Északkeleti Ujság, 1912 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-02 / 9. szám

2-ik oldal. ÉSZAKKELETI ÚJSÁG. 9. szám. Galilei-kört. Mint minden nyilvános egye­sülésnek, úgy a Galilei-körnek is csak úgy lehet és szabad existálnia, ha bel- ügyminiszterileg jóváhagyott alapszabá­lyai vannak, amely alapszabályokban a törvény világos és félremagyarázhatatlan intenciói szerint pontosan és burkolat­lanul meg kell jelölve lenni az egyesü­let céljainak. A Galilei-kör már több Íz­ben feszegetett alapszabályügye körül valami ködszerü homály gomolyog. En­nek a homálynak a tisztánlátás érdeké­ben való eloszlatása végett, mielőtt ér­demben tárgyalna a keresztény ifjúság a galileiekkel, felveti a következő megol­dási módozatot. Ha a Galilei-kör alap­szabályaiban, tehát működése céljainak nyilt és törvényes bevallásában benne van mindaz, amit elveiként hirdet, akkor azok az alapszabályok nincsenek belügy- miniszterileg jóváhagyva, mert ezek ellen­keznek a fennálló világ és jogrenddel s ilyeneket a.belügyminisztérium nem sank- cionálhat. Ebben az esetben tehát a Ga­lilei-körnek nincsenek belügyminiszterileg jóváhagyott alapszabályai s igy a körnek sem nyilvánosan, sem zártkörűen mű­ködnie nem szabad, különbeni rendőri beavatkozás és feloszlatás terhe mellett. Ha pedig vannak belügyminiszterileg jó­váhagyott alapszabályai a Galilei körnek, akkor ezekben nincs benne az, amit a Galilei-kör céljaiként nyíltan hirdet és elveiként vall, akkor a Galilei-kör hazu­dott a törvényes eljárás során, mert le­tagadta az eljárás folyamán az igazi cél­jait ; csalt, mert ravasz fondorlattal fél­rávezette a hatóságot mást jelentve be neki, mint amit tulajdonképen tenni akart és állandóan tesz is. . Ez elől a dilemma elől a Galilei- kör aligha fog kitérhetni, mert ez olyan tiszta és világos, mint amikor valakinek azt mondják: igazolja magát. A Galilei­kor pedig annak dacára, hogy tudományt, .szabadgondolkodást és világosságöt hir­det a rekció sötétsége ellen, nagyon sze­ret a sötétségben maradni, amikor az alapszabály-ügy tisztázásáról esik szó. A keresztény ifjúság szervezete belehaj­szolta a Galilei-kört abba, hogy végre tisztán nyilatkozzék, rendezze alapszabály kérdését, ami azonban bajosan fog sike­rülni. Mindenesetre úgy az ifjúság, mint a közönség a legnagyobb érdeklődéssel és kíváncsisággal várja az igy sarokba szorított társaság válaszát. Feltéve, de nem remélve, hogy a Galilei-kör tud elfogadható választ adni a fogós kérdésre és tisztázza alapszabály-ügyét, akkor ám kezdődjék meg a harc igazán tudomá­nyos alapon nem pedig azzal az áltudo­mánynyal, demagógiával és frázis zuha- taggal, amivel a Galilei-kör eddig dol­gozott. A keresztény ifjúság első fellé­pését talán nem fogják sem demagógiá­nak, sem frázis munkának nevezni mert az egyszer még a frázis művészekként és hazugság-jongleurökként eléggé álta­lánosan elismert Galileisták sem. Különben, hogy mennyire az eleve­nükre talált a kérdés, eléggé illusztrálta az a gajdolás, ami az erős dilemma felállítá­sakor a galileisták részéről nyomban felhangzott még az ülés folyamán. Olyan áj-váj támadt a kérdés nyomán, hogy egy pár galilei-óriást a fülénél fogva kel­lett kitessékelni a rend fenntartására meg­jelent rendőröknek. Erősen tartunk tőle, hogy ennek az epizódnak az analógiájára veszi majd pártfogásába a galileieket ,a rendőrség, ha alapszabályaik kérdését rendezni nem sikerül. Épen ideje volna már ezt a társaságot az őt megillető helyre: a gyüjtőfogházba, vagy a Lipót- mezőre internálni. Csáky Gusztáv. üj „magyar“ püspökség, Hazánk területén körülbelül egymillió és nyolcszázezer a gpr. kath. vallásu honpolgárok száma. Ezek közül 500 ezer szlávajku, 1 millió 160 ezer román és mintegy 240 ezer magyar. A szlávajk.uak két egyházi főhatóság alá tartoznak. Az egyik a munkácsi püspökség, melynek alapítása még Hunyady Mátyás korába nyúlik vissza; a másik az eperjesi, melyet I. Ferenc alapított 1816-ban. A románajku gör. katholikusok részére négy egyházmegye van szervezve, élén a balázs- falvi érsekséggel, melynek alapját még 111. Ká­roly 1715-ben rakta le. A múlt héten bejárta a hir a sajtot, irja az „Eperjesi Lapok“, a honnan e sorokat át- veszük, hogy egy uj gör. kath. püspökség fel­állítása van tervbe véve,, még pedig hazánk legmagyarabb vidékén, Bocskay kedves népé­nek, a vitéz gör. kath. hajdúk unokái részére. Régóta beszélnek már róla, hanem most tényleg valóra válik. Múlt hó 8-án Budapesten, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban Rossi Uditore, a bécsi nuntiatura jelenlegi ve­zetőjének elnöklete alatt, ez ügyben egy döntő fontosságú értekezlet volt, melyen résztvettek: Rajner Lajos püspök az esztergomi főegyház­megye, Kovaliczky Kornél káptalani helynök íz eperjesi egyházmegye, Papp Antal praelatu^- kanonok a munkácsi egyházmegye, Radu De­meter püspök a nagyváradi, Hosszú Vazul püs­pök a lugosi, Georgyén János káptalani elnöki;' a szamosujvári egyházmegye és Andor György' miniszteri tanácsos a magyar kormány képjvi- ; se'etében, valamint Ognirera a bécsi nuntiatura,/ titkára, miit jegyzőkönyvvezető. Ezen a tanácskozáson az egybegyűltek egyhangúlag hozzájárultak az uj püspökség felállításához, megállapították annak föltételeit, sőt az uj egyházmegye határvonalát is kijelölték már. E szerint az uj püspökség területe az eperjes, munkácsi, nagyváradi gör. kath., a szamosujvári és a balázsfalvi egyházmegyékből lészen kihasítva. Az eperjesi egyházmegye 8 parochiát, még pedig borsodiakat, vészit el. A munKácsiból 70, a szamosujváriból 7, a vára- diból 52 és á;;bölázsfalviböl 39 javadalmat sza­kítanak ki, összesen tehát 177 plébániát, 187,518 hivővei. Ehhez az uj egyházmegyéhez fognak a jövőben tartozni a székesfővárosban lakó gör. katholikusok is, számszerint 5806-an. Érdekes, hogy az ezen értekezlet eredmé­nyét közlő lapok mindnyájan „magyar“ püspök­ségről beszélt. Szinte úgy fest a dolog, mintha az eperjesi, vagy a munkácsi egyházmegyék nem volnának magyarok? ... Ennek a püspökségnek a- szervezését egy százados küzdelem előzte meg, melynek elő- harcosait és lelkes vezetőit kizárólag nemzéti nyelvünknek a liturgiában való érvényesülésének az eszméje vezette és hevitette. A püspökség felállítása immár egészen kétségtelent Vájjon azonban a magyar liturgikus nyelv engedélyezése is oly bizonyos? . . . Kétségkívül .nagy, szinte tör.énelmi jelen­tőségű eredmény volna az, ha' a magyar nyelv minden korlát nélkül fölcsendülhetne az uj egyházmegye templomaiban s ezer és ezer jó magyar lélek anyanyelvén áldhatná és dicsóit- iietné az'Ur Istent. Sajnos, de nem merjük,hinni, hogy a püs-. pökség felállításával ez a kérdés is kedvező megoldást nyerjen. Az értekezleten szó sem volt erről s Róhiá sokkal makacsabb, semhogy — Hogy mit akarok ? .. . Nevetséges kér­dés !... Beteg vagyok, beteg nagyon. Nézzen rám. Hát nem látja rajtam ? Hát éppenséggel nem lát rajtam semmit? .. — Nem csodálom. Talán már nem is is­mer ; egy félesztendőnél több ideje már, hogy nem látott s egy félesztendő is hosszú idő .. . És ez a félesztendő, ez a gyötrelmes félesz­tendő, az én életemben egy örökkévalóságot jelent. .. Lássa, doktor ur, nem csodálkozom, hogy rögtön rám nem ismert, mert az a szá­nalmas alak, aki itt áll előtte, nem a fiatal, hi­székeny, bohó álmok után futkosó Sárándi Pálma többé, hanem egy szegény, meglopott, meggyötört, megalázott teremtése az Istennek, akinek a neve : Bánat, az élete : szégyenfolt. — Pálma, maga lázban beszél 1 — Igen, lázban beszélek. Nem csoda, üvegházi növény voltam, akit korán tettek ki a parkba, védtelen helyre. Jött a hideg, fagyos orkán... S lássa, doktor ur, mi lett az üveg­házi növényből. Nézze meg a ruházatom, a ke­zeimet ; ezeket a kezeket, amelyek csak a leg­finomabb munkára lettek teremtve — most a nyers napszámos munka erős zománccal vonta be : most mosni, súrolni járok, hogy két em­bernek a napi, sovány élelmet megkereshessem. — Eddig bírtam a munkát, ,de most már nem bírom tovább, össze vagyok törve, szük­ségem van a pihenésre. Azért jöttem, hogy ha már velem nem is törődik, legalább legyen gondja a gyermekére. — A gyermekemre ? Micsoda beszéd ez ? — Igen, a leendő gyermekére, mert én már a magam számára sem tudok keresni. — Ha csak ezért jött vissza — mondta az orvos és egy bankjegyet vett elő erszényé­ből s oda nyujtá á nőnek. Az elfogadta, de darabokra tépve vágta a szeme közzé és sértett önérzettel mondta : — Alamizsnára nincsen szükségem. Nem ezért jöttem. Azt akarom,, hogy vétessen fel a szülészeti klinikának azon osztályába, ahol a szülésnél maga szokott segédkezni. Én nem merem magam másra bizni . . . — De Pálma, legyen esze. Ezt nem te­hetem. Ez lehetetlenség. Ehhez nekem nincs ... — Szive, ugy-e szive? Ugy-e ezt akarta mondani ? Hátha nincs szive, legyen bátor­sága. Ezt akarom !... — Nem tehetem. Mindenki megtudná... — Ehhez ragaszkodom — mondta a leány :— s ha nem teljesiti kívánságomat, ki fogom kürtölni az egész világnak alávaló, gazember­ségét . . . Ennyit megérdemlek, ezért a borzasztó szenvedésért. — Teljesiti-e, vagy nem ? Ez az utolsó szám magához. — Teljesítem — mondta megsemmisülten az orvos. * * * Négy héttel később a lapok közölték azt a megrendítő drámát, amely a szülészeti klini­kán lejátszódott s amelynek áldozatai: Sárándi Pálma, ennek egy napos fiacskája és dr. Fa­ragó Béla, orvos-tudor voltak.. Véietlenségből történt-e a katasztrófa, vagy pedig előre megfontolt szándékkal — nem le­het tudni. Annyit azonban a vizsgálat mégis Kiderített, hogy a műszerek, amelyeket.az orvos használt — gyorsan ölő, sok mérget tartalmazó vízben lettek megfürösztve s talán az orvos nagyfokú izgatottsága okozta, hogy mindhár­mójuknak jutott egy-egy parányi karcolás av­val a megmérgezett műszerrel, amely éppen elegendő volt arra, hogy a bűn és bünhödés összeölelkőzzenek, egymást kibékítve, a szeren­csétlen három áldozat hült teteme felett. : Gallérok gözmosása: ||á .iá.am Uá 1 Kézimunkák, glassékeztyiik, tükörfénnyel hófehérre mIJvI * €W Bútorok szőnyegek tisztítása Nagykároly, Széchenyi-utca 43. sz., a róm. kath. elemi fiúiskola mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents