Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-24 / 34. szám

2-ik oldal.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG

34-ik szám.

Társadalmi korlátok.

A világ rendjét vizsgálván, talán a legfurcsábbnak tarthatjuk, mikép némely ember legnagyobb érdeme, hogy ezt a világot becses megjelenésével megtisztelte.

Ezért az érdemért aztán busásan szedi a jutalmat. Az első hely mindenütt őt illeti; bárha nem dolgozik, ellenkezőleg, lopja az Úristen napjait, azért mégis csak ő a leghivatottabb erkölcsbiró, mert — született. Ez az egy tény elegendő jogcím arra, hogy egy egész életet áthenyélhessen, fáradozás nélkül tetszése szerint élvezhessen és a jogok tálából a legnagyobb kanállal menthessen. Van vagyona, tekintélye és embertársai közül még a legönérzetesebbek is meghajolnak előtte.

Némi önmegtagadásunkba kerül, hogy itt kine színezzük ezt az ellen tétet, mely a „született ur“ és a törekvő becsületes, szorgalmas ember élete közt oly kirívóan mutatkozik. Ám, ez nem lévén célja cikkünknek, ezúttal csak konstatálni akarjuk, mily különféle az emberek életküzdelme: egyik sima utón teher nélkül sétál, a másik terhek súlya alatt görnyed és csak kinnal-bajjal haladhat göröngyös sikátorokon.

De mégis, — mégis van e külörnbségben valami, ami az alsóbb ranguakat kiengeszteli sorsukkal. A munka öröme s munka után a jól teljesített kötelesség tudata gyönyörködteti a lelket s meggyőzi őket arról, hogy nem élnek hiába. Ott a sivár tunyaság, a iilki nyugtalanság elsenyveszti, eltompitja és vásottá teszik a kedélyt, emitt a munka buzgalma, a megnyugvás, a törekvés becsületes volta uj és uj tápot nyújt az alkotni vágyásnak. De ezenkívül még az a kecsegtetés is emeli a lelket, hogy munka révén a megérdemelt jutalomhoz jutunk, mely jutalom nemcsak a munka díjazásából, hanem a társadalmi állás emelkedéséből is áll. Ám a társadalmi állás előrehaladásnak határt szab a társadalmi előítélet. A legutóbbi évtizedek azonban sok társadalmi korlátokat döntöttek le, de nem mindegyiket. Vannak még mindig rangok és állások, melyekhez közönséges halandók nem juthatnak. Utjokat állják a kasztrendszer maradványai, melyek a különféle ranguak minden külső érintkezéze dacára tényleg mégis elkülönítik egymástól a társadalmi osztályokat.

— Természetes, — mondta ő, egyre csak engem nézve élénk pillantásával.

— De maga nem kisasszony a köténye szerint Ítélve, maga tehát kinyithatja nekem a rácsoskaput és akkor megvárom, mig a hölgyek hazajönnek.

Olyan bizalomgerjesztőén mosolygott, hogy szobalányi minőségemben nem tudtam megtagadni az ajtó kinyitását. Vagy nem nem szidta volna i:eg édesanyám Mariette-et, ha Deauc- lerné unokaöccsét a hőségben megvárakoztatja a kapu elptt? Néhány másodperc múlva már ott ültünk együtt az orgonabokor alatt. Erfeu- illes ur a legszeretetreméltóbb módon fölkért hogy folytassam a cseresznyebontogatást. Beszélgettünk és a csevegésünk olyan bizalmassá vált, hogy ezt vallotta be nekem:

— Nagyon örülök, hogy beszélgethetek magával . . . amig őnagyságáék hazajönnek. Ha nem volna kíméletlenség, kérdeznék egyet- mást magától.

Valami titkot sejtettem és szerencsét kívántam magamnak, hogy magamra kaptam a rózsaszínű kötényt, amely az alakoskodást lehetővé tette nekem.

— Csak tessék, uram !

— De Geneivéve kisasszonynak sem árul el semmit?

— Neki sem, uram. Ha ön tudná, menynyire fölösleges is ez !

— Maga igazán kedves . . . izé . . . kisasszony.

És se munka, se törekvés, se tudomány, se semminemű egyéni kiválóság nem teheti jóvá azt a hibát, melyet születésünk eltévesztésével elkövettünk.

De, amire nem képes a legragyogóbb tehetség. azt játszi szerrel elvégzi a szerelem. Csak lapozgatni kell Európa legmagasabb arisztokráciájának krónikáját és oly értékes fejezetekre akadunk, minőket a gyermekmesék legmerészebb fantáziája se gondol ki. Ez a krónika tanúja a kasztrendszer korhadtságának. íme, regény lesz az életből. Az etikett nem parancsol már a szívnek, hanem megfordítva. A hatalom, az erőszak nem győzi le a szív vonzódását, a szerelem győz, legyőzi a legnagyobb, legküzdhetetleneknek látszó akadályokat.

Hiába zárja az arisztokrata hűtlen nejét gyógyintézetbe, hiába őrizteti orvossal komor- nával, szolgaszemélyzettel, hiába még szuro- nyos őrökkel is, mégis megszökik szive választottjával, aki legtöbb esetben, rangban jóval alatta áll.

Az ily szenzációs szökésekből legelébb is az ötlik szemünkbe, hogy a társadalom mégis csak megszabadítja magát korlátáiból. Az a jelenség, hogy jórégen hasonló esetek alig történhettek, mig a jelenben a különféle ranguak házassága úgyszólván napirenden van, igazolja hogy a társadalmi osztályok közelednek egymáshoz, ami egyszersmind bizonyítéka annak, hogy nem messze az az idő, amikor a születés egymaga nem lesz elegendő jogcím a tekintélyre. A jövő a munka és nem az arisztok- raciójáé. A magas születés nem fog akadályozni senkit abban, hogy szorgalmasan dolgozzék, sőt ellenkezőleg, kötelességévé tenni, hogy közreműködjék embertársainak dolgos versengésében.

Ha majd nemcsak, a politika himes mezején fogunk találkozni az arisztokracióval es nemcsak szerelmes szivekkel fognak közeledni egymáshoz a különféle társadalmi rétegek, hanem a tudomány a kereskedelem és az ipar, szóval az emberi munkálkodás minden terén vállvetett igyekvéssel fognak együttműködni, remélhetjük, hogy társadalmi életünk meg fog edzeni es a nemzet jóléthez, boldogsághoz fogja vezérelni.

— Mariette a nevem.

— Ó, ezt a nevet nem szeretem, — mondotta ő a száját félrehúzva. — De hát ez nem tartozik a dologra. A maga fiatal úrnőjéről van szó.

— Ah, igen.

— Harminc éves vagyok; sokat utaztam. Le szeretnék telepedni, meg szeretnék házasodni és Deauclercné, a nagynéném, úgy feldicsérte a keresztlányát, hogy természetesen csak rágondoltam. Csodálkozik, hogy ezt én mind elmondom magának?

— Egy kicsit mindenesetre.

— Azért teszem, merj az első pillanattól kedve, hogy meglátam magát, Mariette kisasz- szony, olyan kedvesnek, egyszerűnek, olyan jólneveltnek találtam, hogy élénk vágy fogott el, hogy tanácsot kérjek magától — ha olyan csúnya neve van is. De maga finom tapintattal tudtomra adja, hogy illetlenséget követek el. Azért hát semmit sem kérdezek már.

Ez azonban épenséggel nem tetszett nekem, azért a kíváncsiságtól furdalva, ezt merészkedtem mondani :

— O, csak kérdezzen. Jobb forrást nem is találhat nálam. A magam részéről Geneviève kisasszonyt nem is tekintem úrnőmnek, hanem legjobb barátnőmnek. Ő megengedi ezt nekem. Ő elmondja nekem minden gondolatát, és én őt ép oly jól ismerem, mint magamat.

És ezzel, őszintén szólva, kissé hízelgő képet festettem magamról, mert szó ami szó,

HÍREK.

Őfelsége apostoli királyunk 82-ik születés napja alkalmából vasárnap, folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor a helybeli 'római katholikus templomban ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet volt, melyen a nagy számban megjelent híveken kivül, a helybeli hivatalok és hatóságok tisztikara.

Elhalasztott megyegyülés. Szatmárvár- megye törvényhatósága f. hó 27-ére hirdetett rendkívüli közgyűlése szeptember 5-ére el lett halasztva.

Kinevezés. A pénzügyminiszter Szilágyi István és Ilosvay László helybeli pénzügyi szám- vizsgálókat a VlII-ik fizetési osztályba pénzügyi számtanácsosokká, Teleky Antal helybeli pénzügyi számtisztet a X-ik fizetési osztályba pénzügyi számellenőrré nevezte ki.

Eljegyzések. Berky Lajos felsőkereskedelmi iskolai tanár, f. hó 18-án, vasárnap tartotta eljegyzését Mező Károly pénzügyi szám- tanácsos leányával: Mariskával, városunkban. Hebe József alsóvereckei járási számvevő jegyet váltott Máthé Sámuel hadadi ref. lelkész húgával : Máthé Bertuskával.

Nagykároly város képviselőtestülete

1912. augusztus 25-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tart. Tárgysorozat: 1. Bejelentés arról, hogy az

1913. évi városi költségvetés az őszi rendes közgyűlésre elő nem terjeszthető. 2. Sózer György illetőségi ügye. 3. A Majtény-utcai 1—9. nép- sorszámu >elkek utcai szabályozási vonalának megállapítása. 4. Bejelentés arról, hogy özv. Kaimovits Ábrahámné által gróf Károlyi Gyuláné ellen indított kártérítési perben a város szava- tosként perbe hivatott.

Halálozás. Lukács György, Lukács Mihály tanító édesatyja folyó hó 22-én hosszas szenvedés után elhunyt.

Beiratások. A nagykárclyi m. kir. állami polgári fiúiskolában a beiratások az 1912—13. tanévre szeptember hó 1—5. napjain délelőtt 8 órától 12-ig fognak az intézet Majtény-utcai helyiségeiben eszközöltetni. A beiratásoknál az iskolai bizonyítványon kivül az ujraoltási és a születési bizonyítvány is bemutatandó. A beira- tási illeték 5 kor. 30 fill., a félévi tandíj 10 kor.

Eljegyzés. Fürth Mór fakereskedő, Fürth Ferenc nagy károlyi főrabbi fia eljegyezte Fürth Margitkát Miskolcon.

Soroznak. Nagykárolyban szeptember hó

9-én kezdődik a sorozás. Á tavalyi sorozás alkalmával a nagykárolyi járásbeliek közül 39 százalék vált be.

az én keresztanyám terve épenséggel nem volt ellenemre.

Paul ur elgondolkozott és egyre nézett engem. A Geneviéveről szóló dicshimnusz nem szolgált valami nagy gyönyörűségére. Aztán igy szólt megint:

— Tehát szellemileg az igazi tökéletesség ő. Következik most a külseje.

— Hát sohasem mutatta meg önnek Deauclercné az arcképét ? — puhatolództam óvatosan.

— Nem, meg akart lepni.

— Remélhetőleg nem fog csalódni.

— Nem tartja csinosnak a kisasszonyát ?

— Ó igen. Bájosnak találom, de itt aztán vége a pártatlanságomnak, mert azt tartják, hogy kissé hasonlitok Heneviéve kisasszonyhoz.

így fecsegtünk egymással, mikor egyszer csak Mariette-et láttam meg a távolban.

— Ah, a kisasszony megjött! — kiáltottam fel.

Rögtön felállt és távozni készült.

— Ez még sem alkalmas pillanat arra, hogy megszökjék, — mondotta. — Hiszen elmenőben köszöntheti a kisasszonyt, ha már nem találja illőnek, hogy őt magát meglátogassa.

De Paul ur elbújt az orgonabokor mögött és elégedetlenül dünnyögte :

— Nem, nem, csak hadd menjen el; nem kívánom köszönteni őt, a maga Geneviévejét. Eleget látok messziről is. Nem tetszik nekem. Közönségesnek találom és borzalmasan van öltözve !