Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-20 / 3. szám
—r---------:-----r-r——:—•—:------r ■ —— : : : ' - ' ÉS ZAKKELETI ÚJSÁG 3-ik szám. 2-ik oldal. a tisztviselők a fizetésük kiegészítésére szükséges összegnek csak 40 százalékát kapják meg, közgyűlés utasította a polgármestert, hogy intézzen kérelmet a belügyminiszterhez az államsegély méltányos felemelése iránt. Lutz György városgazda és Preisz Miklós aljegyző szintén megkapják illetményüket. Lutz György 63 koronát, Preisz Miklós 29 K !ö fillért, melyet a hitel terhére kiutalt a közgyűlés. A város tulajdonát képező korparéti tagos- birtok árverés utján eladása, valamint a vásárvám házikezelésbe való vételére a határozat- hozatal a február 18-iki rendes közgyűlés hatáskörébe utaltatott. Egyidejűleg a polgármester megbizatott, hogy a vásárvámszedés jogát Pop- penheim Szigfriddé grófnőtől kísérelje megvenni. Szilágyi Juliánná és Fried Szidónia nagykárolyi illetőségét a képviselőtestület nem ismerte el. Az ágostai ev. egyház kérelmét, — hogy a városháza nagytermében volt gyertyatartókat és csillárokat az ágostai ev. templom részére adja ajándékba, a kepviselötestüiet teliesitette. A december hó 28-án tartott pénztárvizsgálatról szóló jegyzőkönyv tudomásul vé- tetettt. Több tárgy nem lévén polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Komódi Lajos, Kun István, Magyar Károly, Nagy Pál és Némethi Sándor képviselőtestületi tagokat kérte fel s a közgyűlést berekesztette. (Liber Arm orom Hungáriáé.) Érdemes szakembereknek összetett becses és tartalmas munkálkodásukról ad számot „Magyarország Cimeres Könyvéinek sajtó alól nem rég kikerült első füzele. A vállalkozást, t. i. Magyarország közjogi testületéinek, nemes családjainak összes címereit, számszerint kb. 26,00U-et (huszonhatezret) úgy a heraldikai tudomány, valamint a korhti- ség, hitelesség kívánságaihoz képest megös- mertetni: bizonyára melegen üdvözli nemcsak a történelmi tudomány kedvelője, de a történettudós is, akit tudományának fontos segédeszközéhez juttat e hézagpótló könyv. Mert nem holmi ákom-bákom ám a címer! Nem szabad a felett ultra-modern felületességgel, mint valami értéktelen lom felett napirendre térni. Beszél az hozzánk, sőt gyakran tanít bennünket épen ott, ahol kívüle semmi más nem adhat útbaigazítást. Egy nemzet vérrel, könnyel, szenvedéssel, de mindig di-l verebek csiripeltek s emlegették szárnyaikat : minden a tavasz ébredéséről beszéltÁtadtam magam az élet élvezetének. Elfelejtettem szomorú sorsomat. Barátnőim igazgatták párnáimat, csókolgattak, becéztek, a tenyerükből etettek s óriási mesterségesen tenyésztett epret adtak nekem. Mme d’Avigneulles visszavonult szobájába, hogy ne zavarjon bennünket. — Na, végre hát együtt vagyunk megint — szólt Coíette. — Szivem, ugyan ránk ijesztettél. Már imádkoztam a tulvilági üdvösségedért és gyertyákat ígértem a szent Szűznek miattad ! — Nem találod, hogy ezek a karikás szemek és ez a sápadtság jól áll neki? — jegyezte meg Sabine és megölelt. — És milyen divatos, madame! Turbánja van, hajból, mint egy igazi szultánának! — Titkolózó kis jószág, te: — Ezek az apácák még most se emésztették meg a dolgot! — Angol módon távozni, búcsú nélkül! — Nagyon szerelmes lehetsz, kicsikém ! — A szeretett ur levelet dobott át neked a kőfalon, ugye? Lent várt az autójában ? Mi? — Ézen a télen igen divatos a leány- szöktetés. — Na, ne mondd, hogy csalódtam! — Tudják a szülőid ? — Ez a nagy betegséged rábírja őket, hogy beleegyezésüket adják választásodhoz. — És mi leszünk a nyoszoiyólányaid ! Fecsegésük mulattatott is, de el is fárasztott. Mosolyogni próbáltam. Fáradtan mormogtam : — Mindig egyformák maradtok! csőséggel megfutott történelmi pályának hieroglifái azok a némesi címerek! Drága ereklyék, becses hagyományok szimbólumai. Csak ne nézzük a dolgot fonákjáról, mer akkor megzavarodik a tisztánlátás. Az első füzet, amelyhez Andrássy. Gyula gróf irt igen mag a? szép; „Elószó“-t, az ország és a vármegyék címereit mutatja be, melyek után az A. betűvel kezdődő nemes családok címerei közül hetvenkettőt ábrázol. Miután az ország egyéb közjogi testülteinek (sz. kir. városok, káptalanok stb.) címerei is belekiván- koznak: Azt hisszük, hogy azokra is sor kerül, amit annál inkább óhajtunk, mert az igazán remek kivitelű gyűjteményben együtt óhajtanok látni az egész magyar birodalom címertani anyagát. Sót, ne vegyék zokon az érdemes szerkesztők, azt az óhajtásunkat se, hogy a mennyiben rendkívüli nehézségekbe nem ütköznék, közjogunk hajszálpontosságu követelményeinek szemelőít tartásával a horvát-szlavon vármegyék, de sőt a dalmát városok címerei is ábrazoltassanak. Annak az áldatlan erőlködésnek ugyanis, amit úgy közjogunk, valamint történelmünk igazságainak egyszerű letagadá- sában ahorvátok ezidőszerint kifejtenek, nem szabad egy ilyen országos vállalkozás részéről precedenssel segédkezni. Horvátország a magyar birodalom része, következésképen közjogi testületéi is a magyar birodalomhoz tartoznak. De meg amint nincs horvát államporgárság, akként nincs is, Hém is volt soha horvát nemesség se. Ha tehát a horvát terület magyar nemes családainak címerei sorra kerülnek, káros és félremagyárázható csonkasága lenne a becses műnek, ha azokat a címereket, (Turo- polyai, Szerém, Zágrább, Varasd stb.) amelyek történelmünkben emlékezetesek, nem találnós a „Liber Arorum“-bán. ■ Közjogunk történelmünk talajából nőtt ki. Amikor tehát az ország címereiben becses1 adalékokat szolgáltatunk a történelemhez, vagy ha jobban tetszik, amidőn a címerekben rékapituláljuk történelmünket: féltékeny aggodalommal szükséges figyelnünk a közjog' szubíilitááökra. Mert hiszen a „Liber Armorum“ valóságos forrásmünek készül. Mindezeket nem akadékoskodásból Írjuk, hanem azért, méHb -igazán méltónak ítéljük: a müvet arra, hogy-a lehetőségig tökéletes és kimerítő legyen. A nemes családok címereit a füzet a ci- merrajzolás és citnerfestés valódi mestermüveiben mutatja b,e. • 'Minden egyes cimer rajza a heraldika szigorú követelményeinek tesz eleget s ez már j egymagában is nagyon becsessé teszi úgy a Nati megtapogatta kezeimet. Anyáskodva kiáltott fel : — Küldj el bennünket, ha kifáradtál! Fájdalmas és hosszú tekintettel köszöntem meg gondoskodását s szóltam : — A fejem nehéz egy kissé. .. ígérjétek meg, hogy visszatértek holnap! — Mind a hárman visszajövünk! És Colette ujjúval csettintve, hozzátette: — És ne busulj, kedvesem a szerelem mindig erősebb minden akadálynál, ez a régi igazság! Eltűntek s mialatt nevetésük még behallatszott hozzám, keserűn ismételtem magamban a kisértő szót, amelyet ezek a gondatlan gyermekek annyiszor vettek ajkukra: — A szerelem! * Sebem begyógyult, erőm kezdett visszatérni, idegeim megnyugodtak. Egy reggel, mikor a miséről visszajövet a mme d’Avigneulles karjába kapaszkodva sétáltam, barátságosan, nyugodtan vallatni kezdett : — Kedves gyermekem, — mondta — most már csaknem teljesen felgyógyultál. Nemsokára elválunk egymástól. — Fájdalom ! — sóhajtottam teljes őszin— Úgy hát sajnálod ezt ? — Nagyon sajnálom. — Én is! Egy pillanatig hallgatott, hogy lekiizdje meghatottságát, aztán folytatta: — Honáét volt ez a pillanatnyi megté- velyedésed, gyermekem ? .. . Miért akartál megszökni a zárdából? — Azonnal és igen szenvedélyesen válaszoltam : korhüség, mint a hitelesség szempontjából. Ugyanis az elnagyolás, az alakok elmosódott s nem a cimertan hosszú évszázadok folyamán kifejlődött szabályainak megfelelő ábrázolása értéktelen figurává devalválja a cimert. A helytelen színezés pedig, pláne azoknak a színeknek az alkalmazása, amelyeket a címertan quasi kirekesztett: minden hitelességet leront. Aki ci- rpert rajzol és fest, annak nemcsak ügyes rajzolónak és festőnek, hanem a heraldikai tudomány ösmereteiben is jártasnak kell lennie. S mert ennyiféle ösmeret nem mindenkor adódik együtt: a legtöbb nemesi cimer, amelyeket itt- ott láthatunk, heraldikai monstrum.Régen ugyanis vándor piktorok kóborolták be az országot, akik festettek arcképet, szeutképet, cimert, — ha kellett, még korcsmacégért is. Ahogy jött. Azoknak a jámboroknak, természetesen, fogalmuk sem volt arról, hogy mi teszi a cimert épen címerré. De a színekkel sem törődtek. Mázoltak abból, ami épen nedves volt. Azért van, hogy a nemesi udvarházakban látható címereknek kilencven századrésze hasznavehetetlen. / Az ösmertetett műnek egyetlen egy címerén sem volt alkalmunk címertani helytelenséget megfigyelni, ami kétségtelen tanúsága a tudásnak és a lelkiismeretes pontosságnak, amellyekkel a valóban szép címereket a művész megrajzolta és kiszínezte. Beeséssé teszi a cimeres könyvet s. minden egyes cimer alatt olvasható útbaigazítás, amely rövidsége dacára is eléggé tá]éKöztató épen a legfontosabb családtörténeti kérdésekben, valamint abban, hogy bővebb tájékozódást hol szerezhet az érdekelt. A cimeres könyv egyúttal igazi lexikonja is lészen hazai heraldikánknak, ami nemcsak a szakemberre, de igen gyakran a praktikus tekintetekre nézve is fontos. És bizonyos, hogy sok nemes család tagjai a cimeres könyvben fogják először meglátni nemzetségük valódi címereit. Különösen azokat, amelyek a zivataros századok folyamán a felöS- merhetetlenségig elformálódtak, avagy végkép meg is semmisültek. Kívánatos, hogy a valóban derék vállalkozást siker koronázza, hogy a mü mentői szélesebb körben terjedjen el. Hozzáférhetősége sok, fárasztó, sőt gyakran sikertelen’ utánjárástól fogja megmenteni úgy azokat, akik történelmünket kultiválják, valamint azokat is,-akik családtörténeti kérdésekben a bizonytalanság útvesztőjéből kivezető vezérfonalat keresik. Végezetül idézzük Andrássy Gyula gróf előszavának két pontját: Múltúnkkal kultuszt kell Űznünk — és hogy: — Mert erőszakkal elválasztanak anyámtól, mert az övé vagyok, mert szeretem öt és az én helyem mellette van! Mme ü’Avigneulles a rézkeresztre tette kezét, mely mellén függött, nehéz nyakrésze fölött. — Szegény kicsike! — mondta száraz torokkal, szemeit az égre függesztve. És halkan, mintha valami nagy szerencsétlenségről számolna be, tétovázva, szenvedve, hogy nekem szenvedést okoz, majd méltatlankodva és vádolólag magyarázta: — Az anyád ... az anyád ... Mikor nagy veszélyben voltál, igen nagy veszélyben, miss Katte Harweys kérésünkre elment hozzá, hogy tudassa vele a bajt... Nem fogadta őt... Akkor irt neki... Visszaküldték leveleit... Az anyád ... Te csak egy gyűlölt múltat juttatsz az eszébe ... Hagyjad öt nyugodtan mulatni tovább, elégetni az éleiét végig, hisz még midig fiatalnak képzeli magát... Ne reméld, hogy ó olyan nyűgöt a nyakába venne ... Durván eltoltam őt magamtól s felkiáltottam : — Hazudik! Hazudik! Hazudik! Egv padra roskadtam, zokogtam s fogaimmal, körmeimmel téptem darabokra vászon- zsebkendőmet. D’Avigneulles nővér elnézően ölelt körül karjaival, fentartott, becézett. Majd lassú, iin- nepies és látnoki hangon szólt: — Vigasztalódjál, Nandette, és bízzál Istenben... Az ö utjai kifürkészhetetlenek, de jósága végtelen . .. Talán nagy megpróbáltatásoktól ment meg tégedet, talán tisztább, légiesebb örömök felé vezeti a lelkedet, talán megmutatja neked az igazi utat, amelyen haladnod kell. .. Irta : R. M.
