Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-13 / 28. szám
2-ik oldal. I ÉSZAKKELETI ÚJSÁG 28-ik .szám. Ezért olvassuk a bécsi és az általuk informált külföldi lapokban nap-nap melleti, hogy a magyar választói refofih nincs elejtve és Ósszei okvetlen reá kerül a sor. Legfőbb garantia azonban az ellenzék egységes állásfoglalásában van, ha ezt ügyes taktika kiséri. Az bizonyos, hogy a katonai javaslatokat visszacsinálni nem lehet, ellenben el lehet pusztítani a munkapártot és főleg a Tisza klikket a választói reformmal. Ha tehát az ellenzék megbékülésének feltétlenül ezt állítja oda, akkor az meg is fog valósulni és akkor jóéjszakát Tisza István! A fehérgyarmati népgyiilés A vármegyei ellenzék első megnyilatkozása impozáns keretekben és fényes sikerrel folyt le. Budapestről gróf Károlyi József, Jármy István, Förster Aurél és a kerület képviselője dr. Jármy Béla jöttek le a népgyülésre. Mátészalkáról átjött a szálkái kerület képviselője: Szalkay Sándor, Nagykárolyból pedig a megyei néppárt képviseletében Nemestóthi Szabó Albert A vasárnap reggel 6 órakor Szatmárra érkezett képviselőkhöz a szatmári állomáson csatlakoztak a vármegyei függetlenségi párt intéző bizottságának tagjai közül: dr. Falussy Árpád elnök, Madarassy Dezső, Szarka Andor, Luby Béla, Mándy Zoltán, Sárközy Andor, Tóth Mór, Szilágyi Béla, Jármy András és még többen. A fehérgyarmati állomáson lovasbandérium, zenekar és a sorvonalba állított tűzoltóság várta az érkezőket, akiket Kormány Lajos üdvözölt. Az üdvözlésre gróf Károlyi József válaszolt. Délelőtt 11 órakor nyitotta meg a nép- gyülést Thury Zsigmond, a kerület Justh-párti elnöke. Ezután dr. Jármy Béla, a kerület képviselője számolt be a helyzetről. A képviselő kifejtette, hogy hive az általános, titkos választói jognak a függetlenségi párt által kidolgozott tervezet alapján. Éles szavakkal Ítélte el Tisza István erőszakos eljárását. Utána gróf Károlyi József szólott. Lelkesítette a választóközönséget, hogy tartsanak ki az ellenzék mellett. Hive az összes ellenzéki pártok egyesülésének. Ez alapon véli a hazafias és erős ellenzék kialakulását. Bejelentette a kerület egyik nagybirtokosa gróf Károlyi László csatlakozását az ellenzéki actióhoz. vacsora alatt csak néhány szót váltott és minden szó, a melyet elmondott, de minden szó is, a melyet válasz gyanánt kapott, akaratlanul szigorú és mogorva lett. Csak a vacsora vége felé, o. mikor körülettük a jókedv egyre hangosabb lett és Lénárt látta, hogy senki sem nézi őket, csak akkor tudott végre felemelt fejjel és tiszta szemmel körülnézni és szabadon gondolkozni. Ekkor szabadon mozgatta végre merev tagjait és megkönnyebbülve szabadon eresztette haragos méltatlankodását és megalá- zottsága dühét. Mit tettek vele ? Hogy merték ezt tenni ? Hogy merték róla feltételezni ? Ezt akarják vele elvétetni! Ezt a sovány és szürke leányt! Ezt a barnafoltos, vizesszemü, vézna verebet! Hogy merte ez a leány azt gondolni, hogy ő... Az asztal népe már oszladozott, de ő az oszladozást haragjában észre sem vette, hanem dühre gyuladtan fordult a szomszédnójéhez. Az az érzése volt, hogy meg fogja verni. Hogy meg kell valahogyan aláznia. Hogy meg kell neki mondania ... — Hová való maga ? — kérdezte tőle szigorúan. A leány habozott a válasszal. Lénart megsürgette. A leány erre haragosan kivágta : — Pócsra. Lénárt boldog kárörömet érzett. — Pócs? — szólt kegyetlenül. — Szép neve van a falujának. És miért jött fel Budapestre ? Beszéltek még: Jármy István és dr. Falussy Árpád, ki az ellenzék egyesülése mellett tprt lándzsát. — N. Szabó Albert pár szóval bejelentette, hogy a néppárt is hajlandó a többi ellenzéki pártokkal való együttműködésre. Végül határozati javaslatot fogadtak el, $ mely az ellenzéket egy párttá egyesülésre Hívja fel. Feltűnt, hogy a Just-párt jó része távoltartotta magát. Úgy látszik, a választási ellentétek még nem simultak el. 20 éves találkozó. Az 1891—92. tanév tanulói a helybeli r. kath. főgimnáziumnak f. hó 6-án barátságos összejövetelt tartottak a Polgári Olvasókörben, hogy felelevenítsék a tanulói barátságot. Az összejövetelt dr. Brugós Gyula honvéd- ezredorvos és Mikcsa János adóhivatali főtiszt készítették elő, melyre meghívták életben levő volt tanáraikat, valamint osztálytársaikat. A kedélyes összejövetelen megjelentek: dr. Brug s Gyula, Csepreghy Antal, Dapsy Károly, Horváth József, Karancsy Árpád, Merk Dezső, Mikcsa János, dr. Nádai Samu, Papp Endre, Rónay Elemér, Szabó Albert, dr. Than- hoffer Pál, dr. Vetzák Ede, Véber Tibor, Erdélyi József. A többiek levél és távirat utján mentették ki magukat. Az összejöveteli ünnepség a következő sorrendben történt: Június hó 6-án, szombaton este és 8 óra között barátságos összejövetel volt a Polgári Kaszinóban, mely a legkellemesebb hangulatban a késő éjjeli órákig tartott. Vasárnap d. e. a rkaíh. főgimnáziumban gyülekeztek, honnan ünnepélyes énekes szent misére vonultak a róni. kath. templomba, melyet Szentiványi Béla kegyesrendi tanár mondott fényes segédlettel. Innen testületileg kivonultak ,a mesterrészi r. k. temetőbe, hol volt osztályfőnökük Majoros Endre és néhai iskolatársuk Piánk Alajos sírját emlékbeszéd kíséretében megkoszorúztak. Majd Huszthy Zoltán fényképész műtermiébe vonultak, hol égy csoportban lefényké- peztették magukat. Déli 1 órakor a Polgári kaszinó nagytermében bankett volt, melyen felköszöntőt mondottak : Dr. Brugós Gyula, Merk Dezső, Mikcsa János, Rónay Elemár, dr. Vetzák Ede és Er- delyí József. Jakab Gyula kegyesrendi tanárt ki jelenleg Budapesten tartózkodik, táviratilag üdvözölték. A megjelentek úgy az Ízletes menuval, valamint a figyelmes kiszolgálással meg voltak elégedve. A leány ekkor szembefordult vele. Vizes szeme szikrázott és úgy tetszett, hogy egész szürke lénye tűzben áll. — Azért — felelte sziszegve, megmámo- rosodva a maga haragjától — mert Lili, a ku- zinom, azt akarta volna, hogy menjek férjheí egy utálatos emberhez, aki neki udvarol és akit ö kinevet. Lénárt elsápadva kapta hátra a fejét és a leány is az ijedtségtől elfehéredve dőlt vissza a székébe. Elkábulva és hallgatva ültek egymással szemben : mind a ketten megdöbbenve, elbágyadva és megsebezve, két áldozat, akik egymást gyűlölik, a helyett, hogy másokat gyűlölnének, két bajvívó, akik egymást marcangolják mások miatt. Hallgattak és reszkettek és egyik sem tudott megmozdulni és egyik sem tudott megszólalni. Körülöttük a fájdalom nagy csendje volt és a csend egyre nagyobb és egyre érezhetőbb lett. Lénárt körülnézett és ekkor látta, hogy egyedül hagyták őket. Senki sem volt már a közelükben, mindenki elment, Lénárt csak mesz- sziről fogott el egy gondos, de gyorsan elforduló pillantást. A kedves emberek :Ajóakaratu derék emberek! Vigyázzák őket, hogy össze- barátkoznak-e és hogy semmi az összebarát- kozásukat ne zavarja. Fel akart állni. A leányhoz fordult ; és a lánynak könnyes volt a szeme. Nem állott fel. Halkan mondta, még mindig egy kis keserűséggel, de már óvatosan és gyöngéden : A megjelentek elhatározták, hogy 5 év múlva negyedszázados összejövetelt fognak tartani. Az ünnep befejezése dr. Vetzák Ede szőlőjében volt, hói este barátságos vacsorára gyűltek össze. Posta- és távirda-növendékek. Érdekes újítást vezet be a posta f. évi szeptember elsejével. Növendékek alkalmazásával óhajtja a kezelést könnyebbé, gyorsabbá és olcsóbbá tenni. Erre vonatkozólag vettük a kereskedelmi minisztériumtól az alabbi közleményt : A posta-, távirda- és távbeszélő kezelési szolgálatban való kiképzés céljából a m. kir. posta-, távirda- és távbeszélő hivatalokhoz növendékek vétetnek fel. Növendékké felvételért azon magyar honos ifjak pályázhatnak, kik a magyar nyelvet (hor- vát-szlavonországi illetőségűek a horváth nyelvet) szóban és írásban bírják; továbbá a középiskola IV., vagy ennek megfelelő más iskola osztályait hazai tanintézetben sikerrel végezték, 14 évesnél nem fiatalabbak és 16 évesnél nem idősebbek; az iskola bevégzése és növendékké felvétel között azonban legfeljebb egy évi megszakítás lehet. A kérvény az illető posta- és távirdaigaz- gatósághoz címezve, azon posta- és távirda hivatalnál nyújtandó be, hová folyamodó növendékké felvételét óhajtja. A fölvett növendékek kötelesek a szolgálatot az értesítés kézhez vétele után legkésőbb 1912. évi szeptember hó 1-én megkezdeni. A növendékek 18 éves életkoruk betöltéséig gyakorlati kiképzés alatt állanak, ezen kiképzés első félévében semmiféle javadalmazásban nem részesülnek: az első év második felében azonban kincstári pt. hivataloknál havi 20 K, a második évben havi 30 K, a harmadik évben havi 45 K és a negyedik évben havi 45 K napidij átalányt kapnak. Nem kincstári pt. hivataloknál a díjazás a növendék és postamester között szabad egyezkedés tárgya. Az oktatásért azonban a postamesternek nem szabad dijat szedni. A növendékek 18 éves életkoruk betöltése után a pt. igazgatóság székhelyén vizsgálatra bocsáttatnak, a vizsgálat sikeres letétele által posta- és távirda állásokra nyernek minősült- séget és kineveztetésükig részint kicstári, részint nem kicstári posta- és távirda hivataloknál nyernek alkalmazást. A kincstári posta- és távirdahivataloknál alkalmazottak a dijnokok részére megállapított napidijat élvezik. Egyebekre vonatkozó részletes tájékoztatást az egyes postahivatalok vannak hivatva adni. — Egyedül hagytak bennünket. A leány felemelte a tekintetét és a szemük ekkor egy hosszú, egy végtelen, egv lelket kutató, egy szívtől szívig átsugárzó, nagy pillantásban találkozott. Két vizes és semmis szem szépült meg ekkor a fájdalomban, két test tűnt el, hogy két fájdalmas és sebzett lélek tapogatózzék gyöngéden, irgalmasan, szeretetet keresve és társat kutatva egymás felé. Egy percig úgy látszott, hogy rútságban kizárva, a vágyaik területéről kitaszítva, a megalázottságban találkozva — két szegény ember, két vágyódó lélek — most egymásra leltek, jóságban és kö- nyörületben' összeforrottak, egymástól el nem szakadnak, egymásba reszketve belekapaszkod • nak. Egy percig lehetségesnek látszott, hogy két jóság találkozik, egy percig lehetségesnek látszott minden : megnyugvás, hűség, boldogság. Kintről azonban fiatal kacagások hallatszottak be; a két szempár elborult és megzavarodva fordult egymástól, a két lélek elveszítette egymást és ismét két test volt egymással szemben: két megbántott és ingerült szürke ember. Lénárt egy zökkenéssel felállott; a lány is sietve és sértődötten ugrott fel és még előbb volt kint a kertben, mint ő. Lénárt látta, amint nevető fiatal párokhoz csatlakozik és amint szép, fiatal férfiak kelletlen udvariassággal szólnak hozzá néhány kényszeredett szót. Erre ő is észrevette, amit sohasem vett észre, hogy a lányok, akik neki tetszettek és a kikhez megpróbál odacsatlakozni, kínosan és kelletlenül
