Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-20 / 16. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 16. szám. szivből óhajtjuk, hogy Szatmáron szaporodjanak a közintézmények és Szatmár mielőbb egy uj hivatalban kapjon recompensatiót azért, hogy a pénziigyigazgatóságot nem sikerült tőlünk el­vennie. Ez az uj hivatal pedig lenne nézetünk szerint egy második közjegyzőség Szatmáron. Melegen ajánljuk ezen eszmét az illetékes té­nyezők figyelmébe. Ha a náluk szokásos buz­galommal járnak ezen uj hivatal után bizonyára meg is kapják azt legalább is nem kell annyi akadálylyal küzdeniük, mint a pénzügyigazga­tóság kérdésében. Megyegyülés. F. hó 28-án rendkívüli megyegyülés volt, amelynek legfontosabb pontja városunk képvi­selőtestületének 600.000 korona kölcsönre vo­natkozó határozatának jóváhagyása volt. Az ál­landó választmány határozatának jóváhagyását ajánlotta. Ezzel szemben Böszörményi Sándor a saját és vidéke nevében kérte az állandó választmány határozatának megsemmisítését suj határozatot, amelyben a pénzügyigazgatóságnak Nagykároly­ból Szatmárra való áthelyezését mondják ki. Érvei meglehetős közhelyüek voltak: na­gyobbrészt a „Szamos“-ban megjelent vezér­cikkek hatása alatt. A felszólaló azonban tul- ment a határon s ezért a főispán kioktatta, hogy az állandó választmány határozatával szem- ban csak módosításnak, vagy szavazásnak van helye: uj indítványnak azonban nem. Az elke­seredett Szatmár párti ekkor méla hangon je­lentette ki, hogy ilyformán Szatmár még a re­ményétől is elesett a p. ü. igazgatóságnak. A beszédet, — amely különben is nagyon szemé­lyes érdekű, egyoldalú volt — folytonos „eláll“ kiáltások zavarták meg, amiknek lecsillapultával dr. Róth Ferenc törvényszéki elnök mondta el nagyszabású beszédét, amelyben higgadtan kons­tatálta, hogy itt nem a pénzügyigazgatóság át­helyezésének kérdése van szőnyegen, hanem egy kölcsön jóváhagyása. Az erre vonatkozó hatá­rozatnak alak- és anyagjogi szempontból való felülvizsgálása. Az állandó választmány jelen­tése dokumentálja, hogy aiakjogi szempontból kifogás nem eszelhető; anyagjogi szempontból csak Károly lehet az illetékes elbíráló. Böször­ményi felszólalása után névszerinti szavazást kértek; s ennek eredménye 157 : 45. Nagyká­roly javára. Az eredményt lelkesen megéljenez­ték s ezzel a gyűlés több jelentéktelen ügy el­intézése után véget ért. á műhelyből s már halva találtam . . . Nagy szerencsétlenség ... — És a házat ki látta el? — A házat? Ali! Ott van a legidősebb, Amélie, tizenkét és fél éves. Mindenről ő gon­doskodik. Én nem is tudok semmiről. — Én helyettesitem a mamát — ezt mondta — rám bízta a kicsiket. Öltözteti, gondozza őket, még meg is veri, ha keJl • . . iskolába küldi. — Eg-észen az anyja , , . Tökéletes háziasszonyka. — No; uuost aztán nyugodtan kiihatod a poharadat a pajtásokkal — szólt a részeges aranyozó, E megjegyzést néma rosszalással fogad­ták. De Quenlin hallgatott. Igaz, imádta Luiset, de mintha valahogyan csakugyan kedvére volna, hogy békében, zavartalanul idogálhat. — Egy turnust én hozatok — sóhajtott föl. És sorra hozatták a „turnusokat“. Quen­lin egyre jobban érezte magát. De egyszerre megszólalt mögötte égy fi­nom, vékony kis hang: ' ' — Nem jösz még haza ? Nyolc óra; á gyerekek éhesek. Luise hangja. A kovács riadtan ugrott föl. Egy,vékony kis alak állt mögötte, pislogva a világosságban, karjaiban a csecsemővel. De a csalódás csak egy pillanatig .tartott. S az ijedtséget a fagyos kétségbeesés' váltotta föl. Quenlin fölismerte Amélíét, a legidősebb­Yárosi értekezlet, A f. hó 18-iki megyegyülés impozáns ha­tározata aktuálissá tette azt a kérdést: minő módon jusson ez a határozat a miniszter ke­zéhez, hogy régebbi Ígéretének másik felét — a min. biztos kiküldését — mielőbb beváltsa. Debreczeni István kir. tanácsos, polgár- mester ezért értekezletre hivta össze f. hó 19-én d. u. 4 órára a képviselőtestület tagjait. Ezen az értekezleten meglehetős számban jelentek meg a bizottsági tagok és határozatba ment, hogy a polgármester f. hó 21-én fel viszi ma­gával a határozatot, a főjegyzőt pedig távira­tilag értesíti a deputáció fogadtatásának nap­járól. Egyébként a polgármester bemutatta gr. Károlyi Mihály sürgönyét, amelyben arra kéri a várost, hogy a deputációzást halasszák el az uj minisztérium megalakulásáig, akkor szívesen áll a város rendelkezésére. Erre való tekintettel azt javasolja Dr. Adler Adolf, hogy f. hó 28-án menjen a deputáció, mert akkor Pesten a ma­gyar pénzintézetek orsz. egyesületének közgyű­lése lesz, a melyen sokan vesznek részt váro­sunkból. Beható eszmecsere után a polgármester indítványát fogadták el. Egy másik nevezetes indítványt is tárgyal­tak. N. Szabó Antal és társainak az alispánhoz benyújtandó kérvényét, amelyben a tavaszi köz­gyűlés tárgysorozatába kérje felvenni a vm. pótadónak 5%-ról 8°/o-ra való felemelését. Az indítvány azonos az egy évvel ezelőtt beadott indítvánnyal, csakhogy akkor az 1 % ingatlan forgalmi pótadóról volt szó, amelyet mint nem törvényes intézkedést a miniszter nem hagyott jóvá. Aktuálissá teszi a pótadó felemelését a vicinális vasutak segélyezése. U. i. se a halmi— bikszádi, se a láposvölgyi vasút nem fogja megkapni a már megszavazott koncessiót, mert a vm. határozatot a miniszter nem hagyja jóvá. Ez a körülmény alkalmas lesz arra, hogy az érdekeltek Nagykároly vasúti érdekeit is támo­gassák két vicinális vasút ügyében a börvelyi— fehérgyarmati és a Nagykároly—nyírbátori va­sút érdekében. Ugyancsák hozzájárulás kell a peéri—szalacsi vicinálishoz is, mert az érde­keltek csak az előirányzott összeg felét szavaz­ták meg, itt tehát kb. 40—50 ezer korona biz­tosításáról van szó, amelynek kilátásba helye­zésénél a vállalkozó még augusztusban hozzá­kezdene az építkezéshez. A vármegyénél letétben levő 150:000 ko­rona kamatait akadták erre felh is2nálni, de ki­sült, hogy a vármegye ezeket felhasználta már. * S jét. S megértette. Az anyját helyettesíti; eljött érte. Megfőzte az ebédet, várt . . . .s nyolc, órakor legkisebb öccsével karjaiban, eljött érte. Csend állt be. — Jó . . . Ülj le, igyál egy pohárral . . . De a kicsi ajkát biggyesztette: —. Köszönöm apa, nem iszom ebéd előtt. S ez nem is nekem való hely,. Csak te érted jöttem ... — Adta kis boszorkánya ! —1 s az ara­nyozó állón akarta csippenteni. — Ah! Ezt nem. Papa, tiltsd meg neki, — szólt a világos kis hang. — Egész az anyja! Egész az anyja! — jajdult föl á kovács.1 Fölállt és fizetett. Komoly volt ő is és komolyak mind a pajtások is, amint Amélie' oldalán távozott. — Gyakran jösz el majd Így értem ? — kérdé odakint a kovács. — Mindannyiszor apa — miután a ma­mát helyettesitem. De reményiem, ez nem- lesz gyakran, mert ez a hely nem nekem való . . . Es a gyerekek nyolc órakor már nagyim éhesek. Á kovács mit sem felelt, csak elragad­tatva és megdöbbenve nézte. — Érezte> hogy legyőzték seg.y méla, utolsó pillantást vetett vissza a korcsma világos ajtajára,-az elveszített paradicsomra, — ahonnan örökre- kiűzte ez a komoly kis vékony leányka. A siró csecsemő­vel a karján. A Börvely—fehérgyarmati vasút, nemkü­lönben a Nagykároly—nyírbátori elsőrangú ér­deke városunk fejlődésének: tekintettel arra, hogy a más érdekeltekkel junktinrot lehet felál­lítani s a miniszter jóváhagyja a határozatot, a pótadó megszavazása egészen biztosra vehető. Ezzel végződött az értekezlet. Az indítványt aláírva eljuttatják az alispánhoz. HÍREK. Személyi hírek. Bartheldy István altábor­nagy, kerületi parancsnok Balassa Béla őrnagy vezérkari főnökkel f. hó 15-én este városunkba érkeztek és innen f. hó 16.-án este Szatmárra utaztak. — Uray Jenő iparfelügyelő folyó hó 18-án városunkba jött az ipartelepek megláto­gatására. Kinevezés. Az igazságyügyminiszter Sö- rössy Gyula nagykálloi járásbirósági betétszer­kesztő bírót hasonló minőségben városunkba helyezte át. Hivatal vizsgálatok. Fabó Zoltán dr. a szatmári ügyészség vezetője a nagykárolyi j.-biróság teendőinek és az ügyészségi megbí­zott ügyvitelének megvizsgálásara f. hó 17-én városunkba érkezett. — Herczeg Károly, nagy­váradi pénzügyőri felügyelő f. hó 14-én váro­sunkba érkezett, hogy felülvizsgálja a megyei pénzügyőrség ügykezelését. Terep szemle. Bánó Jenő honv. huszár főhadnagy vezérkari tiszt tegnap eL. u., lóháton Érmihályfa-1 várói városunkba érkezett terep szem­lére. A szemlét hétfőn folytatja, , Csendőrfelügyelő Szatmármegyében. Altorjai Kálmán vezérőrnagy a magyarországi csendőrség főfelügyelője Szatmárvármegyében tartózkodik a csendőrség ügykezelésének meg­vizsgálására, Valószínű, hogy a napokban vá­rosunkba, érkezik. Lelkész választás. A gencsi réf. egyház lelkészévé f. hó 14-én 123 szótöbbséggel Papp József s.-lelkészt választották meg.': >v Gyászhir. Lukács József szegedi műszaki tapácsos neje;, szül, Schönpflug Lujza rövid szenvedés után Szegeden elhunyt. Holttestét beszentelés után városunkba hozták és itt he­lyezték Örök nyugalomra. Alakuló közgyűlés. A létesini tervezett „Nagykárolyi Ipari és Közgazdasági részvény- társaság“ alapitói megbízásából; id. Vetzák Ede a részvényaláirókat a Nagykárolyi Takarékpénz­tár Egyesület hivatalos helyiségébe f. hó 28-án d. e. 11 órára alakuló közgyűlésre hivta össze. A tárgysorozat á törvény által előirt pontok. Ünnepség. A helybeli róm. katholikus elemi leányiskola növendékei a kegyesrendi plébánia-teiuplom villanyvilágítása javára ma szombaton és holnap, vasárnap d. u. 5 órakor ünnepséget rendeznek a zárda nagytermében, melynek műsora a következőt 1. Nyitány: Eg­mont. Beethoven L., zongorán négy kézre játsz- szák: Rokk Ilonka és tanítónője. 2. Felvonulás zenekisérettel. 3. Álom és valóság. Prolog, elő- adják: Kruppa Giziké, Szeme're Ilonka, Teleki Buske és Sallay Mariska. 4. Esti dal. Abt F., éneklik a növendékek. 5. Les Sylphes. Impromptu Valse, G. Bachmann, zongorán játssza: Czilli Adél. 6. A két befőttes üveg. Vígjáték egy fel­vonásban, irta : Murai Károly. Személyek : Ba­logh Jánosné — Steinmann Paula; Klárika,Ju­liska gyermekei — Holcinger Anna, Böross Vilma ; líénke, Mariska, Rózsika, Klárika barát­női — Hill Lujza, Kristóf Iré.nke, Vetzák Bözsi; Gyöngyike — FiHöp"Tériké; Kati, szolgáló — Ceha Mariska. 7. Szalon-darab. Besendáhl, zon­gorán 4 kézré játsszák : Szilágyi Stefi és'tanító­nője., 8. Rózsatündérek tánca Moszkovsz, y M., zongorán játssza: R'ókk Ilonka. 9. Csalán. Hu­moros vígjáték egy felvonásban, irta : Szepessy László, zenéjét szerzé: Kérner Jenő. Tartalmát elmondja : Lucay Erzsike,.Személyek: Csalán — Sajtos Anna; Rózsa — Csepreghy Margitka'; Fodormenta — Marián Mariska ; Ibolya’ - - Rub- letzky Giziké ; Liliom — Papp Rözsiká ; Ár­vácska — Tóth Erzsiké; Százszorszép — Lieb- hauzer Margit ; Viola — Cupdpa Maiicá; Tüli- pán — Petz Margitka; Esztike — Kern Böske; Tökvirág — Ekker Rózsika'; Házi kisasszony — : : Modern és tartós : : : plissézés és gouvlérozás. : : : Nagykároly, : : Széchenyi-utca 34. sz. a róm. kath. fiúiskola mellet.

Next

/
Thumbnails
Contents