Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1912-04-06 / 14. szám
2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 14. szám. mássága helyébe gyorsabb tempóban haladó cselekmények látszanak következni. Az ország közvéleménye eddig annak lehetőségével volt áltatva, hogy Bécs bizonyos nemzeti koncessziókat fog adni, melyek segítségével Kossuthék ieszerel- hetők lesznek és azután az izolált Justh- pártot parlamenti erőszakkal vagy uj választások segítségével letörik és igy a véderőreformot keresztül viszi a kormány, ami által a választóireform elodázása lehetővé válik. A kormányválság alatt történt események és főleg az uj kormány kinevezésével megjelent királyi leirat, nem különben a kormány részéről a király lemondásáról szárnyra bocsátott híresztelések azonban kétségtelenül megállapíthatják, hogy nemzeti engedményekről szó sem lehet, sőt a kormány és pártjának egyenes programmja és kötelessége ezután a katonai királyi felségjogokat mint érinthetetleneket védelmezni. Ezzel vége szakadt a huza-vonának az ellenzék leszerelésével való taktikázásnak és a kormánynak határozottan a cselekvés terére kell lépni. Quid nunc ? Az kétségtelen, hogy rendes parlamenti tárgyalással a véderőjavaslatok keresztül nem mennek, mert ha eddig nem bírtak a nemzeti koncessziókkal való hitegetés dacára egy lépéssel sem előhaladni, még kevésbbé fognak ezután, mikor az ellenzék a kir. álláspont merevségében hatalmas támaszt nyer a küzdelemre, a kormánypártnak pedig a helyzete felette megnehezedik. A parlamenti erőszak látszanék a legközvetlenebb eszköznek lenni. Ennek az eszköznek az alkalmazása azonban szemben találja magával az Andrássy- csoport kivételével az egész ellenzéket, tehát körül-belül 130 képviselőt, amely szám elég nagy ahhoz, hogy az erőszak eredményét illuzoriussá tegye, főleg minának, kinek virágoznának ők, ha nem a tengernek ? Kitől félnének, kitől rettegnének, ha nem a haragvó, vészes tengertől ? És ki tanítaná őket álmodozni, ha nem a tenger? Tehát a tenger az ő Istenük, az ő éltetőjük, az ő tükrük, — és ezért szeretik olyan nagyon ezek a parti narancsfák — a tengert. Ők tudják, hogy azok az álmodozva tova hömpölygő hullámok olykor-olykor csúnya, fenyegető veszélyt hordanak magukban, Tudják, hogy azok a lágy dallamok, mint változnak olykor-olykor fenyegető szitkokká, miközben földig hajló, vihartépte ágaiknak gyakran meg kell fürödni, a tengernek dührtől tajtékzó vizében. De azért mégis szeretik a tengert, mert igy sokkal jobban tudják értékelni azt a boldogságot, midőn a szelíd megnyugvás képe ömlik el a mindenségen. Polgárné, a kedélybeteg asszony ott sétált a tenger parton, s bágyadt tekintetét oda szegezte, a végtelennek látszó tengerre és annak tova hömpölygő hullámaira. Mintha azokkal a hullámokkal szeretett volna egy kicsit beszélgetni; mintha tőlük akarta volna megkérdezni, hogy: vájjon miért is hozták őt ide, idegenbe ? messze hazájától, messze szeretteitől, akikre ugyan vajmi keveset gondol, mert kuszáit gondolatai untalan űzik, untalan kergetik. Hogy hova? maga sem tudja. Nem tud semmit. Éppenséggel semmit, csak azt, ho^y az orvos tengeri fürdőt, illetve levegő változást rendelt neki, mert kedély világára erősen ráfeszült a nyomasztó köd s a ködös fellegeket máshol nem lehet, eloszlatni, csak Itáliának mindég mosolygó, 'derűs ege alatt. Minő tévedés ezt hinni, hogy ott, ahol a nap szebben mosolyog, ahol a szellő szomorubh, csábosabb, andalítóbb danákat játszik: ott a $ziy. sebe. hamar behegged. Milyen merész fanután nem is egyszerű erőszakról, hanem miután több véderőjavaslat van csaknem 1000 §-al az erőszakok egész sorozatáról van szó. Aki a magyar parlamenti viszonyokat ismeri, az tudja, hogy nov. 18-át egyszer is mily nehéz és kockázatos meg Csinálni, arra pedig éppen nincs kilátás, hogy az erőszak után a parlamentben tovább eredménnyel lehessen tárgyalni vagyis az erőszak eredményét érvényesíteni. Az erőszak sikerének az ellenzéknél nagyobb akadálya van magában a kormánypártban. A munkapárt nem egy egységes párt, hanem különböző meggyőződésű árnyalatok és ellentétes érdekű frakciók tömkelegé. A Tisza frakcióban kétségtelenül meg van az elszántság a végletekig menő erőszakra, azonban a többi frakcióknak az érdekük az, hogy mikor Tiszáék teljesen belemásztak az erőszakoskodásba cserben hagyják őket s ez által maguk legyenek úrrá a magyar közéletben. — Épen ezért, látva, hogy Tisza ma óvatosabb, mint 1905- ben volta nem hisszük, hogy az erőszak kilátástalan fegyverét vegye alkalmazásba. Végső eszköznek marad házfeloszlatás azon reménnyel, hogy az ellenzéket sikerül egy uj választáson annyira meggyöngiteni, hogy komoly parlamenti ellenállásra képtelenné válik. Ezzel szemben azt hisszük, hogy az ellenzék nem meggyöngülve, hanem megerősödve kerülne ki az uj választásból. A kormánynak tekintve, hogy a múlt választás 30 milliójába került, a folyton fokozódó igények miatt ma legalább 40—50 milliót-kellene a választásba bele vinni, hogy ugyanolyan erővel léphessen fel, mint a múltkor. Mig azonban a múlt választáson az eilenzéki pártok szétforgácsolva állottak vele szemben, sőt egymással jobban küzdöttek, mint a kormánnyal ma, ha a véderőreform miatt tázia ilyet feltételezni egy beteg szívről, hogy ott, ahol minden parányi hely, minden virág, minden bokor csak a szerelemről beszél, hogy ott egy beteg szív hamar begyógyul s megun- dcrodik a szerelemtől. Ó nem. Nem megy az ilyen könnyen. Az az orvos, aki páciensének ilyen orvossággal szolgál, az vagy nem ismeri a szerelmet, vagy soha szerelmes nem volt. De igaz, Polgárné talán nem is volt szerelmes. Lehet, mert maga sem tudta, hogy miért, de meghasonlott önmagával. Csak azt tud.a, hogy megváltozott körülötte minden, és amiben eddig örömét, boldogságát lelte, most nyomasztólag hat reá. Férjét eddig rajongásig szerette, s most valósággal utálja. S amikor ez szeretettel közeledik felé, szeretné elűzni magától, vagy futni előle messze-messze . . . Amikor uj otthonában, öntudatra kezdett ébredni, azon vette észre magát, hogy ő csakugyan szerelmes és hogy tényleg a szerelem volt az, ami miatt qt ide internálták. De előbb nem tudta még, hogy kibe, mibe szerelmes, csak azt vette észre, hogy a tenger érdekli nagyon s hogy ő tengerrel gyakorta, nagyon sokáig elszokott beszélgetni! Node, ez nem any- nyira veszedelmes dolog, nem követ el vele semmiféle szentség, avagy házasságtörést. Aztán mivel üsse agyon az időt? valamit csak tenni kell, mert ha nem tesz semmit, még komolyabb bajba: búskomorságba esik . . . A gyakori tengerparti séták után mégis csak mutatkozott nemi kis változás, az asz- szonynak megrongált idegrendszerében. Eddig csak céltalanul bolyongott, ügyet sem vetve a tengerparton nyüzsgő életre ; — most azonban kezdi érdekelni minden : kék vize a tengernek, a narancsfák, hervadó szirmaikkal, a beszédes oszlatnák fel a házat, kétségtelenül paktumot kötnének, miután a kormánytól elhódítandó kerületek száma oly nagy, hogy abból mindegyikük aspirációja kielégíthető. Egy egyesült ellenzékkel szemben, mely a katonai terhek elleni küzdelem népszerű jelszavával megy a harcba, a kir. felségjog programmjával győzni egy olyan pártnak, mely 2 év alatt csak a tehetetlenségéről tett tanúságot és amelynek existenciája egy agg uralkodó életben maradásától függ, jóformán lehetetlen és mivel Magyarországon mindenki a felkelő napot nézi, sokkal valószínűbb, hogy a kormánypárt az uj választáson 50—60 mandátumot vészit, mint hogy ugyanannyit nyer. Tárgyilagosan mérlegelve tehát a a körülményeket lehetetlen a kormány helyzetét rózsás színben látni, sőt lehetetlen egyáltalán logikusan következtetni arra, hogy miféle teendők mutatkoznának a kormány részéről célszerűeknek. Azt hisszük ebben a tekintetben a kormány és pártja önmagukkal nincsenek tisztában és igy a jővőt illetőleg okosabbat nem igen mondhatunk, mintha azt az ismert mondást citáljuk, hogy: „Valahogy lesz, mert még úgy sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna.“ A magyar nőkhöz. Szeretnők, hogy lélek legyen e szavainkban és meleg élet. Szeretnők, hogy lelke legyen az olvasónak, mellyel megérti a nagy célt. Szeretnők ide a szivünk közelébe gyűjteni a szent édesanyákat, a pártás menyasz- szonyokat, az érzékenylelkü gyermekeket, hogy megérezzék és elhigyjék nekünk, kik a társadalom különböző osztályaiból egy szívvel, egy akarattal jövünk: hogy onnan a mélyből önzetlenül tör elő a kérés: magyar nők ébredjetek tudatára a felelősségnek, mely rátok vár az alkohol ellen való harcban, családban és társadalomban! Emlékezzetek rá a titokban hullatott köny- nyekre, mely a szemetekből, a lelketekből tört elő habok, a hömpölygő hullámok — és egek csodája, még az emberek is! Csak avval az egy gondolattal nincs meg- békülve, hogy ő ide van dobva, ebbe az idegen világba és egyedül, elhagyatva kell bo- lyongania ebben a nagy emberáradatban. Sehol egy biztató mosoly, sehol egy meleg, vagy legalább is egy szánakozó tekintet. Minden idegen előtte és mindenki előtt idegen ő maga. Elhagyottságában egyetlen barátja maradt csupán, aki egy cseppet sem idegenkedett tőle és aki mindég olyan biztatóan mosolygott felé: a tenger .... Olyan ellenállhatatlan vágyat érzett már, hogy szeretett volna vele egészen megismerkedni. El is határozta magában, hogy ezentúl minden idejét a tengernek fogja szentelni. Útját az olasz gondolások felé irányította s nyomban ki is bérelt egy gondolát és még aznap ismerkedő napot tartott a tengerrel. Az ismerkedés pompásan kezdődött. Harmadik napon uj gondolása akadt, aki minden áron, csak az ő gondoláját ajánlotta fel az asszonynak. Ez elfogadta. És az uj gondolás, aki mellesleg mondva, szép száll legény volt, — tágra nyitott szemekkel bámult. Végre egy asszony, aki minden izgalom, minden félelem nélkül hagyja magát hordozni a tengeren — és dacára annak, hogy már majdnem egy órája gondoláznak, még mindig nem vágyik vissza, pedig már a parttól nagyon messzire jártak s az erős, izmos legény, már lankadni érzé karjait. Meg is kérdezte az asszonyt: —- Nem térhetnénk-e még vissza? Nagyon messze vagyunk a parttól, Signóra. Az asszony gondolataival látszott elfoglalva lenni a hangra összerezzent, zavaros tekintetét rászegezte a férfinak napbarnitotta arcára s, szemeik villanása kereszteződött.
