Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-01 / 22. szám
IV. éyiolyam. Nagykároly, 1912. junius 1. 22-ik szám. Északkeleti újság POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési árak: Eáesz évre ................................ ! F élévre ................................ Ne gyedévre ................................ Ta nítóknak egész évre .. 8 korona. 4 „ 2 „ •• 5 „ Felelős szerkesztő: NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Suták István Csáky Gusztáv. = MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. = Szerkesztőség és kiadóhivatal: t ' NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM\ct>V („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Hirdetések ugyanott vétetnek fel. _____Nyilttér sora 40 fillér. Az ellenzéki blokk. Tisza István kétségtelenül balkezes ember. A mihez fog, annak ellenkezője következik be. Annak idején összekovácsolta maga és pártja ellen az egész ellenzéket, most — bár a legnagyobb ritkaság, hogy valami kétszer is megtörténhessen — ugyanez következett be, háromnapi elnöklése után. Az igaz, hogy az ellenzék mostani összeverődése nem olyan színpadias, mint annak idején volt. Rakovszky és Vázsonyi most nem csókolóztak össze, sőt utóbbi még nem is állt be a szövetségbe. Még fájnak a pártoknak az egymáson ejtett sebek és a bizalmatlanság lehűti a lelkesedést. Nem is nevezik magukat koalíciónak, hanem egy lazább összetartozást jelentő kifejezést választottak maguk számára s ez : az ellenzéki blokk. Ha azonban külsőségekben a mostani alakulás hidegebb is a múltkorinál, sokkal szilárdabb alapon áll, amennyiben a szükség, a helyzet kényszere hozta létre. Ez parancsolta azoknak, a kik a választói reformtól idegenkedtek, hogy a kölcsönös engedékenység alapján egyesüljenek azokkal, a kik a választói« reformért már régóta küzdenek. Az ellenzéki blokk alapja egy választói reform tervezet, mely elég szabatosan és részletesen körül van Írva ahoz, hogy tényleges differentia többé a szövetségesek között fel ne merülhessen. Ennél azonban még nagyobb garantia van abban, hogy valamennyi ellenzéki pártnak közös érdeke, sőt létfeltétele a tiszta választások életbeléptetése. A kormánypárt néma hallgatással fogadja az egész actiót. A hallgatás egyelőre a cons- ternáitság jele, mert mindent inkább vártak volna, minthogy Apponyi és Justh a választói reform terén megegyezzenek. Érzik, hogy rosszabb helyzetben vannak ma, mint két év előtt a választások után és a nagy energin nem előre, de hátrafelé vitte őket. A kormánypárt radikális része, továbbá azok, a kik minden hatalmat támogatnak, hamar megtalálják szavokat, ha a miniszterelnök kiad egy jelszót, a mellyel sietni fognak minél hangosabban hirdetni, de Tisza és fractiója néma fog maradni. Ezekre lehetetlenség elfogadni az ellenzéki választói reformot, egyrészt mert elveikkkel ellenkezik, másrészt mivel gyakorlatban megsemmisiteni őket, de lehetetlen ellene harcba menni, mert pénzzel és szolgabiróval nem lehet a kormány ellen harcolni. Tiszáék számára nincs más hátra, mint alkalmazkodni az uj helyzethez. Feladni a gőgöt és leereszkedni a nép-' hez. Olyan programmot állítani fel, a melyet a nép is acceptálhat, agitálni, szervezkedni ez alapon. A Tisza-féle agrár-conzervativ elv nem idegen a nép előtt és ha megszüntetik a liberalizmussal való természetellenes szövetséget és helyette barátságát keresik az egyháznak, a melyet eddig csak szép frázisokban, de nem mint gyakorlati tényezőt ismertek el — helyet foglalhatnak az uj parlamentben, mint a nép képviselői is. Legszomorubb azonban az ellenzék két merkantilistája a Vázsonyi Vilmos és a Kelemen Samu. Mert gyönyörű szép a demokratizmus papíron, de a mikor, gyakorlatban a kopott ruhája gyári munkás alakjában jelenik meg és a bank- igazgatók helyett csak uralmát honoritja meg, akkor inkább elátkozzák azt a percet, a melyben a választói reform ideája megszületett. Persze hogy nem kellemes ezeknek az uraknak, hogy a nagy városokban nem a rebachchal telt sálon liberalizmus, hanem a goromba, de őszinte socialismus fog uralkodni, de kellemesebb nekünk, kik a két világnézet nyilt és szép harcát epedve várjuk a mostani megalkotó, paktáló, leszerelő politika helyett. A gyermeknevelő testgyakorlásról. Nem elég a gyermeknek csak a lelkét képezni, erősíteni kell izmait is. A ^lélek a fáradalmak alatt meghajol, ha a test nem támogatja s nincsen segítségére. Az ifjúságot rá kell szoktatni, hogy a testgyakorlatok fáradalmait és nehézségeit megszokják. Nem egy külön állő test vagy lélek az, amit nevelünk, hanem egy ember; ebből ne csináljunk kettőt. Holdkelte. Méla lassúsággal Feljebb-feljebb lépve. Ezüstös arcával Az éjnek leánya Hegytetőkre ere. Halovány fényözön Végtelen uszálya; Cikornyás felhösáv , Csatolt rá díszövet • Karcsii derekára. Tündéri termetét Hogy megfurósztötte, Illegeti magát Ivett partok felett Sima tótükörbe Lakásunk kertjénél Megtörik sugára • Köbástyakerités Árnyéka verődik Ódon ház falára. Elcsitult szivembe Holdas éjszakának Ihletontásától Kedves emlékeim Megéledve szállnak. Csonka eperfánál Hajnalig elvárnék, Éles vonalakkal Házoldalon még ha Lebegne az árnyék. Siet az éj lánya . . . Dídergös szél ébred, — Jó, hogy ily hangulat Poétaléleknek Kincses bányát érhet! Károlyi Tóth Lajos. Az uj kosztos. Nagy volt a szomorúság Jolánéknál már egy hónap óta. Egy hónapja ugyanis, hogy elment Jolánék kosztosa, a Schnitzler ur. A Schnitzler ur, akinek a kis hónapos szobáért és a kosztért fizetett negyven forintjából nyomorúságosán bár, de mégis eltengődöt a Jolán, a fekete hajú, teltkeblü szép leány, meg az öcscse, az öt éves kis Jóska. A Schnitzler ur egy évig volt kosztosa Jolánnak, de már a télen elakart menni. Nem azért, mintha a Jolán kosztja nem Ízlett volna neki. A Schnitzlernek a koszt úgyis mindegy volt. Gyomorbeteg volt ő már nyolc ev óta. Hanem elment, mert szerelmes volt a Jolánba s látta, hogy a leány megmagyarázhatatlan ellenszenvvel van iránta. Csak azt várta meg, amíg kitavaszodik, hogy a két árva nyomorúságát ne fokozza a hideg tél. Most már egy hónap óta nem volt kosztos és a Józsefvárosi bérkaszárnya kétszobás, sötét kis lakásában fenyegetőleg jelentkezett az éhség. Odakünn a márciusvég napfényes pompájában ragyogott Budapest. A kegyetlen tél zsarnokságát langyos szelek fuvalmával törte meg a tavasz. Március utolsó napján jelentkezett egy magas kövér fiatal ember. Megnézte a szobát, azt sötétnek és nedvesnek találta. Azután jól megnézte Jolánt és — kivette a szobát. Azt mondta, hogy ő Kovács Kálmán orvostanhallgató, kifizette egy hónapra a szobának és a kosztnak az árát és elment. A Jóska gyerek csöndesen meglapulva leste ezt az egyébként száraz üzleti jelenetet és amikor a kövér fiatalember elment, megkérdezte a nénjét, hogy ez lesz-e az uj Schnitzler ur? — Ez lesz, drágám, csakhogy ezt Kovács urnák hívják és most megint nagyon jól kell magadat viselned. Jobban mint amikor a Schnitzler ur lakott itt, mert ez a bácsi tanul, mindig tanul és csend kell neki. A Jolán sürgött-forgott, tiszta huzatot tett az ágyneműre, kitörülte a port a szekrényből és a fiókokból. A Jóska pedig egy jobb időket látott faló maradványaival játszott és közben a parányi eszecskéjével gondolkodott az uj szobaurról. A Jóskát nem is annyira a szobaur, mint inkább a kosztos érdekelte és ebben nagy része volt az önzésnek. A Schnitler urat ő nagyon sze-
