Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-23 / 12. szám

12-ik szám. 3-ik oldal. nek bizonyult Macoh Damaz is, aki nemcsak botrányok rendezésével volt megbízva, hanem azzal is, hogy mint az Ochrana, vagyis az orosz politikai titkos rendőrség kémje, a lengyel za­rándokok politikai titkait fürkéssze. Csak ter­mészetes, hogy az orosz kormány lehetőleg csínján bánt ezzel a két megtévelyedett esz­közével. Amikor 1910 júniusában a censztochaui kolostor tisztességes elemei kerekedtek felül és Rejmann helyett R. P. Velonszky Jusztint vá­lasztották perjellé, az orosz kormány nem erő­sítette meg Velonszkyt. Az uj perjel Macoh Damazt és társait nyomban kizárta a kolostor­ból, de a hivatalos elbocsátásra nem kerülhe­tett a sor, mert Velonszkyt az orosz kormány mind a mai napig nem erősítette meg. A petri- . kaui törvényszék ezért Ítélt feltűnően enyhén a gyikos Macoh Damaz fölött, holott tudvalevő, hogy az orosz biróságok más csekélyebb bű­nökért is halált és szibériai száműzetést oszto­gatnak. De a gyilkos Macohot nem Ítélték ha­lálra, hanem csak 12 évi fegyházra — és mind­járt az első napokban megszöktették, meg en­gedték szökni a börtönéből, mint ahogyan jó előre megszöktették Rejmannt is. Mindezek után minden elfogulatlanul gon­dolkozó ember be fogja látni, hogy a censztochaui bűnökért az egyházat és a római kúriát nem érheti vád. Az orosz kormányhatalom és vele együtt a katholikus ellenes sajtó hiába akar eb­ből az ügyből tőkét kovácsolni az egyház ellen : a petrikaui törvényszék Ítélete nemcsak a bű­nösöket sutja, de sújtja egyúttal magát az orosz államhatalmat is; mely nem átallotta céljait ilyen alacsony eszközökkel elérni akarni. Ingyen katonalovak, A hadügyminisztérium néhány évvel eze­lőtt fölhívta a gazdaközönség figyelmét arra, hogy a katonai kincstár készséggel bocsát ren­delkezésre szabadságos lovakat. Azok, kik ilyen szabadságos lovakat tartásra és használatra át­vesznek, 3 év leforgása után jogos tulajdonosai lesznek a lovaknak. A polgárság nem vette igénybe a kedvező ajánlatot úgy, hogy a had­ügyi kormány kénytelen a szabadságos lovakat állandóan istállózni. Ennek pedig nem az az oka, mintha a polgárság nem szívesen venné át ezeket a kg- tonalovakat, hanem az, hogy igen kevesen tud­ják az utját-módját a lovak beszerzésének. A 6-ik hadtest parancsnoksága fölkérte Szatmárvármegye főispánját, hogy a vármegye érdekelt közönségével alkalmas módon tudassa a szabadságos katonalovak megszerzésének módját. A hadtestparancsnokság megkeresése a kö­vetkező : A lovassági szabadságos lovak rendszere jól bevált a hadtest területén. Néhány év óta a lőcsei, kassai, miskolci, losonci, ungvári, egri és eperjesi gyalogsági géppuskaosztagoknál is a szabadságos lovak, illetve a málhás állatok magánhasználatra adatnak ki. Ezen lovakra ke­vés pályázó akad, habár ezen állatok alkalma­zásuknál fogva és nyugodt vérmérsékletük mel­lett a lovaglásra, hajtásra és málhahordásra al­kalmasak. A hadtestparancsnokság az ilyen lo­vak utáni csekély érdeklődést annak tulajdonítja, hogy a lakosság előtt nem igen ismeretes, hogy a gyalogsági géppuskaosztogoknál is kaphatók lovak magánhasználatra. Van szerencsém tehát a hadtestparancsnokság részéről felkérni, hogy a fenntiek lehetőleg messzemenő elterjesztése által ezen intézmény népszerűsítését emelni mél- tóztassék. Kérem a lakosággrl megértetni, hogy ilyen lovak átvétele által előnyöket biztosit ma­gának, melyeknek legfontosabbika az, hogy a ló már három évi tartás után a vállalkozó sza­bad tulajdonát képezi. Az ilyen lovakra pályá­zók kérvényüket az 5. számú gyalogezredhez Eperjes, a 25. számú gyalogezredhez Losonc, a 34. számú gyalogezredhez Kassa, a 60. számú gyalogezredhez Eger, a 65. számú gyalogezred­hez Miskolc, a 66. számú gyalogezredhez Ung- vár, a 85. számú gyalogezredhez Lőcse intézzék. Lapunk vidéki előfizetőit tisztelettel felkérjük, miszerint előfizetési hátralékai­kat beküldeni, előfizetésüket pedig megújí­tani szíveskedjenek. Mindennemű pénzküldemények és ér­tesítések az „ÉSZAKKELETI ÚJSÁG“ címére küldendők. HÍREK. Divatos erény. Irgalmazzál, hatalmas Isten, Hogy bősz ellenségednek itten Alázattal tömjénezek! * Acéltollam meg-megrezeg, Mikor kiváló lényhez illőn Lila tintába ütve lön. A földgolyót aki bejárta És tengeren szárazon át Fuvat győzelmi harsonát, Kicsoda volna, nemde — Kártya: Szép hajnalpir, nyomasztó esthomály, Derült napok, vak éjjelek Részére hadd szerezzenek Tanyát, mivel selyemfonál Gyanánt finom hálóba szőve A lelkeket, viszi előbbre; Édenre kápráztatja paloták Fényáradatban úszó csarnokát; Fütetlen vityillák alatt Lekétől nyári hév fakad. Delej, tüzoszlopos erő . . . Nála serény a heverő. S a gőgtől felfuvalkodott ? Pazarbeszédü lesz legott, Mihelyt szerencseparipán Tűiért az Óperencián ; ' A zöldposztós asztal körül Péterrel és Pállal leül. Rettenthetetlen óriás . . . A fecsegő szájhös mi más, Midőn balsorsa táforog! Berozsdásodva a torok. Világuralgó már a Kártya, Aligha lát, ki sárbarántja Dicsöségteli hírnevét. Hol hagytam félbén az elébb ? Bűbájos, roppant hatalom . . . Tigris-szivüből nesztelen Bárányszelid tőle leszen, — Fordítva is: nem tagadom! — Nyomán rutszenvedély soh’sem csírázik; Mindenki csak szórakozásra vágyik, Örömgyulasztó, mert van abban, Ha tespedésbe szikra pattan. Szó, ami szó, örök a hála Annak, ki bölcsen eltalálta: Nem oly vesződséges a nyitja, Mi most az embert boldogítja; Hogy az egyenlőség, testvériség Szent eszméjét mimódon egyesítsék. Felér az holmi jajszavakkal, Bár hangzanak éjszaka-nappal Kenyérfelen Bús helyeken Hóhulláskor s bő, aratáson. * Ócsárolgassanak : Mennyire elmaradt! Lobogva ég az én szokásom Mégis, tovább, hogy, ami leigázta A félvilágot, Lelkembe’ tápot Ne leljen ördögöknek bibliája. Károlyi Tóth Lajos. Áthelyezések. Andrássy Jenő p. ü. szám- ellenőrt a szolgálat érdekében Fehérgyarmatra, Szabó József p. ü. számellenőrt pedig saját ké­relmére Máramarosszigetre helyezte át a pénz^ ügyminiszter. Rendkívüli közgyűlés. Nagykároly r. t. város képviselőtestülete 1912. évi március hó 24-én délelőtt 10 órakor a városháza tanács­termében rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozata a következő: 1. Belügyminiszter ur határozata az 1909. és 1910. évre kiutalt államsegély felosztása tárgyában hozott városi képviselőtestületi határozatok jóváhagyása tár­gyában. _— 2. A kormányhatóságilag jóváha­gyott „Építési szabályrendelet módositásá“-nak kihirdetése. — 3. A vármegyei törvényhatósági bizottság 124—1912. bjkv. sz. határozata a város 1912. évi költségvetésének jóváhagyása tárgyában. — 4. A város tulajdonát képező tagos birtoknak árverés utján történt eladása alkalmával felvett jegyzőkönyv bemutatása s érdemleges határozat az eladás jóváhagyása ________ÉSZAKKELETI ÚJSÁG_____________ tár gyában. — 5. Panyola és Tiszakóród közsé­gek árvízkárosultjai részére segély megszava­zása. — 6. Bejelentés arról, hogy Dr. Falussy Alajos rendőralkapitány a jogtudományi állam­vizsgát letette. — 7. A lóosztályozáshó: két bizalmi-férfi megválasztása. f. Berencei Kováts Jenő. Mély részvét­tel vettük a lesújtó hirt, hogy Szatmárvármegye egyik tekintélyes földbirtokosa, a vármegye közéletének kimagasló alakja, B. Kováts Jenő hétfőn éjjel váratlanul elhunyt. B. Kováts Jenő vasárnap délután homoki birtokára akart ko­csizni. Szatmár város határában rosszul érezte magát s visszafordittatta kocsiját. Mire a kocsi Deák-téri lakására érkezett, már teljesen eszmé­letlen állapotban volt. Kölcsey Ferenc dr. és Lükö Géza dr. szatmári orvosok csakhamar megjelentek a beteg ágyánál és szivszélhüdést konstatáltak rajta. Vasárnap éjjel eret vágtak a betegen, azonban hiába, mert eszméletét nem nyerte vissza. Hétfő éjjel tizenegy órakor B. Kováts Jenő csendesen elhunyt. Váratlan halála a vármegye igen sok előkelő családját borította gyászba. B. Kováts Sándor erdődi főszolgabíró a boldogultban édes atyját siratja. Temetése szerdán ment végbe óriási részvét mellett. A végtisztességtételen megjelent Szatmár város és a vármegye szine-java. Az elhunyt koporsójára temérdek koszorút tettek a rokonok, jó barátok és különböző egyesületek, valamint a vármegye törvényhatósága is. A beszentelés után a holt­testet Homokra szállították s a családi sírbolt­ban helyezték örök nyugalomra. A helybeli dalárda f. hó 17-én este el­nökét, Récsey Ede házfőnököt, lampionos sze­renáddal tisztelte meg névnapja alkalmából. A Nagykárolyi Kath. Legényegysület vasárnap tartotta meg saját helyiségében az 1848 niárc. 15-ik 64. évforduló emlékünnepét. Az ünnepélyt a városi Dalegyesület nyitotta meg a „Talpra magyar“ eléneklésével, mely után Kihán Mariska k. a. szavalata következett, iskolázott hangjával sok tapsot aratott. Ezután Szolomájer István szavalta el alapos készültsé­gével a „Március 15-ének emlékére“ c. költe­ményt, a tapsból neki is jutott bőven. Az ün­nepi beszédet Drágus István alelnök mondotta, ki a szép számmal egybegyült hallgatóság figyel­mét teljesen magára vonta. Majd Drágus Mar­gitka lépett a pódiumra, ki kedves megjelené­sével és ügyes szavalatával gyönyörködtette a megjelenteket. A szavalatok sorát Csanálosi Jó­zsef egyleti dékán zárta be, ki érces hangjával és tüzes lelkes szavalatával a közönséget fel­villanyozta. A műsort a dalárda éneke zárta be. — Úgy a szereplők, mint a Dalegyesület fo­gadja a Legényegyesület hálás köszönetét. Közigazgatási bejárás. Nagykároly— Érendréd vicinális közút közigazgatási bejárása f. hó 19-én volt, amelyen a vármegye képvi­seletében Madarassy István főbíró jelent meg. Pályázat. A Nagykárolyi Kerületi Mun- kásbiztositó pénztár igazgatósága pályázatot hirdet az alábbi állásokra: egy 2000 korona évi fizetéssel és 630 korona lakbérrel javadal­mazott számellenőri és két, 800 korona évi fi­zetéssel és 350 korona lakbérrel javadalmazott III. oszt. kezelőtiszti állásokra, valamint az esetleg előléptetés folytán . megüresedő s 1400 korona évi fizetéssel és “560 korona lakbérrel javadalmazott számtiszti állásra. A pénztár igaz­gatóságához címzett pályázati kérvények be­nyújtásának határideje 1912. évi április hó 8-ik napjának déli 12 órája. Betörési kísérlet. A helybeli takarék- pénztár egyesületet f. hó 21-én éjjel egy betörő tisztelte meg látogatásával, azonban eredmény nélkül. A betörő ugyanis a pénztár helyisége előtt levő üvegajtónak zárját álkulcscsal kinyi­totta s a pénztárt záró nagy vasajtó kinyitásá­hoz fogott. Sikerült neki az egyik zárat ál­kulcsa segélyével kinyitni, majd az ajtót bezáró vasrúd lakatját próbálta meg eredmény nélkül lereszelni. A zárakat alaposan megrongálta s mivel látta, hogy nem tud boldogulni, az üveg­ajtót visszazárva távozott. A betörő munkája közben kezét alaposan megsérthette, mert az előszoba padozatán vérnyomok voltak láthatók. A rendőrség .....................................nyomoz!?! Ve reskakas. Pénteken délután 4 órakor városunk csendjét tűzoltóink vészsipjának hangja zavarta meg. A Fény-utcán levő részház állott lángokban s az ott felhalmozott takarmány lett a lángok martaléka. A tűzoltóság a nagyobb veszedelemnek elejét vette.

Next

/
Thumbnails
Contents