Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-06 / 14. szám
6-ik olda\. 14-ik szám. hadgyakorlatok befejezéséig és vontatógyakorlatokhoz oly tiszteket osztanak be a traincsa- patokhoz, akik később élelmezési tisztekké lesznek. A lovasságnál alantos tisztek kerülnek az utászokhoz, mig kapitányok és törzstisztek a gyalogsághoz és tüzérséghez vezényeltetnek. A tábori tüzértörzstisztek az ezredgyakorlatoktól kezdve a hadgyakorlatok végéig a gyalogsághoz, alantos tisztek pedig hídépítési gyakorlatok alkalmával az utász-csapatokhoz kerülnek. A vártüzérségi századosokat a gyalogsághoz, alantos tiszteket pedig az utászcsapatokhoz küld ki. Tervezik, hogy hadseregbeli tiszteket a honvédséghez vezényelnek és megfordítva. Ezzel a bajtársi érzelmek ápolását és fejlesztését célozzák. Zsoldics Mihály. Több, mint egy évtizede már annak, hogy ez a furcsán hangzó név, amelyet egy dacos, * elvetemedett lelkű falusi juhász viselt, országos hirnevü lett. Papp Béla szomorú nevezetességű testvérgyilkossági bűnügyének tettese volt Zsoldics Mihály, akit az esküdtbiróság életfogytiglani fegyházra ítélt. Zsoldics Mihály az illavai fegyházban tölti büntetését, ahonnan bűnbánó, istenes leveleket Írogatott haza, Mikolában lakó családjához. — Zsoldicsról, aki körülbelül 12 éve raboskodik, most hir érkezett a szatmári törvényszékre. Az illavai fegyházból elszállították Zsoldicsot az állampusztai országos gyüjtőfoghazba, ahol mezei munkára alkalmazzák. A gyüjtőfogház már a szabadulás előszobája s az, hogy Zsoldicsot odaszállították, biztos jele annak, hogy a juhász a hosszú raboskodás alatt megbecsülte magát és most már feltételes szabadság előtt áll. Addig is, mig szabadon engedik, nagy kedvezmény, hogy a nyári időt mezei munkával, szabad levegőn, az Ur szabad ege alatt töltheti Ha vágni fogja az aranysárga búza rezgő rendjét, ha kaszáját beleereszti a selymes fü lágy zöldjébe, vájjon fog-é eszébe jutni a gyilkosnak, hogy olyan szép zöld volt a batizi mező is, melyet az általa megölt Papp Zoltán kiömlő vére festett pirosra. Nyakszirtmerevedések a szomszédban. Szabolcs-vármegye Nagysáros községéből vesz- szük a hirt, hogy ott aggasztó mértékben terjed a nyakszirtmerevedés s különösen a gyermekeket támadja meg, kik közül rövid idő alatt tizet pusztított el. A községi orvos, dr. FischI József felhívta közigazgatási hatóság figyelmét a gyanús esetekre, de a járásorvos, ki egy ily körülmények közt elhalt csecsemő hulláját felboncolta, nem észlelte a nyakszirtmere^edést. Postai bélyegzők olvashatatlansága miatt a kereskedelmi és iparkamara fölterjesztéssel fordult a kereskedelmi miniszterhez, melyben rámutatott a postai bélyegzőlenyomatok nagy jelentőségére, különösen a peres ügyekben, mikor gyakran perdöntő fontossága van annak, hogy hol és mikor adatott fel a vitában szereplő üzleti levél. A kereskedelmi miniszter tej- jesen méltányolva a kamara okfejtését, rendeleti utón intézkedett aziránt, hogy a postahivatalok a feladott és érkezett leveleket az ismételten kiadott utasításnak megfelelően és különbeni szigorú eljárás, sőt érzékeny birság terhe alatt olvasható bélyegzőlenyomatokkal lássák el. Ily lenyomatok lehető elérése érdekében egyébként tervbe van véve az is, hogy a postahivatalok tökéletesített bélyegzőkkel láttassanak el. MEGÉRKEZETT Makai József fia nagykárolyi sirkőraktárába a szebbnél- szebb márvány-, gránit-, diorit-, labrador-, augitsírkő tfl Óriási választék II • • Jutányos árak !• ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. CSARNOK. Önbirálat. A törvénykönyveknek Szakaszerdejében Poroszkálva telik Sokszor el az éjem Nyáron úgy, mint télen. Éjfélre jár ismét A nagy falióra. Összehajtom könyvem S elgondolkodóba Készülök nyugvóra. Alvó hitvesemet, Álmodó gyermekem Csöndben szeretettel Ahogy nézegetem, Elkalandoz eszem. Messziről zsongnak ily Kedveskedő hangok: Szép, szép a tehetség, Tagadásomra ok Nincs, hisz’ költő vagyok. Én tudhatom pedig. Hogy nyiltszivüségen Kívül sokakénál Különb tehetségem Egyéb nincsen nékem. Azért dalolgattam S dalolok tovább is: Kell a lét harcához Erőmnek néhány kis Üdítő oázis. Károlyi Tóth Lajos. Hunczut Pista. Irta: Kutasi Ödön. Csöndes pipaszó mellett emberek ülnek a házban. Birálgatják az életsort. Sok mondanivaló akad. Mostanában gyengén fizet minden- j féle vetemény. A szőlő is kicsit adózik. Ami van, az igazi jó. De mit ér. Kevés van, aztán árus. Nem fogyaszthatja a szögénység. Az uraknak adja. A földbe rejtett hordócska a disznótorra van szánva. Azt nem pocsékolhatja az ember. Néha ugyan akad ház, ahol van- bor. Itten lehet kapni pénzért is. De csak az ismerősnek. Idegen nem ihat belőle, mivel a tanyába csak beszélgetés ürügye alatt lehet bejutni. Aféle bizalmas „terektálásra“ meg nem állíthat be akárki. Oda ismerétség szükséges. Most is csak fiistölgetnek. Pedig tudják, hogy itt bor is iható. Való igaz. Es mégse kéri senki. Nem ám, mert bizonyos nevezetű Sörivó Papp Pál, a ház gazdája a barátságüvegét nem hozta még elő. E nélkül bort nem illik kérni. Pedig száradnak a torkok. Sörivó Papp Pálnak azonban valami dolga akadt odakünt. Hát kinéz. Távozása nagyon alkalmas a megszólásra. — Nehezen hozakodik elő! — Az ám! — Pedig ég a torkom. Kutya embör. Saj- náli azt a kis barátság bort. — Vagy a borfinánctól fél? — Az is lőhet, — véli Bujtor a sarokban. — Nem jártak még erre a borivók. Úgy hallatszik, most hordozzák ükét. Az esküdt viszi. Azok most nagyurak. Kocsin járnak. — Azon ? — Úgy láttam. Aztán nem is mönnek mindönhuva. Nem ám! Mög azt is mondják, röndös embörök. Nem kutakodnak. Ha nem sok a bor, csak úgy tiz-tizenöt liter, aszongyák: rövidesen fogyasszák el. — Hunczut Miska is azért kocsizi ükét, hogy haszna van belőle. — Akár mijen. haszna van, — mondja Bujtor, — a szögény is élvedzi aztat. A kis- embörhön nem is viszi ükét. Aszondja, hogy ott úgy se termőit. — No, az okosan van, — bólintgatnak rá mindannyian. A pitarban nyílik a rostélyajtó. — Gyün a bof, — örvendezik fiatal Bönde Márkus. — Tán majd csak iszunk már. Erre a beszédre csöndes torokköszörülés következik. Azonban nagy a meglepetés. Hiába élesedtek ki a torkok, nem jött bor. Sörivó Papp Pál üres kézzel állít be. Bujtor rosszalólag csóválgatja a fejét. Hogy ez mégse járja. Ügy látszik, Sörivó Papp Pál is észre veszi a boszankodás jeleit, mert előveszi a sal- langos dohányzacskót és pipatömésre kínálja. Az arcok fölvidulnak, mintha a nap ragyogta volna be őket. — Szűz még, — magyarázza Sörivó Papp Pál, amint Bönde Márkus szakértőleg morzsol- gatja két ujja közt a dohányszálakat. Bönde Márkus azonban nem mond véleményt. Csak megtörni a pipáját. Némi közönséges beszélgetés folyik a pipatömési aktus alatt. De amint egyenkint begyuladnak a pipák, a beszéd is elakad. Nézik, hogy dagad ki a dohány a készségből. Márkus kiveszi fogai közül a pipát és jó messzire nyújtja maga elé. Nézi a parazsát, a felszálló kékes füstöt. Erős parazsa van. Szivás nélkül is füstölög. Azután visszateszi a pipát a szájába és csak ekkor mondja: — Ögön jó ég . . . — Jó ám, — vélik a többiek is. Most már látja Sörivó Papp Pál, hogy a vendégek megértették. Nem alkalmatos még bort hozni. Magyarázás helyett csak kifelé mutat. — Legényök gyünnek. Hallom a dano- lásukat. Köztük van Hunczut Miska fia is. — Öhön! — magyarázza Bujtor. — Tudom mán. A Pista gyerök. No jó van, hát csak várjunk. A vendégekhez fordul. — Mulatunk még máma. Szűk is lőhet még a ház. — No? — vetődik föl a kérdés. És mindnyájan Bujtorra bámulnak. Bujtor elmosolyodik. A kezével kifelé bök. Nincs idő a beszédre. — Gyünnek! . . . — Aggyon Isten . . . Dicsértessék .. . — Ezen köszönések kíséretében állit be vagy hat legény. — Aggyon Isten, — fogadják a többiek. Holmi szerbuszozás után szétnéznek a házban. Ki erre, ki arra telepedik le, ahol ülőhelyet talál. Csak Hunczut Pista marad állva az asztal előtt. — Hát mit is csinál kendtök, Pál bácsi ? — kérdi Pista. — Beszélgetünk! — Pipaszó mellett? — Úgy ám ! — Hm! — zárja be a szóváltást Hunczut Pista. Helyet keres ő is. Egy ideig nem szól senki. Valami csalódás, vagv inkább a boszankodás érzik ki a nagy csöndből. Nincs kedve senkinek a szólásra. — No 1 — mondja a gazda, — én kimék. Erre sem válaszol senki, csak az arcok szine élénkül meg. Sörivó Papp Pál nem tölt sok időt odakünt s a beszéd már is kezdetét veszi. Mivel előre ki lehetett nézni, hogy a társaság mai hőse Hunczut Pista, igy hát a figyelem is ö rá terelődik. Bönde Márkus is, mint a gyülekezés legélénkebb szavú embere, őt tiszteli meg, vagy itthonosan szólva: ütet bö- csüli mög a kérdezéssel. — Aztán, hogy is vagy, Pista ? Pista legyint a kezével. — Sehogy se! — Ne mondd ? . . . Hát ... izé . .. Nem lőtt a dologbul semmi? . . . Pista csak a fejét rázza. Úgy tetszik, elszorult a torka. Nem tud szóhoz jutni. Némi küzködés után, nagy busán, leeresztett fejjel, csöndesen motyog. — Ne szóljon kend semmit . . . Hagyjuk beszéd nélkül . . . Ijen csúfság úgy se esött még embörrel . . . Sörivó Papp Pál boros üveggel tér vissza. Leteszi az asztalra. — Nini, hát kendnek ilyen is van? — mondja Bujtor. — Van ám . . . Van egy kicsike . . . Fölemeli az üveget és ráköszönti Bujtorra, mint aki a legidősebb. Az üveg kézről-kézre jár. Mire visszakerül az asztalra, már üres. Sörivó Papp Pál egészseregére kívánja mindenkinek. Most már aztán megered a beszélgetés. Sok minden előkerül.
