Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-23 / 12. szám

IV. évfolyam.

Nagykároly, 1912. március 23.

12-ik szám.

ÉSZAKKELETI ÚJSÁG

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

4

*

Előfizetési árak:

Egész lévre .. ................................. 8 korona.

Fél

évr£ .......................................... .. 4 „

Negyedévre ...................... .. 2 „

Tanitlknak egész évre .. .. ... .. 5

\ [ I kormányválság.

A magyar politikai helyzet megint arra a pontra jutott, amelyre nyolc év óta mindig visszatér, hogy Bécsből nemzeti engedmények kellenének, különben meg akad a parlamenti munka.

Ezek a nemzeti engedmények voí- taképen értéktelen semmiségek, formulák, rezolutiok, declaratiok, amelyek nagy hangon hirdetnek olyant a minek megvalósítását egyáltalán komolyan nem akarják. Céljok csupán, hogy porhintés legyenek a nemzet szemébe és főleg az ellenzéki politikusoknak bázisul szolgáljanak a leszerelésre, melynek reális ellenértékét tulajdonképen másutt adják.

Jelenleg a Kossuth-párt leszerelésének a kormány által nekik garantált 80 mandátum ellenében szép színben való feltüntetése végett kellene egy re- solutio a póttartalékosok ügyében. Csak egy fügefalevél a Kosuth-párt elvtagadásának eltakarására, melynek értéktelenségét és Bécs szempontjából való veszélytelenségét nem győzik eléggé hangoztatni és az osztrák „bornirtság“ még sem akarja megadni.

Ez az osztrák „bornirtság“ volta- képen osztrák becsületesség, szemben a magyar politika perfidiájával és előrelátás szemben a magyar politikusoknak csak pillanatnyi érdekeiket néző és a jövővel nem törődő felületességével.

A múlt varázsa.

Irta: Auróra.

A nap mégegyszer felnyitotta álmos szemeit, hogy mielőtt nyugalomra hajtaná fáradt fejét — mégegyszer végig hordozhassa fürkésző tekintetét a földön — hogy valami félben maradt dolgot nem-e hagy maga után a sötét éjszakának . ..

Amint fürkésző tekintetei végig siklottak a földanya fáradt testén, úgy vette észre, hogy ott, valahol egy gyalogösvényen két szürke alak halad, szorosan egymás mellett. .. Egy kicsit elgondolkozott, de aztán olyan jóleső derű ömlött el szelíd ábrázatán, hogy végső sugaraival körül ölelte azt a két szürke alakot s egy ezerféle szinvegyülékből összeállított glóriát vont a fejük köré; s miután meggyőződött, hogy az éjszaka nem is lesz annyira rémes, mert a szerelmes lelkek barátja úgy is nem sokára felbukkan az égen — ■ nyugodtan hajtotta álomra fejét.

És ebben a fénypompában, amely körülölelte a vándor utasait — feltűnt, hogy az egyik szürke alak egy szerelmes, ábrándozó leány, a másik szürke alak egy fiú.

A leány rászegezte sóvárgó tekintetét a fiúnak arcára s mintha azt a hirtelen felcsillanó fényt, amely körülölelte őket, búvárkodásra akarta volna felhasználni — leszállt két égető tüzes szemeivel lelkének rejtekébe.

Felelős szerkesztő :

NEMESTÓTHI SZABÓ ALBERT dr.

Szerkesztők :

Suták István Csáky Gusztáv.

—-— MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. ==

Az osztrák egyenes politikát akar. Azt akarja, hogy minden kétséget kizárólag ismertessék el, hogy a póttartalékosok behívása — még akkor is, ha az országgyűlés nem szavazta meg az ujonc- jutalékot — királyi felség jog. Ha a magyarok ezt nem ismerik el, próbáljanak törvényt hozni és hozzá a királyi szentesítést kivívni, de resoltuiokkal kétszínű játékot ne űzzenek.

Az osztrák álláspontról egyet el kell ismerni, hogy korrektsége elvitázhatlan, de mihelyt valami korrekt az már alkalmatlan Magyarországon a politika irányítására, mert nálunk csak incorrekt eszközökkel lehet dolgozni. A függetlenségiek egy részét leszerelni elvtagadásra birni, hogy is lehetne egyenes utón, mikor azok mindenre kaphatók, de csak úgy, hogy választó közönségük elbo- londitására 48-as kuruc voltuk látszata érintetlenül maradjon.

Ez a kuruckodás igen hasznos és népszerű dolog nállunk. Ennek tulajdonítható, hogy mikor a munkapárt rezolu- tiojának Bécsben történt ellenzése folytán azt vette észre, hogy ő kuruc alapon áll, annyira tetszett magának e szerepében, hogy egyszerre elkezdte a fokost forgatni és Bécset fenyegetni, hogy vagy rezolutio vagy erre arra amarra majd megmutatjuk. Hogy ehez a szokatlan látványossághoz Bécsben mit szólnak majd meglátjuk, de az bizonyos, hogy

1 ................■--- ............./ ■ .........—

Sz

ótlanul haladtak egymás mellett, már jó ideje. Egyik sem tudta, hogy miért, de egy idő óta, annyi idő múltán, újra összehozza őket valami névtelen érzés a nélkül, hogy ezt előbb megbeszélnék, elhatároznák.

Egy régi mesének varázsa kötve tartja őket, amely talán igaz sem volt, de még is annak látszik ... Akkor még mindketteh abban a korban voltak, amikor egy hirtelen fellobbanó szenvedély nem nézi azt, hány fok hőt fejleszt ? De egyáltalán nincs is szüksége erre, mert ez a hő egy igazi szerelem mámorában fejlődött ki — legalább a leány úgy hitte ezt...

Most megálltak, mintha csak parancsszóra történt volna s a leány megtörte a kinos csendet:

— Ha talán már ezredikszer rójjuk ezt az utat, amely — igazán nem tudom : hova ?mere vezet? Nem tudom, de valami benső ösztön, valami titkos hang azt súgja folyton, hogy mennem, futnom, szaladnom kell; de sohasem mondja: merre ? hova ? csak azt, hogy kell és kell... És sajátságosán tapasztalom, hogy ugyan ez az eset áll fenn magánál is, Béla.

— Nézze, Klárika, legyen esze. Igazán semmi értelme nincs ennek a mi ügyünknek. Én igaz... de mit is beszélek? Olyan régen volt már.. . Vétettem maga ellen, nem tagadom ; de megbántam, amit tettem. Nincsen nyugtom, vádol a lelkiismeretem — és talán ez az, amiért folyton, nap-nap után találkozunk ... Közös barátunk, közös ellenségünkké lett p és amikor oda szegődik mellénk, folyton ingerel,

Szerkesztőség és kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCZA 20. SZÁM. („KÖLCSEY-NYOMDA“ R.-T. NAGYKÁROLY.)

Hirdetések ugyanott vétetnek fel.

Nyilttér _soni_40 fillér.

______________

Ma

gyarországon könnyebben szerelnek le mint Bécsben.

Hogy a munkapárt megmaradhasson, ahoz úgy kell tehát csűrni, csavarni a resolutio kérdését, hogy Bécs is, meg a Kossuth-párt is akceptálja. Ez nehéz munka lesz, mert minél inkább kielégíti az uj formula Bécset, annál kevésbbé alkalmas a Kossuth-párt leszerelésének eltakarására. De nem azért vagyunk mi fiskális nemzet, hogy a csürés, csavarás kérdésében ne vállalkozhatnónk a leglehetetlenebbre is. A formulákat gyártó körök actióba léptek és a remény általános, hogy sikerrel fogják feladatukat megoldani, vagyis Khuen és a munkapárt marad és Justhék újra kezdhetik az obstructiot. Valószínűleg velők lesz a néppárt balszárnya is.

De ha nem fogadja el a formulát Bécs, avagy a Kossuth-párt, ami elvégre főleg Bécset, illetőleg' nem épen lehetetlen, mert itt sokan vannak azon az állásponton, hogy a Magyarországgal való közjogi viszonyt nem szabad tovább ho- mályositani és komplikálni, hanem ellenkezőleg tisztázni kell. Ha nem fogadják el az uj formulát, akkor a munkapártnak le kell vetni a véletlenül magára vett, de neki annyira tetsző szép lobogós magyar ruhát és nekiállani az engedmény nélküli véderőreform keresztülhajszolásá- nak az egész ellenzék ellen. Ez keserves munka lesz, de talán reájok nézve

csábit, gúnyol. És én úgy érzem, hogy nevetséges alakká váltam önmagam előtt.

— És ezt maguknál úgy hívják, hogy: tisztesség! Hát ez az? Ez a becsület! . . . Tudom, a mi szerelmünk bűnben foggant — és nekem legkevesebb jogom van hozzá, hogy szemre hányást tegyek, mert a gyöngébb fél én vagyok ... De ahhoz csak van jogom, hogy ezt a boldogságot, oda ne engedjem másnak ? — Nem kedves barátom, soha sem fogom megengedni, hogy az életben még más leányra is vesse a szemét! Ez a legkisebb, a legparányibb elégtétel nekem, Ha nem kellek, mint jó barát, leszek ellenség! És őrizkedjék tőlem, a bosszúmtól, mert kegyetlen is tudok lenni!

— De Klárika, mire való ez a heveskedés? Igazán nincs ok erre. Legyen esze, én soha sem gondoltam arra, hogy nekem az életben még más nővel is legyen dolgom.

— Ugyan? Hát nekem mondja mindezt? Nekem ? Nem lesz más nővel ügye soha többé ? Higyjek magának tapasztalataim ellenére is? Vagy azt hiszi, hogy nem tudok mindent, mindent? . . . Tudom, hogy maga lepkeként repül virágról-virágra. Reggeli harmatban fürdik, iiimporból táplálkozik. Énnyi az egész. — Mit törődnek maguk, férfiak azzal, ha az éltető, a frissítő harmatot fölszivják a virág keiyhéből s pille szárnyaikkal leverik a pompájában viruló rózsák üde hamvát . . . Igen, én mindent tudok. És lássa, ez az. Én azt akarom — és ezt