Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-27 / 17. szám
2-ik oldal. 17. szám. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. megtartja és azzal biztatja, hogy a választójog reformja nekik kedvező megoldást fog nyerni. A változás Lukács László tulajdon- képeni akciójának kezdete is az ellenzékkel a választói reformra vonatkozó megegyezés ezek szerint csak a delegációk ülése után volna várható. Akkor következnék be a Tiszáékkal való szakítás és Justékkal való szövetkezés. Mindezek természetesen csak kombinációk a valószínűség alapján, de miután Magyarországon a legképtelenebb és hihetetlenebb fordulatok is mindennaposak a politikai életben, könnyen lehel, hogy egészen más következik be, azért is ma annak konstatálásán kívül, hogy Lukács Lászlóban a közvélemény csalódott mást nem mondhatunk, hanem meg kell várnunk a további fejleményeket. Országos katholikus diákszövetség. Szervezkedik a keresztény ifjúság. Kassa, 1912. április 22. Néhány cikkemben már fejtegettem azt a nagy fontosságú körülményt, hogy a haza és vallás támadásának és védelmének hadjárata immár nemcsak künn a nagy porondon, hanem az oda még csak most készülő ifjúság körében is a legkomolyabb formában megindult. A támadás a galileisták részéről indult meg, a védelmet a katholikus ifjúság, főleg a kongrega- nisták és a Szent Imre-kör vezetik. Szükségtelen fejtegetni, mennyire fontos az ifjúság zászlóbontása már akkor, amikor még csak készül kilépni a vezető intelligencia sorai közé. Szükségesnek látta ezt a szabadkőműves érdekeltség, amikor a Galilei-kör révén máT az egyetem padjaiban el akarta jegyezni magának azt az ifjúságot, amely ma-holnap vezetni fogja az országot a k deit öregek helyett és természetes, hogy az ellentétes világnézettel szemben a mi vallást és hazát tisztelő és védeni akaró felfogásunk is már itt biztosítani akarja a maga részére a szent eszmék iránt még mindig a régi nemes tisztelettel viseltető keresztény és hazafias ifjúságot. Valamikor már kezdett ez az ifjúság szervezkedni. Két gyűlés is volt erre vonatkozólag : az egyik Budapesten, a másik Nagyváradon ; az egyik 1906-ban, a másik 1908-ban. Azóta mintha lanyhult volna a mozgalom, négy évig nem történt semmi. A vallás és haza ellenes eszmék nagyobb térfoglalásávai, a terjeszkedési szemtelenség és impertinencia mai határtalan növekedésével aztán: be kellett következnie ennek az ellenhatásnak is. Amit a két első országos katholikus főiskolai diákgyülés célzott és létesíteni akart, azt a harmadik meg is valósította. Kassán már nemcsak tiltakozásra, nemcsak a hitelet és hazaszeretet mellett való üres demonstrációra jöttek össze Magyarország főiskoláinak katholikus polgárai, hanem egyszers- mindenkorra megalakították a katholikus főiskolai hallgatók országos szövetségét, olyan szervezetet alkotva ezzel, a mely dacolni fog az ellene irányuló minden métellyel s minden szabadkőműves és szabadgondolkodó irányzat ellen a maga ifjú körében védekezni fog. így van meg csak a remény arra, hogy Magyarország jövőjét a régi sjzent tradíciókhoz ragaszkodó vezetők fogják, a kezükben (tartani s nem fogja egy minden szépet és nemest megtagadó szabadgondotkodó szellemben nevelt ifjúság egy-két évtized alatt minden reménységünket alapjában lerombolni. Az a tűz, az a lelkesedés, amellyel ezt a szövetséget az egyetemi hallgatók katholikus ifjúsága megalakította s az a lankadhatatlan munkakedv és erő, amely a vezetőket jellemzi, garanciát nyújt arra nézve, hogy a mozgalom nem pillanatnyi, a szövetkezés nem ideiglenes, hanem hatalmas és Komoly, amely rövid idő múlva magában fogja foglalni az egész intelligens komoly ifjúságét, amelynek a jövő szellemi élet bármilyen ágának vezetéséhez is köze lesz. Ma még csak százakra megy a szövetség tagjainak száma; ma-holnap ezrek lesznek a szövetségben s nem ;tnessze van az idő, amikor tízezrekre menő (hatalmas szervezetben fogjuk Iá.ni a vallásos és hazafias Magyarország megdönthetetlen erősségét. 1912. április 20-án és 21-én nagy fontosságú esemény játszódott igy le Kassán. Olyan nagy horderejűnek tarthatjuk a kassai kongresszust, amelynek jótékony hatása nagy befolyással lesz a keresztény Magyarország jövőjére s eljövendő komoly és tántorithatatlan munkájával olyan erq$ várat épit a hit és haza- szeretet számára, hogy azon semmiféle szabadkőműves páholyok kapui sem lesznek képesek többé erőt venni. , fsálíV fi»S7táv. Lapunk vidéki előfizetőit tisztelettel felkérjük, miszerint előfizetési hátralékaikat beküldeni, előfizetésüket pedig megújítani sziveskedjeneki Mindennemű pénzküldemények és értesítések a „ÉSZAKKELETI ÚJSÁG“ címére küldendők. HÍREK. A hírnév és a költő. Hírnév! ... te ragyogó semmi. Színes álmok röpke szappanbuborékja, Hírnév! ... te álmaim álma, Közvélemény tengerén himbálódzó kicsiny, Törékeny, gyenge futó sajka . . . Hírnév! ... te kétes valami, Tövises utón virító csodaszép virág, Te gyönyöi öktöl terhes ág, Melynek gyümölcse az enyészet a feledés, Mit jutalmul nyújt a világ . . . Hírnév! ... te gyötrelmes gyönyör. Szivem minden csepp vére csak utánad kiált! Nem bánok érted semmi árt: — Vagyont, szeretőt, feleséget, — jövömet Vidd! — csak te küldj egy fénysugárt . . . Hírnév kegyetlen istene ! Nézd! oltárodhoz hordok mindent mi kincsem. Nem adsz ? Mit hagyjak még itten ? Vedd a lelkem . . . Kevés ? Jaj . . . itt hát a [gyermekem! Még ? . . . borzalom . . . semmim sincsen .. . Hírnév! . . . mit kívánsz még tőlem? Nincs már semmim se! . . . Kifosztottál teljelsen . . . — Urad mért hallgat mereven ? Ez még semmi ? Csakugyan! ... Óh légy áthozott! . . . Agg szüleim ? . . . Odavetem! Uram! nézd. újra könyörgöm . . . Könyörülj! hiszen mindent, mindent odaadtam, Söpredékké váltam magam! Eladtam mindent, mi szent s drága volt nekem. Fájón, . . . véresen áldoztam . . . Nem bánok már semmit, semmit! Csak dalaim éljenek. Ismerje a világ, Ismerje meg mit e szív ád! Én égjek örökké a kárhozat füzében Csak még egyszer halljam: Vivát! És szólt a hírnév istene: — Áldozatod semmi, gyarló s nagyon emberi... Nagyobbat akarok venni! Mindent visszaadok. Dalaid élni fognak . . . ------------S nem fogsz többet dalra kelni!. . . Feljajdult a költő vadul: — Átkozott légy daemon s a perc is legyen áthozott, Melyben szavad fogantatott! elfogja venni. Holnap utazik Selmeczbányára s most búcsúzni volt itt. És én meg sem csókoltam. Azt mondtam neki: holnap. De holnap, ki tudja hol lesz. Nem, nem engedem igy el. Azután gyors elhatározással utána akart futni, de az már akkor messze járt. És ekkor már kezdett tisztán látni. Azt hitte, hogy az előbbi dolgokat csak álmodta. Milyen bohó álmok! — gondolta magában és folytatni kezdte az abban hagyott munkáját. Pfuj, de Csúnya szine van ennek a pongyolának ! Ugyán, hogy is választhattam ilyen csúnya szint? No ezt nem fogom felvenni soha A kézi munkák bepakolása következett. Amint a kezébe vette az első darabot, egy pa- pir szeleit hullott le róla. Fölemelte és elolvasta : Újvári Miklós bányász-mérnök. Irgalmas Isten! Hát igazán itt volt? Nem álom? Ide mert jönni, mikor már hat éve, hogy nem hallatott magáról semmit? ... De mikor és mi módon, mehetett el ? — kérdezgette önmagától a leány. De aztán ezt gondolta : — Hátha jó szándékkal jött, hátha vezekelni akar s jóvá akarja tenni a régi bűnét. Várjuk be a végét. Ki tudja ... hátha ... hátha... Másnap Újvári . Miklós tényleg elment Bo- rosékhoz s a leány úgy fogadta, mint réges- régen, azelőtt 5—6 esztendővel : szívesen, barátságosan, mintha csajt 15 esztendős lett volna. .. — Ni, ni Miklós, hogy megnőtt a bajusza, már egészen nagy fiú lett. Mondja csak, festi, hogy olyan fekete? „ — Festem — felelte a fiú s jóízűen kacagni kezdett. — De maga, Marica, hova tette a szép, piros orcáját ? avagy talán maga is festi fehérre ? — Nálam érthető, Miklós; — dé magánál éppenséggel nem.i indokolt. — Ugyan, már miért ne lenne? És miért indokolt magánál, Mórica? — Hát.. . hát. •;. tudja Miklós, én szerelmes vagyok. — Ugyan Marica, de csak tán nem reménytelenül szeret? 3: ‘ — Nem éppen — felelte a leány s lopva bepillantott a fiúnak fekete, perzselő szemébe. Ezelőtt 5 évvel nem látta, illetve nem találta azokat olyan perzselőknek. — Akkor igazán nem értem, Marica. — Ugy-e, nem'érti? Nem csodálom. Keveset törődött velem. — De ... de ... Marica, akkor most nem volnék itt. — Igazán ? Maga, Miklós ? Maga ? Hát igazán azért jött volna? Feleljen őszintén. A fiú most közelebb húzódott a leányhoz — amaz már érezte szerelmes, forró lehelletét — és szerelmes hévvel súgta a fülébe: Igen, azért jöttem, hogy azt megmondjam magának, Marica. A leány elvonta magát a fiútól és nyugodtan, — mintha valami banális dologról társalogtak volna, — mondta : — Igazán sajnálom, de egy kicsit elkésett Miklós. — Hogyan ? talán csak nincs még lekötve máshoz ? A leány igent bólintott a fejével s szemei szokatlanul fényesen ragyogtak és minden póz nélkül mondta : — Egy hét múlva asszony leszek . . . Hát nem látta tegnap, hogy a kelengyéimet csomagoltam ? /via már útnak is inditottam uj otthonunkba. A fiú nagyon is jól tudta, de úgy tett, mintha minderről nem lett volna tudomása. — Igazán nem tudtam, Marica. Hát menyasszony? És nekem erről nem szólt semmit — mondta ravaszul és adta a megsértettet. : Modern ruhafestés: lf#|jtÁÍAl* üál LeSszebb ruhatisztitás bármily divatszinre. * dl Vegyileg száraz utón! Nagykároly, Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.
