemedbe játszom. A lapot kiosztották. A katona most már jobban vigyázott. A hol tehette, megjavitotta a szerencsét. Julius Cézárt és Judit királynét zsebre- vágta s a kellő pillanatban onnan szedte elő. A társa nem vett észre semmit. — Nyertem ! — kiáltott fel a zsoldos vad örömmel, egy pillanat alatt összekapta a kártyacsomagot. — Helyes — mondá az ördög komor, vontatott hangon. — Szabad vagy. Mehetsz, a merre kedved tartja. Füstfelhő és gözpára árasztotta el a szűk odút és fergeteg módjára döntötte ki a sziklaméltó Nagyvárad liberalismusához. Igaz ugyan, hogy most még csak az elemi iskolák évzáró vizsgáinak az eltörléséről van szó, de ez is óriási haladás. Megvan törve a jég és ez a fő. A példa remélhetőleg számos követőre talál, a követők közt lesz hihetőleg a mi iskolaszékünk is. Elvégre ami iskolaszékünk tagjai is modern, felvilágosodott gondolkodású emberek, akik be látják e reform fontosságát. Bizonyára képesek megítélni, hogy ez a kérdés is teljesen megérett a megoldásra. Micsoda büszkén mutatnánk mi arra az iskolaszéki határozatra, mellyel eltörölnék az évvégi vizsgát és csinálnának belőle — a szülők és érdeklődők részvéte mellett, — egy iskolai ünnepélyt. Szabad ám nekünk is haladni, szabad am nekünk is felcserélni régi, kopott, kóros intézményeinket újabbakkal, jobbakkal, modernebbekkel! Próbálják csak meg! K. L. A Tűzoltó Egyesület műkedvelői előadása. A helybeli tüzoltó-egyesület f. hó 19-én tartotta meg estélyét a városi színházban a zene-egyesület, városi dalárda közreműködésével. Az estély — bár előzetesen megzavarta annak megtarthatását egyes szereplők visszalépése — fényesen sikerült erkölcsileg s anyagilag teljesen kielégítőnek mondható. Az Ízléses műsor minden egyes száma jó hatást ért el s nemcsak a szereplők rátermettségéről, hanem bizonyos tekintetben művészi invencióról tett tanúbizonyságot. Az ének- és zenekar Vitek Károly karmester mesteri dirigálásában kellemes művészi élvezetet nyújtott a közönségnek, amit valóságos tapsorkánnal és tomboló lelkesedéssel honorált. A mozi-előadás sok derűs hangulatot váltott ki a lelkes közönségből. Az „Elevenholt házaspár“ c. bohózat szereposztása elsőrangú volt. Nagy Irma Fűző Samuné szerepében igen ügyes művészi előadást produkált, kinek minden tekintetben méltó partnere volt Kelemen Alajos Fűző Samu szerepében. A darab sikere teljesen kettőjükön fordult meg. Jók voltak: Patz Mariska a komorna és Szabó Giziké a grófné szerepében. Nagy István az inas szerepében és Csanálossy a gróf szerepében. Az estély a kiadásokat levonva 267 kor. 66 fillér tiszta hasznot eredményezett. Az estély rendezését Demidor Ignác rendőrfőkapitány, tűzoltó főparancsnok végezte fáradhatatlan buzgalommal. börtön vasajtaját. A katona az udvarra zuhant. A szeme szikrázott a eséstől. Csak nehezen tá- pászkodott talpra. Késő ősz volt már. De tündéri fényben világított a telehold, mint egy fehérarcu kisértet. Alabárdjára támaszkodva aludt az őr a bástya mellett. Eleven lénynek sehol semmi nyoma. A fogoly álmélkodva nézett szét. — Itt mindenki alszik — suttogta — akár Csipkerózsa udvarában. Nem lesz nehéz kereket oldanom. Macskaügyességgel kúszott le a meredek falon. Térdéről és tenyeréről lekopott a bőr. Azért baj nélkül ért a földre. Egy pillanatra még visszanézett a kísérteties várra, melynek tornya a felhőkkel olvadt össze egészen. Azután, mint a ki csak rossz álomból ocsúdik fel, vállvonogatva indult el kővé meredt fenyőfák között a ködbevesző országúton. * E pillanattól kezdve rámosolygott a szerencse. Kóbor vitézekkel akadt össze, akiktől kártyán elnyerte minden pénzüket. (Mert a kártya meg volt még a tarsolyában, a világ minden kincséért sem vált volna meg tőle.) Aztán valami tiszta és csendes városkába vetődött valahol a szelíd szűzies szepesi grófságban, megtelepedett, feleségül vett egy özvegy korcsmárosnét (nem volt már fiatal, de jól tudott sütni-főzni s tisztán is járatta a katonát) s élt vidáman és boldogan, rqint valami tisztes lovag, vagy szorgalmas mesterember. Meghízott, kiszépült. Semmi gondja sem volt. Ivott, kártyázott és énekelt. Mentül többet játszott, annál inkább nyert. A kártyák
