Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-11 / 19. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 19. szám. utkorkolás költsége cimén rájuk eső 15.000 koronát. Az alispán megnyugtatta d felszólalót, hogy az útburkolás munkálatait már a jövő hó folyamán megkezdik. Az alispáni jelentéshez még Vass Béla dr nagybányai ügyvéd szólalt fel. Szóvá tette a jegyzők kézbesítési rendszerét. Nemcsak hetek, de hónapok telnek el, mig a kézbesítési vétivek visszakerülnek s több esettel képes igazolni, hogy ezért anyagi károkat kellett többeknek elszenvedni. Különösen a hagymásláposi körzetben észlelhető ez a botrányos állapot. Az interpellációra nyomban válaszolt az az alispán. Lehetnek — úgymond — jegyzők, kik nem állanak hivatásuk magaslatán, de ezeknek hiháit nem kell általánosítani. Ha a konkrét eseteket nála bejelentenek, gondoskodni fog nemcsak a megtorlásról, de a hiba helyrehozásáról is. Egy vm. bizottsági tag arra kérte a közgyűlést, miszerint utasittassék az alispán, hogy a különféle alapok számadásai a jövőben a bizottsági tagoknak megküldendő alispán jelentésben benn foglaltassanak. A közgyűlés az indítványt magáé tette. Lukács László m. kir. miniszterelnök leiratát — a vezetése alatt alakult kormány kinevezéséről — tudomásul vette a közgyűlés. N. Szabó Antal és társai indítványát, hogy a vármegye területén letesülés előtt álló h. é. vasutak segélyezésére hozzájárulások megszavazása és ezen hozzájárulások fedezésére a törvényhozás jóváhagyásától feltételezetten 3 százalék újabb vm. pótadó kivetését elfogadták. Jármy Béla közig kiadót f. évi agusztus 1-től nyugdíjazzák. Dr. Makrai Mihály th. bizottsági tag azon indítványát, hogy a vasúti állomásokon fel- és leadott áruk után vámszedés engedélyeztessék, a közgyűlés elfogadta. Andrássy Jenő járási számvevő, th. biz. tag indítványát a járási számvevői intézmény fentartása érdekében az országgyűléshez és m. kir. kormányhoz intézendő felirat tárgyában, a közgyűlés elfogadta és felir a képviselőházhoz. Meszesi Ferenc nagykárolyi lakos feleb- bezését Nagykároly városnak Debreceni István polgármester részére a Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaságnál felügyelő-bizottsági tagság viselhetését engedélyező hatá— Óh, hogyne-hogyne, ezer örömmel. — Lássa, ezt szeretem. Nem is hiszi menynyit szenvedtem, mióta férjnél vagyok. Igen, magának megmondhatom, Miklós. Maga olyan jó volt hozzám. A férfi már felelni szeretet volna, de az asszony nem hagyta szóhoz jutni. Az asszony folytatta : ^ — Én félre értettem magát, Miklós s ezt a hibámat jóvá szeretném tenni. Mit szól hozzá, megtudna bocsátani? A férfi habozott. — No mondja, mondja — sürgette az asszony. Ugye jó barátok leszünk ezután ? — Ha maga úgy akarja Marica, én rabszolgája leszek. Csak barátja — helyesbítette az asszony. Jó, legyünk barátok — mondta a férfi. — Nem lesz kifogása ellenem. — Tudtam, hogy maga nemes szivü s hogy nem lesz hálátlan a múlthoz. S hogy ezt be is bizonyítsa, elfog jönni hozzám. Délután a férjem társaságban van. — Nem, nem lehet — volt a férfi ellenvetése. Furcsának tűnne fel, hogy eddig még el sem mentem. Hanem inkább maga jönne el hozzánk. — Mit gondol, az nem lehet. — Miért ne — mondta a férfi — édes anyámnak jó ismerőse s talán még a távoli rokonság jussán is megtehetné. — Nem, az nem lehet. Hanem tudja mit, Miklós ; egy kitűnő ötletem van. Délutánonkint kiszoktam sétálni az érdőre, ott találkozhatnánk, senki sem tudna róla. rozata ellen, valamint az állami polgári fiú- és leányiskola építésére beadott ajánlatok elfogadása tárgyában kelt határozata ellen, elutasították. Filep Imre árvaszéki kiadónak és Bálint Ferenc m. kir. főellehőrnek a gyámpénztári tartalékalapból jutalom iránti kérelmét szintén elutasította a közgyűlés. Tudomásul vette a közgyűlés Reichmann Ármin-féle kőbánya r. t.,- mint Szatmár—Erdőd —Krasznabélteki és Nagykároly—Nagyecsed— győrteleki th. közutak építésének vállalkozója és Geiringer Káról; budapesti vállalkozó mérnök között létrejött — az útépítések vállalatának utóbbi javára történt átruházóra vonatkozó — engedélyezési okiratot. Riz Imre vm. Írnoknak 400 kor., Bodnár László p. ü. számellenőrnek 250 korona segélyt szavazott meg. A vármegye dijnokainak kérelmét, hogy részükre lakbér állapittasség meg — bár elismerte a közgyűlés, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyok mellett kérelmük méltányos — alap hiányában úgy határozott a közgyűlés, hogy felir a belügyminiszterhez ez ügyben a kérelem teljesítése végett. A többi kisebb jelentőségű ügy letárgya- lása után a főispán főispáni jogánál fogva Szu- hányi Lajost tb. szolgabirónak kinevezte, mely után a közgyűlést fél 12 órakor berekesztette. Közgyűlés után főispánnál ebéd volt, melyen több megyebizöttsági tag vett részt. A pénzügyi palota elhelyezése, Semmi kérdés úgy fel nem zavarta az utóbbi időben a város lakosságát rendes napi eseményeiből, mint a pénzügyigazgatóságnak Szatmárra való átvitele. Hosszas idő és izgalmas napok után végre elérkezett az idő, amikor a kedélyek lecsila- podhatnak s nyugodtak lehetünk, hogy a pénzügyigazgatóság itt marad nálunk. Igaz, hogy nagy anyagi áldozatok árán, de hiába, igy kívánta ezt a város érdeke, hogy anyagi áldozattól visszariadni nem szabad. Vasárnap érkeztek városunkba a pénzügyminiszter kiküldöttei Márffy Ede pénzügy- miniszteri tanácsos és Czóbel Lajos műszaki főtanácsos, hogy a pénzügyi palotának alkal— Helyes, megtesszük — mondotta a férfi s azzal elváltak. A férfi már égett a vágytól s öröm mámorban úszott. Ki hitte volna, hogy két év után önként ajánlja fel magát neki az az asz- szony, akinek csak a gyűlöletét érdemli; de talán még azt sem ... Végre elérkezett az annyira várt nap. Bányainé talán jobban várta ezt, mint régi ideálja : Újvári Miklós ur. A bánya-mérnök ur olyan pucba vágta magát, mintha a legelső „szerelmi légyottéra ment volna. Az asszony is igéző volt. De ő éppen ezt akarta. S a nők tudnak hozzá, mi veszedelmes, a szerelem sóvár uracskákra. Ha a milói Vénusz meglátta volna, menten elbujdosik szégyeneiében ... Ah, végre-valahára mégis csak beváltja Ígéretét, édes Maricám. Nem is hiszi, hogy mit állottam én ki azóta, amióta folyton biztat — mondotta Újvári, amikor az erdőben találkoztak. — Igazán? — kérdezte az asszony és szerelmes pillantásokat vetett a férfi szemébe. Olyanokat, amitől eszébe jut a legszelídebb ragadozónak is éhessége. — Ha sejtettem volna, hogy maga ennyire várt erre a találkára, biz’ Isten nem várakoztattam volna meg ennyire. — Node mindegy, a fő dolog az, hogy végre elérhettük vágyaink célját. — Mondja, Miklós, igazán vágyott maga erre a találkozásra ? — Hát még mindig kételkedik bennem ? Mikor fog már hinni nekeni ? — De mondja ... Istenem, úgy félek . . . más helyet nevezzenek meg s a várossal tárgyaljanak. A miniszteri kiküldöttek hétfőn és kedden tartották meg a szemlét Debreceni István polgármester, Kacsó Károly műszáki tanácsos és Plachy Gyula pénzügyigazgatóval egyetemben. Legelsőben is a pénzügyigazgatóság jelenlegi épületét vették bírálat alá, melyet alkalmasnak — átalakítás után sem — nem talált a bizottság megfelelőnek. Majd megtekintették a Kereskedő Társulat által felajánlott épületet, a Kovács-, Jakabffy- és a Gyene-féle telkeket, a nagy zsidó-házat és a Wagner-házat, valamint a Kölcsey-utca meghosszabbításával nyerendő telket. A helyszíni szemle után a bizottság az összes telkek közül a nagyzsidó-házat és a Wagner István-féle házas telket találta legalkalmasabbnak s a két telek köpött fog a képviselőtestület dönteni, hogy melyikre fogják felépíteni a p. ü. palotát. A polgármester f. hó 8-án értekezletre hivta össze a képviselőtestület tagjait s beszámolt az eredményről. Mint értesülünk Debreceni István polgármester kérvényt adott be a p. U. miniszterhez, hogy a város csak 1913. májusban adhassa át a p. ü. palotát. Itt említjük meg, miszerint szóba került az is, hogy az uj p. ü. palotában fog elhelyezést nyerni a m. kir. adóhivatal és a pénzügy- őrség is. A becsületről. A tulajdonképeni becsület, a melyet belső becsületnek is nevezünk, nemét tekintve egyike amá dolgoknak, amelyeket a régiek a filozófiában műszóval habitusnak, öltözetnek neveztek és a mely szoros faji meghatározásában azon a jó cselekvés szünetlen gyakorlása által vérré vált szokás, amelynél fogva valaki állandóan a józan erkölcs szabályait követve gondolkodik és cselekszik. E meghatározásban egyedül a „józan erkölcs“ fogalma az, a melynek elütő értelmezése nézeteltérésekre szolgáltathat okot. Azok szerint, a kik az erkölcsöt nem tartják elkülöníthetőnek a vallás fogalmától, maga a becsület is csak a vallási elvek alapján lesz körvonalazható. Mondja, diszkrét ember maga ? Megbizhatom-e a becsületében? A férfi ekkor átfonta az asszony derekát és úgy mentek az erdő járatlan utain s lágyan a fülébe súgta az asszonynak : — Férfiúi becsületemre eszküszöm ! Bányainé remegett, reszketett; de szemében már fel-felvillant az a különös fény s szivébe az önbizalom melege költözött : bízott erejében. Újvári most megakarta csókolni. — Még ne, ne, — szabadkozott az asz- szony. Előbb azt akarom, hogy tisztázzuk a múltat. — De mire való az, Marica ? Elég az, hogy maga megbánta, amit tett velem s hogy most önként közeledik felém *— mondotta a férfi s amint az asszony derekát fogta, előre hajlott, hogy megcsókolja. Áz asszony ekkor óriási erővel kitépte magát a férfi ölelő karjai közül s úgy állt vele szemben, mint egy sebzett vad : az arca tűzben lángolt, a szája tajtékzott a dühtől. De aztán végtelen szánalmas arcot vágott s gúnyosan mondta: Hát... hát... ki beszél itt megbánásról ? Csak azt akartam, hogy lerójam a tartozásomat magával szemben; hogy vérmes reményeket fűzzön ehhez a találkozáshoz — és hogy megmondjam magának, mennyire boldog vagyok ; hogy mennyire utálom magát s hogy milyen törpe, milyen végtelenül szánalmas alak maga, az én jó uramhoz képest. Azután bü'szkén sarkon fordult s otthagyta a bámuló embert a faképnél. (Vége.) : Modern ruhafestés: bármily divatszinre. Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
