Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-05-11 / 19. szám
L POLITIKAI ÉS TÁASADALMI HETILAP. Egész évre Félévre Előfizetési árak: 8 korona. ■ • 4 Felelős szerkesztő : NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr. Szerkesztők : Szerkesztőség és kiadóhivatal: j NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.) Negyedévre Tanítóknak egész évre...................... • 2 „ •• 5 „ | Suták István Csáky Gusztáv. ... MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. I Hirdetések ugyanott vétetnek fel. , Nyilttér sora 40 fillér. A választói reform előtérben. Érdekes jelenség, hogy mig a munkapárt a parlamentben túlnyomó többséggel rendelkezik, az ország törvényhatóságai majdnem kivétel nélkül mellette vannak, történni mégsem az történik, a mi az ő akarata, hanem az, amit a választáson letört, alig 34 tagot számláló és a közvéleményben sem túlságos szim- pathiának örvendő Juth-párt elhatároz. Tíz hónap óta akadályozza meg a Justh-párt a véderő javaslat tárgyalását. A kormány nemhogy egy lépéssel jutott volna előre, hanem belebukott. A mit a Justh-párt célul kitűzött, fényes eredménnyel megoldotta, ellenben a kormánypárt semmit sem tudott megvalósítani a Justh-párt letörésére kieszelt terveiből. Tulajdonképen a bátorság az, a mi ne mondjuk a munkapártban, de a kormányban hiányzott. Mintha valami felsőbb hatalom megparancsolta volna a kormánynak, hogy Justhékat ne merje bántani, hanem próbáljon csak szépen kiböjtölni vagy leszerelésre birni, de hozzá nyúlni ne merjen, mint ahogy igy is történt. Hogy tényleg a Justh-párt bécsi pro- tektorai játszottak itt közbe, vagy pedig a kormány a pártjában levő különböző fraktiót egymás elleni akna munkái miatt nem merte a dolgot élére állítani és pártjának egységét kockáztatni, azt ma még megállapítani nem tudjuk, azt a tényt azonban leszögezhetjük, hogy a kormány és pártja teljesen tehetetlen volt Justhékkal szemben. Most Lukács kinevezésével a Justh- párt újabb győzelmet aratott, a melyet azonban látszólag egy vereség követett nyomon, mikor Lukács nem az ő, hanem a Khuen- és Tisza-féle programm alapjára helyezkedett. Úgy látszik, hogy Lukácsot a Khuen melletti vasárnapi nagy tüntetés megijesztette és ebben a hangulatban olyan szavakra ragadtatta, hogy ma már azt lehetett hinni, hogy ő lesz az, aki Justhékat erőszakkal letöri. A vereséget azonban már két nap múltán győzelem váltotta fel, mert Lukács volt az, aki elkezdett szaladgálni Justh Gyula után és még ő kérte meg, hogy engedjék meg a ház elnapolását s ezzel a véderőreformnak napirendről való levételét és kegyeskedjenek vele tárgyalásokba bocsátkozni. Ez a vasárnapi kirohanás után szinte meghunyászkodás számba menő eljárása a miniszterelnöknek, kétségtelenül mutatja, hogy a munkapárt szerepe ezután sem lesz más, mint üres frázisok buffog- tatása, a tényleges eredményeket pedig ezután is Justhék fogják még fokozottabb mértékben elérni. Ez a fokozottabb mérték pedig nem lehet más, minthogy Justhék óhajtása szerint, ami különben Bécs óhajtása is, hogy a választói reform előbb-utóbb napirendre kerül. Ezt a tényt, bármilyen véleménnyel is legyen Justhékról, mindenki csak örömmel üdvözölheti. A kérdést mindenesetre meg kell oldani, hogy hogyan és mint, afelett a vélemények eltérők lehetnek, de abban minden tisztességesen gondolkodó ember meg kell hogy egyezzen, hogy a mai választói rendszer országunk szégyenfoltja és igy mielőbb megváltoztatandó. Vármegyei rendes közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 9-én tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A közgyűlésen meglátszott, hogy a bizottsági tagok semmi nagyobb érdeklődést nem tanúsítottak a tárgysorozat egyes pontjai iránt. Minden érdeklődés nélkül tárgyalták le egy óra leforgása alatt a 213 pontból álló tárgysorozatot. A gyűlés egyes fontosabb jelentőségű tárgyánál az alábbiakban számolunk be: Az alispáni jelentést tudomásul vette a közgyűlés némi hozzászólás után, mely a közúti ügyekhez történt. Kristik János királydaróci rk. plébános emelkedett szólásra. Teljes elismerését fejezi ki az alispáni jelentés iránt s hogy mégis felszólal, arra községének egyik régi sérelme kényszeríti. Az alispáni jelentés szerint a „Nagy- majtény“ állomástól Királydarócig terjedő közút kőmunkálatainak biztosítása már folyamatban van. Ez a hir örvendetes, de eddig a királydaróciak az ellenkezőjéről győződtek meg, jóllehet már több mint 2 esztendeje befizették az Utcai történet. Sokat jártunk egy s ugyanaz utón A sző ke haju varrólány és én . . . Szembe jöttünk, — piros kendő alól Rámmosolygott egy édes kék szempár Mosolyogva, ártatlanul szendén, — 5 napsugaras tavaszt éreztem én .. . Elváltak utóink, — de most nem rég Útjaink újra keresztezték egymást, Szembe jöttünk, — kalapja alól Igéző szempár szikrázott felém Kacér mosolylyal. ., s nem éreztem mást Csak rideg, fázós, őszi lombhullást. Rédl Jenő. Leszámolás. — Az „Északkeleti Újság“ eredeti tárcája. — Irta: Auróra. (Folytatás.) Marica már két éves asszony s még hozzá a legboldogabb családi életet élték Bányaival, aki bálványozásig imádta nejét. De meg is érdemelte, mert Boros Mariska a milyen bájos és szép asszony volt, éppen olyan hűséges, jó feleség volt. Most nagy munkában vannak : szabadságra mennek haza, szülői városukba, ahol négy hetet szándékoznak eltölteni. Amint beszélgetnek, tervezgetnek az utazást illetőleg, az asszonynak különös fényben ragyognak szemei. Akik ismerik e különös fényességét a szemnek, azok tisztában lehetnek vele, hogy az a bosszú, a megtorlás démonjának égető tüze. Dehát, vájjon mi célja lehet ? Kin akar bosszút állni ? Bizony az talány, azt még csak sejteni sem lehet. A férje — ha látja azt a felcsillanó fényt abban a gyönyörű buzavirág-kék szempárban, boldogan sóhajtott fel: az a boldogság tüzének fénye. Mit gondol ő arra, hogy jaj annak, akinek ettől a tekintettől félnie, rettegnie kell. Honnan tudná ő azt?! Az asszony ezalatt saját gondolataival volt elfoglalva. Hányszor, de hányszor imádkozott, kérte az Istent, hogy csak még egyszer hozza őt össze avval a férfivel, aki őt vérig sértette; aki őt annyira megalázta. És úgy érezte, hogy tervének most sikerülni kell. Igen, érezte. Tudta, hogy az az idő már nincs messze. És különösképpen, ma ismét a fülébe cseng az a gyűlölt hang: — De Marica, én nem kívánom, hogy értem lemondjon a boldogságáról.., Én nem nősülök meg soha! Ah, a nyomorult! — Sziszegte ajka és kezei önkéntelenül ökölbe szorultak. Most sejtem csak, hogy mit is akarhatott tőlem. De várj csak. Nem maradok adósod. Arra esküszöm! Tudta, hogy menyasszony vagyok s hogy már csak egy hét választ el esküvőmtől és mégis oda mert jönni... És még hozzá, milyen céllal. Az alkalom nem késett sokáig. Ugyanis otthon létük ideje alatt töltötte szabadságát Újvári Miklós is, még pedig fogadalmához híven : még mindig nőtlen ember lévén. Az asszonynyal találkozott már többször is és úgy vette észre, hogy amaz legkevésbé sem neheztel rá. Sőt nem egyszer, kacér pillantásokat váltott vele. Újvári nem tudta mire vélni a dolgot. Ez az asszony lenne az, aki őt olyan kegyetlenül leszidta; akit ő menyasszony korában vérig sértett? Ah, az nem lehet — gondolta magában és összehasonlítást tett Bányai és saját maga között. És úgy találta, hogy Bányai bir mindazokkal a jó tulajdonságokkal, amikkel ő. De itt nem ez a fő ... Igen, van is olyan szép ember, mint én vagyok, csakhogy ő nem bányamérnök. Óh, a kis liba, bánya-mérnökné szeretett volna lenni. De most Isten bizony jól fest... Úgy látszik, még mindig szerelmes belém. Minden esetre, legyünk résen. Ki tudja, hátha ... hátha ... Egy reggel az asszony templomba ment s útközben találkozott Újvárival. Utóbbi zavarban volt nagyon, de az asszony biztatóan mosolygott felé. — Ah, milyen véletlen szerencse — mondotta ravaszul. — Nem is hiszi Miklós, menynyire örülök. Már olyan régen lesem, hogy ta- lálkozhassam magával. Kisérjen el, a templomba megyek. A mérnök zavartan hebegte: — Ha parancsolja. — Óh, parancsolni nem parancsolom, Miklós. Hanem, ha öröme telik benne.
