Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-18 / 20. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 20. szám. csönvevők, mert nem haboztak lábbal taposni a közigazgatási törvényeket és azért, hogy pénzt biztosítsanak maguknak, könnyelműen játszották el a jövőt. Eddig a kérdésnek jóformán csak közgazdasági részével foglalkoztak. Most azonban azokhoz a vádakhoz, melyeket a váltógazdálkodással szemben össze lehetett szedni, újak csatlakoznak. A lipótmezei elmegyógyintézet egyik főorvosa nemrégen érdekes munkát adott ki, melyek azok a tényezők, amelyek a szellemi élet egyensúlyát megbontják, elpusztítják a munkaerőt és beteggé teszik a leiket figyelembe véve — úgy nyilatkozik — hogy a gazdasági okok között az elmebeli megzavarodásnak egyik legtermékenyebb forrása — a váltó! Amig másutt — igy folytatja az elmélkedést —a váltót olyanok használják, akik a pénzt igyekeznek forgatni, addig nálunk sűrűn élnek vele olyanok, akiknek semmi forgatni valójuk és akiknek a rendes fizetése évekre előre ki van mérve, ebből nem birva fedezni szükségleteiket, a váltóhoz nyulnaK és ez a váltó megzavarja a gazdasági élet rendes rendjét, romlásba buktatja a vele élőknek nagy részét, ezrekként kergeti az embereket más világrészbe, öngyilkosságba és elveszi tőlük nem egyszer a legbecsesebbet is — a Prohászka által oly szépen leirt, Istentől átlehelt örökéletü — lelket. Vájjon szemben ezekkel a tényekkel lehet-e tagadni, hogy az, aki a váltó használatát szü- kebb korlátok közé tudná szoritani — nemzetmegmentő munkát végezne? A pénznek többé nincs joga arra, hogy ilyen rendkívüli eszközökhöz forduljon akkor, amikor az nem helyén való és ha az adósok sztrájkolva megkötnék magukat, bizonyára kötelezvényre is megkapnák azt a pénzt, melyet most váltóval szereznek meg. Felfogják azonban hozni, hogy ime X. és Y. mondjuk hitelszövetkezet fiókja is sűrűn használják a váltót nagyobb baj nélkül. Ez állítás tökéletesen igaz, de ne feledjük, hogy X. Y. bank és tőle függő vidéki szövetkezetek nem akarják kihasználni azt az éles fegyvert, amellyel a váltó képesítéssel igy ve- el a bajnak mérgét. Az adósok nagy része azonban tudja, hogy semmi könyörületet hitelezőitől nem várhat és éppen azért ma az úgynevezett pénzbőség“ korában ép úgy ki van teve a tönkretételnek, mint volt akkor, amikor még gyéren csörgedeztek az ingótőke, a pénz forrásai. A váltókérdés tehát még mindig fontos és használatának megszorítása egyik főfeltétele a magyar társadalom helyes gazdasági fejlődésének. Pörösködő Magyarország. 424,631 bűnügy, 432,990 somásügy, 360,058 végrehajtás. Jurista-nép volnánk s ha semmihez sem értünk, de a joghoz aztán istenigazában értünk. Emiatt pörösködik annyit a magyar ... Ez volt a régi okoskodás. Ma már aztán tudjuk, hogy nagy szegénységünk, gazdasági életünk fejlődésének eddigi lassúsága, tőkeszegénységünk miatt kell annyit pörlekedni s a sok pör miatt aztán — tapasztalatból — megtanuljuk a magunk bőrén a jogot. Annyi bizonyos, hogy Magyar- ország 385 járásbírósága, 67 törvényszéke, 11 királyi táblája alig győzi a sok munkát, restanciák vannak, lassan, nyikorogva döcög Justicia szekere . . . Mikor a magyar pörlekedés statisztkájából adunk néhány érdekes szemelvényt, nem a táblabirók jogászkodó, fifikus magyar vonását akarjuk kidomboritani. Mi a számok elszomorító nagyságában mást látunk; az ország szegénységét, a tőkeszétosztódottság aránytalanságát. S ez a szempont bizonyára helyesebb, mint az, amely a pörlekedést a nemzet jogászi hajlamaival magyarázza. Egy kicsit nehéz az érvényesülés, egy kicsit bajos kenyérhez jutni, egy kicsit kevés a munka-alkalom, a megélhetés lehetősége, az alkoholizmus a kelletténél is erősebb, tehát 387,867 vétséget, bűnügyet kell a járásbíróságoknak minden évben letárgyalni. Mivel aztán jellemképző, jó iskoláink nincsenek, mivel a gyermek sokszor vad, kulturátlan környezetben nő fel, mivel az életkörülmények elég gyakran nagyon súlyosak, azért kell a törvényszékeknek — 36,764 komolyabb jellegű bün- tetőpörben ítéletet hozni. Gazdasági életünk most van fejlődőben, a vállalkozási szellem most kezd fellendülni, ezzel kapcsolatos a sok ideális alapítás, a sok inszolid üzletvitel, tehát — ugy-e, milyen könnyen jön a konklúzió — 2591 csődöt kellett elrendelni. És mert mindenki, vagy legalább legtöbb kis exisztencia szép Magyarországon nem a fizetéséből vagy jövedelméből él, mivel pedig adósságot csinálni könnyű, adósságot fizetni nehéz, tehát csak megint nagyon természetes, hogy 432990 sommás ügy közül 360058 végrehajtással végződött. Ennyiszer perdült meg a dob az adós fizess! élv alapján. Mivel pedig mi úri gavallér nép is volnánk, tehát váltókat Írunk és zsiráltatunk nyakra-főre, minek folytán pontosan 96983 esetben kellett váltókat perelni. Úgy mellesleg megjegyezve, ez nem is olyan sok, mert hisz ötszázezer váltó került forgalomba minden esztendőben. S hogy a társadalmi életünket is feszegetik egyre-másra, ellenálhatatlanul ostromolják a gazdasági erők, mivel a férfi és nő együttélésének mai alapja sem nagyon egészséges, azt az mutatja, hogy 38,283 válópör közül 8485 végződött a házasság felbontásával. Igaz, hogy a házassági porokét legnagyobbrészt városokban indítják meg. De ez nem azt mutatja, hogy a falu erkölcsösebb, hanem csak azt, hogy ott már házasságot sem kötnek . . Ebből azonban ne tessék arra következtetni, hogy csak a törvényszékeknek, járásbíróságuknak van dolguk. Nem. A jogkereső közönség — igy hívják szaknyelven a pörlekedőket — felebbez. így aztán az Ítélőtáblákra mintegy 617,000 pör kerül. Hogy mennyi bélyegbe, munkába kerülnek ezek a pörök, hogy hány felesleges közülök, hány hiábavaló, arról nem csináltak statisztikát. HÍREK. Személyi hir. Debreceni István kir. tanácsos, polgármester f. hó 15-én Budapestre utazott, hogy résztvegyen a polgármesterek értekezletén és a városok kongresszusán. Keresztjáró napok. Áldozó csütörtököt közvetlenül háromnapi ájtatosság előzi meg. Ezeken a napokon a hivő nép alázatos lélekkel s töredelmes szívvel körmenetet járva Istennek földi s örök javunkra szükséges adományaiért s áldásaiért esedezik. A keresztjáró- ájtatosság eredetét az V. században élt sz. Mammert viennei püspöktől veszi, ki midőn székvárosát földrengés, ragadozó állatok s villámcsapások pusztítottak, híveivel együtt az Ur kiengesztelése végett 3 napi bőjtött tartott oly sikerrel, hogy a pusztító csapások megszűntek. A nyolcadik században Róma is elfogadta és ez időtől fogva az egész kath. egyházban elterjedt e valóban szép ájtatosság. Á reménnyel telt szív harangzúgás és a feszület szent jelének vezérlete alatt zászlóktól környezve vonul a mezők és rétek virágai közt a felállított kereszthez vagy templomba, az imádság és ének esdeklő hangján kérve Istent irgalomért és kegyelemért. — A keresztjáró napokon hétfőn, kedden és szerdán városunkban is lefolyt a háromnapos körmenet a hivek s a tanulóifjúság részvételével. Kinevezés. A pénzügyminiszter Mihálka János nagykárolyi lakost ideiglenes minőségű díjtalan p. ü. számgyakornokká nevezte ki. Van egy jóbarátom, aki nem szereti a tavaszt. Engem szeret annyira, hogy nem szeretheti a tavaszt. A minap is azt mondta, hogy a tavaszi napfény szinte fáj neki, hogy aggódással nézi a rügyfakadást, hisz ilyenkor megakad minden akarásom, minden feltett jó szándékom. Cigányasszonyok jönnek az utón. Hozzám jönnek s alamizsnát kérnek. A cigányasszonyok tolakodók. Az öregebbik mindenáron kártyát akar vetni. Piszkos kendőjéből kibontja s ke- vergeti. — Levelet kap egy szép hölgytől. — Eh! — mondom — nem kell. Mást jövendölj! — Igenis kérem, mást. Utazni fog messze földön, ahol a tenger van. És ott meg fog gyógyulni. — Meggyógyulni, én ? Hát beteg vagyok én, öreg? — Nem, kérem szépen, nem. De könyör- gök, igy van a kártyába. — Jó, jó — türelmetlenkedem — nem kell több jövendő, eredjetek tovább. A cigányasszony azonban mégis dörmög s forgatja a kártyát. — Ott a messze tengeren nagy szerencsét talál. Nagy szerencsét. — Mit-e ? Te! — Nem asszonyt. — Tudom. — Nem kincset. — Mit hát ? — Nem tudom, kérem, azt a kártya nem mondja meg. Nagyot fog ottan dolgozni. — Nagyot-e ? — Nagyot, kérem alássan, kemény, nehéz munkával. — Hát ez a szerencse. Ez. Nem érted ? — Nem, kérem, nem. És azt is mondja a kártya, hogy . . . — Bánom is én! Mennek gyors, ruganyos járással, mennek tovább, aztán én is megindulok s lassan komoly fejjel haza készülök. Tehát nagyot fogok dolgozni. Nagyot kell dolgozni. Tavaly is akartam dolgozni. S hogy meg- tehessem, idegenbe menekültem. A mi tavaszunk, a mi nyarunk elől elszöktem és egy nagy kővárosban elbújtam., És dolgoztam. Piros pünkösd napján is könyvek és iratok fölött gubbasztottam egész nap késő éjszakáig. Büszke is voltam rá, hogy még a pünkösdött is le- birtam. — Hol töltötte az ünnepeket? — kérdezett ünnepek múltán egy ismerősöm. Az utcán találkoztunk, én a munkám ügyében rohantam. Ő kiáltott rám. Jókedvű volt és illatos, mint a legszebb ragyogásu május. Rózsacsbkor volt övéhez tűzve. — Dolgoztam — feleltem. — Sehol sem volt? : Modern és tartós plissézés és gouvlérozás. • • • • Hájjtájer F — Otthon ültem az Íróasztalomnál. — Kibírta? — Ki. ________ — Ne és ez véli táv bf rr d n
